Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-10-21 / 85. szám

2. oldal »KOMAROMI LAPOK< 1936, október 21. Kalfus dr. pénzügyminiszter expozéja a költség­­vetéssel kapcsolatban. ismeretes, hogy a legújabb községi rendtartás lehetővé teszi a községi képviselőtestületi mandátumnak meg­hosszabbítását, ez azonban kivételes intézkedés, amellyel a kormány a leg­ritkább esetben él. Mivel a választá­soknak a költségvetési fedezete is meg­van, így jövő ősszel a községek túl­nyomó része számíthat a választások­ra. Kivételt csak azok a községek ké­peznek, amelyek élén kormánybiztos intézi az ügyeket. A belgiumi példa és a csehszlovák külpolitika. Belgium nagy szenzációt keltő elha­tározása külügyi politikájának meg­változtatásában, tiem maradt hatás nél­kül a csehszlovák sajtóban sem. A csehszlovák lapokban olyan tenden­ciájú cikkek jelentek meg, amelyek külpolitikai irányváltozást sürgetnek, még pedig abban az értelemben, hogy Csehszlovákia csakis csehszlovák külpolitikát folytathat. Az agrárpárti Venkov c. lap pld. azt írja, hogy a szovjettel való kapcso­latok veszedelmessé válhatnak és a csehszlovák külpolitikának ezért kell, hogy fordulópont előtt álljon. A III. inlernacionálé ugyan kiadta uta­sításait, hogy a kommunista párt min­denütt a demokratikus kormányokat támogassa, a Komintern igazi célja, azonban a világ forradalmasítása. Jellemző, hogy Henleint legutóbbi lon­doni látogatása alkalmával azért fo­gadta az angol külügyminisztérium ál­lamtitkára, mert Henleinben látja a csehszlovákiai kommunistaellenes front legfőbb aktív tényezőjét. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Csehszlovákiában a szovjetbará­tok ligájának eddig 250 fiókja műkö­dik és egyre gyakrabban rendeznek tanulmányi kirándulásokat Csehszlo­vákiából Szovjetoroszországba. Csak legutóbb is ötszáz cseh tanító utazott ki Szovjetoroszországba, így tehát félő, hogy a tanügy szellemét is átitatják kommunista eszmékkel. A csehszlovák köztársaság államadóssága. A csehszlovák köztársaság állam­­adóssága 1936. évben lényegesen emel­kedett. Egy évvel ezelőtt még 40 mil­liárd 933,673.851 koronát tett ki az államadósság, most k6 milliárd 78^,508.636 koronára szökött fel, tehát egy év alatt 5 milliárd 850,83^.785 koronával emelkedett az államadósság. Ebből belföldi kölcsön 36.605,083.669 Ke, (tavaly 30.773,318.940 Ke) és kül­földi 8.160,354.910 Ké (8.149,429.937 Ke). Az államadósság kamatja egy év­ben 1 milliárd 610,638.073 korona, törlesztésre 83,295.366 koronát fordí­tanak. Szerencsétlenség egy építkezésnél A komáromi Klapka téren egy új ház építése közben tragikus szeren­csétlenség történt. Nagy János tizen­­kilencesztendős autogénhegesztő egy acetilénlámpával foglalkozott. Ismeretlen okból a lámpa felrob­bant s darabjai nekirepültek Nagy János arcának s fejének. Nagy János súlyos sebekkel esett ösz­­sze, eszméletlen állapotban szállítot­ták a mentők a kórházba, ahol ápo­lás alá vették. Állapota olyan súlyos, hogy beszélni sem tud, kihallgatni pedig a szerencsétlenség körülmé­nyeire vonatkozólag nem lehetett mindmáig. — október 20. A jövő évi költségvetés ismertetésé­nél Kalfus dr. pénzügyminiszter be­ismerte, hogy a külkereskedelmi mér­leg aktív saldója nem növekedett a kivitel javulásával, ami az államvé­delem fokozott szükségleteivel van ösz­­szefüggésben. A termelés javulását statisztikai adatokkal szemléltette a pénzügyminiszter, aki megjegyezte, hogy a vasúti teheráruforgalom is nö­vekedett a múlt évivel szemben. A foglalkoztatottság szintén emelkedett, amennyiben a munkanélküliek száma a legutóbbi kimutatás szerint már 480.340-rc csökkent. Az állami bevételek is javulást mu­tatnak. ! Az 1936. év elején befizetett adó­többletek javarészt onnan ered­nek, hogy a nyújtott bonifikációk alapján a jó adófizetők előre fi­zették ki adóikat. De a túlzott optimizmus indokolatlan, mert az államgazdálkodás válságévei­ben keletkezett hiányok is megnöve­kedtek. Az 1937. évi költségvetés alaki tekintetben megtartja az Englis dr. volt pénzügyminiszter állal bevezetett ke­reteket. Alaki újdonság a költségvetés indokolásához mellékelt közmunka- és