Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-10-17 / 84. szám
10. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1936. október 17. ASSZONYOKNAK. -A gyermek hibás testtartásának káros következményei. Megkezdődött az iskolaév és az alkalommal nem felesleges talán néhány komoly szó arról is, mire kell figyelemmel lenniök a szülőknek az iskolásnemzedék egészsége érdekében és mivel előzhető meg az iskolaártalmaknak egyik legfontosabbika: a hibás testtartás. Pontosabb megfigyelések, statisztikai kimutatások, nyomozási eredmények mutatják ugyanis, hogy ez a rendellenesség újabban annyira terjed, hogy szinte népmegbetegedésszámba megy. A serdülő ifjúságnak alig egyharmada kifogástalan, felénél több rossz testtartású, a többieknél pedig kifejezetten többé-kevésbé súlyos gerinoelferdülés állapítható meg. Mégpedig nemcsak a városokban, hanem még az egyszerű falusi lakosság között is. Nemsokára csakis a vadnépeknél láthatunk majd rendes ívelő lábat, egyenes hátat és szép ruganyos járást. Pedig ez korántsem egyszerű szépséghiba, se nem orvosi szakkérdés. Ez a rendellenesség — bár nem kimondottan betegség — előidézője lehet többféle betegségnek, vagy legalább is gátló hatással lehet az egész későbbi életre. A külső testformának minden állandó eltérése maga után vonja a belső szervek fekvési rendellenességét. A HELYTELEN TESTTARTÁS SÚLYOS KÖVETKEZMÉNYEI. Iía valamelyik szerv térszűke .vagy alkalmatlan fekvés miatt nem fejlődhetik rendesen, akkor nem is éri el teljes munkaképességét, ami továbbmenőleg még a vele kapcsolatos szerveket is hátrányosan befolyásolja. Könnyen elgondolható, mit jelent, ha lapos mell miatt a tüdő nem vehet föl elegendő oxigént, vagy a gerincferdülés által gátolt szív nem láthatja el a fejlődő testet elegendő vérrel. Még ha szerencsés viszonyok között nyilvánvaló megbetegedés nem is fejlődik ki, a teljes éréshez el nem jutott szervek sok bizonytalanságot, gátlást okoznak gazdájuknak, akik korán vénülnek és elkopnak. A helyes testtartás tehát nem luxus és nem egyszerű kozmetikus kívánság, hanem tervszerű szükségesség és fontos orvosi, valamint nemzetgazdasági érdek. A PÓLYA AKADÁLYOZZA A FEJLŐDÉST. Bizonyos, hogy az iskolázás sokat ront a testtartáson, azonban főleg akkor, ha az iskolába kerülő gyermek arra előzetesen hajlamos. A szülők bajmegelőző gondozásának tehát már sokkal korábban kell megkezdődnie, voltaképpen már a csecsemőkorban. Mindenekelőtt el kellene hagyni — amint ezt sok kultúrnép már régebben megtette — a gyermek pólyát. Nem a mozgásgátló pólyázástól lesz a gyermek egyenes, hanem ha minél szabadabban rugkapálózhatik. Felvenni pedig minél ritkábban kell a babát, — még sírásnál sem — és akkor is felváltva, egyszer a jobb, máskor a balkarra. A legsúlyosabb hibát követig el azonban sok szülő azzal, hogy kicsinyes hiúságból lúlkorán erőlteti a gyermek ültetését és járását. Rendszerint ez okozza a legtöbb csontferdülést a törzsön és az alsó végtagokon. A kis csibe a tojásból kibújva azonnal vígan szaladgál, az embernek azonban csaknem egy évre van szüksége, míg eljut a kétlábon való járáshoz, ehhez a minden idők legfényesebb erőművészeti teljesítményéhez, amely az értelmes beszéddel egyetemben legjobban választja el az állatvilágtól. Nyugodtan kell engedni a gyermeket négykézláb csúszkálni, amig a csont és izomzat kellő erősbödése után magától lábraáll. MI A KÜLÖNBSÉG A TESTTARTÁS ÉS A TESTEDZÉS KÖZÖTT? Sok szülő észreveszi gyermeke hibás testtartását, de azzal vigasztalja magát: »Majd kinövi!