Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-11-14 / 92. szám

1936. november 14. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal. A Komárom-Csallóközi Magjar Tanítómegye nagygyűlése Komáromiian. — november 13. A Komárom-Csallóközi Magyar Ta­­'flítómegye szerdán délelőtt igen né­pes nagygyűlést tartott a Jókai Egye­sület kultnrházában. A gyűlésen a tanítómegye tanítósága majdnem tel­jes számban megjelent. Wánkay László elnök üdvözölte Markovics Ede tan­­felügyelőt, Kovács Alajost, a SzÁMTE elnökét. Az elnök bejentései során meg­emlékezett Franke népmüVelésügyi mi­niszter komáromi látogatásáról. Franke miniszternek átadták a komáromi tanítóság több óhaját s a miniszter megígérte, hogy rö­videsen minden hónap első nap­ján fogják kapni a tanítók is a fizetésüket s bizonyos százalékú visszatérítést is kapnak a régibb levonásokból. Majd szólott a tanítók kulturális mun­kásságáról, megemlékezve azokról a tanítókról, akik lelkesen s önzetlenül szolgálják a falusi továbbképzés ügyét. A falvakban a kulturmunka legtöbb­­nyire a tanítókra hárul, akik a sok munkát sokszor nem bírják. Iskolánkívüli munkát ne végez­tessenek a tanítósággal, — mon­dotta az elnök,— mert a tanítás és a nevelés egész embert követel s ha végeznek iskolánkívüli mun­kát, akkor azt honorálják is. Majd a fiatalság felé szólott az el­nök: dolgozzanak azon a fiatal taní­tók, hogy a tanítóság közé beillesz-I. Hatalmas, magyar meteorok hasít­va világítanak bele az éjszakába. Liszt Ferenc nevének fénye rnesz­­sze ellátszik, Berzsenyi Dániel is el­sőrangú csillaga a magyar Égnek. Liszt-év... Berzsenyi-év! Mellet­tük alig-alig tűnik fel egy-egy szeré­nyebben világító fénypont. Pedig Dal­­madv Győző költészetének fénye a ma­ga idejében számottevő fény volt, amelynek melege a szerelem lángjá­ból, a családi érzés boldogító, csendes parazsából, a haza- és szabadságszere­tet sugárzó hevületéből tevődött ösz­­sze. A mienk ő, magyarok-é, a mienk ő, komáromiak-é, mert a komáromme­­gyei Koltán született ezelőtt száz esz­tendővel. Dalmady Győző fiatal korában sza­badságvággyal, szabadságszeretettel te­lített leikéből sugárzó, erős hittelszug­­gerálta az elnyomott nemzet fiait: »Feltámadunk«! A Bach-kornak börtönszagú levegő­je után, a Schmerling-kornak ápo­­rodott légkörében azt harsogta az el­fásult lelkekbe: »Feltámadunk!« Ezt üzente azoknak, akik a börtön­től, a bitófától megmenekülvén, kül­földön reménykedtek hazájuk feltáma­dásán. — Feltámadunk! — bíztatta őket és ez a húsvéti költeménye hitet öntött az Angliában, Amerikában élő magyarokba is. Kézről-kézre járt a bíztató költemény: olvasták, szaval­ták, megnyugodtak, megvígasztalód­­tak a »Feltámadunk!« hatása alatt. Fedjenek -sikerrel s megbecsülést sze­rezzenek a tanítói névnek. Majd be­jelenti, hogy kész az ifjúsági köny­vek jegyzéke, a használható, jó ifjúsági könyvekről. Bejelenti, hogy a komá­romi s a dunaszerdahelyi járás vá­lasztmánya szintén hozzájárul a po­zsonyi Tanítók Háza alapjához. A beszámoló után felkéri az iskolaigaz­gatókat, hogy adakozzanak az iskolák a Komá­romban felállítandó Jókai-szobor­­ra. Bejelenti, hogy a jövőben több repre­zentáns kulturestet rendez a tanítóság s e kulturest szervezőbizottságának tag­jaiul Takács Vincét, Kovács Józsefet, Széllé Gézát, Patakv Ferencet, Bel­ezek Jenőt és Kapitány Eleket válasz­tották meg. Kovács Alajos, a Szloven­­szkói Magyar Általános Tanító Egyesü­let elnöke jelentést tesz a pozsonyi Ta­nítók Házáról, kéri, hogy azt támo­gassák. Szól a szülői szövetségekről is. Hodzsa miniszterelnök beszédével kap­csolatban, — amelyben a miniszterel­nök a kisebbségi kérdések rendezését Ígérte, — kijelentette a SzÁMTE elnöke, hogy a tanítóságnak is van mit