Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-07-15 / 57. szám
1936. július 15, »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal. lágy gondot okoz mostanában a légvédelmi rendelet végrehajtása, amelynek értelmében a házak padlásán nem szabad gyúlékony tárgyakat tartani. Elsősorban is az a kérdés, hogy mit nevezünk »gyúlékony« anyagnak és hogy épen a padláson milyen gyúlékony anyagokat nem szabad ezentúl őrizni? Amióta a házakat úgy építik, hogy azoknak padlásuk is van, azóta ezt a területet is kihasználják a ház lakói, akik minden olyan, rendszerint a használatból kivont tárgyakat, amelyeket még kár volna eldobni, a padláson helyeznek el. De a gazdálkodó ember részére nélkülözhetetlen a padlás, mert azon szokta ősidőktől fogva tartani nemcsak mezőgazdasági terményeit, hanem állatai számára is ott szokta felhalmozni takarmányát és tartalékszalmáját is. Faluhelyt vannak olyan padlások, amelyekről egészéven sem fogy le a takarmány és állateleség, amelyjel a gazda csak ott, a szellős és száraz helyen tud eltartani, mert arra alkalmasabb hely egész háza területén nem található. Igaz, hogy a padlások éveken át sok lim-loinmal telnek meg, amelyek nagyrészt könnyen tüzet fogó tárgyak lehetnek, azonban vannak olyan padlások is, amelyeken értékes bútorok, drága könyvek, sőt ruhák találhatók, amelyek azért kerültek oda, mert a lakás túlzsúfoltságfa miatt kiszorultak a szobákból vagy a szekrények-! bői. Vannak olyan cseréppel fedett hatalmas padlások, amelyek valóságos kis múzeumok, értékes holmik raktár'a s amelyek évtizedek óta tesznek igen jó szolgálatot a padlás tulajdonosának vfagv bérlőjének. A kiadott szigorú rendelet végrehajtásánál az itt előadottakra kellett bukkanniok az érdekelteknek s elsősorban a háztulajdonosoknak kellett zavarba jönniük, hogy miként tesznek eleget a rendeletnek? Mert senki sem akar ellentétbe jönni a törvénynyel, melynek mulasztás esetén bekövetkezhető megtorlásí szankciói igen súlyos büntetést vonnának maguk után. Távol áll tőlünk, hogy ezekkel a sorokkal fokozni akarnék a háztulajdonosok kínos helyzetét, de épen. mert számtalan olvasónk fordult hozzánk az utóbbi napokban ebben az ügyben felvilágosításért, kénytelenek vagyunk behatóbban foglalkozni a rendelettel, amely a légvédelem szempontjából nagyon fontos s amelyet az államvédelmi törvény értelmében teljes mértékben végre is kell hajtani. Kérdés azonban, hogy ez sikerül-e? Térjünk vissza ahhoz a kérdéshez, amelyet felvetettünk: mit kell gyúlékony tárgyaknak vagy anyagnak neveznünk? Szalmát, forgácsot, tollal, papirost, rongyot és egyéb lim-lomot mindenesetre ide kell soroznunk. Bekötött vagy fűzött könyvek nem tartoznak a könnyen gyúlékony tárgyak sorába, mert hiszen számtalan tűzeset igazolja, hogy a könyv a legnagyobb tűzben sem ég cl teljesen, szorosan egymáshoz préselt lapjai közé nem igen férkőzik be a tűz. De azért nem volna tanácsos, hogy könyveket tartsanak továbbra is a padlásokon. Ruhaneműeket is le kell hordani, mert ezek gyúlékonyak. Hogy a bútorok gyulékonyak-e, ezt sem kell különösebben magyarázni, végre is a bútor faanyaga könnyen gyulád, tehát azokat is el kellene távolítani a padlásról, A kiürített padláson nem maradna tehát semmiféle gyúlékony anyag. Igen ám, de kérdezhetjük, hogy a padlás faszerkezete, a