Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-09-19 / 76. szám
1936. szeptember 19. »KOMAROMI LAPOK« ©, oldal Fiaíalasszon yok továbbképző tanfolyama. HA A FÉRJED ... Háziasszonyi tevékenységedet végre siker koronázta: az ebéd kifogástalanul sikerült. Buzgóságtól és tűzhelytől kipirult arccal várod férjed ajkairól a jól megérdemelt elismerő pillantást és szavakat. De ini történik? Egykedvűen tekint tányérjába. Dicséret helyett nyomott csend. Ez bizony keserű csalódás a szerető aszszonyi szívednek és éppen elég ok arra, hogy elveszítsd önuralmad, de — adhatok tanácsot? Ha a férjednek nincs étvágya és nincs is hajlandósága errenézve felvilágosítással szolgálni, nehogy kérdések és szemrehányások özönével ronts rá. Egy kis gyengélkedés, roszszullét még nem ok arra, hogy roszszul értelmezett gondossággal erőszakold rá az evést. Ellenkezőleg! Nincs ilyenkor egészségesebb, mint egy kis böjtölés. Az ilyen étvágytalanság rendszerint hivatalbeli kellemetlenségekre vezethető vissza és ne hidd, hogy a benne összegyülemlett rosszkedv hamarabb megszűnik, ha kérdezősködéseddel eszében tartod. Talán Te is tudod magadról, hogy ha valami nagyon felizgatott, úgy hitted, hogy méltatlanság esett rajtad. Rágódtál rajta, amikor azonban őszintén magadba néztél, lassankint értelmetlenné lett saját nagy felháborodásod. így van ez férjednél is, ezért sokkal okosabb, ha közvetlenül és vidáman, mintha semmi különöset nem vettél volna észre rajta, így szólsz hozzá: Nem kell enned, kedves, hanincs rá gusztusod! Várhat még az ebéd. majd félreteszem neked, vagy akarsz inkább egy csésze jó erős kávét? Ha azt hiszed, hogy használ neked, feküdj le egy kicsit.« Tedd be szép csendben az ajtót — kívülről és hagyd magára. Egészen biztos, hogy rövid időn belül megint a régi kerékvágásba kerül vagy legalábbis maga fog azon igyekezni, hogy minél előbb kiűzze magából a mérget. Ilyenkor nagyon, nagyon sok türelemre van szüksége a jó feleségnek, mert bár régi, elmélyedt fájdalmaknál szükség van arra, hogy kibeszélje magát, hogy legyen valaki, aki megérti és megvigasztalja, de pillanatnyi mérgelődésnél a megértő kérdezősködés csak arra lenne jó, hogy még jobban beleli ecccl je magát és az igazában csekélység óriássá nőj jön meg. Nincs mindig kézzelfogható oka annak, ami belső egyensúlyunkból kizökkent, mégis vannak napok, amikor a »falra szeretnék mászni«. Férjednek is lehet ilyen hangulata, benne is lehet oknélküli idegesség. Olyankor, ha férjed csak egyszerűen rosszkedvű, beválik a békébenhagyás« régi, kipróbált receptje. Ki ne emlékeznék gyermekkorára, amikor neveletlen, vagyis rosszkedvű volt és ezért a sarokba állították. Gyermekésszel akkor ezt büntetésnek tartotta, pedig valójában nem volt más, mint a békébenhagyásnak a gyermekeknél alkalmazható módja. Állítsd férjed is a sarokba (természetesen csak átvitt értelemben), hagyd magára, óvakodj a kimagyarázkodásoktól — vagy, ha ezt nem tudnád megtartani — menj el vele valahová, de csak olyan helyre, hol nem beszélhettek még egy szót sem, akár moziba is. Egyet száz ellen, mire hazakerültök, megtalálta önmagát. Lehet a kedvetlenség olyan tartós, hogy csak nehezen tudja magát kivetkőzni belőle, olykor nyugodtan rá kell bíznod a teljes magáhoztérést az éjszakára és alvásra. »Soha ne szálljon le haragoddal a nap« — mondja a közmondás, de a »kivétel erősíti a szabályt« elv ill is megállja a helyét. Az első hetek szoros együttélése után újabb és újabb bánat vár a mit sem sejtő fiatalasszonyra. A legtöbb nézeteltérést fiatal házastársak között a férj kimaradása idézi elő. Akkor is, ha férjed sokáig kimarad meg kell őrizni nyugalmadat. Tudod, hogy nagyon szereti a friss, meleg vacsorát, gyengédségi rohamodban elhatároztad, hogy kedvezel neki. Már minden készen van, meg is terítettél és vársz, vársz... azután szomorúan el kezdesz egyedül enni, hogy majdcsak jön már. Éjfél lesz. egy óra, két óra, »legalább telefonált volna gondolod magadban. Rémesen aggódsz, felmerül