Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-07-11 / 56. szám

Lapunk mai száma a jötrőheti teljeeXI ádió-mtisort tartalmazza

OtvenheteHiU évfolyam. 50. szám. ___ Szombat^_1^36^Júling^jj.

KOMAROMI LÁM

POLITIKAI LAP.

Alapított»: néhai TUBA JÁNOS.

Belelös főszerkesztő* GAAL GYUL’A dr. Szerkeszti BAHANYAY JÓZSEF dr.

Főmunkatársak*) FÜLöP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr.

POLITIKAI SZEMLE

Előfizetési ár, csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ké, félévre 40 Ké, negyedévre 20 Ké. - Külföldön 120 Ké. Egy ess zám ára 1 korona.

A túltengő

bürokrácia.

(AL) Angolországban még ma sincs kodifikált polgári törvénykönyv. Angolországban a szokásjognak sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint az írott betűkben lefektetett merev jogszabályoknak, mert jól tudják, hogy a betű mindig holt, a szokásjog pedig elasztikusán illeszthető hozzá a változó viszonyokhoz és így sohasem bénítja a fejlődést és haladást. De ezenkívül a fair play elve is szerepet játszik az angol jogi életben éppúgy, mint az ottani társadalmi, politikai vagy akár sportéletben. Hogy mást ne említsünk, Angolországban még ma sincs telekkönyv, hanem az ingatlanra vonatkozó adásvételi és egyéb szerződésekre jegyzik rá a tulajdon átruházását és senkinek sem jut eszébe, hogy ezzel visszaéljen. Nem is akarunk belebocsátkozni annak taglalásába, hogy másfelé ilyen telekkönyv-nélküli rendszer milyen kaotikus állapotokat, mennyi csalást és egyéb bűncselekményt mozdítana elő.

A paragrafusok tömege sohasem ad boldogságot. A cinikusok meg is állapítják, hogy mentői több a paragrafus, annál több alkalom kínálkozik azok kijátszásához és ezzel illegális hasznok szerzéséhez, ami természetesen nem javítja a közerkölcsöt. A paragrafusok tömege nem is jelenti a fejlődést, hanem csak arra vall, hogy újabb és újabb megkötésekkel akarják korlátozni az egyéni szabadságból folyó cselekvési lehetőségeket. Ha elméletben meg is áll mindez, ma majdnem egész Európában éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk mindannak, amit ezen a téren az emberiség boldogsága és fejlődése megkívánna. Ma már alig akad olyan terrénum, amelyen saját kedvünk szerint vállalkozhatnánk bármire, anélkül, hogy elfogna az az aggodalom, nem követünk-e el olyas valamit, ami miatt meggyűlhetik a bajunk a hatóságokkal. Maga a »világcivilizáció és világkultúra kisugárzója«, az agyonmagasztalt Európa rak kényszerzubbonyt lakóira, hogy moccanni is alig merjenek és ha azután nem tudnak tájékozódni a paragrafusok labirintusaiban és valahogyan tágítani szeretnének a zubbonyon, akkor jön a nemulass választékos megtorlások és büntetések képében.

De nem elég mindez. A majdnem Európa-szerte szigorított büntető törvények, a más államokkal való kereskedelmi és pénzforgalmi érintkezésben felállított bonyolult és egyre változó korlátokat megállapító szabályok, az egyébként tiszteletre méltó gondolattól vezérelt, de bajosan áttekinthető szociális rendelkezések, a sok agyafúrtsággal kieszelt adórend-Komárom, július 10.

Megjelent az öreg nyugdíjasok utolsó korosztályának egyenjogusító törvénye.

