Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-10-31 / 88. szám
2. oldal. 1936, október 31. »KOMÁROMI LAPOK« Vadvíz. Irta: Gracza János. Mikor megvették a tanyát, Vera ellenezte. Nem azért, mert tanyát vettek, hanem mert éppen azt vették meg. De Rovó nem engedett. Kemény konoksággal mondta: — Te hallgass, Vera. Möglátod, jó föd az. Nem baj, ha kicsit hajlatos. Abba terörn uiög a jó búza... Esztendőre rá a paprika... A világ is irigyli majd! Mire Vera ennyit szólt csöndesen: — Jó. Nem bánom. Hanem, ha mögszaladja majd a vadvíz, magadra vess! Rovó elnevette magát. MelegcsilLogású barna szeme végigsiklott a tájon, ahol tiíre se volt a vadvíznek. Nyoma se látszott semerre. Nyár volt. Aratás után. A levegőben kánikula izzott. Ilyenkor hol van a vadvíz? Erre gondolt éppen, ahogy rásugárzott szeme a tájra. Azért is nevetett, amire Vera persze nem szólt semmit. így az övéké lett a tanya. Most már volt fészkük, ahol meghúzódhattak. A maguké, nem másé. Rovó Imre és felesége, Tandari Verőn tulajdona. Igaz, csak öt hold. De mégis föld az. Mégis tanya az. De milyen tanya! Fehér fala, cserép teteje s a pirostéglás kéménye messzire ellátszik. Meghát az is valami, hogy a kisvasút — mert itt van az állomása, csak a dűlőn túl — mindig a föld végében füttyent, hoszszan, élesen, hogy jön már, kászolódhatnak az utasok. Mindez nagy érték volt Rovó szemében. Mindez kiszínezte előtte a jövőt, mint ahogy a tavasz is behímezi virággal a rétet. No, náluk is tavasz volL, az igaz. Uj házasok voltak még. Alig pár hónaposak. Mikor a kis tanyát ráírták a nevükre. De ez nagy boldogság volt a számukra. Büszkeség, öröm, meg biztos talaj, amibe gyökeret ereszt a további életük. Mondta is Vera, mikor szeptemberre beköltöztek: — Hála Istennek, ez mán a mi haj-Jaross Andor interpellációja az adóvégrehajfási erőszakoskodások ügyében. Jaross Andor nemzetgy. képviselő, az Egyesült Párt országos elnöke interpellációi intézett a pénzügyminiszterhez a galántai adóágazgatás területén történt adóvégrehajtási erőszakoskodások ügyében, melyekre nézve szigorú vizsgálatot követel. Az interpelláló képviselő konkrét 'eseteket ismertet, amelyek Farkasd, Negyed, Nádszeg és Nagyfödémes községekben történtek. Az interpelláló kérdi a pénzügyminisztert, hajlandó-e 1. Szigorú vizsgálatot indítani a Galáuta székhellyel működő adóigazgatóságnál lábrakapoti terrorisztikus végrehajtások miatt és 2. a vizsgálat eredményéhez képest a viszszaélést elkövetett közegeket példásan megbüntetni? Szlovenszkó 1937. évi költségvetése. Szlovenszkó országos választmánya október 29-én tartotta Országh József országos elnök vezetésével rendes ülését. Az ülés napirendjének legfontosabb pontját Szlovenszkó 1937. évi költségvetési tervezete képezte, amely szerint a rendes szükséglet 279,209.612 korona, a rendkívüli szükséglet 19,386.903 Ke és a beruházási szükséglet 136,029.538 Ke. Az összükséglet tehát 43b,626.053 Kő t tesz ki, úgy hogy 71,629.417 Kő fedezetlen hiány mutatkozik. Ezt a beruházási kölcsönből s az országos kórházak tartalékos gyógyköltségek követeléséből és a hátralékos országos pótlékokból fedezik. Az állatpiac és az állati termékkel foglalkozó kereskedelem szabályozása Nyugatmorvaország egyik községében tartott gazdasági szövetkezeti gyűlésen megjelent Zadina földmiveléshaj lékünk! — Csak erő, egészség lögyön, akkor nem lösz baj sömmi, — tette hozzá Rovó. Hát igen, nem lett baj semmi, öszszel, míg a lucskos, rossz idők be nem álltak, nagy munkát végeztek. A hajlatba, ahogy mondta, tiszta búzát vetett Rovó. Ki is kelt szépen, mert egyszer-egyszer jó kis esők voltak. Novemberben pedig azt mondták: — No még ezt a kicsit! — s a partosát, talán két holdat, szőlő alá megfordították a földnek. Ebben a munkában is, mint mindenben, Vera versenyt dolgozott Róvóval. A sovány kás, madárhúsú asszonynak csak úgy lángolt az arca, mikor ásózott. De gyűrte a munkát emberül. Pedig akkor már érezte, — ó, hogyne érezte volna! — hogy az élet megmozdult a szíve alatt. Rovó csak a fejét csóválta, mikor látta, hogy Vera mennyire ég a munkában. — Hagyd abba. Majd én. Nem neköd való ez. Beteg löszöl. — Nem én, — fújtatta Vera. — Csak majd, ha egészen készen lösz, akkor! Hosszú téli estéken sokat