« Ez súlyos tévedés. A szervezet messzemenő önszabályozó képességgel rendelkezik ugyan, de azért tervszerű útbaigazításra is van szüksége. Egyszerű tornáztatás nem elegendő. Testtartás és testedzés két különböző dolog és az izomfejlesztés még nem jelent tartásjavítást. Ilyenkor szakorvoshoz kell fordulni, aki elrendeli a szükséges rendszabályokat. Az első hat év jó vagy hibás testi nevelése sorsdöntő lehet az egész fejlődésre, megnehezíti vagy elősegíti a későbbi társadalmi boldogulást. AZ ISKOLÁBAN ÉS OTTHON - TANULÁS KÖZBEN. Az iskolában a gyermek aránylag hosszú ideig olykor túlzsúfolt teremben, egyhelyben való üléssel egybekötött testet-lelket kifárasztó munkára van kényszerítve. A kifáradás elien rendszerint úgy védekezik, hogy előrehajolva, karját az asztalra támasztja, fejét az íráshoz közelíti, vállát előrelógatja és egyik térdét maga alá húzza. Mindez alkalmat ad görbe vagy ferde hátképződésre, felületes légzésre, vérszegénység, esetleg rövidlátóság kifejlődésére, valamint egyéb iskolaártalmak-ra. A modern neveléstan igyekszik ezeken a bajokon segítem helyesen szerkesztett iskolapadokkal, kellő világítással és szellőztetéssel az egyes órák között rendszeresített szünetekkel és főleg rendszeres iskolaorvosi felügyelettel. Siralmasak azonban elég gyakran, még jómódú helyeken is az otthoni viszonyok. A házifeladatokat a gyermek felnőtteknek méretezett asztal mellett és széken ülve végzi, szabadon lógó lábbal, rossz testtartással, olykor a szoba legsötétebb zugában. Erre kell figyelemmel lenni és a bajon a háziorvos útmutatása szerint segíteni. Aki csak teheti, vegyen egy külön iskolapadot, amely a gyermek nagyságához mérten, pontosan beállítható és használathoz az ablakhoz, vagy lámpához tolható úgy, hogy a világítás báliétól jöjjön. Ez végigkísérheti a gyermeket egész iskolai pályáján. A GYERMEK TESTTARTÁSA ALVÁS KÖZBEN. Egy fontos és eddig még alig méltatott körülményre figyelmeztetett nemrég egy német iskolaorvos: az alvás közben való testtartásra. Sok gyermek oldalt fekve alszik, mellfelé hajtott fejjel és felhúzott térdekkel, tehát görbe háttal, guggoló tartásban. Ilyenkor ugyanis legkisebb a hőveszteség. Ősnépeknél is gyakori ez a helyzet, ezeknél azonban ez nappal kiegyenlítődik és helyreáll a test hajlékonysága. De ha az éjjeli hibás tartáshos csatlakozik még a nappali is, például olvasásnál, írásnál, kézimunkánál, zongoránál, egyoldalú táskavivésnél, akkor az évek folyamán maradandó elváltozások jönnek létre. A szülők szoktassák tehát a gyermeket a háton való alvásra — esetleg fordítsák őket meg alvás közben. Oldalt való egyenes f ekvés m egen gedhe lő. Az iskolának feladata magasztos és eléggé meg nem becsülhető. A bort hordókban, a búzát zsákokban lehet tárolni, a kultúra