Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-09-19 / 76. szám

6. oldal. »KOMÁROMI LAPOKc 1936. szeptember 19. Az udvari félreesőnelyiségben agyonlőtte magát Fürst Mihály, komáromi szénakereskedő, — felesége pedig eltűnt. — Komárom kereskedőlársadalinának egyik jólismert, munkás tagja Fürst Mihály magánhivatalnok és széna­­kereskedő, afeletti elkeseredésében, hogy állás nélkül maradt, pénteken hajnalban agyonlőtte magát. Fürst Mihály szorgalmas munkával egy kis tőkét takarított meg, mivel azonban az utóbbi időben nem ju­tott álláshoz és üzleti összekötteté­sei is megszűntek, megtakarított kis tőkéjét élte fel. Ismerősei előtt többször kijelen­tette, bogy ha más megoldási nem talál: agyonlövi magát, sza­vainak azonban nem adtak hitelt. Csütörtökön este ismerőseinél volt látogatóban, majd feleségével együtt eltávozott s hazament. Éjnek idején kiment az udvarra s az egyik mellék­­helyiségben Browning-pisztolyával fő­belőtte magát. Az egyik szomszéd reg­gel akadt rá a “hullára: Fürst Mihály keze akkor is a revolvert szorította még. Azonnal értesítették a rendőr­séget. s a rendőri bizottság megálla­pította, hogy kétséget kizáróan ön­­gyilkosság esete forog fönn. A lakást nyitva találták, Fürst Mihályné azonban eltűnt a lakás­ból s a leg tüzetesebb nyomozás ellenére sem került elő s így a nyomozás Fürst Mihályné kő­kerítésére is kiterjedt. A rendőrség azt igyekszik kideríteni, hogy Fürst Mihályné követte-e az urát a lakásba egyáltalán, avagy csak akkor tűnt el, amikor meghallotta, hogy férje öngyilkos lett. Feltehető az is, hogy Fürst Mihályné követte az urát a halálba. Fürst Mihály öt­­venhétesztendős volt. Búcsúlevelet nem hagyott hátra, tettének oka: anyagi helyzetének romlása, noha a nyomozás adatai szerint anyagi hely­zete nem volt olyan, hogy öngyilkos­ságra kellett volna gondolnia. Őszi séta Fáradt-törődötten az utcákat járva. . . kirakatok előtt az utat elállva érdeklődés ébred; kíváncsiság éget s eltűnődve nézem a szinpompás képet. Selyem lesz a divat? Csipke? Talán — bársony. . . Száras cipő simul karcsú női lábon ? Kalapunk kicsi lesz ?. . . vagy idétlen sapka ?. . . Vájjon. . . — mi kerül hát ki a kirakatba ?.. . Nyitott lesz-e a hát ?. . . vagy — rejtjük a keblet ?... Fiús lesz a divat?. . . avagy női termet ?. . . Ehetünk-e bőven ?. . . vagy koplalás járja ?. . . Pörölhet-e ezért joggal szivünk és életünk párja ?... Lesz-e fehérnemű ?. . . vagy mint első réteg: angyalbőr?... (rejteni — bizony Isten! — vétek.,.) Milyen vértezetben vonulunk majd harcba ?. . . Vájjon. . . — mi is kerül ki a kirakatba ?. . . Vájjon mit hoz az ősz ?. . . puha meleg bundát ?. . . Romboló ?... destruktiv ?... vagy — építő munkát ?... Divatba jön-e már a megértés?... Jóság?... Gázálarc lesz-e a keresettebb jószág ?. . . Kifáradt-e a Rossz már a végső ponton ? — s divat lesz újból a békés, nyugodt otthon ?... Vagy emberek ezre... vérbe.. . jajjba fagyva ? .. . — Istenem!... — mi kerül ki a kirakatba ? ... Liszkay Eszíher A P. VITAMIM! 26 éves pécsi tanársegéd a korszakos uj orvos­szer egyik felfedezője. Pécsről nyert értesülés szerint öt tudós, közöttük három magyar, Szent­­györgyi Albert, Busznyák István és Béres Tibor új felfedezéssel gazda­gította a tudományt: citromból sikerült egy új vitamint előállílaniok, amelyet »P« vita­minnak neveztek el. Ez az új vitamin azoknál a vérzé­ses betegségeknél bizonyult hatásos­nak, amelyeket eddig nem sikerült eredményesen gyógyítani. A kísérle­tek során 200 kiló citromból 2 gramm citrint állítottak elő és az új vitamint) ebben a kivonatban találták meg. Az állatokon folytatott kísérletek igazol­ták a tudósok felfedezését, majd intravénás oltásokkal az embe­reken is meggyőződtek az új szer eredményes hatásáról. A tudomány eddig csak az »A«, »B« és »C« vitamint ismerte, amelyekhez most az újonnan felfedezett »P« vita­min járul. A hónapokig tartó kutatá­sok magyar résztvevői közül Szent­­györgyi Albert és Rusznyák István a szegedi egyelem tanárai, Béres Ti­bor pedig a pécsi egyetem tanár­segéde és a sebészeti klinika labora­tóriumában dolgozik. Béres Tibor, a fiatal tudós mind­össze 26 éves, de előreláthatólag így is azoknak a sorába lépett, akiknek nevét világhír fogja meghordozni. Szerényen elhárít magáról minden nyilatkozatot, majd mégis a következőket mondja: — A »P« vitamin ügye nem az én ügyem. Szentgyörgyi professzor engedélye nélkül nem is adhatok róla felvilágosítást. Megtudjuk, hogy kémiával már a középiskolában kezdett foglalkozni. A fiatal tudósnak már egész sor tudo­mányos eredmény van a hátamögött. Van egy eljárása a zsírkém iában, a zsírok felbontására és átalakítására gyümölcszamatra. Ezt Zechmeister ta­nárral együtt dolgozta ki. Ezenkívül talált egy új festékanyagot, a karotin festéket a tök virágában. Ennek jelentősége csak később dom­borodik ki, mert most ismerték fel, hogy a karó tin az A* vitaminok elő­­anyaga és a fiatal tudós ebben az irányban hasznosította is felfedezé­sét. Ezenkívül lisztázta a vér karotin­­festékeit. A karotin tudvalévőén sár­ga festékféle, amely megtalálható a gyermekláncfűben és a sárgarépában is. Béres eljárása kimutatta, hogy eb­ből, a festékanyagból nemcsak egyféle anyag ran, hanem egész csoport, azonkívül a beteg emberi epében is sikerült kimutatni a karotin festéket, amelyről eddig nem tudtak. Béres 1934-ben tette le a doktorátust a vegyészeiből, majd 1935-ben sze­rezte meg az orvosi doktorátust is. Alighanem ő az egyedüli Magyaror­szágon, aki vegyész és orvos is egy­úttal és alát csak az organikus és orvosi ké­mia határfelülete érdekel. A fiatal tudós már az egyik vegyészeti gyártól kapott is ajánlatot. Tekinté­lyesen jövedelmező állást kínáltak fel neki, de nem fogadta el, mert inkább tudományos téren akar működni. Az ingyen építkezés ára: emberélet Agyonnyomta a homok! — szeptember 18. Megrendítő szerencséllenség történt D unaszerda helyen. Ismeretes egész Csallóközben, hogy a dunaszerdahelyi izraelita hitközség a belső válságok miatt nehéz anyagi gondokkal küzd. A közelmultbaln a ha­tóság értesítette a hitközséget, hogy felekezeti iskoláját modern épületbe helyezze el, mert különben megvonja tőle ,az államsegélyt. Erre a hitközségi tagok nagy áldozatot hoztak, nagyobb összegeket gyűjtöttek és megkezdték az iskola és a szegény gyermekek szá­mára építendő menza építését is. Hogy a napszám ne kerüljön sokba. IRO a zsidó ifjúság, leginkább bocherek, segítettek az építkezésnél, így a homok kibányászásánál is. A dunaszerdahelyi rabbi 11 éves fia is ott segített ki­bányászni a homokot. Munkaközben a gyermekek nem vi­gyáztak arra, hogy a homok már na­gyon alá van aknázva és a hatalmas homok tömeg éppen akkor omlott le, amikor a rabbi fia lenn a mélységben dolgozott. A nagy súlyú homok azon­nal agyonnyomta a szerencsétlen gyer­meket, akinek már csak a holttestét tudták kihúzni a gyilkos homok alól, A megrendítő eset hagy részvétet keltett egész Csallóközben. Braneczky József* Fráter Johannes* Fordította: Marék Antal. Kazinczy kiadás. A Kazinczy Könyv és Lapkiadó nem egyszer adta már lanujelét an­nak, hogy híven szolgálja a magyar és szlovák kultúrközösség ügyét. Uj kiadványa történelmi regény, mely­nek szerzője a jeles trencséni író: Braneczky József. A könyv ér­dekességéhez hozzátartozik az, hogy a Kazinczy könyvnapi kiadványaként szerepelt s nagy érdeklődést keltett. Mindenki érdeklődéssel forgatta a vaskos kötetet s számos példányt vá­sároltak belőle. Határozott könyvsi­ker volt. A kötet Trencsén város szenvedé­seit örökíti meg a török hódoltság idején. A szerző Utravaló-jában el­mondja, hogy a században, melyben a történet lejátszódik, vallásháborúk dühöngtek, miközben a török is