várni ettől az ígérettől. Bolczek Jenő kitűnő előadásban is­mertette a rajztanítás metodikáját s ezt mindjárt illusztrálta is, nagy siker­rel. A pénztári jelentés után Kelemen Árpád a nyári tornatanfolyamokról tartott érdekes előadást. Aztán elmúlt minden. Eljött hatvan­hét. (1867j A nemzet lelkében sajgó fájdalmat viharzó öröm, Dalmady Győző lelké­ben azonfelül boldog családi érzés vál­totta fel. Dicsekszik még a fecskének is: Nézzék meg, ha erre térnek, Hogy milyen a boldog fészek! Elfelejtik, hogy valaha tüzes lelkű, rajongó, hangos ifjú volt és neve nyo­mán lassanként egy kép alakul ki a lelkekben: a gyermekét altató édes­anya képe. A glóriás anyáé, aki aggód­va suttogja, szelíd bíztató szóval a szív meleg hangján beteg gyermekének: — Aludjál, kis fiam!... Szerte az országban szavalták, le­ányiskolái önképzőkörökben és hang­­versenypódiumokon hangzott fel a csi­­lító refrain: — Aludjál, kis fiam! Dalmady Győző szereti a gyerme­ket, nemcsak a saját gyermekét, a másét is. Szívére öleli az árvát. Meg­érti sorsának keserűségét. II. ... A viola trikolort, ezt a tavaszi, bár­sonyszirmú virágot, a magyar nép ár­vácskának hívja. — Mert, — úgymond — szépen pompázó öt szirma közül egynek nem jut a gondoskodó, megerősítő kehély­­levélke zöldjéből, csak olyan mosto­hán, egy kevéske nyúlik oda belőle. Nagy sor, nehéz sors az árvának sorsa. Megsajnálja a magyar és eny­híti az »árvácska« becéző elnevezés­sel. Mert sok szív szorult a magyarba, sok gyöngédség, mellyel megszánja az árvát. Hát még ha a mestersége is arra sarkalja, hogy az árvának gondját vi­selje, kapzsiságtól érdekeit óvja, éles: észből fakadó intézményekkel körül­­sánoolja, akkor fejlődik ki még csak benne igazán szívbéli gyöngédsége. Mint amilyen volt Dalmady Győző­nek is az ő lelki íundámentuma. Azért, amikor, mint Pest-vármegye árvaszéki elnöke javaslatot készített az árvaügy irányelveire, ezek, a sok körültekintéssel, atyai gonddal meg­alkotott, meleg szívből fakadó elvei bevonultak az országos gyámsági tör­vényekbe is. Realitássá lettek, pedig egy lírai poétának a leikéből fakadtak... ... Megérti a szenvedéstől, sorscsapás­tól elfásult lelki-állapotot is, midőn: »Nincs már könny a szemben, Nincs több dal az ajkon, A kiégett szívből Nincs már mi fakadjon/« Igen: mert: ez a legrettentőbb! Mert míg van dal, van gondolat, van szó, van írás, addig van remény is. Van remény, hogy a rossz jóra for­dul, hogy a kifáradt szem becsukódik, hogy a beteg meggyógyul. Van remény az anya lelkében, hogy nem hiába gügyögi, kedveskedi, dú­dolja: — Aludjál, kis fiam! Kis Péter Pál. Liszt hangversenyt rendez 22-én a Jókai egyesület — november 13. Hamvait Bayreuth földje takarja, sírkövét Bajorország záporterhes felle­­gci öntözgetik, holttestét Weimár és Budapest követeli magáénak. Arról a Liszt Ferencről emlékezünk meg, akinek nevétől hangos volt a ti­zenkilencedik század Európája, aki­nek művészete s nemes emberszeretele meghódította a muzsika rajongóit Szt.­­Pétervártól—Rómáig, aki mesebeli va­gyon ura volt, de elvesztette vagyonát azok között, akiket érdemesnek tar­tott a megsegítésre. Nyugtalan termé­szete űzte, hajtotta s Európa örökös vándorává tette azt a Liszt Ferencet, aki életében 500-nál több zenedarabot írt, s akinek a halottas ágyon már megmerevedett művészkezébe a leg­hűbb nő s tanítvány Schmalhausen Lina egy csokor nefelejcset tett. Barátai Európa uralkodói és szelle­mi vezérei voltak. Az ő támogatásával nyerte meg Wagner azt a harcol, me­lyet az akkori Európa indított a zene­dráma nagy újítója ellen. Az ő segítő keze törölte le elsőnek azoknak a bal­sorstól sújtott embereknek könnyeit, akiknek az árvíz mindenét elpusztí­totta. Sok-sok dologról kellene itt most