Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-10-21 / 85. szám

1936. október 21. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal Nyomdászán szak' kiállítás Komáromban. Melyik a szép s melyik a csúnya nyomtatvány ? Nagyon érdekes és tanulságos ki­állítás nyílt meg vasárnap Komárom­ban, az Ipartestület székhazában: a komáromi nyomdászok állítottak ki új nyomtatványokat, részint, hogy a nagyközönséget az új nyomtatási el­járások felől tájékoztassák, részint, hogy a válságban szenvedő nyom­daiparra felhívják a figyelmet. Nem kis szerep jutott a kiállításban az oktatási célnak is. Manapság az em­ber élete teljesen összeforrott a be­lükkel: úgyszólván egy lépést nem tehetünk, hogy betűk ne kísérnének mindenüvé. S ha a betű ennyire élet­­társ lett: gondoskodni kell arról,hogy ez az éleltárs szép és jó legyen. Nemi közömbös számunkra, hogy a betűk, könyvek, nyomtatványok esztétikus formában kerülnek-e elénk, avagy nem. Az esztétikai hatás elérése: ez a nyomdászaii kiállítás egyik nagy célja. Mindenki, aki a kiállítást láto­gatta, megnyugodva vehette tudomá­sul, hogy a szlovenszkói nyomdászat s ezzel együtt a komáromi is: magas fokon áll s versenyképes. Becsüljük a nyomdászszakszervezetnek azt a nagy szakmaszeretetét, mely ilyen ál­dozatokat hoz az ipar fellendítéséért és fejlesztéséért. A vasárnap délelőtt történt megnyi­tás előtt Traub Rezső, a szakcsoport elnöke üdvözölte a megjelenteket és kiemelte üdvözlőbeszédében, bogy re­méli, az az érdeklődés, mely hívó szavukra a kiállítás iránt megnyilvá­nult, éreztetni fogja hatását a súlyos helyzetben lévő komáromi nyomda­ipar helyzetének jobbrafordulásában is. Majd felkérte Czibor Gézát, az Ipartestület elnökét, szíveskedjék a kiállítást megnyitni. Czibor Géza me­legen üdvözölte a nyomdászszakszer­vezetet abból az alkalomból, hogy az ipar érdekében ilyen nagy munkát fejtenek ki. Nem félti azt az ipart a krízis súlyától - mondta Czibor el­nök — amelynek munkásai ilyen tö­megeket mozgatnak meg akcióikkal annak védelmére. A magyar munkás szakmaszeretete, tudása és élniaka­­rása nyilatkozik meg e munkában. A kiállítás színhelyének megválasztá­sa is szerencsés volt — mondja to­vábbi beszédében Czibor Géza —, mert ez a ház az iparosok filléreiből épült fel, az iparososztály érdekeinek szent hajléka és legméltóbb helye a nyomdászszakszervezet kiállításának. Isten áldását kéri a szakszervezet minden tagjára és munkájukra. A ki­állítást ezután megnyitódnak jelen­tette ki. Czibor Géza megnyitóbeszé­dét lelkes tapssal fogadták a jelenvol­tak. Az Ipartársulat nagytermét zsúfo­lásig megtöltik az érdekesebbnél ér­dekesebb nyomtatványok, kezdve az egyszerű névjegytől a hatalmas pla­kátig. *Van itt könyv, folyóirat, üzleti levelezés, prospektus; a betű s a papiros találkozásából ezernyi ötletet termelnek az ügyes nyomdászkezek. Néhány kitűnő megoldást találtunk a kiállított anyagban: színek és for­mák ügyes találkozása, elhelyezése a térben. Érdekes a kiállításnak az a része, amely a rossz, ízléstelen nyom­tatványokat mutatja be. Az új nyo­mási eljárások illusztrálására kiállí­tották többek között a rotációs gépen nyomott újság egy oldalának ólom­öntvényét, a szedőgépek betűit, a matricát, mint összekötő kapcsot gép és ember, gondolat s