Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-10-03 / 80. szám

2. oldal.

»KOMÁROMI LAPOK«

1936, október 3.

intézkedések. Ezek a lapok is hangsúlyozzák azt. hogy ezekről a tanácskozásokról semminek sem szabad a nyilvánosság elé kerülnie, mert ez veszélyeztethetné a tervezett intézkedések sikerességét. Csak annyit árulnak el, hogy a prágai kormánynak intézkedései majd »elő fogják mozdítani azt a további fellendülést, amely nálunk az utóbbi időkben egyébként is megállapítható.«

Nem akarunk találgatásokba bocsátkozni az itteni további fejlemények tekintetében. Minket az ilyen nagy pénzügyi műveletek közvetlenül nem is érintenek, mert azok hasznát amúgy sem mi láthatjuk. Egytől azonban tartunk és egy ellen feltétlenül védekeznünk kell és ez az, hogy bármi történjék is, a drágaságnak semmiképpen sem szabad fokozódnia. Ha már a kormány a demokrácia elvei ellenére elzárkózik ma minden bővebb megnyilatkozástól, a drágaság kérdésében elvárjuk határozott, nyílt megnyugtató állásfoglalását. Nagyon jól tudjuk azt, hogy ma a drágaságot főleg az idézi elő, hogy míg a nyerstermék földolgozva a fogyasztóhoz jut, cirkahnas utakat jár meg és számtalan teher nehezedik reá. Ezeknek a közbenső terbeknek csökkentése szükséges tehát, bogy a termelő is megkapja azt. ami neki jár úgy, hogy haszonnal termelhessen, a fogyasztó viszont olcsón jusson az áruhoz, hogy fogyasztási képessége és életstandardja ne csökkenjen.

A francia frank váratlan devalválása is tünete az általános gazdasági viszonyok beteg voltának; betegségeket pedig igazán csak úgy lehet meggyógyítani, ha nem tüneteiket szüntetjük meg, hanem a betegség alapokát iparkodunk kiküszöbölni. Hogy gazdasági és pénzügyi téren a demokráciának rendszere erre alkalmas-e, arra tehát legközelebb kaphatunk választ.

— Egy rövid kereszthúros barna zongora eladó. Érdeklődni lehet a kiadóhivatalban.

Férfiak.

Irta: Szitnvai Zoltán.

— Látod azt a fát — s apám kinyújtott karja egy öreg tölgyre mutatott — ilyen a férfi is. Az a gyönge folyondár, mely körülfonja, az pedig a nő. A tölgy nélkül meg sem tudna élni.

Nem értettem, de azért gyerekfejem gyors igenre intett, amint katonásan álltam apám előtt, mintha a földbe cövekeltek volna. Anyám kérlelve nézett apámra:

— De Péter...

— És azt is tanuld meg — folytatta apám —, hogy mi férfiak hallgatni is tudunk, de az asszonyok csak beszélni.

Mért csak az asszonyok, amikor pedig mindennél jobb lehet a szó? A hallgatás olyan, mint a börtön, szűk falai között egyhelyben topog az ember. Ö, mennyivel könnyebb az aszszonyoknak.

Esténkint, ha álomba csöndesedéit a ház, apám és én még sokáig olt ültünk az ebédlő kerek, nagy asztala mellett és hallgattunk. Az égő csibuk füstje kékes gyűrűkben himbálódzolt a fejünk fölött. Karom átbújt apám karja alatt az asztalon és csöpp kezem belefészkelődött az ő erős tenyerébe. Ujjai az ujjamat morzsolgatták tűnődve s mintha önmagának beszélne, ilyeneket mondott:

— Aztán, ha valami nagyon fáj majd az életben, harapd össze a szádat és ne mutasd. Csak az asszonyok pityerednek el minduntalan.

Pedig néha olyan jól esnék sírni. Istenem, hát minden, ami jó, az aszszonyoké?

Egy este apám maga hajtott ki a

A csehszlovák-magyar közeledésről nyilatkozott Hodzsa dr. miniszterelnök.

— október 2.

A sajtóegyesülelek nemzetközi szövetségének Prágában tartott huszonegyedik kongresszusán megjelent dr. Hodzsa Milán miniszterelnök is, aki elnöki megnyitó beszédében a középeurópai problémákról nyilatkozott. Beszédében többek között azt mondotta, hogy nem szabad Középcurópa helyzetét pesszimizmussal megítélni. Az objektivizmus hiányát jelentené, ha nem vennék észre, hogy az utóbbi időben sikerült a dunai államok közti gyújtóanyagot elhárítani. A középeurópai puskaporos bordót — úgymond — eltávolítottak területünkről. Egyre több a barátja annak a törekvésnek, amely a kisantant és a római blokk államai között gazdasági közeledést akar létrehozni, közeledést, amelynek jótékony hatása lesz Középeurőpának Németországhoz való viszonyára is.

