Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-10-10 / 82. szám

1936. október 10.

»KOMAROMI LAPOK«

9. oldat

A férjhezmenés művészete.

Irta: Fehér Artur.

A férfi hiúságát táplálni kell. önérzetét erősíteni. Ha meg akarja magát értetni, okvetlen meg kell őt érteni, s.a kellő pillanatban megfogni a — megértéssel. A férfi nem szereti, lia a nő az ő »sajátos individuális belső életének ismeretlen mélységeivel tisztában van. Egy esetleges leleplezés sértené hiúságát s a férjhezmenés amúgy is nehéz művészetét még nehezebbé tenné. Minden férfi súlyt helyez arra, hogy úgy mondjam »magányos embernek« tartsák. Ugyancsak rá kell hagyni, hogy szentimentális hajlamai vannak. Némely férfi viszont a cinizmus drótsövényével körülhálózva szokta magát mutogatni. Itt sem szabad felülni, hölgyeim, mert a cinizmus mögött gyakran gyöngéd és érzékeny szív is rejtűzhetik. Általában mindig vele kell nevelni, és sírni, akármilyen szamárságot mond is. Hagyjuk magunkat tőle politikailag felvilágosítani. Azonban igyekezzünk elveinek jó dühösen ellentmondani, hogy viszont annál diadalmasabban bebizonyíthassa igazát. Ez is hatásos fogás. Legyünk elragadőakés kedvesek minden barátjával és ismerősével szemben. Ha nagy társaságban vagyunk vele, igyekezzünk mindenkit elbájolni s aztán a társaságot valami ürüggyel egy pillanatra otthagyni. hogy alkalmat adjunk néhány ilyen megjegyzésre: »jaj de bájos«, »igazán elragadó teremtés , »ennivaló«. Ez tetszeni fog neki. Célszerűnek vélem, ha útmutatásul néhány példával szolgálok a férjhezmenés nehéz művészetéhez. Irányelvül azt a felfogást méltózlassék szem elölt tartani, hölgyeim, hogy a férfiakkal mindig, mint »hivatásuk hősével bánjunk.

Színészek: Színészt szeretni veszedelmes. A nő specifikus hiúsága nem talál kellő értékelést a színész túlzott hiúságánál fogva. Egy nő csak olyanformán szerethet egy színészt, mint ahogyan egy férfi szerelhet egy szép nőt. Egyszóval a színészi hivatás nőies«. A bizonytalanság érzése

gyakran nagyzási hóbortba kergeti a színészt, csakúgy, mint a szép nőt. Mindkettő sikerei időhöz kötöttek és mulandók. Moissi, Zacconi, Bassermánn — lecsepülendő. Minél jobban tiltakozik ellene, vagy felháborodik, annál jobban — lecsepülendő. Csórtos... klasszikus ripacs. Törzs remek. Természetesen csak akkor, ha véletlenül nem éppen velük állunk szemben. A kollégák — irigyek. A direktorok — gengszterek. A kritikusok — paralitikusak. El kell nekik hinni, hogy soha egy lapot se vesznek a 'kezükbe a premier után. A kritikák egyáltalában nem érdeklik őket, előleget nem szoktak kérni soha ,sth. stl). Szerepeikben okvetlen meg kell őket nézni s a nagy drámai kitöréseknél előnyös, ha hangosan felzokogunk. Különösen, ha komikus az illető. Ha lehetséges és nem kerül különösebb megerőltetésünkbe — jól kell főzni tudni. Mérsékletesen tápláljuk a színészt, hölgyeim, mert hajlamosak az elhízásra, az elpolgáriasodásra. Ha bohém, hagyni kell. Egyáltalában — hagyni kell.

Festők: Légy a modellje. Mindegy, akár szép, akár csúnya vagy, meg kell vele értetni, hogy egy ihletett művész minden emberi lényen talál valamit a Kozmosz titkaiból, szépségeiből, mely csakis az ő művészi kezén keresztül juthat létjogosultságához. Az ülés után bágyadtan kelj föl, hogy ő viszont felhevülve leülhessen. De semmi esetre sem szabad hódítási törekvéseidéi mutatni, elárulni, mert ez a férfi ellenállását hívja ki ellened, mely különben is az általános szabályok közé lartozik.

