Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-08-22 / 68. szám

Lapunk mai száma a jövőheti teljesítá.diö-mtisort tartalmazza

Otvenhetedik évfolyam. 68. szám, Szombat, 1036. augusztus SS.

KOMAROMI LÁM

POLITIKAI LAP.

Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel ^ész évre 8# Ké, lélévra 40 K6, negyedévre 20 Ké. - Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona.

Alapította: néhai TtJBA JÁNOS.

Belelte főszerkesztés GAAL GYULA dr. Szerkesztős BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr.

Főm unka társa I« FCLÖP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatni« Masaryk-u. 20.

Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton

POLITIKAI SZEMLE

Benes köztársasági elnök nyilatkozata a cselvnémet viszonyról.

Az államfő közvetítő akar lenni a csehek és németek között.

Komárom, augusztus 21.

Benes Ede dr., köztársasági elnök északkeleti Csehországban tett látogatása folyamán kiszállt Reichenbergben, hogy megtekintse a reichenbergi vásárt. Ez alkalommal a köztársaság elnökét a városháza előtti téren nagy ünnepséggel fogadták és Kostka dr. szenátor, a város polgármestere üdvözölte.

Az elnök hosszabb beszédben válaszolt az üdvözlésekre és beszédében többek között a következőket mondota.:

— Ebben az országban a csehek és németek évszázadok óta élnek egymás mlellett s csak a XIX. században fejlődött ki a nemzeti eszme és a nemzeti harc a szó modern értelmében. Politikailag együtt kell dolgoznunk, ne túlozzuk a nemzetiségi harcot és ellentéteket, de szorítsuk azokat észszerű határok közé. A nemzetiségi kérdések minden államban a belpolitika kérdései s ehhez ragaszkodik a csehszlovák köztársaság is. Egyetlen európai államnak sincs joga ezekbe a kérdésekbe beleavatkozni és ez nem is engedhető meg. Az egyetlen külföldi befolyás, mely ebben a kérdésben megengedhető, a népszövetségi ellenőrzés, ezért tehát Németországgal nemzetiségi kérdésben nem tárgyalhatunk. Nálunk minden nemzetiségnek biztosítva van kultúrális és nemzeti léte, a csehszlovák államban egyik nemzet léte és kultúrája sincs veszélyeztetve, a nemzeti kisebbségek harca nálunk nem létharc, hanem csak a politikai hatalomért és a kormányzásban való részvételért való harc. Mindig az volt a nézetem, hogy a csehszlovák köztársaság nemzetiségi kérdéseit saját útjain és módján fogja megoldani és ennek jogi alapja csak jogi minimum lehel, vagyis olyan alap, mely rossz időkben is biztosítja nálunk a kisebbségek nemzeti létét.

Majd áttért a köztársaság elnöke a németek panaszaira, kívánságaira és követeléseire. A legnagyobb nehézségek! a hivatalnokok és állami alkalmazottak ügyeiben merültek fel. Számos kívánságuk jogosult, de ezek teljesítésénél számos körülményt kell figyelembe venni. Szívesen állapítja meg az elnök, hogy a német hivatalnokok alkalmazottak és német katonák teljesítik kötelességüket a köztársasággal szemben. Azt kívánnám azonban — úgymond —, hogy német részről ne történjék semmi, ami a bizalmat cseh részen jogosan megrendíthetné, vagy amiket jogosoknak lehetne tekinteni arra, hogy a csehek és németek közötti megegyezést el lehessen halasztani. >

Északcsehországnak súlyos gazdasági válságára vonatkozólag Benes dr. elnök úgy nyilatkozott, hogy a kormánynak az a szándéka, hogy ősszel erélyesen felveszi a küzdelmet a munkanélküliséggel és a válság gyors megszüntetésének eszközeit meg fogja keresni. Ennél a legjobban sújtott területekre különös figyelmet fognak fordítani.