megemlékezni, de arra mások a hiva­tottak. A Komáromi Jókai Egyesület is ál­dozni kíván a magyar Géniusz e hal­hatatlan képviselőjének. Műveinek megszólaltat ója csak művész lehet. Olyan művész, aki e szellem-óriásnak hagyatékát a legméltóbban őrzi és nemzedékről-nemzedékre fejleszti mű­vészetének ápolását. Liszt számos darabja közül Bacsók Erzsébet, a kiváló pozsonyi zongora­művésznő az »Erdőzsongás« című kon­cert etűdöt választotta. E darabban a szerző Paganini boszorkányos virtuo­zitását ültette át zongorára, de más­részt költői ihletettség, merész fan­tázia és képzeteket keltő hangfestő ele­mek legeredetibb eszközeit olvasztotta össze. Az est másik művésze John Elemér hangversenyénekes. Liszt dalai közül fog néhányat énekelni. E dalok mély­séges lírája és lelki kétségeket kifeje­ző gondolatmenete csak hivatott éne­kestől kaphat fényt és csillogást. E tekintetben John Elemér garancia. A dalokat Aich Nándorné dr.-né fogja kisérni, akinek nevét már gyakran ol­vastuk nagyszerű teljesítményeinek bí­rálatakor. A Jókai Egyesület e nívós hangversenyére a jegyek Hermann Endre üzletében válthatók előre. TÓTH SÁNDOR SZŐNYEGÁRUHÁZA, KLAPKA-TÉR 9. 348 Nagy választékban mindenfajta szőnyeg. Valódi perzsa és torontáli szőnyegek raktáron. Pokrócok, paplanok nagy választékban. Az emlékezés szárnyain. Aludjál, kis fiam! Dalmady Győző. (1836—1936.) 329 Gyári lerakatok: Bratislava, Széplak u, 54. Zillna, §tefánik-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové'Zámky, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél! Minden tárgynál Írásbeli minőségi garancia ■■HMMKKMHIHnMHfe Jól sikerült a „régészeti­­est“ a Jókai Egyesület őszi kultúr-ciklusa során. — november 13. A Jókai Egyesület kulturális elő­adássorozata során Zombory György tartotta meg régészeti előadását nagy sikerrel kedden. A fiatal előadó rámutatott először arra, hogy mi is tulajdonképpen a régészeti tudomány feladata. Elmondta, hogg mire kell tekintettel lenni egg-egy jásatás alkalmával, be­mutatta azt a rendszert, ahogy a tudomány osztályozza az egyes leleteket, a prehiszterikus Igoro­kat. Előadása legérdekesebb részét az ké­pezte, amikor megvilágította azt az eljárást, ahogy - egy leletet, vagy leletcso­portot a szakemberek meghatároz­nak, azt egy korba beleillesztik. Előadását a Jókai Egyesület múze­uma érdekes cs értékes vaskori leletének bemutatásával tette színessé, valamint érdekes fejlődési táblákkal, il­lusztrálta. Az előadást követő megbeszélés so­rán felvetődött a hamisítás kérdése, az egyes érdekesebb archeológiái kér­dések, valamint Komárom és közvet­len vidékének ősi múltja. A megbe­szélés során dr. Mohácsv János, Kar­mos Károly, dr. Szijj Ferenc, Csizy István, Fried Frigyes, dr. Borka Géza, dr. Baranyay József és dr. Alapy Gyula szóltak hozzá a felmerült kérdésekhez. A következő kedd estének előadója dr. Alapy Gyula lesz, aki Komárom kereskedelmi múltjáról fog beszélni. Komárom városának régi kereskedelméről, kereskedőiről, szabadalmairól beszél a Jókai Egyesület kedd esti, tagok s azok hozzátartozói számára tartott megbe­szélésén dr. Alapy Gyula, aki ennek a kérdésnek ismerője. Komárom vá­ros története minden komáromi em­bert érdekel: a város gazdag törté­nelmi múltja, élénk kereskedelmi éle­ié, szabadalmas levelei, céheinek min­dennapja ma is olyan téma, amely­ről mindenki szívesen ball. A kedd esti megbeszélések, amelyekből tartal­mas vita szokott kifejlődni, rövid időn belül népszerűek lettek a Jókai Egye­sületben. A 17-én este félkilenc órai kezdettel tartandó megbeszélő-estre fel­hívjuk a Jókai Egyesület tagjainak fi­gyelmét. Citrom utca 30. számú ház, építhető telekkel. Gazdasági épületnek is 350 nagyon alkalmas.

Next

/
Thumbnails
Contents