Muzsikusok: Ne mondd, hogy jó hallásod van, ha nincs, mert azt úgyis észreveszi. Nem muzikális nők óvakodjanak a muzsikusoktól, mert az ilyenekből rendszerint disszonanciák keletkeznek. Ha együtt mentek valami hangversenyre, mindig azt dicsérd. ami neki is tetszik. Hogy semmit cl ne hibázz, támaszd hátra a fejedéi, hunyd le a szemeidet, mely

lehet a legmagasabb zenei élvezet kifejezője. de viszont lehet az unalomé is. Ha véletlenül lejátssza neked legújabb szerzeményét, mindegy, hogy tetszik-e neked, avagy nem tetszik, úgy dicsérd azt, mint dicsérnéd magának Verdinek a Pillangó kisasz,szunyát. Ja, pardon, most jut eszembe, hogy a Pillangó kisasszonyt nem is Verdi, hanem Puccini szerezte. De viszont biztos-e, kérem, hogy az illető komponista a »saját« darabját maga szerezte?

írók: Olvastass föl magadnak. De el ne aludj. Inkább meg vagy hatva, semhogy szóhoz tudnál jutni, mert itt a szavak eltörpülnek. Ajánlkozz önként a kézirat lemásolására. De ne javíts rajta semmit. Mikor átadod, ne találj szavakat a hála kifejezésére, hogy te voltál a kiválasztott, az istenek kegyeltje, kinek ez a szerencse jutott. Tanulj meg néhány magasztos mondatot az írásaiból és citáld neki naponta kétszáznegyvenhétszer. Különösen vonatkozik ez költőkre. Higyj fanatikusan újabb és újabb kiadásokban. így okvetlen meglesz az esélyed, hogy a Múzsa kegyeibe fogad.

Szerkesztők: Ha maguk is írnak, okvetlen mint írók kezelendők. Sajnálni kell őket, hogy nem írhatnak egyéni ízlésük és akaratuk szerint, mert tudni kell, hölgyeim, hogy minden szerkesztő másképpen ír — mint ahogy szeretne. A cikkeket az utolsó pillanatban kell bevinni a szerkesztőségbe, hogy alkalmat adjunk az — együttőlvasásra.

Orvosok: Semmi esetre se légy a paciense, mert ez kölcsönösen megnehezítené a helyzetet. A rendelőben az orvos: orvos akar maradni. Ádám és Hüti elvetendők. Grosz és Korányi szintén. Pólya enyhén gúnyolandó. Ellenben Szily és Bársony tanárok az egekig magasztalandók. annál is inkább. mert ezek már régen meghaltak. No legyük magunkat nevetségessé Orvosi kifejezések használatával. Ellenben rettenetesen sajnálkozz, hogy ő milyen fáradt és kimerült a rendelés után. hololl biztosan meg vagy róla győződve, hogy

alig lézengtek páran a rendelőben. Hangsúlyozötíáü tudtára kell adni, hogy ő még mindig gyakorló orvos; holott tudományos tevékenységre van hivatva. Hetenként kétszer okvetlen szonátázni kell velük, mert az orvosok java része azt hiszi magáról, hogy egy született Vecsey Ferenc.

Ügyvédek: Erősen hangsúlyozni, hogy irodalomra vannak predesztinálva. Drámáikat vagy regényeiket okvetlen fel kell olvastatni velük. Védőbeszédeihez melegen kell gratulálni. Kívánj sok szerencsét a többnyire meg nem jelent, — de egészen biztosan létező — irodalmi munkáihoz. Színigazgatói hajlamaikat ápolni kell.