szalufák, lécek nem tartoznak a gyúlékony anyagokhoz? Vagy a fazsindely kevésbé gyúlékony, mint a bútor s a fent elősorolt tárgyak?! És mit szóljunk azokhoz a falusi házakhoz, amelyeknek fedele nádból vagy szalmából van s amelyek legelsősorban fognak tüzet? Hiszen akkor ezeket a szalma- és nádtetőket egyszerűen le kell bontani, mert különben a gyúlékonyság veszedelme százszázalékos s azok légvédelmi szempontból egyáltalában figyelembe se vehetők! Vagy pedig bekövetkezik az az eset, hogy a rendeletet nem lehet végrehajtani, ami pedig veszedelmes következményekkel járhat. íme, ismét egy eset, amely arra figyelmeztet, hogy a törvény kodifikátorának nemcsak jogtudósnak, hanem gyakorlati érzékkel bíró s a valóság teljes ismeretével biró férfiúnak kell lenni, aki nem a nagyváros berendezése és építkezési rendszere szerint fogalmazza meg a törvény paragrafusait, hanem számol az egész ország, a messze vidék adottságaival is és annak szempontjai figyelemhe-AZ ASZFALTOZÓMUNKÁSOK rövid párheti szereplés után észrevétlenül itthagylák a terepet. IvicsiL füstöltek, kicsit dolgoztak, kényelmesen, meggondolásokkal, s azzal eltávoztak, sorsára hagyva a komáromi híres aszfaltot. Mi, akik aggódva figyeljük mindig e város külső képének fejlődését, azt reméltük, az aszfalt ezúttal olyan lesz, hogy nem merül föl ellene semmi panaszunk. Nos, aki véletlenül elnézte, hogyan javították«, az vajmi nagyot csalódott s továbbra is fenntartotta véleményét jobb időkre. Mert miről van szó? Arról, hogy aszfaltunk alapozása és anyaga már eleve rossz volt. A munka nem elsőrangú. Emiatt aztán az új aszfalt, korábban, mint illett volna, megrepedezett, árkok képződtek benne, hasadékok nyíltak s nagy gödrök szakadtak bele. Ezer, meg ezer cikázó nyílás futott végig vadonatúj aszfaltunkon. Az ember lába belebicsaklott a járásba. Egyes helyeken valóságos életveszélyes kátyúk keletkeztek. Nos, aztán jöttek a javítók s nekiálltak az aszfaltnak. Az ember azt hitte, hogy erre a nagy nekikészülődésre valóban kifogástalan utat kap. Nem ez történt, llárom-négv aszfaltos megkeverte az aszfaltot s megigazgatta a veszélyesebb kátyúkat. Lassan, komótosan) s nem jól. Nem sok jót jósolunk a javított szakaszoknak: a mód, ahogy »javították« semmi örömmel nem kecsegtet. Egy kicsit kenegettek-birizgáltak rajta, aztán bevégezték. Az úttestet megjavították, a gyalogjáró maradt a régiben. Tessék csak figyelmesen végigmenni a gyalogjárón, mintha valami óriás késsel metélte volna végig a járdát. Hát ilyet nem kérünk. Lépjen föl a város erélyesen s szóljon annak a cégnek: vagy készíttesse el rendesen, vagy ne kérjen érte pénzt. Mert 1936- ban ilyen módon készíti aszfaltjárdát legalábbis gyengeség ... Miért van az, hogy nálunk mindent csak félig végeznek el? A KIRAKATOK közül számos főuccai kirakatot újólag meg kell dicsérnünk. Elmondhatjuk róluk, hogy városi jellegű kirakatok. Valami nemes verseny indult in-cg a tavaszon, amely aztán arra indította a bolttulajdonosokat, hogy álvegyíék a cipőkereskedők iramát s más cégek is belelelkesedjenck a kirakatrendezés örömeibe. Évek óta csak a cipőkereskedések versenglek-viaskodtak egymással, azonkívül néhány divatáru- és textilüzlet. A többi kereskedők nem siettek belépni a koncertbe, különösen nem azok, akik a város külsőbb területein