Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-09-26 / 78. szám
4. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1936. szeptember 26. tehát. Aranyérmet kellene az ilyen nagyszerű, apostol-lelkű tanító mellére tűzni. EGY UR, A FALU SZÉLÉN, magános kastélyban, magánosán. A többi urak mind résztvesznek a falu életében, küzdelmeiben, áldozatkészen s szeretettel. Ez az egy »kivág« a többi közül. Él magának és szenvedélyeinek. Szenvedélye a pipagyűjtemény s a virágágy. A gyűjtőíveket aláiratlanul küldi vissza, újságot nem olvas, meghívásnak nem tesz eleget s ha arról van szó, hogy szervezzük! meg a kultúréletet, azt feleli: »minek ennek a népnek kultúra? Nem jó volt neki eddig is?« Kesztyűben fog kezet s meleg napon is esernyővel sétál. EGY KICSI KISLÁNY bandukol az úton. Piros fej kendőj e ^aln s jpirps a kabátkája is. Vele szemben lépked egy nagy kos. Amolyan faj-kos, görbe szarvakkal. Amint a kislányt megpillantja, vadul ugrik egyet, nekirohan s feldönti. A kislány sikít, aztán belegurul az árokba. A kos egyre dühösebben ugrik neki. Háromszor ugrik neki, a kislány gyomrának, fejjel, kemény koskoponyájával, aztán az árokba kuporodó, félájult, nyöszörgő kislányra tapos hosszan s gyűri be a földbe. Messziről látjuk s sebesen rohanunk oda. Éppen jókor, mert a kislány már megszólalni sem tud. A kos vadul ugrál összevissza. A kislányt felemeljük, tántorog, szédül, nem tér magához. Nagynehezen megtaláljuk az anyját. A kos győzedelmesen, fejét rázva, diadaltól büszkén néz a mellette álló csendes juhra: »'Látod, mit tudok? Embert döfök!« Embert. Szegény kis emberpalántát. Nem lehet elfelejteni ezt a kis, bágyadt, szédült lánykát, ahogy tántorog s össze-össze esik a kezünkben. Nagy ember részeg tántorgását megszoktuk, rendjén valónak tartjuk, komikus. De amikor egy fejlődő kis élet, egy kis emberpalánta tántorog, összeösszehull, bágyadozik sápadtan, az tragédia. Az útnakindult élet első küszöbének, első akadályának szomorú dátuma. A VILLANYVILÁGÍTÁST sehogysem akarta bevezetni egy garammenti nyakas község. Két éve alkudozott velük a jegyző, alkudozott a községtanáccsal, a bíróval s a szavazatos emberiséggel, az asszonyokkal s a legényekkel. — Vezessék be a villanyt, hiszen itt van a falu szélén a fővezeték, nem kerül az egész nyolcezer koronába s van a községnek villanyvilágítása. Nem vezetik. Ne adj Isten, nem vezetik. Ha eddig eléltünk méccsel s petróljommal, jó lesz ezután is. A nagyapánknak se volt villanya. Sok pénz az. Városnak való. Aki világítani akar kilenc után, menjen a kocsmába. Két évig küzdött a jegyző a községgel. Már majd a lelkét adta ki és semmi eredmény. Két év múlva egy utolsó kísérlet, összehívta a kupaktanácsot s azt mondta: — Hát nem vezetik? — Hát nem. — Rendben van. Most tehát mindenki nemmel fog szavazni. Hanem magam elé teszem a községi krónikát. Aki nemmel szavaz, annak nevét beírom a krónikába. Hadd lássák az unokák, kik ellenezték a villanyt. Az atyafiak összenéztek, aztán hümmögni kezdtek. Megint egymásra 700 holdas bittokra keresek több évi gyakorlattal biró lehetőleg földmives iskolát végzett, nős gazdát Ajánlatok, bizonyítvány másolatokkal felszerelve „Bérgazdaság Baka“ címre küldendők. 280 néztek s végre az egyik megszólalt: — Kifogott rajtunk. Krónikába a nevünk? Hogy az unokák nevessenek rajtunk? Azt nem! Bevezetjük a villanyt! A villany nemrégen érkezett meg a faluba. Úgy megszerették, hogy nem is tudnak nélküle élni. AZ ÓGYALLÁN KERESZTÜLVONULÓ országúton is megakadt a figyelmünk. Röviden: az országút a falun Lakásába, irodájába, •• Oll ^ SP0 műhelyébe, üzletébe jpj* vásároljon ö w kályhát Szunyoghy Testvéreknél ahol használt kályháihoz pótalkatrészeket a legelő-' nyősehben vásárolhat és szakszerű felvilágosítással szívesen szolgálnak. 