Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-08-12 / 65. szám

2. oldal.

>KOMÄROMI LAPOK«

1936. augusztus 12.

megszüntessék az anomáliákat, hanem hogy csekély gazdasági és diplomáciai előnyöket vívjanak ki országaiknak.

A nyugati kultúra bajnokai kétes gazdasági vagy politikai befolyás kedvéért készek elhinni azt a százszor megcsúfolt állítást, hogy nincsen éhínség. Nem lenne-e okosabb, bátrabb és mindenekfelett emberibb dolog erős szervezetbe tömörülni, amely férfiasán szembeszállna a szenvedésekkel?

Most folynak a berlini olimpiász nagy küzdelmei s a világsajtó naponta hosszas cikkekben számol be a nagy sporteseményekről és világrekordokról. Mindenkit izgatnak az eredmények és minden nemzet örül, amikor versenyzője győztesen kerül ki a küzdelmekből. Ez az általános érdeklődés, öröm, izgalom természetes is. Az emberiség összetartozási érzésének és nemes vetélkedésének érzése ez. De hogyan lehet az, hogy amikor az egész világ hatalmas érdeklődéssel kiséri párszáz sportember teljesítményét, akkor a milliók nem szükségszerű pusztulása, alig érdekli az embereket?

Bárhová tekintünk, a gazdasági kérdésekhez értők minden országban azt hangoztatják, hogy javulás, fellendülés csak akkor lehetséges, mikor abbahagyják az autarkia-kisérleteket és a forgalom megint szabaddá lesz. Mégis, az elvek hangsúlyozásának ellenére, minden állam magasabbra emeli vámsorompóit, félve, hogy esetleg szomszédja a forgalom által valamivel jobb üzletet csinál. Ilymódon minden nemzet elzárkózik a külvilágtól és nemismerés miatt mindenhol ellenséget vél látni. Minden állam törekszik árui kivitelére és nem akarja belátni, hogy ez csak reciprocitáson alakulhat s hogy nagyobb szabadság, nagyobb forgalmat jelent, s ez viszont nagyobb jólétet biztosít.

Mindenki tudja és vallja, hogy a népek virágzásának, jólétének, a kultúra fejlődésének és terjedésének legnagyobb veszélye a háború, mely emberi életet, egészséget, vagyont és erkölcsöt egyformán pusziit és helyébe nyomort, betegséget, eldurvulást és tudallanságot terjeszt. A háborúk nyomában mindig pusztulás járt, utána özvegyek és árvák jajveszékeltek, büntelenül is a legborzasztóbban megbüntetve. E borzasztó lidérc nyomása alatt nemcsak Európa valamennyi állama igyekezett szerződésekkel gátat emelni annak a háborúnak, amelyre most egész Európa ismét gőzerővel készülődik. Bár elvben többször elismerték a magánfegyvergyártás veszedelmét és annak a szükségét, hogy csak állami fegyvergyártást engednek meg, úgy, hogy ez is nemzetközi ellenőrzés alá kerüljön, ennek ellenére egy lépés sem történt ezen elv gyakorlati megvalósitására. A világsajtó pedig mindinkább belekerül a fegyverkezési érdekeltségek kezébe és ébrentartja a nyugtalanságot, a gyűlölködést a különben békés olvasó lelkében. Ugyanazok, akik kardesörtetésükkel nem hagyják megnyugodni a kedélyeket, minduntalan erkölcsről, magasabbrendű békéről akarnak megnyilatkozni és beszélni.

Nyomor és lelkesítő szavak, nincstelenség és bizakodáshirdetés, háborús készülődés és békéreintés: nagy frázisok! De hol vannak a tettek? A jószándék, az akarat és a megértés?