Vezérigazgatók, elnökök, direktorok és nagytőkések: Az első találkozásnál nem szabad elfelejteni, hogy »anyád mosónő volt cs apád hadirokkant«. Szeretnek sajnálkozni, sőt mi több, önmagukat sajnáltatok Pénzügyi államtitkárságra, pénzügyminiszterségre predesztinálták. Minden harmadik napon fel kell hívni őket telefonon s felmagasztalni azt a gigantikus küzdelmei, mellyel az alacsony sorból ily magas pozícióig küzdöttek fel magukat. Tanácsos, ha helyettük mégy a templomba imádkozni, ha üzleti ügyei nagyon elfoglalják, mert mindig elfoglalják. Retikülödben legyen aprópénz, hogy alkalomadtán így szólhass neki: »majd én kölcsön adok magának néhány fillért, szegény ember«. Ez nagyon fog neki tetszeni. Vagy látja, milyen spórolós vagyok én, édes«, olvadni fog. Engedd, hogy fölfedezzen benned valami tehetséget a művészi pályára. Ez gyönge oldaluk a vezérigazgatóknak. Nehogy, az ég szerelmére, ellenkezz velük. Általában »veszendő; léleknek mutasd magadat, mert valamennyien szívesen sietnek a tizennyolcéves árva lelkek megmentésére.

Állami hivatalnokok, tanárok és egyéb közalkalmazottak: Egyetlen helyes metódus, ha hangsúlyozod, hogy az előléptetésük terén igazságtalanság történt.

Ezek a receptek persze egyéni ötletekkel is füszerezendők.

Tulipán Demeter meséje

A két kis pajtás kint játszott az erdőben. Apróka házat építettek, aztán kertel kerítettek köréje kicsi gallyakból, kerítést készítenek a földbe dugdosoll tacskókkal. Nagyon szép kis ház volt. És mert még maradt a gallyból, szép kicsi létrát is készítetlek, mert úgy gondolták, hogy valami kis manó talál majd a házban lakni, hát felmászhasson a háztetőre és megigazíthassa a mohatetőt, ha elromlik.

Mikor aztán estére járt az idő, hazafelé indullak. De aiig mentek vagy tíz lépésnyire, mikor halk hangot hallottak és egy ici-pici kis manót láttak maguk előtt.

— Kérem szépen, — mondta mennyiért adnák bérbe ezt a szép kis házat?

A kél kispajtás egy pillanatra meghökkent. De aztán letérdeltek a fűbe a kis manó mellé és csodálkozva kérdezték: Ki vagy te?

— Tulipán Demeter, — felelte a kis manó s szépen meghajtotta magát. — Nemrég érkeztem ebhe az erdőbe, most keresek lakást. Ha megengednélek, hogy abban a kis házban lakjak, amit az élőbb építettetek, meghálálnám jóságtokat.

— Nagyon szívesen megengedjük — felelték. — Hurcolkodj csak be nyugodtan, kedves Tulipán Demeter s erezd jól magad benne.

— Mennyi tesz a házbér? — kérdezte Tulipán Demeter.

— Nem kérünk semmit, nekünk csak mulatság volt, hogy felépítetük.

Tulipán Demeter szépen megköszönte kedvességüket és jókedvűen, egy lábon ugrálva indult tovább, a kis ház felé. De óh, milyen lxtrzalom! Mire odaért, elkeseredve látta, hogy a kis házat már bedöntötte egy jókora béka, mely ál akart rajta ágra n i. de éppen a tetejébe pottyant. Kvak, kvak. brekeke,

Ne haragudj törpike brekegte a béka.

Tudom, hogy kárt okoztam,

Mit csináljak, mit tegyek?

Hol vegyek lakást neked?

A végén még Tulipán Demeter sajnálta meg a békát, olyan keservesen kvarlyogott.

Nem haj, nem baj, béka bácsi, Nem kelt azért sírdogálni.

Majd találok én lakást,

Ha nem ezt valami mást.

Lám a létra finom, ép,

Lesz lakás mindjárt elég!