283 kívül portalanított, remekül megépített betonországút. Benn a faluban, ahol tulajdonképpen a portalanítás szükségesebb volna: az országút a régi maradt. Poros. Poros. Poros. Háromszor is poros, mint a nótában. Hogy a tbc-bacillusok jobban garázdálkodjanak s a község lakosai jobban örvendjenek. / i Az „olcsó4 telefonbevezetés vége: megdrágult a telefon, Komáromban például évi 100 koronával. Komárom, szeptember 25. Kellemetlen üzenetet kaptak a postáról a napokban a komáromi telefonelőfizetők. A posta saját maga levelezett a telefonelőfizetőkkel s az ilyenből ritkán származik örömteljes dolog: ezúttal is áremelést jelentett a posta telefo ne lő f i ze tőinek. Régóta féltünk, hogy az »olcsó telefonbevezetési akció« valahol olyan üzletet takar, amelyre végül az előfizető fog ráfizetni s a posta majd behajtja az előfizetőn azt a hiányzó összeget, amely a beszerelésnél elveszett. Sejtésünk valóra vált: a telefon megdrágult. A drágítást igen ügyes elgondolással vezették be. Azt mondja a posta levele: »A komáromi telefonhálózat 1937 január 1-től a távbeszélő szabályzat értelmében a VI. csoportból az V. csoportba lesz beosztva, amely szerint az előfizetési díj 600 kő-ról 700 Kő-ra lesz felemelve.<( Ez a tüneményes átcsoportosítás voltaképen egyszerű áremelést jelent s ezt nemcsak Komáromban vezették be, hanem másutt is. Ezt nevezik tehát olcsó telefonnak. A posta ugylátszik számol azzal, hogy némely előfizető megunja a drága telefonálást és felmond. 1936 december 3-ig egyenesen Pozsonyba kell küldeni a felmondást. Vájjon kifizetődik-e a postának ez az áremelés, ha jóelőre tudja, hogy felmondás a vége? Most azt kérdezzük: az átcsoportosításból következik-e valahol árcsökkentés, avagy az átcsoportosítás csakis áremelést jelent? Mert még talán az is megnyugtatna bennünket, ha ezzel kapcsolatban Huszton, vagy Jaszinán olcsóbbá lenne a telefon. Amiben kételkedünk. Másik kérdésünk: ha már emelnek évi 100 koronával, akkor micsoda kedvezményeket, előnyöket nyújt ennek megfelelőt eg a posta? Mert az Ígért olcsóbbodás helyett árat emelni: ehhez igazán nem kell nagy művészet. Úgy hírlik, hogy a telefonelőfizetők mozgalmat indítanak ezzel kapcsolatban, az olcsóbhátevés érdekében. Ez a vége az olcsó akciónak... A nagyérdemű közönség szives tudomására hozom, hogy Komáromban, Masaryk (Nádor-utca) 38. szám alatt vegyeskereskedést nyitok. Megnyitás október I. Kérem a nagyérdemű közönség szives támogatását. Maradok szolgálatra készen FEHÉT> JÓZSEF 282 vegyeskereskedő. Nemzetközi bridgetorna Komáromban. A komáromi bridgeklub, amely a legutóbbi pöstyéni nemzetközi versenyen tett bizonyságot a komáromi bridge-élet fejlettségéről, október hó 11-én Komáromban nagy nemzetközi bridgetornát rendez, amelyen a nyugatszlovenszkói élcsapatokon kivül három kiváló külföldi csapat is résztvesz. A versenynek főérdekessége a bécsi Thorschteam szereplése lesz. A bécsiek — akik a stockholmi bridgeolimpiászon első díjat nyert dr. Stern teammel együtt a nemzetközi aréna legfélelmetesebb erejű csapatát képezik — legutóbb Pöstyénben fölényesen hagyták maguk mögött a csehszlovákiai bridgebajnokság 1935. és 1936. évi győzteseit: a brünni és a prágai csapatokat és bizonnyal most sem fogják átengedni más csapatnak az első hely dicsőségét. A magyarországi csapatokat a tatatóvárosi és győri bridgeklubok nagy játékerővel bíró csapatai képviselik, melyek közül előbbi a magyarországi vidéki bajnokság nyolcas döntőjében bizonyította be, hogy játékosai kitűnő képességekkel bírnak. Szlovenszkót két pozsonyi, két érsek újvári és a komáromi csapatok képviselik. A pozsonyiak között az Autóklub bridgecsapata Kolisch Lajos kerületi kapitány