vívmányait azonban csakis oly agyvelőkben, amelyek azoknak befogadására képesek és sokszor vágynak is arra. Csak így sikerül az elődök szellemi munkáját megőrizni és továbbfejleszteni. Igyekezni kell azonban, hogy eközben a testi fejlődésben kár ne essék. A tanulóifjúság testi épségének megóvása korunk egyik legfontosabb problémája. Ezúton mentesíthető, hasznosítható a néperőnek óriási mennyisége úgy az egyes egyén, mint a köz javára. Pórul járt gyümölcstolvaj. Kertész bácsi gyönyörű kertjében Most érik a legszebb gyümölcs éppen. Van ott körte, barack, piros alma, Mindenből a legfinomabb fajta. Arra sétál egy legény ... A kerítés tetején Hogy ravaszul bekacsint, Ránevet az alma mind. Egyet ugrik, uccu. bent is van már, De messziről meglátta a zsandár. A legény bent lakomáz kedvére, De még többet dugdos a keblébe. Tolvaj soká nem örül, Zsandár les a kert körül. Sírhat aztán a legény, Lent a tömlöc fenekén. Mátyás Jóska az iskolában. Mátyás Jóska mezítlábas, bugyogós, lyukas kalapú vitéz legény, aki most töltötte be a hatodik esztendejét; szeret verekedni, libákat őriz a papsajtos réten. Ez a Jóska gyerek, ha azt kérdezik tőle: — Mi lesz belőled, Jóska? Egész nyugalommal feleli: — Püspök. Már pedig az tudni való dolog, hogy aki püspök akar lenni, annak legalább is írni, olvasni meg kell tanulni; meg bizony, még diák nyelven is, mert a püspökök nagytudós emberek. Azért, édes öcsém, Mátyás Jóska, hagyd ott a mezőn libáidat, tedd le a fűzfaágat a kezedből, mosd meg a lábadat amott a közeli libafürösztőben, kérj édes anyádtól egy karéj kenyeret és eredj az iskolába. Tanulj meg írni és olvasni, akkor lehet belőled püspök. Mondhatták ezt szépszerével Jóskának. Ő ilyeténképen válaszolt: — Nem megyek én az iskolába, mert akkor a libáim elszaladnak. Eresszék be a libáimat is oda, akkor megyek. — Te mókus, a libák nem akarnak püspökök lenni, nem kell nekik írni meg olvasni. — Még se megyek, mert a tanító úr megcsap. — Dehogy csap, ki mondta azt neked? — A Marci bátyám, őt mindennap megcsapja. — Ő akkor bizonyosan nem tanul. Te csak tanulj, lesz belőled püspök. Akkora palotába költözöl, hogy egész nap járkálhatsz egyik szép szobából a másikba, mégsem érsz a végére. Mindenki leveszi előtted a kalapot, még a plébános úr is, hintán járkálsz, még a csizmád sem lesz soha sáros. — Nekem most sem sáros a csizmám soha. — Nem bizony, mert még télen sincs csizmád. — Aztán, ha én egyszer püspök leszek, ki fogja az édes anyám libáját őrizni? Nem fogadnak azok másnak szót, csak nekem. — Addig a libáknak is megjön az eszük s nem kívánják, hogy egy püspök őrizze őket. Majd meglátod, Jóska! — Majd meglátom. Felöltöztette Jóskát édes anyja. A bugyogójának két térdére vetett két hatalmas foltot, még pedig veres posztóból, hanem a Jóska bugyogója persze szürkésfehér színű volt valamikor. Meg is fésülte nagynehezen s varrt a bugyogóra öt vadonatúj pléhgoinbot. Úgy csillogtak-villogtak ezek a gombok, mintha ezüstből lettek volna. A tanító úr megkérdezte Jóskától: — No fiam, szereted-e a tanulást? — Nem a, de édes anyám azt mondta, hogy tanulni kell írni és olvasni, mert én püspök akarok