Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-10-10 / 82. szám

4. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1986. október 10. és a fölösleges árkilengésekkel szemben. Tudatában kell lennünk azonban an­nak, hogy e devalvációval kapcso­latos drágulás elkerülése sokkal ne­hezebb feladat, mint 1934-ben volt, amikor a nyersanyagok ára a világ­piacokon csökkenő irányzatot muta­tott a mai emelkedő irányzattal szem­ben. Hiszem azonban, hogy mindnyájan, nemcsak a kormány és a rendőrség, hanem az egész nemzet legyőzi az útban álló aka­dályokat. hogy elejét vegyük az árfelfordulásnak s ezzel a szociá­lis és politikai felfordulásnak is. Beszéde végén a miniszterelnök fel­hívta a gyáripart és a földmíveseket, hogy a mai helyzetben tartsák meg az egész idő alatt a fegyelmet. »AZ ÁRDRÁGÍTÁS HAZAÁRULÁST JELENT« A miniszterelnök a szenátus csü­törtöki ülésén a csehszlovák valuta leértékeléséről szintén hosszabb be­szédet mondott, amelyben természe­tesen kitért a valutarendszabályok­nak az árdrágítás elleni intézkedései­nek ismertetésére is. Erre nézve töb­bek között a következőket mondotta: — Mikor nemzetközi okokból de­valválnunk kellett, mégis politikai és erkölcsi kötelességünk, hogy a csehszlovák koronát a belföldi piacon minden megokolatlan za­vartól megóvjuk és ezt a köteles­ségünket teljesíteni fogjuk. Mindnyájunknak érdeke, hogy ezeket a rendszabályokat felesleges és meg­okolatlan drágítás meg ne zavarja. A megokolatlan drágítás ellen a legerélyesebben kell fellépni. A valutaműveleteknek megokolatlan drágításra való kihasználása nemcsak bűntett volna a lakosság széles réte­geinek élelszintje ellen, hanem bűntett volna a fontos állami ténykedés ellen is. A gazdasági és szociális haladásért folytatott har­cunkban a drágítás hazaárulást jelent. Beszéde végén a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a kormány tuda­tában van annak a felelősségnek, amely reá hárult, de hisz abban is, hogy sikerrel le fogja győzni a ne­hézségeket. Mi hiszünk — fejezte be beszédét [lodzsa dr. — a csehszlovák korona jövőjében, mint a csehszlovák ön­állóság és stabilitás szimbólumában! Jánossy Lajos evangélikus esperes búcsúztatása. Jánossy Lajos, a komáromi evan­gélikus egyház lelkésze, esperes, negv­­venegv éves lelkészi szolgálatúi befe­jezte s a megérdemelt nyugdíjba vo­nul. Jánossy Lajossal egy kiváló lel­kész, vallásához s magyarságához tűr­hetetlenül ragaszkodó, mindenki ál­tal osztatlanul megbecsült, egyenes jellemű férfiú távozik el körünktxíl. Vallási és nemzetiségi különbség nél­kül kivívta messze vidék s Komárom város lakosságának szeretetét, megbe­csülését s az az igazán önzetlen, anya­gi javakról szívesen lemondó szeretet, amely egyházához fűzte, az a lelkese­dés. amellyel egyházát felvirágoztat­ta. az a tiszteletei érdemlő hemizmus, amellyel a komáromi evangélikus sza­badegyházat a fordulat óta vezette: olyan férfiúvá avatta Jánossy Lajost, akit bátran ékesíthetünk a nagy és bátor lelek cpitetonjávai. A kiváló lel­kipásztor és a jellemes magyar: ennél szebb emléket nem hagyhat maga után a közszeretetben álló egyházi férfiú