színezték, sokat tervezgették a jövendőt. Észre sejm vették, hogy nagy havak szakadták le az égből, s hogy abból tavaszra, ha megindul az olvadás, nagy bajok lehetnek még. Más volt akkor az ő gondjuk. Szívül-lekük vágya. Öröme. Dobbanása. Vera azt mondta: — Kislány! Rovó azt mondta: — Gyerök! S a havak csak hulltak, h álldogáltak, hogy a mindenség fehér volt környes-körül. De bezzeg március közepén, mikor megindult az olvadás, elfohászkodta ám magát Rovó: — Hej, a nemjóját neki, vadvizet kapunk! Vera nem hallotta ezt, mert odabent varrogatott, holmi kis babakelengyét. De Róvónak egyre sötétebb lett ügyi miniszter, aki hosszabb beszédben vette védelmébe az irányított gazdasági rendszert. A miniszter az irányított gazdaság programját célirányosnak és végrehajthatónak jelezte és példának a Gabonamonopólium intézményét hozta föl. Szerinte a Gabonatársaság gazdálkodási egyensúlya fenntartásának legfontosabb alapja az egyes fajtájú gabonák helyes árrelációja, s hogy ennek a körülménynek kell hatással lenni a termelés stabilizációjára. A miniszter véleménye szerint ennek az elvnek kell érvényre jutnia a mezőgazdaság többi ágaiban is és ebből a szempontból az állatpiac és az állati termékekkel való kereskedelem szabályozására elengedhetetlen szükség van. Kitért Zadina miniszter a szeszgazdálkodás kérdésére is és ama reményének adott kifejezést, hogy a szeszértékésítő társaság működését továbbra is meg fogják hoszszabbítani. A földmivelésügyi miniszter az 1923-ig működött szeszmonopóliumot nem tartotta megfelelőnek. Két pénzügyi egyezményt kötött Csehszlovákia Magyarországgal. A napokban tárgyalások folytak a pénzügyminisztériumban, amelyen bizonyos időre meghatározott tárgyú pénzügyi kérdésről volt szó. A tárgyaláson Magyarország részéről Kneppó Sándor dr. miniszteri osztályfőnök és Frimmel Gyula miniszteri tanácsos vett részt. A tárgyalások hétfőn nyertek befejezést, melyeknek eredménye két egyezmény volt. Az egyik egyezmény az örökösödési adó tekintetében előállható kettős adókivetés elkekerülése, a másik pedig a csehszlovák-magyar határt átszelő vasutak adóinak megosztására vonatkozik. Az örökösödési adó tárgyában kötött egyezmény kiegészíti a Cschszloaz arca, mikor lement a hajlatba, hol már csillogott a víz. Komor szótlansággal hallgatott most már. Még a fogát is összeszorította, úgy. S attól fogva mindennap lesettenkedett a hajlatba, megnézni: fogv-e már vagy növekszik-e a vadvíz? Két hét is elmúlt így, mikor egyszer — szép áprilisi alkonyat volt, az égen is fent volt az újhold karéja, s a tömérdek csillag szikrázott körülötte, — Rovó ezzel nyitott a szobába: — Vera, itt a vadvíz! — Szűzanyám!... — rebegte Vera, s még az ajka is elfehéredett. Ekkor csönd állt közéjük. Nehéz, szivetszorító csönd. Verának lassan könnyek szivárogtak a szeméből, Rovó pedig gondbaborultan horgásztatta le a fejét. Később, jósokára, fájdalmas sóhajtás szakadt föl a száján. De már mozdult is. — Gyerünk! — mondta. — Hová? — rezzent meg Vera. — Ki! Áteresztőm a vizel. Nem maradhat az én fődemön. — Áteresztőd a vizet? — motyogta Vera, szinte magának. Aztán kihúzta magát. S a nehéz, vastag testével akkor már nyomult is Rovó után. Mert eszébe ötlött, nincs más hely, hová a vizet átereszteni lehetne, mint a Madarász-tó, túl a vasúton. Ettől pedig megrémült. Mert ha átvágja Rovó a vasúti töltést, börtönbe kerül, rab lesz érte. S mi lesz akkor vele, meg azzal, aki már minden órás?! Zakatoló szívvel botorkált hát Rovó nyomában. De az ment, mint az orkán — előre. Vállán megcsillant az ásó meg a csákány, akár a villámlás. Vera. mikor beérte, erősen a karjába kapaszkodott. — Maradj! — pihegte. — Mit akarsz tönhi? Rovó szembefordult vele s ráemelte az ásót. — Eriggy! — mordulta dühösen. — Imre!... — döbbent meg Vera s lekókadt fejjel visszatámolygott a tanyába. Szeméből lassan szivárogtak a könnyek. Akar Ön szép lenni? Használjon Nádasdy-féle Gyöngyvirág alvátor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szépséghez. A májfoltolcat, szeplőket, pattanásokat és mindennemű arctisztátalanságokat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8— Ké. Mr. Ph. NEUWELT, Salvátor gyógyszertár Komárno. Póstai redeléseknél a portó külön felszámítva 