beruházási kimutatás, mely szerint 1937-ben 5250 millió értékű beru­házási munkálatot szándékozik vé­geztetni a kormány. Ez a beruházási munka a kormány hároméves tervének első részlete. Megállapította a pénzügyminiszter, hogy a tavalyi költségvetési kereteket a legnagyobb erőfeszítéssel sem le­hetett betartani. Ennek oka az, hogy számos olyan ki­adást vettek be a rendes költségvetés­be, amit régebben hitellel fedeztek, így az államnak a Gabonatársasággal szemben fennálló kötelezettségére 20 Rövid beszámoló a hágai parlament ha­gyományos évi megnyitásáról. Egy Szlovenszkóról elszárma­zott fiatal magyar asszony ír­ta ezeket a sorokat s küldte be nekünk. A fiatalasszony ma egy hollandiai város pol­gármesterének boldog felesé­ge, de szíve vissza-visszahúz Szlovenszkóra. Nagy nap ez itt Hollandiában, de főleg Hágában, ahol a királyné a trónörökösnővel vonul fel aranyhin­­taján. S ez évben még nagyobbsza­­bású, mint más években, mert a »Prinsesin Julianna« menyasszony és mindenki kiváncsi a boldog kiválasz­tottra, Prinz Bernhard von Lippe- Biestenfeld-re. Igaz, az idén még ő nem vesz részt a parlament meg­nyitásán, így ő, a legjobban érde­kelt nem ül még az arany hintóbán, de a délután folyamán kikocsizik Juliannával Scheweningenbe, ahol minden kiváncsi megláthatja, ha ide­jekorán helyet kap. így kerültünk mi is Hágába kora hajnalban, kelle­mes társasággal indulva Zwolléból, kényelmes, jóképű autón. Kicsit kö­dös, de azért szép a reggel. Óriási for­galom az egész útvonalon, ijesztően nagy autóbuszokat mellőzünk. Csodás utak. A vidék elragadó, a sok szélmalommal. Utrechtről, Lei­­denről nem is szólva, ami magában véve egy-egy élményt jelent. A nagy forgalom dacára még idejében érünk Hágába, reggel 9 körül. Idejében? Hisz végeredményben 1 órakor vo­nul csak fel a királyné a Prinsesinnel — de már az uccák zsúfolásig telve vannak; ki-ki a maga vadászszékén milliót, a bányatársládákra az eddigi 20 millió helyett a szanálásról szóló törvény szerint 70 milliót, a tanítók fizetésének megnövekedett szükségle­teire 50 milliót, az államadósságok sorsolására 40 milliót kellett fölvenni. Az államadósságok szolgálata 388 mil­lióval emelkedett, ideszámítva már az államvédelmi kölcsön szükségletét is, mellyel szemben az állampénztár 1937-ben mentesül a katonai fölsze­relési alap 315 milliós szükségletének fizetése alól. Az állami bevételek 423 millióval magasabbak az 1936. évieknél. Ebből a közadók emelésére 352.7 millió, az általános pénztári igazgatás bevételei­re 90.5 millió jut. A személyi kiadások 4 milliárd 3H milliót tesznek ki, amely ősz­­szeg 1936-tal szemben 250 mil­lióval emelkedett. A nyugdíjasok szükséglete 78 millió­val emelkedik. A belügyminisztérium dologi kiadása 11 millió 565 ezer Ré­vai emelkedett, az iskolák felszere­lési szükségletét 22.7 millióval, a diá­kokról való gondoskodás szükségletét 1,140.000 Kc-val emelték. Az idegen­­forgalomra 3 millióval többet irányoz­tak elő. A közmunkaügyi minisztérium 70 milliós többlete a bányatársládák konszolidálására kell. A szociális biz­tosítási szükséglet 29 millióval, a la­kásgondoskodás 15.8 millióval, a mun­kaközvetítés 6 millióval s a hadirok­kantakról való gondoskodás 12.1 mil­lióval kap többet az ideinél. Az önkormányzatoknak az egyenes­adókban való részesedése címén 175 milliót vettek föl, a gabonamonopóli­um tartalékalapját az állampénztár a szervezeti szabályok szerint 60 millió koronával köteles támo­gatni. A társaságnak 70 ezer vagon tavalyi búzakészlete vaD. kényelmesen elhelyezkedve és felpak­­kolva eleiemmel. Kedélyesen és tü­relmesen várják a nagy pillanatot. Mi is hasonlóan cselekedve, kis szé­kekkel ellátva indultunk a Van Heul strasséba, ahol szintén keresztül kell haladnia az arany kocsinak. Megjegy­zem, előzőleg mindent megmozgat­tunk Hágában, hogy valami tisztes­séges helyet kapjunk, de már késő volt, így a saját ügyességünkre vol­tunk bízva. Nagy keservesen végre eljutunk a Van Heul strasséba, ahol még elég tűrhető helyet találunk. Másfélórai üldögélés után egyszerre csak megjelennek a rendőrök és szó nélkül kisöprik a tömeget ebből az uccából. Szörnyű