s most, hogy utoljára lép az TJr asztala elé, Komárom társadalma osztatlanul siet elismerését előtte kifejezni a küz­delmes, de eredménydús munka után, a nyugalom jól megérdemelt eszten­dei előtt. Jánossy Lajos élete szorosan össze­forrott Komárom utolsó félszázadának történelmével. Távozása nemcsak egy­házában, hanem a komáromi magyar­ság körében is mély űrt hagy: Szlo­­venszkó egyetlen evangélikus szabad­­egyházának vezetője volt &, gerinces, talpig ember! Életének további útján Kár, hogy még többen nem nézték meg ezt a kiállítást, amely a maga nemében valóban egyedülálló volt Komáromban. Mindenki hasonlóké­pen járt vele: aki nem is bélyeggyűj­tő, úgy belefeledkezett a bélyegcso­dákba s oly szeretettel nézegette a színes papirlapocskákat, mintha meg­annyi egy-egy Goya, vagy Szinyei- Merse kép lett volna. Tisztelet s el­ismerés a komáromi bélyeggyűjtők­nek, hogy ilyen szép, mutatós, gaz­dag gyűjteményt hoztak össze. A Jókai Egyesület kultúrházának nagytermében, egymás mellé állított asztalokon ezerszámra mosolyogtak a különféle bélyegek. Honiak és ide­genek egyaránt. Különösen csehszlo­vák, magyar és osztrák bélyegekben gazdag a kiállítás: az utolsó hatvan év története bízvást leolvasható a bé­lyegekről. A bélyegeket először felül­nyom ' nélkül adják ki, aztán jön egy korforduló s a sima bélyegekre rákerül egy vékony felülnyomás, rá­kerül az >uj éra« pecsétje s a kis betűk mögött súlyos történelmi for­dulatok lihegnek... Történelem s földrajz: ezt a kettőt nyújtja úgyszólván maradéktalanul a bélyegek hosszú sora. S e mellett, nem kevésbbé fontosán a művészet is. Valóban: mihelyst rájöttek arra, hogy a bélyegek magukon hordozzák egy ország szellemi arculatát is, si­etlek művészivé, színessé, széppé ten­ni a bélyegeket. Minél inkább elhara­pózott a bélyeggyűjtés drága szen­vedélye, annál inkább vált a bélyeg művészivé, tökéletesebbé. A postának nagy haszna van belőle és siet is egyremásra új 1 >élyegsorozatokat dob­ni a világba s (nincs az a bélyeg, nincs az a változat, amelyet a bélyeggyűj­tő azonnal el ne helyezne albumában. Hol vannak ezek a gazdag s tökéletes gyűjtemények gimnazista korunk bé­lyeggyűj t és i mániájától«, attól a pe­pecselő gondtól, amely válogatás nél­kül helyezte egymás mellé az egyip­tomi, ausztráliai, az' albán s a ma­gyar bélyegek tömegesen előforduló példányait... A bélyeggyűjtés ma tudomány, kétí­ves és jövedelmező tudomány annak, aki jól ért i. Németországban heti egy órán tanítják, mert egyúttal államház­tartási rezon is .. . Okos és kedves sport, a bélyeggyűjtőket valami benső összetartás fűzi egymáshoz. Erre példa az a sok boríték, amely szintén látható az asztalokon. A borí­tékok cgyikc-másika valóban messze számú tisztelőjének őszinte jókivánr sága. (sz). *• , Jánossy Lajos evangélikus- esperes most vasárnap, 11-én, d. e. 10 órai, kezdettel végzi Komáromban utolsó Istentiszteletét, Úrvacsora keretében. Az Istentiszteleten más vallásunkat is szívesen lát az evangélikus egyház;. A lelkipásztor kérelmére, egészségére va­ló tekintettel, ünnepélyes búcsúztatás nem lesz, csak az egyház legszűkebb vezetősége