— Csehszlovákia ragadta magához a kezdeményezést — mondotta a miniszterelnök, — és egyetértésben a bécsi kormánnyal sikerült elhárítani azokat az akadályokat, amelyek a két ország kereskedelmi kapcsolatának normalizálása útjában állottak. Ezen az úton sikerült létrehozni a csehszlovák-osztrák szerződést, sőt egy héttel ezelőtt Olaszországgal is sikerült ideiglenes szerződést kötni.

Porubszky Géza dr. a magyarság egyedüli pártjáról.

Porubszky Géza dr. nemzetgyűlési képviselő az egyesült párt lévai nagygyűlésén hosszabb beszédet tartott, melyben többek között a következőket mondotta:

Az ellenzéki magyarság két tagozata egy táborban tömörülve jogos követeléseinek nagyobb súlyt tud adni.

Nemzeti, gazdasági s világproblémákat szociális igazság és szeretet nélkül

vasútra, Magda nénémért, akinek néhány héttel azelőtt halt meg az ura. Én akkor láttam őt először, térdig érő, hosszú gyászfátyolban, amit a homloka fölé hajtott, amikor lelépett a könnyű csézából. Átölelte és megcsókolta anyámat, aztán felém fordította szép, fehér arcát. Döbbenten néztem. Hátrább léptem, amint át akart ölelni.

— Kis vadember, te — és felkapott a földről, szembe a két, nagy és sötét szeméig. S ott fenn a magasban, két karja között, először született meg bennem a boldog férfiszó: szép vagy. De hallgattam és nem csókoltam viszsza. ö meg hosszan, szinte szigorúan rám nézett, mintha értette volna, amit magamban mondtam. Aztán letett és eltolt magától. Szüleimmel bement a házba. Énrám nem kíváncsi többé. Nem cirógat dédelgetve, mint más rokonok, akiknél örültem volna ennek, de ez a mellőzés sértett.

Magda néném szeretett kertünk kanyargós útjain bolyongani egymaga. Akkor még nem volt erre szavam, de most már tudom, hogy feszes, fekete ruhájában olyan volt, mint a karcsú őz, amint fel-felbukkant a lombok közölt. Szerettem nézni és messziről utánanyomulni, himbálódzó, könnyű lépteit követve, de ha hirtelen visszafordult, mintha megérzett volna maga mögött, elfutamodtam az ellenkező irányba, egész addig, míg ki nem fulladt a lélegzetem. Akkor megálltam és lihegve vártam. Őt vártam, de ő nem jött s engem fájó csalódással töltött el, hogy nem nélkülöz. Ilyenkor gyűlöltem. De ha tehettem, mégis a közelében lebzseltem, dacos hallgatásom sértődött haragjával arcomon. Néha éreztem, hogy rámfigyel

— A római blokk államaihoz tartozik Magyarország is.

Annak idején annak a reményemnek adtam kifejezést, hogy elérkezik az a nap, amikor Budapesten is belátják egy középeurópai közeledés szükségességét.

Legyen szabad a magyar külkülügyminiszter legutóbbi sajtónyilatkozatát úgy értelmeznem, hogy Magyarország irányában is csökkentek a gazdasági együttműködés akadályai. Bées és Berlin július 11-én kötött egyezségét mi itt nem hátrafelé való lépésnek tartjuk, hanem ellenkezően, olyan lépésnek, amely a középeurópai megértés ügyét előreviszi.

— Középeurópa népeiben megszilárdul az a meggyőződés, hogy Középeurópa a távoli barátok ellenére is a középeurópaiaké. Hinni kell a józan értelemben és a humanitásban. Középeurópa túl van a gazdasági és lélektani válság csúcspontján. Középeurópa konszolidálása előfeltétele Európa konszolidálásának.

Majd áttért a miniszterelnök Csehszlovákia demokráciájának magasztalására s a csehszlovák kormányrendszert ismertetve, kijelentette, hogy a kormánykoalícióba mindenki előtt nyitva van az út, aki az államért és a demokratikus együttmunkálkodásérl akar dolgozni.

megoldani nem lehet. Az új párt programja gondosan kidolgozott, tökéletes tervezet,

jelöleli az összes társadalmi osztályok érdekvédelmét felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül.

A választások eldöntötték, hogy valóban ki képviseli a magyarságot. Szlovenszkón és Kárpátalján a csehszlovák agrárpárt 14 képviselői mandátumot kapott, ebből csak egy magyar, a csehszlovák szociáldemokrata párt 8 mandátumot nyert, ebből szintén csak

s mintha ilyenkor kis, gúnyos mosoly húzódna meg szép ajkának öblében. Várja, hogy megszólaljak. Hát csak azért sem.