— Mi egészséges, szilárd és szolid állam vagyunk: 1918-tól 1922-ig sikeresen vívtuk meg harcunkat a kommunizmussal, 1925-től 1929-ig pedig ellenálltunk a belső és külső fasiszta irányzatú támadásoknak is és megőriztük a demokráciát. Megakadályoztuk, hogy államunk két táborra szakadjon, amikor a jobb- és a baloldal egy polgárháború árán élethalálharcot vívott volna egymással az államért és a hatalomért, amint ezt más államokban látjuk.

— Európa ma szociális, gazdasági és kultúrális átalakuláson megy keresztül, amely kivétel nélkül minden államot érint. Csehszlovákia azonban már leküzdötte a nehézségeket és túlélte a kommunizmussal, a fasizmussal és a totalitással kapcsolatos európai válságot.

— Ismétlem mindazoknak a bel- és a külföldön, akik a béke fenntartása érdekében a Szovjetoroszországgal való

Nagy tettek — kicsinyes gáncsos* kodások.

(AL) Több komoly cseh sajtóorgánum őszintén beismerte, hogy az olimpiai játékokkal kapcsolatosan a cseh közvélemény állásfoglalása nem volt a legszerencsésebb. Utóbb mégis győzött a józan belátás, miután maga Benes köztársasági elnök példátadó módon nyilatkozott meg a fáklyavivők fogadásakor az olimpiai játékok jelentőségéről. Ennek ellenére Prágában kínos jelenetek jálszódtak ugyan le a fáklyavivök megérkezésekor, de ez inkább a kommunisták antifasiszta agitációjának kirobbanása volt, mint magának a higgadt cseh közvéleménynek megnyilatkozása. Sok előzetes vita után az olimpiai játékokon mégis szép számban vettek részt Csehszlovákia kiküldöttei és elismerésre méltó eredményeket is értekei.

Egyes szélsőséges lapok az olimpiai játékok alatt és után is még sem tudják türtőztetni magukat és rosszindulatú kommentárokat fűznek a rendezés egyes részleteihez, amivel némelellenes hangulatuknak engednek szabad folyást, más lapok pedig kedvező alkalmat véltek találni, hogy a magyar olimpikonokra és egyáltalában a magyarokra tegyenek tapintatlan és félre nem érthetően ellenséges érzületről tanúskodó megjegyzéseket, így különösen a magyar Himnust és a magyar sportkiállást, a huj-huj-hajrát kifogásolják.

Ha nem is tulajdonítunk ezeknek a kirohanásoknak különösebb jelentőséget, mégis foglalkoznunk kell velük, Elsősorban azért, mert éles ellentétben állnak azzal az olimpiai szellemmel, amely lélekemelőén nyilatkozott meg mindenfelé az egész világon az utolsó hetekben. Akik ezzel szembefordultak, azok végeredményben önmaguknak ártottak. Olyan nagy nemzetek részéről, amelyek a világháborúban szemben állottak a német birodalommal, hasonlókat nem tapasztalhattunk, a magyaroknak hatalmas teljesítménye pedig világszerte talált elismerésre és kicsinyes epéskedések nem fognak semmit sem levonni a kis magyar nemzet által kimutatott szellemi és tesli eredmények értékéből.

Mi magyarok ha meg is edződhettünk tizennyolc év folyamán az ellenünk majdnem állandóan folyó aknamunkák kellemetlenségeivel szemben, még sem haladhatunk el szó nélkül az ilyen újabb támadások mellett. Rólunk mindenki tudhatja, hogy mindenekelőtt a béke szolgálata a célunk. Minden vonalon csakis békés és törvényes eszközökkel akarjuk kivívni azt, ami minket megillet. Vonatkozik ez általában a nemzetközi fórumokra és bent az államban a parlamentre és mindazon utakra, amelyek használatát az alkotmánytörvények megengedik. Ennek a békés iránynak megbontását magyar részről még soha meg sem kísérelték. Ezzel szemben sohasem feledhetjük el, hogy a magyarországi emigráció által először a bécsi Magyar Újságban és Jövőben, majd több itteni lapban is meghonosított szellemnek bizonyára ugyancsak az említett emigránsok jóvoltából még mindig vannak kárhozatos felburjánzásai. Még ma is olvashatunk magyarul írt pártlapokban olyan

