Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-09-12 / 74. szám

1936, szeptember 12.

»KOMÁROMI LAPOK«

9 oidai

Miben járjanak gyermekeink ősszel?

Csodálatos, hogy az anyai szeretet és lemondás milyen élénken nyilatkozik meg még a legdivatosabb nőnél is. Kész mindent háttérbe helyezni, lemond rég óhajtott vágyairól, saját őszi felruházkodásáról és teljes lelkesedéssel kezd hozzá gyermekei melegebb ruhatárának beszerzéséhez. Világosan áll előtte, hogy semmi sem lehet olyan fontos, mint a kicsinyek egészsége és csinos megjelenése.

Milyen nagyon szomorú is az, amikor az anya, bár csinos fiatal nő, akinek még joga van az élethez, a legdivatosabb és ízlésesebben öltözködik, míg gyermeke elhanyagolt külsővel, szinehagyott ruhában jár. Erre ugyan azt az ellenvetést lehetne mondani, hogy a gyermeket nem szabad korán elkapatni, mert akkor egész éleiében elégedetlen lesz. Ez igaz is! De a fényűzés és kopottság között van átmenet is. Soha ne jöjjön rá, hogy az anyja, az édesanyja, akit bálványozva szeretett, inkább törődött sajálmagával, mint vele.

Egyszerű, tiszta, fiatalos, praktikus ruhákra van szükség. Sok régi holmiból lehet újat varázsolni, de ne felejtsük el, hogy nem minden anyag illik a gyermeknek, vannak színek, anyagok, amelyek határozottan előnytelenek a mosolygós gyerekarc mellett.

Az anyákon nagyon gyakran annyira erőt vesz a gyermekeik javára való lemondaniakarás, — így volt ez mindig és így is lesz — hogy túlzásokra ragadtatják magukat. Óvakodni kell attól, hogy a gyermekek ruházatánál

az észszerüség mellett a túlságos szépíleniakarás is érvényre juthasson.

Akárhányszor megfigyelhetjük, hogy egy gyermek akkor a legkedvesebb, ha ruhája teljesen egyszerű, míg az agyoncicomázott gyermek mindenkire rossz hatást tesz.

A gyermekdivatnál a legfontosabb a praktikussági szempontok. (Tulajdonképpen gyermekdivatnak nem is lenne szabad szerepet játszani). A melegebb őszi anyagok kiválasztásánál azt tartsuk szem előli, hogy annak nagyon sok strapát kell kiállni. Természetes, hogy az olyan kis emberke nem tud úgy vigyázni a holmijára, mint a felnőtt. Elkerülhetetlen, hogy folt ne essék, ő maga el ne essék, csuszkái, szaladgál, ide is — oda is nekiütődik, szóval ezer baj érheti a ruhát is. Sok benzint, szakmákét, kefélést, porolást kelt kibírni a gyermekruháknak anélkül, hogy megrongálódjanak.

Figyelembe kell venni azt is, hogy a kicsinyek sokkai jobban igénybe veszik a ruhát. Eltekintve attól, hogy a négy fal között is milyen hevesen játszanak, ősszel még elég sokat vannak a szabadban, ahol órák hosszal is szívesen mászkálnak, szaladgálnak. Csak a legmegbízhatóbb anyagot vásároljuk meg. ha azt akarjuk, hogy a befektetés kifizetődjék;

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az őszi időjárás éppen olyan szeszélyes, mint a tavaszi, hirtelen esők, viharok — egyik sem mondható éppen hasznosnak a ruhákra és egészségre nézve. Tanácsos ezekre való tekintettel saját ruhatárunkat kissé spórolósabban újjáalakítani, hogy a kicsinyeknek a legjobbja jusson.

Különösen az ilyen átmeneti idők alkalmával nagyon fontos, hogy a kicsik kabátja, ruhája jó, meleg legyen, mert ilyenkor lehel a legveszedelmesebb megfázásokra szert lenni, ha valaki nincs az időnek megfelelően öltözködve.