elégedetlenség, zú­gás, jó magam tán a legdühösebb voltam, mert ezt a nemzetet nehezen lehet kihozni a sodrából, de a rend­őrségnek nem volt mégsem könnyű dolga. Hogy mért kellett azt a sze­rencsétlen uccát kiüríteni, az ördög tudja. Mái* a lovas csendőrök is megjelennek és sodorják a rengeteg embert. Leírhatatlan a tumultus: itt most már nincs idő gondolkodni és választani, hogy hol is lehet majd a legjobban látni, rohanni kell az em­beráradattal. Mérges, lehangolt ábrá­­zattal nyomnak mindenfelől. Most már mindegy volt, hogy látni fogjuk az állítólag mesébe illő látványt, vagy nem ,mert saját magunkkal kellett törődni, hogy el ne tapossanak. Csak ki — ki ebből az egészségtelen tö­megből, de ez nem olyan könnyű! Végre egy kis lélekzelhez jutunk és a Park strasse sarkán megpillantunk üresen egy kis primitív, fából tákolt emelvényt. Nagy loholva odaérünk és fel mindnyájan a legtetejére. Pompás kis helyecske, innen aztán el nem megyünk, ha csak erőszakkal nem kényszerítenek rá. Pár pillanat múlva megjelenik azonban egy élelmes su­hanc és pénzt követel a remek kilá­tásért. Szó nélkül fizetjük ki a kért 75 centet, hogy nyugtunk legyen végre. A tömeg állandóan nő, a rendőrök erősen igénybe vannak véve, mert ez a nép fegyelmet nem ösmer. A rendet azonban mégsem lehetett fenntartani. Az idő lassan telik, az 1 órát már azt hiszem, mindenki ki­merültén várta, közben az egyedüli szórakozásunk az volt, hogy a cso­dás gépkocsikban gyönyörködtünk, amelyek a minisztereket és a kamara tagjait szállították a parlamentbe. Még egy pár perc és itt a várva-várt 1 óra! Csakugyan, a tömeg már mozgoló­dik. Elől a diszszázad tűnik fel, utá­na katonazene, szép cifra egyenru­hában. A motorbiciklis rendőrök még rohanva körülfutják a fenntartott út­vonalat. Végre felbukkannak a finom csukott, fekete hintók. Kilenc darab. Az udvar, a kíséret. Már látni messze a három pár feldíszített lovat, ame­lyek a csodás arany hintót húzzák. Szép, nagyon szép látvány! A király­né méltóságteljesen ül a hintó jobb­ján. Büszkén, hidegen, előkelőén int a kezével. Sötét toalettben, prémbe burkolva. A Prinsessin kedvesen, ba­rátságosan mosolygós arccal integet, mintha nem is a trónörökösnő lenne, oly közvetlen. Finom türkis ruha van rajta. Közben a tömeg fékezhetetlenül tör előre, keresztül a kordonon és át­­szellemülten, véget nem érő éljen­zéssel köszönti az ország uralkodó­nőjét. Milyen boldog is lehet ez az ország! Sajnos, pillanatok alatt eltűnik sze­münk elől, de még mindenki a he­lyén marad, már akit el nem löknek, mert rövid idő múlva ugyancsak ezen az útszakaszon kell vissza is halad­­niok. Ezalatt a királyné bevonul a par­lamentbe, elmondja trónbeszédét. Mi meg izzadunk és holt fáradtak va­gyunk a sok álldogálástól. De várunk nyugodtan, mert megéri a fáradsá­got. Már karddal is dolgozik a rend­őrség. A menet rövid idő múlva újra látható, de csak igen rövid ideig. A nap második, tán még nagyobb szenzációja hátra van. T. i. a fiatal pár jelenik meg délután Hága és Schewening uccáin. Erre mi is gyors tempóban felugrunk az autókra és ki­futunk Scheweningbe, ami egy pár kilométer Hágától. Ott aztán kénye­lembe helyezhetjük magunkat és nyu­godtan várhatjuk a második nagy látványt. Egyszerű kis fogaton jelenik meg a Prinsessin a Prinssel. Végtelen bol­dogság és megelégedettség sugárzik az arcukról. A tömeg oda van a Prinsért. Röviden csak Bennónak hív­ják és szüntelenül ordítja is a tömeg. A második fogatban a királyné. Prin­­ses Armgarddal, a vőlegény édesany­jával és Prins Aschwinnal, aki öccse Prins Bemhardnak. Utánuk az ud­varhölgyek. Talán még nagyobb az ujjongás, mint délben volt, de teljesen érthető. Én örültem, hogy mindezt végig él­vezhettem, nem sajnáltam egy pilla­natig sem a fáradságot, de a végén mégis kicsit szomorú lettem, irigyel­tem ezt a boldog, nyugodt országot. Brandsmáné Klekner Kató. A SZMKE központja: Komároin-Koniárno, Kultúrpalota. JELENTKEZZÉK TAGNAK, szívesen várják. Lepjen be valamelyik szerve­zetünkbe, vagy jelentkezzék rögtön a központnál. Támogassa a szlovcnsz­­kói magyar kultúra ügyét.

Next

/
Thumbnails
Contents