Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-09-26 / 78. szám
1936, szeptember 26. »KOMAROMI LAPOK« 9. oldal. ASSZONYOKNAK. Őszi hajkezelés. Régente a nők túlnyomó részének a fejéről egész nyár alatt nem került le a széles peremű szalmakalapy amelyet még fürdés ideje alatt is viseltek. A kalap úgy az arcot, mint a hajat megóvta az erős napsütés káros következményeitől. A modern nő a legerősebb napban sem tűri a fején a védő szalmakalapot. Egy darabig, főleg fürdés idejére könnyű gumianyagból készült sapkákat hordottak, de újabban ezek is kimentek a divatból, mert ezek a teljesen légmentes gummisapkák igen heves főfájásokat okoznak. így az arcbőr, mint a haj teljesen ki van szolgáltatva a nap hevének, a víz mésztartalmúnak vagy a tengeri víz sójának. Különösen a hajra nézve igen ártalmas az erős napsütés, a mész vagy sótartalma. Ennek köszönhető, hogy ilyenkor nyárutón, különösen a női haj nem valami esztétikus látványt hyujt. Erősen kiszáradott, töredezik, kifakult, vagy mindenféle furcsa színárnyalatokat mulat. Különösen a festett hajak erősen zöldes vagy pláne lilás fényt vesznek fel és így tekintettel az utánanövő hajszálak eredeti színeire, sok fej valóságos színskálát mutat. A legegyszerűbb módszer mindezen segíteni, az ú. n. olaj haj fürdők alkalmazása. Nem közönséges faolajat, hanem már erre a célra speciálisan összeállított hajolajat vízgőz felett megmelegítünk és az ujjhegyekkel erősen bemaszírozunk a fejbőrbe. Ezután föléje meleg borogatást teszünk. 20 perc után lemossuk az olajat. Ha ez nem használna többszörös ismétlés után sem, akkor mindenekelőtt beszüntetjük a szappanosfelmosásokat és csakis abszolút lugmentes u. n. zsíralkoholos szereket használunk, amelyek valóságos vastag habmasszává lesznek a fejen masszírozva és szintén legalább egy félóráig rajtahagyandók. Ugyancsak be kell szüntetni egv időre a nap által elrontott hajaknál a szőkítő champoonok alkalmazását is, mert ezek még jobban tönkreteszik. Ezen szőkítő champoonok rendszeres használata is igen ártalmas általában a hajnak. Óvakodjanak a nők attól, hogy az ilyen elrontott hajat tartósan hullámosíttassanak, mert ez egészen tönkreteszi a hajat és rendszerint igen erős hajhullás, sőt helyenkénti kopaszodás lehet az eredménye. Nagyon megjavíthatjuk a hajunk színét és általában emelhetjük a szépséget tojássárga pakkolásokkal. Négy vagy öt darab tojást üssünk össze és gondosan távolítsuk el a fehérjét. A tojássárgát tegyük egy csészébe és szép lassan a hajraöntve, masszírozzuk bele, ami által az valósággal clszappanosodik rajta. így megtisztul a haj anélkül, hogy szappant kellett volna erre a célra igénybe venni. Tiz perc múlva jó meleg vízzel újra lemosható a tojássárga. Erősen zsíros hajnál megelőzőleg szappanmosást is alkalmazhatunk, mert ennek a lúg nem árt, csak a száraz hajnak. Ugyancsak sok bajuk van a nőknek nyárutón az arcukon és a testükön is vehemensen fellépő természetellenes hajszálak erős növekedésével is ebben az esetben az újabb kutatások szerint csak is a tartós amerikai eljárás vezet sikerre, amely azonnal radikálisan hat és fölöslegessé tesz mindennemű hosszas villany vagy más depillációs kezeléseket. Ez is egyszerű természetes eljárás, amely minden nő által végrehajtható mindén idegen segítség nélkül, ha a helyes anyagokat alkalmazza kellő utasítások mellett. A haj színét meg nagyon meglehet javítani, sőt még a kora őszülés esetén is visszaadja neki a tibeti Magú teával való öblögetés. Az önhajfestési műveleteket nem ajánljuk, mert ehhez igen nagy rutin és tapasztalat szükséges. Sőt azt ajánljuk, hogy erre a célra még a számbajöhető szakemberek közül is csak a legjobbakat tessék kikeresni, ha valamivel drágábbak is. Gombák és gombás ételek. Nyáron, amikor különféle fajta gombák aránylag olcsó áron kerülnek piarca, vagy vidéken kevés fáradtsággal éppenséggel ingyen megszerezhetők, szívesen pótoljuk a drága húsételeket gombából készült fogásokkal. Jól elkészítve, valóban csakoly Ízletesek, mint a sültek. Ám téves az a felfogás, hogy kalorikus tápérték dolgában is hasonló becsűek. Az ehető gombák anyagának ugyanis mintegy 