nyitottak kereskedést s akik a falusi népre alapították szerencséjükéi. Ezek véleménye szerint a falusi nép nem mer belépni a bollajtón, ha a kirakat nagyon választékos. Persze, nem hisszük, hogy ez igaz volna: inkább a kényelem diktálja ezeklet a szavakat. Tavasszal jött egy kirakatrendező, lanfolyamoL tartott s egynéhány útmutatással szolgált. Egyszeribe megváltozott néhány üzletünk kirakatának képe: jött az uj divat, papírból nyírott sztaffázsokat helyezni a kirakat-anyag piögé s mellé. Most ennél tartunk. Figyelemmel s szeretette! nézzük a komáromi kereskedők kirakatában megnyilvánuló Ízlést s gondosságot. Abban a tíz-tizenkét kirakatban, amit vételével alkotja meg a rendelkezéseket. A légvédelmi törvény, sajnos, nem így készült, s most, amikor végre kell hajtani, ütköznek ki hibái, amelyek nemcsak az érdekelt háztulajdonosoknak, hanem maguknak a végrehajtó hatóságoknak is nagy gondokat okoznak. Bizonyos kérdésekben senki sem lát tisztán és félreérthetetlen biztossággal, ami azután sűrű anomáliákra ad alkalmat. Pedig egy ilyen nagyon fontos törvénynél elengedhetetlenül szükséges volna, hogy világos és mindenki számára érthető legyen. Mindazonáltal a legnagyobb gonddal kell végrehajtani a légvédelmi rendeletét ! városi' kirakatnak nevezhetünk. A kereskedő sokszor nem is akarja elhinni, hogy mit tesz egy jól elrendezett, ízléses kirakat. Figyelemmel s szeretettel figyeljük a változó kirakatokat, de most azt szeretnénk, ha egyre jönnének újabb ötletek. Egyetlen kirakatrendező ízlése ne szabja meg most megint évekre az egész város üzleteinek képét: elég nagy város Komárom ahhoz, hogy legalább három-négy különféle művészi egyéniség is érvényesíthesse tudását, elképzelését kirakataiban. Ne merítsük fenékig, amit tavasszal tanultunk, hanem jöjjenek a még újabb ötletek, az egyéniek, a komáromiak, a speciálisak. Sajnos, mindig az a tíz-tizenöt kirakat! A többiekkel még mindig nem törődnek. Nem hisszük pedig, hogy a kirakat csak akkor beszél szívrehatóan, ha mindent ki teszünk az ablakba, ami az üzletben kapható. S ha ki is tesszük az összes árut: lehet azi úgy odahelyezni a néző szeme elé, hogy változatos, fordulatos és művészi le-Zugópatak, 1936. július hava. A harminchaitagu táborozó cserkészcsapat szerencsésen megérkezett a Tátrába s olyan ügyesen működött, hogy nyolcadikén este az összes megfelelő sátrak állottak már. Volt is munka rogyásig! Lefekvéskor egy kis égdörgés adta a takaródét ugyan, de másnap ragyogó reggelre ébredt a csapat. Persze, a táborszépitési s tökéletesítési munkák még folynak most is, de ami a legfontosabb: kész a konyha s ebédre már gulyást kaptak a fiuk ... A tábor helye a legeszményibb talán. Köröskörül üde, zöld fenyőerdő szegélyezi s középen keresztül folyik a Zugó-patak. Vize oly kitűnő, hogy egész nap ezt isszuk. Az egészségi állapot kitűnő s az étvágyról ne is beszéljünk... A tábori napló az útról a következő kis eseményeket örökítette meg: Utunk a táborba. A komáromi állomásfőnök úr kedvessége folytán két kocsit kaptunk a csapat részére. Az egyik tehervagon volt, a másik személykocsi. Természetes mindenki a személykocsin szeretett — Léon Blumot üldözik a nők. A francia miniszterelnök genfi tartózkodása alatt igen sök szerelmes levelet kapott. De könyörtelenül papírkosárba dobta valamennyit. Egyik