kirohanásokat, amelyeknek hangneme, stílusa ha a magyar nyelvet használják is, minden inkább, csak nem magyar. Az ilyenek a kormány érdekeit vélik azzal szolgálni, hogy az itteni magyarokat és a határon túlinkat is, különösen pedig azok vezetőit minduntalan sárba rántani iparkodnak. Csodálatosképpen akadnak cseh lapok is, amelyek erre az útra tévednek. Korántsem annyi szenynyes inszinuáciőval, mint az emigránsok gyűlöletétől fütött magyar nyelven írott lapok, de szintén nem kevesebb konoksággal. Ezeknek Magyarország ellen irányuló támadásai különösen a szerintük ott fennálló gazdasági nyomorúságot színezik ki és állítják szembe az itteni »paradicsomi« gazdasági viszonyokkal. Emellett eléggé ügyetlenek és gondatlanok, mert néha ugyanolyan politikai irányzatú lapok, amelyek Magyarországot akarják pellengérre állítani gazdasági bajai miatt, hasonló, sőt súlyosabb itteni gazdasági bajokat tárnak olvasóik elé.

Elég szomorú, hogy a gazdásági válság annyira megtépázta a középeurópai államokat. Hogy Magyarország ebből a válságból talán nehezebben tud kivergődni, mint olyan államok, amelyeknek részük volt a győztesek minden előnyéből, az szinte természetes. Hiszen a világbékék megkötésekor nem titkolták egyes magyarellenes körök, hogy céljuk Magyarország teljes elsorvasztása. Ennek ellenére ez a kis ország túlnyomó részben a maga erejével és élniakarásával mégis talpra állott. Viszont más agyonprotezsált országok olyan belső politikai, társadalmi és gazdasági válságokkal küzdenek, amelyek katasztrofális voltát alig tudják leplezni. Európa érdeke, de a béke érdeke is az, hogy válságoktól mentes államok békés fejlődése és zavartalan boldogulása biztosítsa kölcsönösen a jó szomszédi viszonyt és ezzel azt a békét, amelyre mindnyájan annyira áhítozunk. Amig koldus államok tengődnek az európai közösségben, addig a jobbmódú államoknak sohasem lesz biztos semmilyen fejlődése. A józan észt tagadja meg azt, aki örül akármelyik szomszédja bajainak és fokozni iparkodik azokat, mert ezzel tulajdonképpen saját húsába vág.

Mi magyarok önmagunkat és lényegünket lagadnók meg, ha nem örvendeznénk bármilyen magyar sikernek, akárhol élő magyarok nevéhez fűződjék is az. Éppúgy örvendünk más nemzetek fiai részéről elért minden sikernek, amely siker alkalmas a békés atmoszféra megerősítésére. Az olimpiai játékokon kivívott 10 aranyérem és egyéb bámulatos magyar eredmények nem arra ösztönöznek minket, hogy most már lenézzük vagy ócsároljuk a nemes versengésben szerényebb eredményeket fölmutatni tudó nemzeteket, hanem ellenkezőleg, azt a kívánságot ébresztik fel bennünk, hogy ily módon is jussanak minél közelebb egymáshoz azok, akik még ma egymással szembefordulnak és az egyenlőknek egyenlőkkel való vetélkedéséből az igazság gondolata kerüljön ki győztesként.

Ez ma nem részleges, hanem általános nagy emberi érdek és cél, aki tehát ezt akarja inegdönteni, az megtagadja közösségét a minden embert átfogó gondolatokkal.