90 százaléka víz és csupán 2—2.5 százaléka fehérje; tápérték szempontjából tehát egy kilogramm friss gomba körülbeüli 100 gramm friss húsnak felel meg. Igaz, hogy egyéb cikkek, például zsír, liszt, tojás hozzáadásával nagyban növelhetjük értéküket, feltétlenül helyesen járunk el hát, ha jól elkészített gombás fogásokkal tesszük változatossá étrendünket. Beteg vagy gyenge gyomrú egyének táplálására természetesen nem alkalmasak, miután — mint ismeretes — nehezen emészthetők. Éppen ezért tápértékeik könnyebb kivonása érdekében, voltaképpen leghelyesebb volna, ha mindig alaposan felaprózva kerülnének feldolgozásra. Ismerve a gombamérgezések meglehetős gyakori eseteit, legnagyobb óvatosság ajánlatos a gombafajták fogyasztásánál. Nem kívánhatjuk, hogy minden háziasszony csalhatatlan biztonsággal ismerje fel minden fajtát, éppen ezért kizárólag olyat dolgozzon fel, amelyet vagy saját maga vagy megbízható szakértő 100 százalékos biztonsággal ehetőnek ítél. E téren hasznos útmutatást ad a szaktudomány néhány következő érdekes megállapítása: a táplálkozásra alkalmas gombák száma több, mint 200, a nem mérges, de élvezhetetlen gombáké körülbelül 200, a gyanús fajtáké 30, a mérgező hatásúaké ugyancsak közel 30. Eszerint 30 gombafajtát kell csupán ismernünk, hogy a mérgezést elkerüljük. Ezek közül is csupán 6—8 olyan fajta van (például a gyilkos galócák), amely végzetesen súlyos bajt okozhat. Az aránylag gyakori mérgezéseket tehát feltétlenül a gombaszedők és fogyasztók vétkes könnyelműsége okozza. Am a gombafélék helyes felismerése önmagában nem mentesít minden bajtól. Bizonyos állapotban ehető gombák és gombás ételek is ártalmasak lehetnek. Magas víztartalmuk mellett ugyanis fehérjéik gyors bomlásnak indulnak, a romlott gomba pedig akkor is mérgezhet, ha már ételnek van elkészítve. Efféle bajoknak is elejét vehetjük következő óvatossági rendszabályok betartásával: csakis ismert, ép, hiánytalan gombát dolgozzunk fel. Ázott, lágy, férges példányok kiselejtezendők. A szedés száraz, tiszta időben történjék, mert a fagyos vagy ázott gomba is bajt okozhat. A gombát ne zsákba vagy hálóba gyűjtsük, ahol rendszerint összenyomódik, hanem kosárba vagy dobozba rakjuk. Az összegyűjtött gombákat otthon azonnal kiteregetjük, kiselejtezzük, s az esetleg másnapon feldolgozandó készletet hűvös helyre tesszük. Szikkadt gombákat felfrissítés céljából nem szabad vízben áztatni. Konyhai feldolgozásnál mindig csak akkora mennyiséget használjunk fel, amennyit egyszeri étkezésre el tudunk fogyasztani. Gombás éleit még órákra sem ajánlatos eltenni és felmelegíteni. Nehéz fogást ne tálaljunk mellé, s utána kerüljük túlságosan bő víz- vagy éppen szeszes ital fogyasztását. GYERMEKEKNEK. É vszakok. TAVASZ: Megjött már a fecske, Most készült el fészke. Nemsokára kis fiókák Ugrándoznak benne. NYÁR: Sárgarigó szépen fütyül, Az időt köszönti, S az eperfa zöldlombjában Fiókáit költi. ŐSZ: Elszállt már a sárgarigó, A fecske is itt hagyott. Üres fészkét nézem, nézem: Szegény fészek elhagyott. TÉL: Más vidéken nyaralnak A mi énekeseink. Melyek itthon maradtak. A szép tavaszt hirdetik. Picurinko. Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, a Nagyerdő kellő közepében, volt egyszer egy nagy fa. Annak a nagy-nagy fának a derekában volt egy nagy-nagy lyuk. Abban a nagy-nagy lyukban lakott egy icikevpicike kis egér. Ennek az icikepicike kis egérkének volt egy icurkapicurka fiacskája; úgy hívták, hogy Picurinkó. Erről a Picurinkóról szól az én mesém. Picurinkó nem volt szürke, mint ahogy egy kis egérnek illik, hanem hófehér volt. A szeme ragyogó piros és a farkincája olyan kinderi-kundori, hogy aki meglátta, menten megtetszett neki ez a furcsa kis egér. Szerette is az egész Nagyerdő minden lakója. Annál nagyobb volt aztán a meglepetés, ijedtség, szomorúság, amikor tavasz elérkeztével minden virág, minden állat boldogan hagyta abba a téli álmát, nagyot nyújtózott a verőfényben, egyedül Picurinkóék házatájáról hangzott kétségbeesett jajveszékelés — Jaj, Istenem, jaj nekem, meghalt az én gyermekem! — sírta Picurinkó anyukája. — vagy ha nem halt meg, nagy beteg, felébreszteni