A gyermekruháknál fokozottan súlyt kell helyezni arra, hogy az a széltől, víztől, hidegtől megóvja az érzékeny kis gyermektestet. Nagyon jó szolgálatokat tesznek a fiúknál éppen úgy, mint a leányoknál a bőrrel bélelt kabátkák. Iskolábajárásra, kirándulásokra a legmegfelelőbb viselet.

A bőrbélésnek a legjobb keret a gyapjúszövet raglánkabátkák. A kihajtóknál érvényre jut és amellett a bőrrel bevont gombokkal együtt ízléses díszt is jelent.

A látogató ruhákkal egyelőre még kicsit korai lenne foglalkozni. Tatán még a tavalyi ruhák is használhatókká tehetők, sokkal fontosabb a mindennapi viselésre alkalmas ruhákról gondoskodni.

Újabban nagyon divatosak azok a térdnadrágok, amelyeken a zsebek kívül vannak felvarrva, ehhez egy kabát alatt is és nélkül is hordható meleg anyagból készült blúz nagyon időszerű és kellemes viselet. Tekintve, hogy őszi ruházatról van szó, jó meleg gyapjusálra is szükség van.

»A kislányos« motívumot a leánykakabátkáknál az elől megkötött prémgallér képviseli. A sima, nyeregszerű felsőrészbe néhány ránccal illeszkedik be a szoknya, miáltal a kabát kényelmessé válik.

A kislányoknak annyira szükséges mozgási lehetőséget biztosítja a kőikét szemberakás. Nagy szögletes gallér és bevágott zsebek díszítik. Olcsón kaphatunk fiatalos jóminőségű maradékot (resztliket), melyek erre a célra nagyon jót megfelelnek.

A gyermekek őszi ruházkodására nézve jól. szívleljük meg a következő mondást: Kevés darab, de: tartós anyag, egyszerű szabás és ha lehet, jól mosható.

Receptek.

Csokoládésrizs vaniliasadóval. 25 dkg. rizst puhára főzünk 1 liter tejben 4 szelet reszelt csukoládéval, 6 dkg. őrölt mogyoróval és 10 dkg. cukorral. A kész tömeget kerek tálra halmozzuk és kirakjuk lecsorgatott cukorbanfőtt gyümölcscsel. Vaniliasadót tálalunk mellé.

Krémes metélt. Jó gyúrttésztát készítünk, kinyújtjuk és széles metélteket vágva belőle, forró sósvízben kifőzzük. Leszűrve, hozzákeverjük a következő krémhez: 10 dkg. vajat habosra keverünk 2 tojássárgával, hozzáadjuk a 2 tojásfehérje habját és 2—3 dkg. mazsolát. Most egy lábasL kibélelünk linzertésztával vagy palacsintával, beleteszünk egy sor krémesmetéltet, megszórjuk bőven tört diós cukorral, majd ismét tészta, újból diós cukor következik, míg a lábas megtelik. A tészta tetejét vékony linzerláppal vagy palacsintával borítjuk be. Mérsékelt hőfokú sütőben lassan megsütjük. Az utolsó sor diós cukor közé 2—3 reszelt almát szórhatunk.

Esti harang.

Giling-galang Szó! a harang.

Imára hív az est-harang, Giling-galang.

Száll, messze száll Hangja kis harangnak. Erdőn, mezőn, falun, tanyán, Öreg gyermek letérdelve Imádkozik mind valahány. Ur imája száll az égnek, Hálát adva Istenének. Giling-galang.

Szól a harang. ,

Imára hív az est-harang, Giling-galang.

Fifi és a kígyók.

Amióta Fifi, a kis krokodilus betöltötte ifjú éleiének első esztendejét, jó szülei őszinte megrökönyödésére egészen megváltozott. Azelőtt rendes, kedves, szófogadó kis krokodilus volt, de a születésnapi mulatság óla nem lehetett bírni Fill vei.

— Már nagy legény vagyok! — hencegett és jó krokodilmamájának szörnyű ijedelmére egyedül úszott be a Vöröstó kellős közepébe, ahol pedig nagyon mély volt a víz és ahová még az erős, kövér vízilovak sem merészkedtek.