lelki szemeid előtt a közlekedési balesetek statisztikája, látod a kórházi ágyon, már telefonálni akarsz a rendőrségre (pedig nagyon sok dolga lenne a rendőrségnek, ha minden éjfélig hazanemkerült fiatal férjet meg akarna találni), amikor egészségesen és vidáman megjelenik. Nem is sejti, hogy milyen aggodalmakat álltái ki miatta, míg ő a legjobb kedvben töltötte estéjét. Jelenetet rögtönzői neki? Izgatottságodat meg sem értené. Elég nevetségesen — féltékenységnek tartaná. Hiszen csak régi jó barátjával, Kováccsal találkozott a sarkon és betértek egy kis beszélgetésre, meg egy csésze feketére a kávéházba. Olyan jól beszélgettek, hogy elszaladt az idő. Csak semmi jelenet! Semmi prédikáció! Másnap azonban, amikor már nem hat szavad hideg zuhanyként, elővehet ed férjed és megmagyarázhatod neki, hogy miért aggódtál miatta, hogy nem akarod a szoknyádhoz kötni, Te csak örülsz annak, ha jól érzi magát, de sok aggodalomtól kímél meg, ha tudatja veled, ha valami előre nem látott dolog történik. Ha látja, hogy szabadságát eszedágában sincs korlátozni, szívesen megteszi Neked ezt a csekélységet. Nagy teher a házaséletekre az is, ha férjed nem nyújt anyagi helyzetéről világos képet. Ez bizonyára bizalmatlanságnak tetszik, különösen akkor, ha mint kereső nő már korábban is megszoktad az önállóságot. Szinte gondolni sem lehetne, hogy még a mai világban is milyen sok ilyen férj van. Mi lehet ennek az oka? Szentül meg van győződve, hogy az anyagi ügyek, a kenyérkereset ezer baja csak a férfire! tartozik, de feleségét is meg akarja óvni a kellemetlenségektől. Ez a férfiaknak nagy hibájuk, mert nagyon sok minden történhet, amikor az aszszonynak is meg kell állni a helyét. Ma már nem üvegházi virág az aszszony, aki csak a háztartással van elfoglalva, hanem szükség esetén családfenntartó is lehet. A férjek ilyenfajta titkolódzásából származik az asszonynak az a »hibája«, hogy túlköltekezik. Ezen segíteni kell! Vezess háztartási könyvet, igyekezz azon, hogy ez annyira pontos legyen, hogy ezáltal bebizonyíthasd, hogy van kellő érzéked az élet gazdasági része iránt is. Okosan leszed, ha ismerőseid körében történt, vagy újságban olvasott példával illusztrálod, hogy mennyire szükség van arra, hogy az asszony is tisztában legyen az anvagi kerettel. Soha se felejtsd el, hogy mindig történhet valami, bármilyen csekély összeget Is kapsz, mindig tégy belőle félre valamennyit a jövőre való tekintettel, mint tartalékot. Gombaszedés. Még csak három hete laktak künn a nyaralóban, de a bárom gyerek, Laci, Imre és Erzsiké végig próbálták az összes számbajöhető szórakozásokat. Nagyszerűen ismerték már a környéket, minden búvóhelyével együtt, de hát édes Istenem, csak nem játszhatnak örökké bujócskát? A kertész csacsifogata nyújtotta még a legkellemesebb szórakozási,de a kertészbácsi hamar véget veteti ennek. Ugyanis megengedte, hogy néha-néha beleüljenek a kis kocsiba, amelyet a szamár húzott, de szigorúan megtiltotta, hogy az ő távoliélében hozzányúljanak. Arra hivatkozott, hogy a szamár is érző lény és éppen úgy érez, mint minden más állat. A gyermekek tudniillik ezt az állítást nem akarták elhinni, mert bármit csinállak a csacsi körül, sehogysem tudták elmozdítani a helyéről. Egyszer azután tényleg sikerült elmozdítani. Imre találta ki, hogy próbálják meg szalmaszállal vakargatni a csacsi fülét. A csacsi erre nagy keservesen megmozdult, de úgy nekiindult, hogy a legszebb virágágy közepéig meg sem állt. Laci ugyan vállalkozott rá, hogy kivezeti onnan, de szerencsétlenségükre a kertész éppen akkor tért vissza egy útjáról és hiába tűnt el villámgyorsasággal a három gyermek, meglátta őket és ezentúl a kert megszűnt szórakozóhely leimi. — Valami más után kellene látnunk! — jelentette ki Laci egy délután, amikor zúgolódtak, hogy a jó hűvös kertbe miért nem szabad bemenniük. — Úgy látszik, a kertészbácsit nem sikerül jobb belátásra ■bírnunk. — Akkor hát jó lenne elmenni az erdőbe és megnézni, hogy