Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-09-16 / 75. szám

2. oldal. A vasúti menetrend meglehetősen sok gondot cut annak, aki többször utazik a délszlouenszkói vonalakon. (Jobbanmondva: aki a mo­­toroskocsikban fértelmesen ráz úja ma­gát.) Még eddig sohasem sikerült úgg összeállítani a menetrendet, hogy az megelégedést vívjon ki. Itt van egg furcsa beosztás: .1 nagy motnrosgyors, a me tg Pozsony- Zólyom között közle­kedik, reggel hét óra 11 perckor van Érsekújvárod. Logikus, hogy ehhez a nagy és fövonathoz Komáromból is vezessenek megfelelő vonatot. Melyik­hez vezetnének, ha nem ehhez, ugy-e? De, persze, nem vezetnek. Ehelyett Komáromból 7 óra ül perckor érke­zik meg a vonat. Tíz perccel később, mint kellene. így van aztán, hogy az ér&ekujuári, hét óra 11-es vonathoz már reggel félhatkor el kell indulni Komáromból, azaz fel kell kelni reggel félőikor, hogy időben elcsíphesse az ember a zólyomi gyorsot. Természe­tesen, az utas, aki félhatkor elindul Komáromból, hatkor már Ujvárott van. Egy órai ideje alatt az étterem­ben reggelizik, tehát önkéntelenül is gazdagítja a vendéglőst, ami ezúttal nem célja az utasembernek. S akkor még várni kell egy óra hosszat, álmo­san, reggeli kedvben, míg végre bero­bog a zólyomi gyors. Mindez miért? Tíz perc miatt. Ha Komáromból a hét óra előtt induló vonatot legalább ti­zenöt perccel hamarább indítanák, ak­kor nem kellene hajnalban felkelni a zólyomi gyorshoz. Miért nem lehet ezt így, egyszerűen, praktikusan elintéz­ni? Az a gyanúnk, hogy mindez a vasúti éttermek érdekében történik. S még egg haszna volna, ha nem kel­lene az első vonattal utazni. Mi volna ez a haszon? Az volna, hogy nem kel­lene a rettenetesen rázó, zötyögő, bü­dös motoroson utazni, amely télen kel­lemesen hideg, nyáron meleg s amely­nek pótkocsijában még a legvihared­­zettebb tengeri farkasok sem bírnak utazni. A KMAE közgyűlése. Folyó hó 11-én, pénteken délután tartották ine« az ifjúság nagy számú részvétele melleit a helybeli főisko­lás egyesület évi rendes tisztújító köz­gyűléséi. A jegyzőkönyv hitelesítése, majd a titkári és pénztári beszámoló tudomásulvétele után a diákszociális kérdéseket vitatták meg. Az érdekes és fontos kérdésről különben egy kü­lön értekezletet tartanak. Kzután ke­rült sor az új választmány megvá­lasztására. Elnök egyhangúlag ismét Zombory György lett. A tisztikar to­vább így alakult: alel nők: Szabó La­jos, titkár: Fogl Jenő. jegyző: Nagy Ferenc, pénztáros: Putinuy László,el­lenőr: Derzs Sándor, választmányi ta­gok: Seidner György. Kőrös Kálmán, Fischer Imre és Stróbel Antal lellek. Pótválasztmányi tagok: Csukás Andor és Spirk János. Az új tisztikar nevé­ben Zombory György köszönte meg a bizalmat, majd biztosította a közgyű­lést, hogy az új választmány minden­kor a főiskolásság érdekében fog dol­gozni. A múlt hét iKilamelyik estjén, hét óra volt már: koromsötétség üli a városra. A kor­zó nagy zajjal, élénk forgalommal lük­tetett, mindenki az uccán, csak éppen a villanylámpák nem világítottak. Vak­sötétség mindenütt. Hiszen gázlámpa a belvárosban alig van, egyéb meg nem világított. A Klapka-tér mellett egy cipőkereskedés, aztán a soron kö­vetkező másik cipőkereskedés, aztán a soron következő újabb cipőkeres­kedés, az Otthon kávéház s egy újabb cipőkereskedés világított. Fény-nyalá­bok estek a kirakatokon keresztül az uccáira. Egyéb semmi. Tisztelettel kér­dezzük: valóban a divatárukereskedé­sekre hárul-e az a feladat, hogy ők világítsanak egyedül? ők tatán a köz­­világítás kisegítői? Ez nagy szívesség s kedvesség tőlük, de mi történik, ha ők is megunják s egyszer majd lecsa­varják a villanyt és a főucca sötétben marad? 