— János — szólt rám egyszer a terraszon, kézimunkálás közben — elgurult a gyűszűm, keresd meg és hozd ide.

Meg sem moccantam.

— Egy csókot is kaphatsz érte — s halk, parányi nevetéssel ingerelt tovább. — Nem érted, János?

Összeszorítottam a számat. Nem és nem! Egy hang választ sem adtam. Apám is megmozdult a másik fotelben. Szokatlanul éles volt a hangja s úgy tetszett nekem, mintha Magda néném felé is sújtana vele:

— Ne dédelgesd Magda, az ilyen makacs fickónak nem csók való — felemelt tenyérrel indult felém, de Magda útját állta:

— Ugyan Péter, — és hízelgő mozdulattal egesz az apámhoz simult. — ő meg egyszerre elcsöndesedett, mint a haragos ebek, amikor a gazdájuk símogatását érzik szőrükön. De még maradt benne a haragból. Engem a sarokba térdeltetell, ahonnan nem mozdulhatok, amíg nem kértem bocsánatot Magda nénémtől. Ezt soha, mondtam magamban, még akkor sem, ha lekopik a térdem. Aztán apám vállára dobta a puskát s keresztül ballagott a kerti fasoron az erdő felé. Magda ölébe engedte a kézimunkát és reám mosolygott nagyon szelíden:

— Ugy-e, te haragszol rám, János?

Haragszom, de azért mégis jó, hogy

van és itt van. Egyszer anyám szemrehányó suttogással azt kérdezte az apámtól, hogy még meddig szándékozik nálunk maradni a Magda? Én megszeppentem a gondolatra, hogy

Ragyogó fényt csak a

„BOHEMIA“

cipőkrém ad.

92

egy magyar. A kommunisták 8 mandátumot kapott, ebből kettő magyar. Az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt együttesen 9 mandátumot szerzett. A kormánypártok magyar házi duettje, Schulcz és Csömör jó lehet a magyar egység bontására, de úgy számra, mint fajsúlyra nézve nevetségesen jelentéktelen arra, hogy a magyarság nevében szólhasson.

Majd áttért a szónok a kommunizmusra és a kommunista párt szerepét ismertette. Szerinte a kommunista párt terjedésének három oka van: a liberális kapitalizmus önzése, a leszegényedés és a marxista pártagitáció. A két magyar választó kerületben a munka és kereset hiánya bolse vizái ja a népet. A föld váró magyar a földreformnál nem jutott földhöz, a cseléd elesett a természetbeni bértől, a munkás a napszámtól és a részaratástól is. Ez a magyar munkás nyomorát szülte, nyomor pedig a munkanélkülieket a marxisták táborába hajtja.

A magyar proletáriátust le kell kötni a földhöz, hogy legyen kenyere és föl kell emelni a vallás által Istenhez, hogy legyen bízó lelke.

A magyar munkás útja nem lehet a »népfront« útja, mert ott a szovjet komintern programja szerint a végső cél a keresztény civilizáció felperzselése és a nemzeti érzés kiölése.

egyszer talán el fog menni. Apám azt felelte, hogy addig marad, amíg neki jói esik. Ő, bár örökké jól esnék. Erre gondoltam, de nem feleltem. Nem tudtam eldönteni, hogy haragszom-e, vagy éppen boldog vagyok? Valami olyat szerettem volna felelni, ami fáj.

— És mondd — mosolygott ő tovább, — miért is haragszol te reám?

— Mert rút vagy — és hirtelen a szemébe néztem, — csúnya, fekete ördög.

Először meglepődve nézett rám, aztán szívből fölnevetett. Hozzám futott és hevesen átölelt.

— Ezért egy csókot érdemelsz, te drága!

Összeszorított ajkakkal birkóztam vele, aztán kisiklottam a karjai közül és elrohantam.

— Bocsánatot kértél Magda nénédtől? — kérdezte apám, amikor este hazatért.

— Ó hogyne — sietett a válasszal Magda, — mi ezt az ügyet már elintéztük egymással a lovagiasság szabályai szerint.

Apám kétkedve nézett ránk, de nem firtatta tovább a dolgot. Komor volt s még szótalanabb, mint máskor. De ha egyedül maradt Magdával, halk suttogással beszélni kezdett. Egyszer azL is láttam, hogy kezébe vette a kezét és zavartan engedte el, amikor én beléptem. Magda bosszúsan, kényszeredetten nevetett és korholás volt a hangjában:

— Ne sajnáltasd meg velem Péter, hogy a házatokba vezetett a bizalmam.

Apám nem tudott felelni, csak a bajuszát rágta. Mi van velük? Anyámat többször találtam könnyek kö-