fogja elbúcsúztatni a köz­szeretetben álló lelkipásztort, lakásán. Az egyház tagjai díszes, szép emlék­­albumot ajándékoznak Jánossy Lajos­nak, az albumot Nagy Márton réz­karca díszíti s Kzieber József látta el szép feliratokkal. Azok, akik még; nem írták be nevüket az albumba,, szombat déltől estig s vasárnap dél­előtt 10 óráig az egyház tanácstermé­ben írják alá. földről érkezett ‘ Délafrikából, Izláud­­ról, a Fidzsi szigetekről, s a legköze­lebbi se adja Luxemburgon; vagy Svédországon alul. Sokáig s szeretettel gyönyörköd­tünk a bélyegekben. Mennyi szín, mennyi ötlet, mennyi művészi finom­ság... A görög bélyegek akvarellszerű: kidolgozása, az olasz bélyegek kiasz­­szikus szépsége, az orosz bélyegek monumentálitása, a német olimpiai bélyegek mozgalmassága, a csehszlo­vákiai bélyegek témagazdagsága, a kü­lönkiadások,. a hibasorozatok, az ősi kiadások, a. litografált bélyegek, a speciális gyűjtemények, közöttük a csehszlovák: büntetőbélyegek gondos gyűjteménye, az angol király jubi­leumára kiadott gyarmati bélyegek,. — október 9. Tuharszkv István, Tóth Lajos, Ond­­rejka János, Csata Mihály. Molnár József viskóéi munkáitok gjdxmalol­­vajlásra rendezkedtek be s Preszlik Viktor magtárának padlását felfeszít­ve, nagymennyiségű búzái, ponyvát vittek el, söl magukkal cipelték a inérlogsúlyokat is. Mintegy ötezer ko­rona értékel loptak el. Kilógták őket s azzal védekeztek, hogy kényszerű­ségből cselekedtek. Molnár négyhavi fogházra, a többit fejen kint hallumapi börtönre ítélte a komáromi bíróság. Balázs Béla. Vadkerti Sándor és Rozsnyó Menyhért udvartti munká­sok nemrégiben betörtek az ögyallai járási hivatal bűnjelkaitirájába s on­nan nagyobbmennyiségű vadászfegy­vert s revolvert loptak. A talvajszö-Milyen nyelven beszélőnk, ha magyarul beszélünk? A magyar helységnevek Ha pár évvel ezelőtt gyakrabban utazott valaki a csallóközi vasúton, láthatta, hogy az állomásokon kettős táblák hirdették, illetve jelezték az állomás nevét. A felső tábla az állo­más új nevét, az alsó tábla pedig a régi magyar nevet tüntette fel. Saj­nos, az alsó lábiák már eltűntek a régi magyar nevekkel együtt és a messze földről jövő utas nem is tudja, hova váltson jegyei, mert ő nem ér­tesült arról, hogy a kívánt állomás most milyen nevet visel. Kereskedelem és idegenforgalom szempontjából ez nagyon hátrányos intézkedés, pedig a vasútnak és a postának különösen szem előtt kell tartani ezeket az érde­keket, hiszen ezek az éltető elemei a vasútnak és a postának. De még mást is észre lehet venni. Nemcsak a jelzőtáblákról tűntek el ezek a magyar nevek a legtöbb he­­lyen, hanem egyes »magyarok« ajká­ról is! Vannak emberek, akik beszéd közben, bár a nyelvük majd kitörik, erősen hangoztatják a helységek új a gyönyörű repülőpostai,, se szeri, se száma a sok bélyegnek s ha min­dent felsorolnánk, sem meríthetnénk ki a gyűjteményt. Szép és tanulságos kiállítás. Bizo­nyítása annak, hogy lehet ügyes gaz- ’ dasági politikával, a reklámnak s a gyűjtőszenvedélynek kihasználásával kicsiny papírlapokból vagyont sze­rezni s miniszteri tárcák költségveté­sét rendbehozni... Sajnálhatja, aki