1936. szeptember 16. »KOMAROMI LAPOK« A kisantant Pozsonyban tartott konferenciáján ojra megállapították a teljes egységet. Komárom, szeptember 15. A kisantant szeptember 13-án és 1 1-én tartotta Pozsonyban konferen­ciáját, amelyen Krofta clr. csehszlovák, Sztojadinovics jugoszláv és Antonescu román külügyminiszterek vettek részt. A konferenciáról terjedelmes kom­münikét adtak ki, amelyben kifejezés­re juttatták, hogy a közös kisantant politika alapjai ugyanazok maradtak, mint a leg­utóbbi belgrádi konferencián vol­tak. A három állam továbbra is az általános béke és a saját bizton­sága őrzésének alapján áll, folytatja a gazdasági és politikai együttműködést és hajlandó valameny­­nyi hasonlóan gondolkozó állammal együttműködni. E politika egyik fő­eleme továbbra is a népszövetségi po­litika marad. A három állam hű ma­rad a genfi institúciókhoz s csak olyan reformokban vesz részt, mely alkal­mas a népszövetség tekintélyének nö­velésére. A kisantant 1921-ben alapí­tott regionális paktuma alkalmas e munka elvégzésére. A Locarno tárgya­láson elhatározandó új rendszernek nem szabad egyedül Nyugateurópára vonatkoznia, mert a kizárólagos nyugati paktum nem biztosíthatja Európa teljes béké­jét és gazdasági föllendüléséi. A kisantant mindig óhajtott olyan rend­szert, amely tökéletessé teszi Európa békéjét, de amíg ez a rendszer meg­születik, a kisantant saját erejéből igyekszik biztonságát megerősíteni. A nem szövetséges államokkal is igyekszik a kisantant a lehető legjobb viszonyban élni. Ez főleg a halár menti országokra vonatko­zik, amelyekkel a kisantant jó szomszédságot akar jentart mi. A kisantant sajnálattal vette tudomá­sul, hogy Ausztriához való viszonya sokat szenvedett a saint-germaini bé­keszerződés katonai határozatainak megsértése miatt. A török példa azt igazolja, hogy az ilyen problémákat máskép is meg lehet oldani. A kisan­­tant reméli, hogy a jövőben hasonló esetek nem fognak megismétlődni. A spanyolországi eseményekkel szemben a kisantant újra leszögezi telfes semlegess égét s ugyanúgy, mint ahogy nem tűr be­avatkozást saját belűgyeibe, nem fog beleavatkozni mások belűgyeibe sem. Az állandó tanács különleges figyel­met szentel a kisantant gazdasági viszonyai kiépítésének és a többi középeu­rópai államhoz való gazdasági kö­zeledésnek, amit Hodzsa dr. miniszterelnök kez­deményezett. A kisantant gazdasági tanácsa októberben Bukarestben ül össze, melyen alaposan megvitatja a vonatkozó terveket. A sajtó kisantant intézményét a tanács állandó szervévé építi ki. A kisantant állandó tanácsa legközelebbi összejövetelét a népszö­vetség küszöbön álló közgyűlésén tart­ja meg. Prága erélyesen cátolja a Csehszlovákiában levő szovjetrepülb'terekró'I szól'o híreket. Komárom, szeptember 15. A csehszlovák sajtóiroda közlése sze­rint Göbbels dr. németbirodalmi pro­pagandaminiszter a nürnbergi párt­kongresszuson beszédet mondott a Csehszlovákia területén levő állítóla­gos szovjetrepülőterekről. Göbbels dr. beszédében többek között ezeket mondotta: Egy bizonyos szemita (értsd szovjetorosz) repülő 1935. szeptember 15-én a következő kijelentést tette a Gringoire c. francia folyóirat szerkesz­tője előtt: Repülőlámaszponlunk Prá­ga előtt és mögött az ideált jelentené a mi (Szovjetoroszország) szempon­tunkból, mert ilyen helyekről a re­pülőgépek számát a felére csökkent­hétnél! k és az üzemanyagnak is csak a felére volna szükség és így lehetővé válnék, hogy 3000 tonnával több robbanóanyagot vi­hetünk magunkkal. Közben eze­ket a vörös repülőtereket nagy­számban létesítették csehszlovák területen és az utóbbi időben 36-ra emelték számukat. A Slovcuszky Dennik, a csehszlovák miniszterelnökség Pozsonyban megje­lenő lapja — folytatta Göbbels dr. bénító nyíltsággal árulja el ezeknek a vörös repülő támaszpontoknak a célját: Ha a repülőterek szükségesek lesznek az állam védelmére, akkor biztosan nem libákat fogunk legeltetni, hanem mindazoknak a barátainknak is szol­gálni fogunk, akik segíteni fognak ne­künk a védelemben. Más szavakkal, fejezte be Göbbels dr., — a vörös bombavető-repülőgépek erről a 36 re­pülőtérről fognak startolni az Európa elleni támadásra. A csehszlovák sajtóiroda erre vo­natkozólag jelenti: Göbbels dr. biro­dalmi propagandaminiszter beszédé­ben, amelyet a nürnbergi pártkong­resszuson mondott