kivitel között. A kiállítás szépen rendezett, jól ösz­­szeválogatolt anyaga méltán repre­zentálja a szlovenszkói nyomdászatot s megnyugodva láttuk, hogy a komá­romi nyomdászat is versenyképes: szép munkával kedveskedik a kö­zönségnek. A kiállítást sok érdeklődő látogatta, azonkívül a főgimnázium, polgári-, tanonciskolák szlovák és ma­gyar növendékei több mint félezren tanáraik, oktatóik kíséretében tekin­tették meg a tanulságos és szép ki­állítást. Külön említést érdemel a kiállítás rendezősége által készített és díjtala­nul terjesztett brosúra, mely csinos kiállításával és értékes tartalmával meglepetése volt a kiállításnak. Szubjektív megjegyzésünk is van a kiállítással kapcsolatban: szomorú lát­ni, hogy életerős, munkaképes nyom­dászok egész sora áll kalauzul a kö­zönség rendelkezésére. A komáromi nyomdaipar is pang, sokkal több a nyomdász, mint a munkalehetőség s ezek a nyomdászok, gépmesterek, sze­dők, akik lelkesen s készségesen ma­gyaráznak, mind kiestek a produk­cióból életük erején, munkatudásuk teljén s munkakészségük ott virág­zik el a várakozásban, az örök re-Ujabb hírek a munkafrontról, ménykedésben: mit tudnának ezek produkálni, ha módjuk s alkalmuk volna a szedőszekrényhez állni, meny­nyi ötlet, mennyi szépség virágozna ki a szekrények fáján...! A válságos időkben kénytelenek ott állni a ki­állítás ajtajában s mutogatják azt, amit szerencsésebb sorsban lévő tár­saik készítettek... Az eszményi az volna, ha a kiállításon egyetlen szak­ember fogadná a közönséget s a többi nyomdász a világpiac munkaforgal­mát növelné! #A víz f r málnaszörppel rózsaszínű, a tej feketekávéval aranybarna. Ha azonban szür­késbarna, úgy több Franck-ot kell hozzátenni. Ezért gabo­nakávéba valódi Franck, leginkább Karo-Franck való. A komáromi hajógyár nem vesz fel magyar tanoncokat — október 20. A komáromi magyarság körében nagy megütközést keltett az a villám­gyorsan elterjedt hír, amely szerint a komáromi hajógyár vezetősége —■ mellőzve a komáromi magyarságot — messze idegenből hozott 20 ta­­noncot veit fel üzemébe. A fel­vett tanoncok közöli egyetlen ma­gyar nemzetiségű sincs. Különösen a magyar munkásság kö­rében okozott nagy megdöbbenést a — sajnos — valónak bizonyult hír, amely ezáltal nemcsak magyarságá­ban, hanem kenyérkeresetében is sért­ve és megkárosítva érzi magát kü­— Én is szövettel járok, uram, de a tisztességtelen versenyben lemara­dok, — mondja a kávéházban egy szövetkereskedő, akivel összetalálko­zunk s aki némi felvilágosítást ad a kollégák« munkájáról. — Legjobb volna ezt a kereskedést ráhagyni a becsületes komáromi ke­reskedőkre, — mondjuk mi. — Mit tegyünk, uram? — feszíti szét ujjait az asztalon, — élni kell valamiből. — De nem úgy, ahogy ezek a nep­perek Leszik... Hát nem. Mert tessék csak ide­nézni: van Pozsonyban egy Ievítéz­­letl autófuvarozó, aki valamikor tex­tilügynököket fuvarozott. Tetszett ne­ki a szakma, meg a velejáró incsel­­kedés és felcsapott szövetnagykeres­kedőnek. ö az egyik, aki indítja a neppereket. Berendezett magának egv üzletet, lelc szövettel. A szövet se nem jó, se nem rossz. Átlag. No most: liozaloll Prágából három garnitúra szebbnél szebb fehérneműt, vászon­­neműt, orvosi köpenyt, staffirungra valót. Ez lelt a csalétek. A következő lépés az