nem lehet! Úgy alszik, mint egy kis bunda. Beleesett álomkórba! A Nagyerdő minden fája, minden bokra, virágszála ijedten zúgta: — Nem kel fel, nagy beteg, álomkórba eshetett! Meghallotta ezt a jajveszékelést egy kis sárgarigó és odaszállt a nagy-nagy fa gallyára.. onnan fütyörésztc: — Álomkórba nem esett, fogadjunk, hogy nem beteg, hanem lusta őkelme, felkeléshez nincs kedve ... Azzal leszállt a nagy-nagy lyuk elé és befütyült: — Picurinkó, jóreggelt. A tavaszi nap felkelt. Gyere elő, gyere ki, várunk, várunk ideki! És tényleg, erre a hívásra egyszerre csak megmozdult Picurinkó, nagyot nyújtózott, de ahelyett, hogy felkelt volna, megfordult a másik oldalára és így dörmögött: — Hogyha felkelt, jól tette, ha aludni nincs kedve. Süthet odakint a nap, Picurinkó alszik csak! Erre már a harangvirág is megcsengette kis harangját: — Lusta jószág, álomtáska, így aludni már ki látta?! Ki az ágyból egykettőre, a nap jár már delelőre! Picurinkó most már megdörzsölte a szemét, sőt egy percre fel is ült ágyacskájában, de aztán újra visszafeküdt csak, belefúrta fejét a párnájába, onnan feleselt a harangvirággal: — Ha nem fáradt, járjon csak. Amit akar, csinálhat! Mit bánom? Nem bánom! El nem hagyom az ágyom! Meghallotta ezt a neveletlen beszédet egy hatalmas nagy darázs, az erdő katonája, nagyon megharagudott és bezümmögött a nagy7-nagy fa, nagynagy odván: — Zum, zum, zum, zur, zur, zur, az én kardom nagyot szúr! Aki lusta, jaj annak, meglátja, tőlem mit kap! Hej, kipattant erre Picurinkó peches dunnája alól. Egy-kettőre megmosakodott, megsimogatta borzas fejét két rózsaszínű kis mancsával, nagyhirtelen elmondta a reggeli imádságöt s azzal sutty ... kint termett a nagy-nagy7 fa nagyJnagy odvas lyukán és vígan kezdett szaladozni a nagy-nagy erdőben. A csodálatos fa. Hol volt, hol nem volt egyik városkában, élt egyszer egy kis fiú. Ezt a kis fiút Palkónak hívták. Bizony, nagyon szegény volt ez a Palkó. És, bár olyan csöpp volt, hogy a földből alig látszott ki, mégis annyi teher nyomta a vállát, hogy egy felnőttnek is elég lett volna. Egyedül kellett megélnie s bizony, ez nála sokkal nagyobb embernek is nehéz dolog. Nem volt senkije a világon, úgy nőtt fel ,mint mezőn a virágok. Ruhája is alig volt, játékról meg legföljebb ha hallott valamit. — Lesz, ami lesz — s neki vágott az uccának — majd csak akad valami kereset. De az emberek észre se vették Palkót, hiába akarta elvenni a csomagjukat: — Csak néhány fillért kérek érte! Hasztalan volt minden igyekezete. Búsan ment, mendegélt, már a határba ért. Olyan elhagyott és olyan éhes volt, hogy kibuggyantak a könynyei. Nem járt erre a madár se, csak egy öreg fa csupasz ágait zörgette a szél. Palkó úgy zokogott, hogy a faágak is vigasztalóan integetnek le hozzá: — Ne sírj, Palkó! Ne sírj, kis Palkó! Ekkor különös dolog történt. A fa egyszerre csak lombosodni kezdett, széles, nagy levelek borították be a csupasz gallyakat. Ámult is Palkó, hogyne ámult volna. De még jobban elcsodálkozott, mikor észrevette, hogy a gyümölcs is érik rajta. Egy szempillantás se telt el, a furcsa gyümölcs már meg is érett. De mekkora volt Palkó álmélkodása, mikor látta, hogy a különös gyümölcs mind megannyi kis cipóvá vált. Most már nem sokat tűnődött, hanem annyit szedett, amennyit csak bírt. Mikor jóllakott, leheveredett a fa alá, olyan volt az most, mint egy sátor, lombja körös-körül a földig ért. Ekkor tért haza mulatozásából a szomszéd föld gazdája. Amint meglátta a különös fát, fölkiáltott: — Ez éppen nekem való! Annyi pénzt keresek vele, hogy nemsokára megveszem az egész határt! Odarendelte embereit s kiszedte a fát gyökerestül. Már elképzelte a csodálatos fát a kertje kellős közepén s azt is, hogyan irigylik majd érte a szomszédok, ismerősök. Igen ám, ha minden úgy történt volna, ahogyan elképzelte! De szeme szája tátvamaradt a csodálkozástól, mikor hazaérve, odvas, szárazgallyú fát talált a kocsijában. Mert a különös fa abban a pillanatban. amint a kapzsi ember parancsára hozzáértek, hervadni kezdett. Hiába ültették jó fekete földbe, hiába öntözték, a különös fa többé egyetlen rügyet se hajtott.