Az öreg nyugdíjasok utolsó korosztályának egyenjogúsítására vonatkozó törvény megjelent a törvények és rendeletek tárában 182. szám alatt, vagyis a törvény életbelépett. Az első paragrafus szerint az 1875-ben, vagy az azután született jogosult közalkalmazottakat, valamint ama özvegyeket, kik 1880-ban, vagy azután születtek, 1936 július 1-től kezdve az 1930. évi 70. sz. törvény, illetve annak végrehajtási rendeleté alapján járó nyugdíj és ellátmányi illetmények illetik meg a takarékossági intézkedések következtében foganatosított levonás után. A törvény harmadik paragrafusa az 1930. évi 70. sz. törvény 11. §-át azzal egészíti ki, hogy amennyiben a jogosultak igényeiket nem érvényesítik, a hatóság a nyug- és ellátmányi illetményeket hivatalból szabályozhatja. A törvény a kihirdetésével életbe lépett és 1936. július 1-től számítva minden ezzel ellenkező törvényes előírás hatályát veszti.

Mozgalom a felekezeti iskolákért.

Mint ismeretes, az egyházak körében nagy izgalmat keltett az 1935 december 20-án kelt 233. sz. törvény, amellyel a nyilvános polgári iskolák szervezéséről és igazgatásáról szóló törvények is módosíttattak. Hanem sikerül az egyházi körzeti polgári iskolák felállítását kivívni, akkor a már fennálló, sikerrel és eredménnyel működő, jól látogatott egyházi elemi iskolák elveszíthetik felső osztályaikat, illetve az ezekbe járó tanulókat, ami komolyan veszélyeztetné ezen iskolák további fennmaradását, sőt létüket is. Az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt egyházpolitikai szakosztálya már legközelebb foglalkozni fog ezzel a rendkívül nagy fontosságú kérdéssel dr. Haiczl Kálmán szakosztályi elnök vezetésével. Megjegyezzük, hogy a felsőbb egyházi hatóságokhoz és a szlovenszkói törvényhozókhoz már több egyházközség részéről érkezett ebben az ügyben memorandum, amelyek rámutatnak arra a nagy veszedelemre, amely az egyházak felekezeti iskoláit fenyegeti.

Az autonómia elismerését és a szlovák nemzet alkotmányos elismerését követeli Tiso volt miniszter.

Hodzsa dr. miniszterelnöknek szenátusi nyilatkozata nagy viszhangot keltett a szlovák néppártban. A párt nagytapolcsányi ülésén elmondott beszédében Tisó dr. hosszasan foglalkozott a miniszterelnök elutasító nyilatkozatával és hangsúlyozta, hogy a szlovák néppárt elvileg sohasem volt ellene a kormánybalépésnek, mert mindenkor megakarta adni az államnak azt, ami kijár, de mivel a szlovák néppártnak valóban a szívén fekszik az állam ügye, ezért azt akarják, hogy a csehek és szlovákok viszonyának kérdése igazságosan oldassák meg. Tisó dr. kijelentette, hogy a szlovák néppárt politikai programja Szlovenszkó autonómiájának megvalósítása. Ezzel a programmal mentek a választásokba és e programhoz hűek maradtak a választás után is. A szlovák nemzet jobb jövőjéért való küzdelemben nem hagyják magukat senki és semmi által elriasztani. Tiso dr. ezután visszautasította a szlovákokkal szemben hangoztatott megbízhatatlanság vádját és azt fejtegette, hogy a szlovák katolikusok nem tartoznak a hazafiak ama kategóriájába, amely csak addig hazafi, míg annak az államtól anyagi előnyeit látja. Végül pedig kijelentette a következőket:

— Majd akkor lépünk be a kormányba, amikor a szlovák nemzet követeléseit teljesíteni fogják, de sohasem tesszük azt meg miniszteri székekért, vagy egyesek érdekeiért.

Javaslat a munkaközvetítés módosításáról.

A népjóléti minisztérium javaslatot készített a munkaközvetítés rendszerének módosításáról. Ez már egy átdolgozott javaslat, amelynek részletei most váltak ismeretessé. A népjóléti minisztériumot a módosításnál egyrészt az a szempont vezette, hogy a népjóléti minisztérium már nem kívánja megbolygatni a munkaközvetítő hivatalok mai rendszerét, másrészt pedig az, hogy a majd életbelépő új rendszabályok nem fogják a munkaadót arra kötelezni, hogy a munkaközvetítő hivatalok által kiutalt munkást fölvegye. Az eredeti javaslat ellen a munkaadók azért tiltakoztak, mert nem akartak bele-Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masaryk-u. 29.

Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton

Elismerésre méltó nyíltsággal mutatott rá legutóbb a prágai szenátusban Kalfus dr., az új pénzügyminiszter arra, hogy Csehszlovákiában a tisztviselői létszámnak megdagadása már megálljt parancsol. Leplezetlenül fejtegette, hogy az adóbevételek éppen csak hogy elegendők az állami hivatalok kiadásainak fedezésére. Amiből az következik, hogy mindazoknak a kiadásoknak fedezéséről, melyek ezeken kívül esnek, kölcsönök utján kell gondoskodni. Ha valamely reszortban nyugdíjazásokkal iparkodtak csökkenteni a létszámot, ez megint a nyugdíjasok léteiében okozott tetemes kiadásszaporulatot. Mindezeknek a következménye az, hogy a hivatalokra, tisztviselőkre és nyugdíjasokra fordítandó költségvetési összeg évente körülbelül 130—146 millióval emelkedik.

Bizonyára nehezére esett a pénzügyek legfőbb vezetőjének, hogy ily nyersen és minden köntörfalazás nélkül mutasson rá arra, hogy az állam! anyagi ereje már nem bír el több ilynemű megterhelést. Egy következtetést ebből mindjárt le is vont maga a pénzügyminiszter, amikor kijelentette, hogy a fiatalság ne lássa a hivatali pályában reményeinek és vágyainak végcélját és ne folytasson olyan tanulmányokat, amelyek csak erre a pályára képesítik, mert ha azután nem tud elhelyezkedni, csak szaporítani fogja az intelligencia proletariátusának már amúgy is szép számát. Az ifjúság törekedjék tehát a szabad pályákra, amit már régebben felismertek a magyar ifjúság ügyeivel foglalkozó körök is és állandóan ilyen irányban érvényesítik befolyásukat.

A baj azonban már itt van — proximus ardet Ucalegon — és az ifjúságnak a hivatalnoki pályától való cltanácsolása már kissé elkésett preventív védekezésnek tűnik fel. Az állam financiái szempontjából a bürokratizmus hidrafejeit már csak úgy lehetne lenyesni, ha radikálisan fognának hozzá első sorban a gazdasági téren inauguráit állami beavatkozás és ezzel járó hivatalos apparátus viszszafejlesztéséhez. A többi azután már könnyebben menne és szinte magától adódnék. Természetesen nem oly könnyű ezt végrehajtani, mint leírni. Számolni kell a különböző pártpolitikai befolyásokkal, számot tévő érdekkörök presztízs- és önérdek vezette nyomásával, a protekciósok ellenállásával és bizonyára a túlfűtött nacionalizmus rövidlátásával is. Hogy a beszédéből kivehetően tisztán látó, higgadtan mérlegelő, nyíltan beszélő pénzügyminiszter, aki új utakat látszik keresni, meg tud-e majd birkózni mindezekkel a nehézségekkel, az már más kérdés, szeretnénk ebben a tekintetben nemtamások lenni.

szerek, a gazdasági autarkiák következtében szükségesekké vált vám-, monopóliumos, kontingentáló és ellenőrzési módszerek ma nemcsak verejtékezővé teszik annak homlokát, aki mindezeket meg akarja tanulni, hanem még óriási hivatalnoki apparátust is tesznek szükségessé.

Ma szinte törvény- és rendelet

alkotási láz dühöng mindenfelé, mint ahogyan lázas egész Európa, paragrafus paragrafusra torlódik és mivel a paragrafus mégse maradhat csupán papiroson és állást keresők mindig vannak, egyre burjánoznak fel újabb meg újabb hivatalok és egyre szaporodik a tisztviselőknek már amúgy is túlméretezett létszáma.

I