állhatatos, de nem nagyon csinos imádója azonban személyesen várakozott rá a Hotel des Bergues halijában. Mikor meglátta Blumot, odaugrott hozzá: — Miniszterelnök ur, ön az én számomra a béke megszemélyesitője. Engedje meg, hogy megcsókoljam a kezét. — Asszonyom, — válaszolta Léon Blum — házas ember vagyok és a feleségem itt van Genfben. Nem akarok elválni a béke oltárán. Inkább cserét ajánlok .. . Azzal meghajolt és megcsókolta a nő kezét. Akar Ön is szép lenni? Használjon Nádasdy-féle Gyöngyvirág alváíor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szépséghez. A májfoltokat, szeplőket, pattanásokat és mindennemű arctisztátalanságokat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8— Ké. Egyedüli készítője: 5 Salváfor gyógyszertár Komárno. Amikor örömmel állapítjuk meg, hogy egyre több kereskedő törődik a kirakatával, építtet uj bejáratot, vágat új ablakformát, akkor ismét hangsúlyozzuk: mindenki vegye ki részét a versenyből, mindenki honosítson meg frappáns, új ötleteket, minden üzletágban. Nem igaz, hogy csak textillel,, divatáruval, ékszerrel lehet győzni. Három bőrdarabbal is lehet. Mindezeket pedig a komáromi kereskedőkkel szemben érzett szeretet, jóakarat mondatja velünk: a magunk módján is igyekezünk előrelendíteni ezt a válságos kereskedelmet s elvégre több szem többet lát, hallja meg a kereskéd|ő a külső ember véleményét is, a laikusét, aki vásárol s aki vásároltatni akar. Hadd menjen jól a komáromi kereskedőknek! volna utazni. A sok tolakodó közül azonban csak 10-15 fiú került oda. Ezek büszkén nézegettek ki az ablakból, mutogatva, hogy ők urak. Újvártól kezdve azonban már a vagon-lakók nevettek, mert amazoknak vagy ötször át kellett szállniok és minden alkalommal lecipelni a sok hátizsákot. Hiába volt két kocsink, a hely a sok csomag miatt igy is kevés volt. Még nappal csak hagyján, de amikor kezdtünk lefeküdni már szűk lett! Az alvóhely miatt játszódott le e két jellemző kis eset: Prekopp Laci a két pad között feküdt a kocsiban, de Abelesz Gyuri kecsegtető ajánlatára egy koronáért átadta a puha „ágyat“. Az egyik kocsiban csupa kicsi fiú volt s csak két nagy. Ezek tisztelendő urak voltak. Persze az egész apró csapat nagy tisztelettel nézett rájuk és este átadta az egész fekvőhelyet. Egyszer csak benyit a kocsiba a Kocsis parancsnok űr és látja a két alvó iisztelendőt. Az egyik fölébredt ésaparnok úr kérdésére, hogy miért nem engedi át a helyet a kicsiknek, azt felelte, hogy ebben az órában ő soros az alvásban. Persze, át kellett adni a helyét. — A Jókai Egyesület múzeumának köszöneté. A Jókai Egyesület múzeuma nemrégiben felhívást, kérelmet bocsátott ki mindazokhoz, akiknek háborús emléktárgyaik vannak, hogy azokat a múzeum igazgatóságához beadni szíveskedjenek. A felhívásra sokan, előzékenyen jelentkeztek a múzeumban s számos értékes képet, fényképet, Írott emléket szolgáltattak be a múzeumnak. Amikor ezeket a Jókai Egyesület hálásan megköszöni, egyben kéri, hogy a még nélkülözhető háborús emléktárgyak ajándékozását folytatni szíveskedjenek, mivel az egyesület gazdag kiállítást akar a háborús emléktárgyakból szerezni, de ez csak akkor lehetséges, ha az ajándékozás folytatódik, amire a remény ezekután megvan. Komáromi ucca. Tábori jelentés a komáromi cserkészek tátrai nagytáborából