Nagyon sok az ellentmondás!!

vetkező felvilágosítást adta a főorvos:

— A nap fénysugarai a szervezet fejlődésére jótékony hatást gyakorolnak. Ez a tény különben emberemlékezet óta közismert. A túlzás itt is behozhatatlan kárt okozhat. A szervezet ugyan automatikusan védekezik a fénysugarak túlságos hatása ellen, a felületes vérerek kitágulnak, a szívműködés fokozódik, szaporább lesz a lélegzés, valamint izzadás áll elő. Ha a szív- és érrendszer egészséges, a szervezel fokozott igényének is elegei tehet. Ha a levegő nem túlságosan páratelt és a légáramlatok normálisak, a test párologhat, a fentemlítetl ártalmak elkerülhetők. A szervezetet túlságos mértékben a napfénynek kitenni úgy az egészséges, mint a beteg szervezetnél nagyfokú veszélyt jelenthet. Még az egészséges fiatalok is mérsékelten használják, a beteg pedig orvosi tanács nélkül ne próbálkozzon a nap sugaraival öngyógyítást végezni, mert gyógyítás helyett állapotát súlyosbíthatja. A beteg szervezet fokozottan érzékeny a napsugarak iránt. Tüdőbetegeknél a napsugarak gyakran még kismértékű behatása is betegségüket károsan befolyásolja.

Csodálatos, hogy mindezek ellenére főorvos által is említett kongó-négerok mégis hogyan bírják a meleget. Ök születésük első percétől kezdve, évtizedeken át, sőt az örökösödési törvények alapján, generációkon át akklimatizálódnak a forrósághoz, ők tehát jobban tűrik a napsütést, mint a zárt helyen élő ember, aki, ha nem is végez nehéz testi munkát, de kezdettől fogva majdnem mindenütt fedett testtel jár-kel.

Kitűnő hatást érünk el, ha a lesüttetésnél előzőleg borvazelinnal vékonyan bekenjük magunkat. Az egyes strandokon árult, márkázatlan »ba„BOHEMIA“

cipőkrém

a legjobb.

92

nító olajokétól óvakodjunk, eredménye nagyon kétséges lehet. Olajjal nem lehet mesterségesen bőrt barnítani, legfeljebb kvarccal. Az olaj, a zsír csak a felbőrszövet lobosodását (gyulladását, égési sebek létrejöttét) akadályozza meg ideig-óráig. — öltözzünk könnyen, nem testhez álló ruhába. — Táplálkozzunk egésznapos strandolások alkalmával naponta többször, sohasem bőven és óvakodjunk az alkohol mértéktelen élvezetétől. Hőgutát ott is kaphatunk, ahol kicsi és zárt helyen sokan vannak, tehát kerüljük az ilyen helyeket.

A napszúrásnak vannak különböző fázisai így van enyhe napszúrás, amit mi magunk is orvosolni tudunk. Súlyosabb esetben azonban orvosi beavatkozás szükséges. Könnyebb eset a fejfájás, fülzúgás, szédülés, kábultság. Hideg víz és helyzetváltoztatás segíthet rajtunk. Súlyosabb esetben eszméletét veszti az, akit napszúrás ért, sőt halállal is végződhetik a túlzott napkura.

Nem szabad visszaélni a napfürdővel, a túlzott napozás halált is okozhat

A hőguta és a napszúrás veszedelmei. — Soha he aludjunk a napon és ne siettessük oktalanul a lebarnulást.

A világ legügyesebb

szélhámosainak titka

Nemcsak a hideg, hanem a meleg idő is elviselhetetlen néha és ártalmára lehet az emberi szervezetnek. A jóleső melegnek is van határa, amelyen túl már bizonyos visszahatást érezhetünk. A túlságos meleg már ki is olthatja az ember életét — hőguta, vagy napszúrás következtében.

Az emberi bőr hőszabályozó működése lehetővé teszi, hogy az ember az átlagnál valamivel több meleget is elbírjon, azonban ez a meleg 45 fok Celziusnál több már nem lehet. Ennél magasabb hőmérsékletben az emberi szervezet élő anyagát alkotó fehérjevegyületek, (a főtt tojás fehérjéhez hasonlóan) megalvadnak s így életképességüket elvesztik. Megszűnik a vérkeringés és vele együtt az élet. Ez a hőguta,; amely azonban csak forró levegőben dolgozó embert érhet.

Tudnunk kell, hogy a nap sugarainak háromféle kihatása van: hősugarakat áraszt, kémiai kisugárzást és végül fénysugarakat. Mind a háromféle sugárzásnak bő és mértéktelen igém-bevélele nagy kárára lehet az embernek.