tényleg van-e olt gomba. Éppen ma reggel mondta valaki anyukának, hogy akis erdőben mennyi gomba nő. — No, akkor nézzük meg! — csatlakozott az ajánlathoz most már Imre is. — Ott hűvösebb is lesz, mint itt, a napon. Előkereslek három kosarat, amelyekben hazahozhatják a gombát és megindultak a közeli kis erdőhöz, amelyben ugyan nem jártak még, de olv közel volt. hogy el nem tévedhettek. — Jaj, de kellemes hűvös van itt! — kiáltott fel Erzsiké, amikor elérték az erdő szélét. Letelepedtek a fűre, majd rövid pihenő után nekiláttak a gombakercsésnek. — Úgy látom, megint tévedtél! — korholta Laci hugocskáját. — Hiába, a lányok mindent rosszul hallanak! Egyetlen gombát se látok. — Én is hallottam, amikor az az idegen néni a gombákról beszélt! — vette védelmébe Imre a húgát. — Már találtam is! — kiáltott fel Erzsiké és boldogan tartotta magasra a lelépetL gombát. Persze megrohanták és kitépték a kezéből az izgatottságtól remegő fiúk. — Gomba! Valóban az... És milyen szép kék! No, ennek örül majd anyuka. Jó vacsora készülhet belőle. Induljunk csak tovább, ahol egv megtermeli, ott lesz még több is. Evvel folytatták a gombakeresést és kissé beljebb egymás után bukkant szemük elé. — Én is találtam! Én is! Itt van! — kiáltották egymás után. — Nini, most meg pirosai találtam. Milyen gyönyörű! — kiáltotta Erzsiké nagy örömmel. Már alig bírták, annyit szedlek öszsze. Tele lettek a kosarak, de még a zsebüket is jól megrakták, mert sajnálták itthagyni. — De most már induljunk, hogy minél előbb megszerezzük anyukának az örömet! — indítványozta Imre. Hazaindullak. Szaporán szedték a lábukat, siettek, hogy minél előbb anyuka elé tehessék a gombát. Végre hazaértek és a kosarakat hátuk mögött elrejtve, anyuka elé léptek. — Mi lesz a vacsora, anyuka? — kérdezte Erzsiké. — Tejfel, túró, friss vaj! — felelte anyuka. — Ej, ej, pedig mi gombát szeretlünk volna vacsorázni, — mondta most Laci. — Szívesen készítenék nektek gombát is, ha lenne. — És ha mi elővarázsolunk vagy három kosárral? — huncutkodott a kis Erzsiké, de mind a hárman izgatottan lesték anyuka válaszát. — Akkor bűvészek vagytok. — Itt a gomba! — kiáltottak fe] és előrántották a kosarakat. Anyuka csodálkozással nézett a kosarakra, de a következő pillanatban úgy elkezdett nevetni, hogy a könnye is kicsordult. A gyermekek nem tudták mire vélni anyuka nevetését, de azután megtudták az okát. Nem hiszem, hogy ebből a gombából szerelnétek li vacsorázni, — mondta, amikor abba hagyta a nevelési. — Miért? Miért? — Mert csupa mérgesgombát szedtetek! Ez a sokszínű gomba mind mérges! Elszomorodva néztek egymásra. — Pedig mi azt hittük, hogy örömet szerzünk anyukának! — Hiszen azért a jóakarat meg volt bennetek és én ennek is örülök! Kárpótlásul holnap majd elmegyünk valahová, ahol szintén sok gomba terem, de azok ehetők. Éppen ma hallottam róluk. És majd holnap vacsoráztok gombát. AZ ÉN BABÁM. Az én babám Klárika, Göndörödik a baja. Kék a szeme, piros szája, Hosszú barna szempillája. Van neki kis koesikája És divatos ruhácskája. Baba szekrény, baba asztal, Ennél többel nem is akar. Szerelem én, mert nagyon jó Csendes, nyugodt, szófogadó. Ha enni kap, elfogadja, Jó neki a habostorta. Jézuska öl éve hozta. Jövőre megy iskolába. Babakönyv és babairka, Sokba kerül majd Klárika. A pannonhalmi okos csacsi. A hegy tetejére, az apátságba, a mull század elején szamárkaraván hordta fel a vizei a heg}’ alján levő forrásból. Mindegyik szamár két puttonyt cipelt. A forrásnál megtöltötték a puttonyokat vízzel és csoportban hajtották fel a puttonyosokat. Az okos szamár az üres puttonyosok csoportjából szép csendesen átballagott a teli puttonyosok közé és így mindig teher nélkül mászta meg a hegyet. Fent a hegyen megvárta, míg a csoport felének puttonyait kiürítették és akkor óvatosan és ártatlan képpel megint álosonl a kiürített puttonyu szamarak csoportjába. A csacsi oly ügyesen űzte a csalást, hogy csak a puttonyok szárazsága hozta napfényre a turpisságot.