fe­nyegette az országot. A közös szeren­csétlenség egybeforrasztotta az ősö­ket. Végül is győzött az egyetértésük. Minél mélyebb a tenger, annál drá­gább gyöngyöt rejt magában. A tör­ténet Kucsuk csorbadsiról szól, akit a janicsárok Szlovenszkóról raboltak el s akiben hazája földjén felébredt a szlovák lélek. Szerelmes lesz egyik követjárása alkalmával Trencsén leg­szebb leányába s ez a szerelem vég­zetes lett számára. Otthagyja a törö­köket s megszervezi Trencsén védel­mét. De Husszein basa bosszút es­küszik ellene, elraboltatja mátkáját, akit egy hatalmas díszes lakomán akart háremébe vezetni. Kucsuk csor­­badsi, most már Gludovác János erős lelkét megtöri ez a váratlan csapás, kirohan az erdő magányába s ott keresi szíve választottját. Súlyos be­teg lesz, amiből nehezen gyógyul. Szerzetes lesz s Istennél keres vigasz­talást. Dicső kardját azért mégegv­­szer felköti, amikor Lotharingeni Ká­roly herceg s Szobievszki János 1683 szeptember 12-én megütközött Bécs alatt a törökkel. S ott is jesik el a harcmezőn, hogy sokat szenvedett teste örök pihenőt találjon a közös sírban. A történet háttere a hiteles törté­nelmi adatok figyelembevételével ké­szült. Vonalvezetése egyszerű s erő­teljes. A történet köré felépített mel­lékalakok egy régi lisztes világ em­lékét idézik. A családi életnek olyan apoteozisa ez, aminővel az irodalom­ban egyre ritkábban találkozunk. Az a lélek, amely itt a régi emberek' tetteiről s (szavairól felénk árad, igazi szlovák lélek. Megtaláljuk benne en­nek a fajtának becsületességét, jó­szándékát, meleg szívét, hazaszerete­tét, családimádatát, egyszóval mind­azt, ami a szlovák lelket még ma is determinálja. Bizonyos, hogy van szlovenszkói szlovák könyv, ami a modern szlo­vák irodalmat talán méltóbban repre­zentálta volna. De a szlovák lelket, a fajt s a tájat a Fráter Johannes tisztán s teljes egészében, maradan­dóan visszaadta. S ebben rejlik ér­deme. Ezért választotta ki a Kazin­czy kiadó Braneczky regényét. Az új szlovák regények jórésze bizonyos po­litikai csillagzat jegyében születtek. Túlságosan rövid még az idő, hogy a szlovák regény egyetemesebb szem­pontok figyelembevételével örök em­beri ideák szolgálatába álljon. A fordítás munkája, melyet Marék Antal, a Szlovenszkóról elszármazott író végzett nagy gonddal s kiérezhető szeretettel, nemes egyszerűségével hat. A kötet érzelmes hangját jól érzékel­teti a fordító. Mintha XVII. század­beli regős írta volna ezt a kötetet, aki átélte a kor valamennyi szenve­dését s kevéske örömét s évtizedek­kel az események lezajlása után a tisztes öregkor magányában írta vol­na le azokat. A műben kiérezhető a szerző és fordító szeretete a hősiránt s a többi szereplő iránt, akiknek a becsület volt mindenekfelett a leg­fontosabb. Braneczky József regénye A Slo­­vák c. napilap 1926 évi irodalmi pá­lyázatán első díjat nyert. Dallos István. — Akik »harminc, vagy száz rend­őrtől sem félnek«. Bosketti Antal és Sarina Károly, ismert komáromi ro­­vottmultúak ezúttal hatósági közeg ellen elkövetett erőszak vétségével kerültek a komáromi bíróság elé. A két férfiú az egyik este a komáromi Dunaparl vendéglőiben rendkívül jól mfulatoít s a (mulatság végén a duna­­rakparti talicskákba ültek s nagy lár­mával egymást kocsikáztatták. Ora­­vecz János és Minicli Pál rendőrök figyelmeztették a két zajongót, akik azonban megtámadták a rendőröket s erős dulakodásba kezdtek velük. »Sem harminc, sem száz rendőrtől sem félünk!« — kiáltották, míg végre a rendőröknek nagynehezen sikerült megfékezni a két garázdát. A bíróság előtt azonban nem viselkedtek ilyen vitézül: tagadtak. Később ittasságuk­kal védekeztek: »megérdemeljük a büntetést«. — Boskettit tíz napi elzá­rásra és 200 korona pénzbüntetésre, Sarinát tizennégy napi elzárásra és 400 korona pénzbüntetésre ítélték, jogerősen.

Next

/
Thumbnails
Contents