Hősugaraknak nevezzük a sárga és vörös sugarakat. Ha ezek a tarkótájat és a fejet hirtelen melegítik fel, napszúrást okozhatnak, az egész test hirtelen felmelegítése által pedig, — mint már az imént említettem — hőgutát idézhetnek elő. Tehát napfényben nehezebb munkát nem végezhetünk és nem végeztethetünk. Régebben a hadgyakorlatokon szedte áldozatait az említett két betegség. Ma a szertelen és alaposság nélküli hegymászás, —természetesen ragyogó napsütésben, — úgyszintén az evezés túlságbavitele, kerékpártúra okozza legtöbbször. Nagyon ajánlatos tehát ezeket a sportokat a kánikulában csakis a kora délelőtti és a késő délutáni órákban gyakorolni.

Mi a helyes napozás?

A nap kémiai sugarai — a violett és az emberi szemmel láthatatlan ultraviolett sugarak — nem túlságba vitt és szakszerű alkalmazása gyógyítóan hat az emberi szervezetre. Az egyik budapesti napilap munkatársa megkérdezte Balázs Lajos dr.-t, a Magyarországi

Magánalkalmazottak Biztosító Intézete főorvosát, mi a helyes napozás módja?

A manapság annyira favorizált lebarnulást a nap ultraviolett sugarai idézik elő az emberi felbőrszöveteken. Aki azonban ezt erőlteti és gyorsan akarja a bámulást előidézni, könnyen a bőrnek enyhe gyulladását okozhatja, sőt ha túlságba viszi, égési sebeket is szenvedhet. Figyelmeztetjük az olvasóinkat, ne siessenek a gyors lebarnulással. Egy-egy forró vasárnap után az emberek tömege keresi fel másnap az orvost, a rendelőket és talán legszívesebben ordítanának kínjukban. Közönséges égési sebekről van ilyenkor rendesen szó, olyanokról, mint amilyeneket akár egy égő házban is szerezhetünk. Talán felesleges ismét és ismét hangsúlyoznom, hogy napozni, strandolni egészséges, de csak módjával. Ha valaki félórát künn fekszik a napon, az untig elegendő, utána vonuljon árnyékba. A nap sugarai bizonyos elváltozásokat (lobot) idéznek elő a felbőrön, hogy ez regenerálódjék, — újra megerősödjék úgy, hogy ellenállóképességét visszaszerezze — legalább egyórai pihenés kell, hangsúlyozom, árnyékban, vagy fedett helyen. Azután: senki se aludjék a napon. Behunyt szemmel sem tartsa arcát a nap felé. Legjobb a zöldes-barna védő-szemüveg,; vagy ha ez nincs, kösse le a szemét zsebkendővel, akármivel. Ha van közelben víz, olyan, amit ugyanezen idő alatt a nap sugara ugyancsak ért — szóval nem jéghideg vízről van szó — hütse le magát benne. öt, hat, tíz, percnél többet ne tartózkodjunk a napkura után a vízben. Hideg vízbe egyáltalában ne menjünk bele, mert ez kész tüdőcsúcshurut. Az igaz, hogy a nálunk* divatban levő vasárnapi strandolás által így, egy vagy két vasárnap alatt senki sem válik kongónéger Lörzsfőnökké. Viszont nem is betegszik meg s ez a legfontosabb.

Valóságos bűnt követnek el azok a szülők, nörszök például, akik alvó babájukat a kis kocsiban a napon hagyják.

A fénysugarak hatása.

Hogy mi szerepe van az emberi szervezetre a fénysugaraknak, a kö-Egv rejtélyes nemzetközi tolvaj- és betörőbanda szélhámoskodott a múlt század második felében világszerte. Hol Párisban, vagy a német fürdőhelyeken, hol Londonban, Kairóban, Budapesten. Bécsben történt nagyszabású betörés, lopás, amelyeknek tetteseit sohasem sikerült elcsípni. A különböző rendőrségek végre rájöttek, hogy ezt mindig egy és ugyanaz a szervezet követi el. Pénzt, vagy ékszert, aranyat, ezüstöt, drágaságokat zsákmányoltak.