el, egyéb hamis vagy nem pontos megállapítások mel­lett megismételte azt a valótlanságot is, hogy Csehszlovákia területén szovjetorosz repülőterek léteznek, amit csehszlovák hivatalos körök már ismételten megcáfollak. Ezért az illetékes csehszlovák helyek újólag ki­jelentik. hogy mindazok a hírek, ame- I is zta ki toló l ások. Csehszlovákia és Szovjetoroszor­­szág között bármilyen titkos együtt­működés áll fenn bármilyen ál­lam ellen, valamint, hogy az orosz szovjethadseregnek repülőterei, tá­maszpontjai, repülőgépei stb. vol­nának csehszlovák területen, — tiszta kitalálása k. MINIATŰRÖK Lord Benjamin Disraeli Beaconsfield (1801-1881), a híres angol miniszter egy alkalom­mal Berlinben járt és meglátogatta Bismarckot is, a vaskanoellárt. Beszél­getés folyamán Beaconsfield lord egy­­szerre csak ezt kérdezte Bismarcktól: — Hogyan szokott azoktól a bosz­­szantó emberektől megszabadulni, kik a minisztereket állandóan körülveszik? Ezek a káros emberek bizonyára ön­nél sem hiányoznak. — Oh, erre nagyon egyszerű tak­tikám van, — felelte a vaskancellár. — Amikor egy ilyen alkalmatlan em­ber jön hozzám, azonnal értesítem a feleségemet s kis idő múlva ő egy szolgát küld hozzám, hogy jelentse, a császár hivat. Alig fejezte be szavait Bismarck, egy lakáj nyitott be és fontoskodó arckifejezéssel jelentette: — őfelsége azonnal a palotába ké­reti a kegyelmes urat. Beaconsfield mosolyog, köszön, ve­szi a kalapját és eltávozik. Másnap egy bálon találkozik Bismarck nejé­vel, aki bocsánatot kér és azt mond-Fogadjon el csak „BOHEMIA“ cipőkrémet. 92 ja, hogy igazán véletlen műve volt. — Semmi, semmi, — mosolyog Beaconsfield — még én köszönöm. Nagyszerű módszer, majd Angliában kipróbálom. Néhány hónap múlva Bismarck Londonba utazik valami konferen­ciára. Meglátogatja Beaconsfield lor­dot, pompásan elbeszélgetnek és ott felejti magát. Egyszer aztán kiveszi óráját és azt mondja: — Mikor jön már az az ember? — Milyen emberről beszél excel­­lenciád? — Hát arról, aki értésemre adja, hogy szedhetem a sátorfámat. — Oh, — felelte Beaconsfield — ez a módszer nem vált be Angliában. Az angol, ha egyszer leül, nagyon nehezen határozza el magát arra, hogy fölkeljen. A nem angol meg úgyis tudja, meddig szabad maradnia és mikor kell távoznia. Most Bismarck volt, aki vette a kalapját, köszönt és nevelve eltávo­zott II iiif«ifffWiiiiHiiininiiiiiiiKiii.ii i uiiwmi—Hmm Nagy tűz Komáromszentpéteren. Hétfőn délután veszedelmes tűz ke­letkezett Komáromszentpéter község­ben. Bilkó Gáspár szérüskertjébm levő kazlak gyulladlak ki, ahonnan a tűz átterjedt Szabó Gyula, Szabó Gás­pár és Bálint József kazlaira. Tüzet fogott több gazdasági épület tetőzete is. A tüzet a tűzoltók, akik Szabó Dénes parancsnok vezetésével két fecskendő­vel dolgoztak a tűz eloltásán, csak az esti órákban tudták eloltani. Az oltási munkákat megnehezítette a vízhiány. A tűzhöz segélyhívásra a komáromi és az ógyallai tűzoltók is kivonultak. A kár jelentékeny. Rendőri krónika. Eltűnt siketnéma kislány. Bartha .Margit, hétesztendős siketnéma kis­leány a siketnéma-intézetből kedden reggel ismeretlen okból eltűnt. A rend­őrség keresi. — Csikó és autó. Miske» János komáromi gazda csikójával a várerődök táján járt. Az ötödik erőd­nél egy katonai autó elütötte a csikót. Megállapították, hogy a soffőr nem hibás. — Közös lónak... Csonka Már­ton és Margilh N. közösen béreltek egy komáromi kertet s természetes, hogy .nagyon sokat veszekedtek ,a kö­zös birtokon. A napokban Margilh öccse s egy kiskorú fiú hancuroztak a kertben, amit Csonka Márton nem nézeti jó szemmel. Ismét kitört a ve­szekedés. aminek következtében Cson­ka tettlegesen figyelmeztette a kél fiút. A kiskorú fegyver társ erre egycser­­készbotot hozott elő. amit ellenfelének hátába vágott, szöges végével. Az el­lenfelet a kórházba vitték s bekötöz­ték. A dolog vége: mindkét fél felje­lentést lett egymás ellen. Komáromban a város középpontján egy szép Cim a kiadóban. 270

Next

/
Thumbnails
Contents