De persze azt senki sem tudta, miért úszik be Fifi nap-nap után a tó közepére. Senki sem tudta, hogy Fifi megismerkedett egy ragyogótestű, gyönyörű, óriási hallal. A hal nem jött a part közelébe, ahol a krokodilusok tanyáztak, 'hanem bent hancurozott a tó közepén, magas ívben ugrált ki a vízből és ezüst pikkelyeire gyémántragyogást hintett a napfény.

Amikor Fifi először megpillantotta a csodálatos halat, egészen megzavarodott. Fürge lábacskáival utána úszott és megszólította:

— Bocsáss meg pajtás a kiváncsiskodásomért. de nagyon szeretném tudni, hogy honnan jöttél? Eddig még sohasem láttalak. Apám szerint a Vöröstóban nem is élnek ilyen nagy halak.

A hal csillogó szemeivel fürkészve nézett Fifire.

— Messziről jöttem — mondta végül kitérően és tovább surrant.

De Fifi nem elégedett meg ezzel a magyarázattal. Amilyen gyorsan csak tudott, úszott a hal után.

— De hogy kerültél ide a tóba? — érdeklődött izgatoltan.

Ha a hal nevetni tudott volna, biztosan kacagott volna Fifi izgalmán és kíváncsiságán. A hal azonban nem tudott nevetni és mivel egyedül élt a Vörös-tóban. mert pajtásai elmaradtak mellőle és így nagyon unatkozott, szóbaereszkedett Fi five],.

Volt a ló közepén egv egészen apró sziget, ahová még nem jutott el egyetlen krokodilus, sőt víziló sem.- Kigvók tanyáztak oil - magyarázta Fifi papája nem egyszer a kiváncsi Csemetéinek.

Fifi nagyon is jól emlékezett erre a figyelmeztetésre, de amikor a szivárványszínű, gyönyörű hal a szigethez hívta és csábítóan nézett rá gyémántszemével. Fifi gondolkodás nélkül úszotl utána. Kimerültén, lihegve ért a sziget törmelékes partjához, fel kúszott az egyik fekete szikla lapos hálára és kíváncsian pislogott új barátjára, aki előtte fickándozott a vízben.

— Meséld el végre, hogy kerültél ide a lóba? —- türelmellenkedell Fill.

— Széles, nagy folyó ömlik a Vöröstóba, a folyót pedig csatorna köti öszsze a tengerrel. Azon keresztül kerültem ide.

— ...a tengerből... úsztál ide? Fiíinek még a Jélekzetc is elakadt a csodálkozástól. — Mutasd meg nekem is az utat! — könyörgötl.

A hal magasra emelte csillogó fejét. Elgondolkozva pillantott a távolba.

— Jól van, — szólalL meg végre. — Megmutatom neked a folyót és a csatornát, amelyen keresztül a tengerbe juthatsz. De előbb segíteni kell nekem valamiben.

— Mindent megteszek, amit csak akarsz! — erősködött a kis krokodilus.

—: Hallgass rám. Fifi — mondta gyorsan a hal. — Ezen a szigeten él a kígyók fejedelme, a sárgaszem szörnyeteg, aki lenyelte tavaly a legkedvesebb testvéreméi. Azért jöttem viszsza a Vörös-lóba, hogy bosszul álljak rajta.

Fifi hálán a hideg szaladt végig. Rémülten gondolt az óriáskígyóra, de

azért legyőzte félelmét, buzgón ajánlkozott:- Megölöm a kígyói! A gazembert! Csak mondd hamar, hogy mit kell tennem!

— Elbújunk itt a sziklák között. Napnyugtakor idejönnek a vízhez hüsölni a kígyók. Akkor te az orroddal meglököd ezl a nagy követ, lehetőleg úgy, hogy a sárgaszemű szörnyeteg fejére essék.

— Ennyi az egész? — hencegelt Fifi. —■ Persze, le nem tudsz a sziklára mászni, mert te, szegény pajtásom csak a vízben tudsz élni — jegyezte meg csöpp lenézéssel. — De csak bízd rám, elpusztítom az összes kígyókat, azután pedig te elvezetsz a tengerhez!