lenni. — Majd meglátom, milyen szorgalmas leszel. — Én szorgalmas leszek, csak maga ne csapjon meg, mint a Marci bátyámat, mert akkor hazaszaladok, hallja-e? — Hallgass, te gonosz! — csititotta az édes anyja. — A tanító úrnak szót fogadj, mert édes apád. Jóska elhallgatott. Nagy bámészkodva nézte az iskolai fali táblákat, a nagy fekete táblát, a sok ócska padot és a töméntelen sok falusi gyermeket, akik mind rettenetesen hallgatva ültek s kezűket a padra fektették sorjába. összeszorult a szíve s nagyon kezdett félni. Nem tudta mitől, csak félt. Egyszer csak meglátja a szomszédék Jancsiját, aki éppen a második pad szegletén ült s a nagy csendességben odakiáltott: — Jancsi te, hát a libákat ki őrizi? — Édes fiam, Jóska, itt nem szabad senkihez szólani, — fedé őt a tanító úr. — Ülj le a padlóra, egyet se szólj, hanem ide figyelj! Jóska megszeppent. Lekuporodott az iskola padlójára és tágra nyitott szemét a tanító úrra meresztve, ült jó sokáig. Beszélt az okos tanító úr sokat ... sokat; de mindebből. Jóska nem értett semmit, mert ő a fali táblák egyikén meglátott egy libát, amely a falon úszkált. Csodálkozott, hogy miképpen kerülhetett oda a mezőről. Bizonyosan utána jött, hogy hívja. Ejnye ... ejnye! Hát a libáknak is szabad iskolába járni. Nini! hogy forog, szalad szegény, nem ismeri meg őt a sok fiú közül. Már kezd röpülni... jaj Istenem, mit mond a tanító úr, meglátja... jaj! A tanító úr pedig nem látott egyebet, mint azt, hogy Mátyás Jóska fogja a kalapját s odahajítja a falra, ahol egy falitáblán úszkáló liba van festve. Aztán a tanító úr Jóskához megy, a gallérjánál megfogja és beállítja a kályha mellett levő szögiette. Ott Jóska nemsokára leül s édesen elalszik. Mikor az iskolának vége lett, a szomszédék Jancsija megráncigálta a fülénél fogva s úgy ébredt fel. Otthon kérdezte az édes apja: — Mit tanultál, fiam, az iskolában? —- Édes apám, a libánk berepült s. a falon ragadt, leakartam ülni a kalapommal, de nem jött le. Most is ott van. Ha nem hiszi, nézze meg, ha arra felé jár! Nyuszi-Buszi házassága. Nyuszi Buszi nyugodtan aludt a házacskájában, mikor az egyszerre nagy robajjal összedült. Szerencsére Nyuszi Buszinak nem esett baja és hamar kiszaladt megnézni, hogy földrengés van-e odakint, vagy a világ vége. Szerencsére egyik sem volt, egyszerűen csak az történt, hogy Jumbó, a nagy elefánt véletlenül rálépett Nyuszi Buszi házacskájára. Az elefánt nagyon sajnálta, hogy ilyen nagy kárt okozott és hamar elszaladt, hogy egy másik házat szerezzen szegény Nyuszi Buszinak. Vissza is jött egy-kettőre és tudjátok mit hozott? Egy babaházat. Olyan kicsi volt ez a ház. hogy Nyuszi Buszi orrocskája sem fért tele. De az okos Jumbó odahívta a jó tündért, aki varázsvesszejével megérintette a babaházal. Erre a babaház hamarosan nőni kezdett és egyszeriben egy olyan gyönyörű ház lett belőle, hogy sokkalta szebb volt, mint Nyuszi Buszi régi háza. amit Jumbó eltaposott. Nyuszi Buszi szépen megköszönte a gyönyörű új házat, amit kapott és Jumbó is vígan ment tovább, hogy sikerült a hibáját jóvátenuie. A kis tündér meg nevetve repült el. ö mindig nevet, ha valakin segíthet.