Azzal vállára vette a kis létrát és tovább ballagott., Hamarosan kiért az erdőből és egy szép kertbe jutott. Itt gyönyörű tulipánok álltak sorba. Kitűnő lakás lett volna akármelyik, de kissé magas volt a száruk. Hanem hiszen azért volt ott a létra! Tulipán Demeter nekitámaszlolta a virág szárának s következő pillanatban már he is bujt egy gyönyörű sárga tulipán puha szirmai közé.

— Finom lakás gondolta magában elégedetten és egész éjjel aludt, mint a bunda.

Reggel a két kis pajtás kiment sétálni a kertbe.

— Nini. a mi kis létránk! Honnan kerül ide?

Most kidugta a fejét kényelmesen lakásából Tulipán Demeter.

Én hoztam, jó reggelt kívánok!

Hat te itt vagy? Nem érezted jól magad a házban?

Jól éreztem volna, de egy öreg béka úr éppen a közepébe ugrott s szétdült az egész. Azért jöttem ide éjszakára.

— Gyerünk, mondták - építsük fel újra a kis házat, erősebben.

Tenyerébe vette egyikük Tulipán Demetert és azonnal elindultak. Az öreg béka még mindig ott kesergett a ház romjai közölt. Óvatosan megfogták, továbbiették, aztán nekiálltak az építésnek. Estére újra állt már a ház. Tulipán Demeter beköltözött s az öreg béka elégedetten kvartyogta a küszöb elölt:

Kvarty. kvarty, örülök nagyon, Hogyan, ki sem mondhatom. Felépült a kis ház újra,

Átugrani vajh' ki tudja?

Erre aztán hazamentek vacsorázni és Tulipán Demeter is aludni ment szép új házába. Jó volt ugyan a tulipán kelyhében is, de reggel kicsit hideg volt a harmat.

Ha elmentek az erdőbe, talán ti is meglátjátok a házat. Azt nem tudom, találkoztok-e Tulipán Demeterrel, de béka úrral egészen biztosan, különösen, ha a ló partjára is elnéztek.

Miből lettek a virágok.

A földön már közeledett a tavasz. A napocska kisütött egy-egy félórára és aranyos fénnyel árasztotta cl az egész földet. Jó meleg szellő fujdojgált, kizöldell a fű, rügyeztek a fák.

Már vakítóan ragyogott ez a hatalmas'égitest. Még egy simítás, —gondolta elégedetten és a munka kész. Gyors mozdulattal fogott hozzá a befejezéshez. Ez tett a baj. Meglökte a napot és zuhant lefelé a földre.

Szörnyen megijedt szegény kis angyalka.

— Jaj, mi lesz most. mit szól majd ehhez a jó Isten! — Keserves sírásra fakadt.

Ezt már a jó Isten is megelégelte.

Ne sírj már, szólt rá, — inkát)!) vigyáztál volna jobban. Majd elintézem valahogy a dolgot. Előveszem a lartaléknapot, le meg gyere, hozd rendbe.

Boldog volt a kis angyal, mikor az uj Nap fent ragyogott fényesen az égen. De hirtelen elszomorodott és újra elkezdett keservesen sírni. Meglátja ezt a jó Isten és megkérdi, hogy mi baja van megint.

— Azon bánkódom, hogy mi lett azzal a szegény Napocskával, amit én ügyetlenül leejtettem...

Elmosolyodott erre az Ur, odavezette a kis angyalt egy felhő peremére és lemulatott a nagy távcsövön a földre.

— Látod azt a nagy sárga foltot, olt, meg ott? Odahullotlak a Nap összetört darabjai. És ahova leestek, ott virág nőtt. sok-sok szép virág. Aranyos kankalin, bóbitás pitypang, sárgatestű margaréta, ezerszínű tányérrózsa. Egész mezőségeket beborít ez a szép sárgaság. Ez lett belőle.

És az angyalka újra síid. De most már örömében. Meri látta, hogy a földön vidám gyerekek csapata liancurozik a sok sárga virágban.