A gyönyörű hal nem feleli semmit Fifi fecsegésére, meri már a sziget partját figyelte. Csakugyan... fényes ezüstcsikok jelentek meg a bozótok aljában és gyorsan, nesztelenül közeledtek. Fifi egyre nagyobb rémülettel nézte a közeledő, borzalmas kígyókat, a rettenetes szörnyeket, a dzsungel legfélelmetesebb állatait. A hal ott lapult Fifi mellett a vízben.

Most vigyázz! figyelmeztette izgatottan a kis krokodilusl.

A kígyók már leérkeztek a víz szélére, vidáman ugrándoztak a kövek között, a lemenő nap vörös sugara izzón csillogott karcsú testükön. De Fifi már se nem látóit, se nem hallott. Mintha egészen távolról éri volna hozzá a hal suttogása:

Olt van a sárgaszemű szörnyeteg, gurítsd rá a szikladarabot!

Fifi hegyes orrával nagyot tökölt a fekete sziklán, a nehéz kődarab lassan gurult le a lejtőn és kopp, ráesett a kígyófejedelemre, de nem a borzalmas, szögletes fejére, hanem a csillogó. sím a testére!

Lett erre ribilió! A szörnyeteg szabadulni akart, a teste vadul csapkodott, a feje körben mozgott, a-rettendes szája felnyílt, a hegyes nyelvét öltögette és sziszegett dühösen kétségbeesetten, de nem tudóit kiszabadulni a szikla alól. Végül is a lobbi kígyó a segítségére sietett, acélerős testük rátekérődzőt! a szikladarabra, rángatták, húzták, úgyhogy a szárgaszemű szörnyeié“ összelapított teste végre kiszabadult alóla, aztán...

— Meneküljünk! — lihegte a hal már harmadszor Fifi felé, aki végre megértette a figyelmeztetést. A hal sebesen úszott, Fifi is a vízbe ugrott és rémülten pacskolta mögötte a vizel, legvégül pedig a kígyók következtek. Száz és száz kígyó üldözte őket, hogy bosszút álljanak a fejedelmüket ért merényletért. A kis krokodilus, riadtan pislogott hátra. Jaj, a kígyók már egészen a nyomában voltak!

Nem bírom tovább — zokogta elfulladva. — Segíts, pajtás, jaj, nem bírom tovább!

— Ülj a hátamra_— felelte mérgesen a hal, aki ugyancsak féltette a saját életét is a borzalmas kígyóktól. Fifi felkapaszkodott a szivárványszínű halra és ez nyilsebescn úszott furcsa lovasával a part felé. A kígyók lassan elmaradtak mögöttük.

Már egészen sötét volt, amikor beérkeztek a kis öbölbe, ahol a krokodilusok tanyáztak. Az egész népes család éppen izgatottan tanakodott, hogy hol is keressék azt a haszontalan Fifit.

Édes pajtáson köszönöm, hogy megmentetted az életemet — hálálkodott Fifi a gyönyörű nagy halnak. — Mondd, mikor úszunk el együtt a tengerbe? Ugy-e, holnap elvezetsz már?!- Holnap? — nézett gúnyosan a hal Fifire és biztosan újra nevetett volna, ha nevetni Ind. — Nem, Fifi, csak akkor jöhetsz velem, ha kissé komolyabb és megfontoltabb leszel. Mondjuk, úgy tíz, tizenöt év múlva.

— Addig várjak rád? — rémüldözött Fifi.

De a hal erre már nem is felelt. Csak biccentett Fifi felé, majd elsiklott mellette és ragyogó teste nemsokára eltűnt a Vörös-tó vizében.

Fifi bánatosan úszott ki a partra, ahol a népes krokodil-család örömujjongással fogadta az elveszett gyermeket.

De Fifi egyetlen szóval se számolt be kalandjáról. Nem beszélt szivárványszínű halról és nem mondta el találkozását a k így ókka I. Fifi szégyenkezve hallgatott. És elhatározta, hogy mielőbb, megkomolyodik, hogy ne kelljen tizenöt esztendeig várnia arra a tengeri kirándulásra.

1