1859 április 25-én, amikor a Szuezi-csatorna munkálatainak megkezdésénél nagy nemzetközi ünnepségek között megtették az első kapavágást, ismeretlen tolvajbanda kifosztotta az előkelő vendégeket.

Ellopták az osztrák követ összes készpénzét, óráját, ékszereit, felesége vagyont érő gyöngyeit, brilliánsait. Ellopták Trobeckoi herceg, orosz megbízott világszerte híres rubint és smaragd drágaságait, természetesen a pénzét is s az összes török urak drágakövét, pénzét.

Az ünnepélyes menetben a perzsa sah turbánjához kapott és felkiáltott:

— Eltűnt a turbánomról a gyémántforgó!

Keresték, kutatták, de nem találták. A rendőrség kétségbe volt esve:

— Ilyen szégyen nem esett még meg Egyiptomban.

Hogy a botrány tökéletes legyen, a legnagyobb zűrzavar közepén, amikor már végigmotozták a kisebbrangú vendégeket, az összes szállodák szolgaszemélyzetét, jelentette Lesseps, a világhírű mérnök, a Szuezi-csatorna építője, a főünnepelt, hogy szobájából elveszett az a fémládikó, amiben a pénzét, kitüntetéseit, ékszereit és azokat a drágaságokat tartotta, amiket különböző külföldi uralkodóktól, kiválóságoktól kapott ajándékba.

Ilyen világbotrány alig volt azelőtt és alig volt azóta is. Egész Európa sajtója csúfondároskodott, hogy nemcsak az egyiptomi rendőrség, de az összes európai rendőrségek egyesített nemzetközi hajszája sem tud eredményt elérni. Bottal ütik az ötletes és bátor tolvajok nyomait.

Nyilvánvaló volt, hogy éveken át

egyazon szervezett banda fosztogatja a világot. Hol párizsi bálokon szedték el a hölgyek ékszereit, hol divatos fürdőhelyeken fosztottak ki orosz nagyhercegeket, spanyol grandokat, angol bankárokat és német gyárosokat. A legtöbb betörést azonban mégis Ausztriában, Lengyelországban, a Balkánon követtek el. Senki sem tudta, hogy hová tűnhetett el a rengeteg zsákmányolt ékszer és arany.

Nagy nehezen sikerült végre előbb Varsóban, aztán Brüsszelben, végül Becsben betörőket elfogni, akik bevallották, hogy megbízásból követték el bűnüket.

Mindegyiküknél megjelent egy ember, akit nem ismernek és ez teljesen kidolgozott tervet adott át nekik, hogy hol, mikor, miként kövessék el a betörést. A betörés elkövetése után pedig ugyanilyen rejtélyesen felbukkant előttük ugyanaz az ember s pénzt adott az elrablóit ékszerekért, arany és ezüstneműért. Persze kis pénzt, de a betörők örültek ennek is, mert hiszen ők a rablott drágaságokat nem tudták volna értékesíteni.

Egyikük sem tudta, hogy honnan jött, kicsoda az, aki nekik a megbízást adta. A lengyel, belga és osztrák tétlenért betörők egyaránt azt vallották, hogy a megbízó anyanyelvükön beszélt velük, de törte a nyelvet, mint ahogy idegenek szokták. Ezt az embert a betörők sem azelőtt, sem azután nem látták többet, nyilvánvaló tehát, hogy valóban idegen volt. Azonban a varsóiak, brüsszeliek és bécsiek mind-mind más személyleírást adtak az emberről. A varsóiak megbízója őszhajú szegényes, szakállas, bajuszos, ráncos aggastyán volt. A brüsszelieké fiatal, kis hetyke bajuszu, ruganyos járású délceg úr. A bécsieké borotvált arcú, alázatos, rövidre nyírt hajú pap. Ellenben mind a három csoport azt adta elő, hogy megbízójuk kék szemű volt és feltűnően ápolt, szép volt a keze.

Nem volt vitás, hogy központilag irányítják valahonnan ezt a bandát és hogy a lopott arany-, ezüstneműek, drágakövek, gyöngyök is egy központba kerülnek.

Európa összes rendőrségei, közös haditerv szerint próbáltak védekezni