volt, hogy három autón út­nak indított hat ügynököt, mindegyi­lönösen a mai nehéz időben, amikor oly gyéren álcád kereseti lehetőségük. A komáromi magyar munkások ezen rajtuk elkövetett sérelmet nem kis részben a csehszlovák szociáldemok­rata pártnak is tulajdonítják, amely köztudomású, befolyást igyekszik gya­korolni a munkások felvételénél. A komáromi magyar munkásságnak évek óla és egyre gyakoribb mellő­zése az idegen vállalatok részéről is azt bizonyítják, hogy a vállalatok nem tartják magukra nézve kötele­zőnek, hogy a munkások felvételénél elsősorban helybeli munkások jöhet­nek tekintetbe. két ellátta egy-egy készlet ragyogó fehérneművel. A nepperek »csak jó házakat« keresnek föl... Kínálnak egy tucat inget száz koronáért, eg}r tu­cat törülközőt tízért. A gyárnak is drágább. A közönség bedül. Veszi a szövetet is, amit csak úgy »melléke­sen; kínálnak föl a vevőnek. A vá­szon garnitúrákat előjegyzik szintén egy piszkos kis noteszbe és nem szál­­lílják persze. Mert »azok kinn vannak a ládában, a vonaton«, — kiváltásuk­ra kell hirtelen a pénz. A szövetet négyszázért kínálják s kettőért oda­adják. Közben a két ügynök művész­­kedést is rendez egymás között... így van ez, uram. S tudja-e, hogy egy malomtulajdonost azzal szedtek rá, hogy 3000 zsákot adtak el neki 50 filléres árban, a zsákot persze nem szállították, de a zálogul hagyott szö­vetért 600 koronát kértek?! Hát bizony ez, ha jól meggondol­juk, csalás. A jóhiszeműség kihasz­nálása. Házalási engedélyük nincs is. Mit kell itt csinálni? — Feljelenteni őket, feljelenteni! Ebben maradunk. Aki ilyen neppe­rekkel találkozik, értesítse a rendőr­séget. Ideje volna ily módon is fog­lalkozni a nepper urakkal! volt alkalmazva. A gázgyárt is bér­beadta és az előrefizetell bérösszeg­ből fizette ki a gázgyár több, mint 320 ezer koronás adósságát is. A víz­­telepet is rendbehozatta a kormány­­biztos és annak 220 ezer koronás passzíváját is likvidálta. Azonkívül az egész vízkérdést közmegelégedésre rendezte. A közkórház 150 ezer koronás adós­ságát is kifizette és teljesen rendbe­­hozalta az egész kórházi berendezést és felszerelést is. A városi árvaház kérdését is megoldotta a spórolás be­vezetésével, amely nagyon is szüksé­ges volt. Az átrendezés, a vágóhíd és az új postapalota kérdését is kedvező me­derbe hozta és rövidesen ezek a prob­lémák is megoldódnak közmegelége­désre. A szociális egészségügy terén is nagy javulás állott be, mert szabá­lyozva lelt a népkonyha és a munka­­nélküliség problémájának megoldásá­ra a közmunkaügyi minisztériumhoz memorandumot terjesztett fel. Komárom városának szanálása te­hát teljesen rendben és fokozatosan folyik és a gazdasági kérdések biztos megoldása révén a város anyagi hely­zete kielégítő. A jog, a törvény és az igazság ve­zette a kormánybiztost eddigi mun­kájában és ezután is e három fő­elv fogja vezetni. Előadása befejezé­séül köszönetét mondott Nagy Jenő kormánybiztos az országos elnöknek és a járási főnöknek, hogy minden­ben segítségére voltak a város teljes szanálásában. A hallgatóság nagy tetszéssel fo­gadta Nagy Jenő kormánybiztos elő­adását, amelyből kiviláglik az a nehéz és felelősségteljes munka, amellyel a gazdaságilag teljesen lerongyolódott várost sikerült a rendes kerékvágásba hozni