nem látta, csak : ennyit mondhatunk. * Sok és lelkes látogatója volt a bé­lyegkiállításnak, sajnos, mégsem any­­ttiyi, amennyit az önzetlen kiállítók! vártak volna. A sokszor tapasztalt kö­zöny ismét megmutatkozott, pedig mindazok, akik a kiállítást megtekin­tették, még a laikusok is, nagy elis­meréssel nyilatkoztak a kiállítás szép­ségéről. Számítoltak a kiállítók külö­nösen az iskolák látogatására, nagyobb mértékben. A kiállítás önkéntes ado­mányaiból befolyó jövedelem a Jókai szobor alapot illeti. A kiállítás megrendezésében tevé­keny részt vettek s kiállítottak: Argatf Lajos, Csepy Sándor, Jeöny József, Kofrony Gusztáv, dr. Kovács Gyula, Scharf Toofil, Sebő Endre, Spitz Sán­dor, Szobát ka Sándor, Széles István: nekik köszönhető, hogy az egyszerű bétyeggyüjtemények mellett nagyon érdekes specialitások és ritkaságok k kerültek kiállításra. vetkezet összetartott és a lopás után nemsokára együttesen kiment a há­rom ember Ács Dániel u.dvardi lakps szántóföldjére, hogy titokban kicsé­­pcljck s elvigyék a búzát. Javában csépelték már az idegen gabonát, amikor Ictlcnérlék őket. Előrántot­ták a lopott revolvereket s össze­vissza kezdtek lövöldözni. A nagy lö­völdözésben az egyik, golyó Rozsnyó Menyhértéi találta, aki összeesett s meghall. A másik kél jómadarat el­fogták. Mivel nem lehetett megálla­pítani, hogy a nagy lövöldözésben kinek a golyója érte Rozsnyó Meny­hértet: e címen vádat nem emeltek, ellenben lopásokért mivel már ro­­wttmultú — Balázs Bélát egyévi bör­tönre, Vadkerti Sándort hatheti fog­házra ítélték, jogerősen. gért se mondanák ki. Különösen akkor teszik ezt, amikor olyan fölkinálkozó, mutogató lx*zédet mondanak valaki előtt, aki előtt meg akarják mutatni, hogy milyen jó állampolgárok, mert azt hiszik, hogy akik a régi magyar helységnevet használják, azok törvény­be ütköző dolgot köveinek el. Ezek a világért se mondanák ki, hogy Ne* mesócsa, Ögyalla, Nagyszombat, Du­­naszerdabely, vagy Érsekújvár! Ejnye, ill, az Érsekújvár szónál eszünkbe jut valami. Ezt a megfigye­lést nemcsak mi, hanem érsek újvári laptársunk, az Érsekújvár és Vidéké­nek a szerkesztősége is észre vette és írt is róla. Ebben nagyon érdekesen világít rá a cikkíró, hogy az Érsek­újvár szó is hivatalos elnevezés a Nové-Zámkyn kívül. Különben itt kö­zöljük laptársunk idevonatkozó sorait: Egy apróságot meg kell említeni. Gyakran figyeljük meg. hogy van­nak emberek, akik úgy érzik, állam­­ellenes, illoyális cselekedetet követnek el, ha a magyar beszéd közben, azt mondják, hogy Érsekújvár. Szigorúan Nővé Zámkyt mondanak. A dolog ellen nincs és nem is lehel kifogásunk. Csak ajtókat, akik esetleg azt hinnék, hogy valóban valami il-Tisztelettel értesítem a m. t. vásárló közönséget, hogy folyó hó 15-én, este Klapka tér 9. szám alatt (volt Löwinger-bazár helyiségében) különlegességi csemegekereskedésemet megnyitom. M Somorjai János vezeti híveinek, baratauiak s. nagy-Lírai beszámoló a szép és tanulságos bélyegkiállitásról. Revolvert lopott s véletlenül agyonlőtték. Lopások Délszlovenszkón mindenfelé. neveit és a régi magyar nevet a vilá-

Next

/
Thumbnails
Contents