agilis vezetése alatt komolyan készül a versenyre, amelynek ő egyik favoritja. A csapat tavasszal eldöntetlenül játszott a stockholmi olimpiászon győztes bécsi csapattal és bebizonyította, hogy minden hagy csapatnak egyenrangú ellenfele. A Közgazdasági Kör a legutóbbi bridgebajnokság nyugatszlo- Venszkói győztese, s a legjelesebb sztovenszkói csapatok egyike. Érdeklődés előzi meg az érsekujvári bridgeklub két csapatának szereplését. Az újvári fiatal bridgecsapat tavaly Trencsénteplicen az első díjat nyerte, az idén Pöstyénben vezető játékosainak (Schubert—dr. Teichner) ragyogó játékával a harmadik helyet biztosította Becs és Brünn mögött. Bizonyos, hogy Komáromban is kitünően fog szerepelni. A komáromi csapat nagy szorgalommal készül az október 11-iki találkozásra, amely kétségkívül sikereket fog hozni a csapat ambiciózus tagjai részére. Mi hir más városban Szlovenszkőn? Léva épül s fejlődik. Főuccájának uccaburkolatát most készítik erősen s aki néhány éve nem látta Lévát, meglepetve tapasztalja, hogy a főuccáján melnnyi új épületet emeltek. Szép új kirakatai vannak, díszes üzletei s »kockastilusban« néhány modern háza. A város vezetősége néhány év óta sok mulasztást pótolt. Épül a járási székház s jövőre nekikezdenek a járásbíróság épületének is. Felépítették az új vágóhidat s átalakították a Vigadót, ahol a mozi és a színház kapott helyet. A lévaiak városszépítési bizottságot óhajtanak, (ezt óhajtottuk mi is már régen s reméljük, hogy meg is lesz!) s esztétikai kérdésekre is súlyt fektetnek. Csak vízvezeték és csatornázás: ez hiányzik nagyon Léván. Aminthogy sok más szlovenszkói várasbán is. Léva pótadóját most akarják felemelni 300 százalékról 350 százalékra. A Szikra-munkáskulturegyesület nagy sikerrel hozta színre szabadtéri előadásban a »Háry János«-t. Színhely: a Kálvária-templom előtti térség volt. A nyitraiak szintén örökké dolgoznak városuk fejlesztésén és szép pé te vesén. Igaz, hogy az Úristen Nyitrát szép vidékkel áldotta meg. Legújabban a Zobort szeretnék nyara Ló s üdülőteleppé tenni, mintegy gyógyintézetté. (A szomjas torkok már eddig is gyógyintézetnek nevezték a zobori szőlőket s vendéglőket!) Nyitra városa megafont vásárolt 8000 koronáért, hogy a városháza körül lezajló ünnepségeket, szónoklatokat, stb. a megafon messzire közvetítse. A Nyitravármegye című laptársunk ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy egy fordított megafont is vásároljon a város, amely a városi lakosság szétszórt panaszait egyesíti s megfelelő hangerővel továbbküldi a városi tanács fülébe... A SZMKE híres műkedvelői már készülnek új előadásra: »Három ember a hóban« című vígjátékot játsszák le. Nagy sikere van a Nyitrán kiadott: »Szlovenszkói Magyar írók Antológiájának« is. A nyitraiak különben most egy tréfás pályázatot folytatnak: kinek a szobra kerüljön az elsodort villanyóra helyébe. Az egyik pályázat az ismeretlen adófizetőt ajánlja... (Itt jegyezzük meg, hogy a mi kedves es szorgalmas komáromi villanyóránk egyik mutatója, birkatürelemmel, nem akar tágítani már napok óta a 12-es számról. Jó lesz rá vigyázni, valamiben töri a fejét, azaz a mutatóját...) Dunaszerdahelyen nagyon figyelemreméltó kezdeményezés történt: a város két legnagyobb kulturális egyesülete, a Kath. Legényegylet s a népszerű Műkedvelő Gárda vezetősége összeült s közös programmot dolgozott ki az évadra. Nem fúzió ez, hanem egységes munkaterv vállalása. Egymást segítik így s a kultúra széles területeit igyekeznek vállvetve kiaknázni. — A magyar tannyelvű polgári iskola költségeire 13.000 koronát állított be a költségvetésbe a község. Magyar polgári iskola lesz, viszont most a Slovenská Liga 50.000 koronát kér szlovák polgári iskolára a községtől...