87 vákia és Magyarország között 1923-ban kötött adóügyi egyezményt. Az örökösödési adó tekintetében kötött egyezmény különösen nagyfontossággal bír, mert a kérdés rendezetlensége következtében olyan esetek is előfordultak, hogy az örökösöket az ingóságok után úgy Csehszlovákiában, mint Magyarországon is megadóztatták s igy az örökösödési adó néhány esetben elérte a 65—70 százalékot. A megkötött egyezmény következtében ilyen kétszeres megadóztatás a jövőben nem fordulhat elő. Mindkét egyezményt október 26-án írták alá és pedig magyar részről Weitstem János prágai magyar királyi követ és meghatalmazott miniszter, valamint Kneppó Sándor miniszteri tanácsos, csehszlovák részről pedig Weltner Pál rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, valamint Kosek Vladimir miniszteri osztályfőnök. * * * Rovó pedig ásta ezalatt az árkot, hogy sustorogva megindítsa a vizet a tóba... Csak akkor pihent meg. Csak akkor simult ki arcából az indulat. Csak akkor jutott eszébe Vera, mikor ott állt már a parton, távolabb az ároktól s megnyugodva nézte, hogy a víz ömlik át a tóba. Csak akkor kezdett a szíve szorongni, mert eszébe jutott, hogy ma este, amit nem tett még soha, kezet emelt az asszonyára. Ettől szívére ömlött a melegség s arcán kisütött a szégyen. — Ha most is sír még, — indult be a tanyába. — Akkor én nagyon rongy embör vagyok! Megkönnyebbült, mikor Verát az ágyon találta. De az fehér volt, mint a fal. * Hajnalban, miután Rovó visszavitte a tudós asszonyt, bezörgetett a vasúti őrház ablakán. — Ki az? — riadt fel odabent valaki. — Én vagyok, Sándor bácsi! — Mit akarsz Imre? — szólott enyhébben a hang. — Csak azt akarom mondani, — rezgett meg a szav)a. — A vadvíz átfúrta a töltést. Mttst a Madarász-tóba folyik. — Hun, te?! — ugrott talpra odabent az őr. — Errébb az én födémtől! — mondta még Rovó s már ellépett az ablaktól. S akkor, mint aki megtette kötelességét a vasúttal szemben is, elindította hazafelé a pejkót. Csak most gondolta át a történteket. Csak most fűtötte a lelkét az érzés, hogy íme, elmúlt felőlük minden baj. A vadvíz nem árthat s az élet kis bimbója, akit olyan forrón vártak, ott rí már az anyja mellett. Szép, erős, pufók gyerek. Mint a vas, olyan. S míg arcán sugárzott a boldogság, a hajnalodás zengő párosságában szinte belekurjantotta: — Gyerök!... Gyerök!... Azzal jobban meghúzta a gyeplőt, hogy mielőbb haza érjen. Megnyitották a parlament őszi ülésszakát. A képviselőház csütörtökön megkezdte az őszi ülésszakot. Délután félnégykor szétosztották a képviselők között a nyomtatásban megjelent különböző javaslatokat és interpellációkat. Ez utóbbiak között van Porubszky Géza dr. képviselőnek interpellációja a kongrua ügyek sérelmes elintézése tárgyában és Esterházy János képviselő interpellációja az érsekujvári járásbíróság nyelvgyakorlata ügyében. Malypetr házelnök az ülés meglátása után rövid elnöki nyilatkozatban megemlékezett a csehszlovák köztársasággal szövetségben levő román állam uralkodójának látogatásáról, melynek során kiemelte, hogy a csehszlovák nép mindenjelé nagy szeretettel üdvözölte a román királyt és a trónörököst. A román király látogatása ismételten megerősíti, hogy a kisantant államok kötelékei a nemzetek szivében élnek és azokat semmi sem képes elszakítani. Nem hagyravágyás — úgymond, — sem a harcias expanziós vágy hozta létre a kisantantol. A honszeretet, az igazság és a jog után való vágyakozás, a haladás vágya, a humanizmus áldozatos szolgálata s különösen a béke és nyugalom elemi vágya egyesítette a nemzeteket elválaszthatatlan testvéri barátságban. Nem kívánjuk a másét, csak saját nemzeteink életérdekeit védelmezzük abban a meggyőződésben, hogy azok igazságosak. Végül köszönetét mondott a királyi vendégeknek a kitüntető látogatásért és azt kívánta, hogy jó benyomásokkal távozzanak hazájukba. A képviselőház legközelebbi ülését írásban — valószínűleg november 26-ra, — fogják összehívni. A szenátus szintén csütörtökön délután tartotta első őszi ülését Soukup dr. elnöklete mellett. A szenátus elnöke szintén nagyobb beszédben üdvözölte a román királyi vendégeket. Majd a polgári perrendtartási novella tárgyalását kezdte meg. A szenátus legközelebbi ülését november 4-én tartja.