és megmenteni a közelgő csőd­től. Az előadás után élénk vita fejlő­dött ki, amelyen többek között részt vett Ivudelka József főjegyző és Parassin Sándor járásfőnök is. Belgium visszatér a háború előtti sémié­á szövetnepperek kisded Ügyeiről mindenki tud már... Bizalmai beszélgetés egy másik szövetügynökkel. Komárom szanálása a legjobb úton halad előre. Komárom, október 20. Pénteken este tartotta a komáromi tisztipavillonban Nagy Jenő Komá­rom város kormánybiztosa Komárom gazdálkodásáról. A tisztipavillon nagy­termét zsúfolásig megtöltötte az ér­deklődő közönség. Nagy Jenő előadását azzal kezdte, hogy most van egy éve, hogy át­vette Komárom városának igazgatá­sát. Nehéz helyzetben volt a város, mert sok volt az adósság és az aktí­vák pedig csak papiroson voltak meg. Az új költségvetésben is másfélmil­liós hiány mutatkozott. A város adós­sága meghaladta a 13 millió koronát és az aktív tételeknél felmutatóit va­gyon is több mint 11 millió koronával volt túlbecsülve a valódi értéknél. Mint kormánybiztosnak első tény­kedése az volt, hogy előkészítette az adósságok konvertálását, ami nehéz munka után sikerült is. Úgyszintén sikerült a költségvetési hiányt is pót­lásokkal és takarékoskodással leépí­teni. A városházán elsősorban a tiszt­viselők és munkások fizetését utal­tatta ki, mert a város nem kevesebb, mint Küß ezer koronával tartozott sa­ját embereinek. Rendezte a kisembe­rekkel szemben fennálló városi tar­tozásokat is, mert már annyira rom­lott ebben a tekintetben is a város iránti bizalom, hogy az egyes pályá­zatokra nem is küldtek a kereskedők és iparosok árajánlatot, mert a város nem fizetett. Az adókérdést is rendezte, mert több, mint másfélmilliós hátralék mu­tatkozott. Itt azonban le kellett írni közel 800 ezer korona adót, amelyet előbb teljesen jogtalanul és a tör­vény negligálásával vetettek ki önké­nyesen. Az ingatlan bérgazdálkodás keretén belül is rendet teremtett a kormánybiztosi rezsim. Ennek a gaz­dálkodásnak eklatáns példája az, hogy a volt szlaroszta maga is Í1 ezer borona bérrel tartozik a városnak. Megszűnt azonkívül a központi mű­hely is, amely teljesen irreális üze­me volt a városnak, már csak azért is, mert a kelleténél több munkaerő gességre. Szakítás a francia szövetséggel. — október 20. A világpolitika legnagyobb meglepe­tése robbant ki Brüsszelben. A belga minisztertanács elhatározta a belga hadkötelezettek szolgálati idejének meghosszabbítását és ezzel a belga hadsereg lényeges megerősítését. Ugyanezen a minisztertanácson IÁ pót belga király nagyfontosságú beszédet mondott, melyben kijelentette, hogy Belgium visszatér a régi, háború előtti semlegességi politikájúhoz és szakít a háború utáni politikával, amely szövetségekkel, katonai al­­lianszokkal és egy hatalmi blokk­hoz való csatlakozással akarta Bel­gium biztonságát garantálni. A király utalt a német, olasz és orosz fegyverkezések következményeire, s kijelentette, hogy Belgium nem von­hatja ki magát az általános fegyver­kezési áramlat alól. Németország eset­leges betörése ellen föltétlenül föl kell készülni s ezért szükséges a szolgálati idő meghosszabbítása. — Minden egyoldalú politika—mon­dotta a király —, gyöngíti helyzetün­ket és nezételtérésre ad okot a belföl-

Next

/
Thumbnails
Contents