Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-08-08 / 64. szám

1

1936. augusztus 8. »KOMÁROMI LAPOK« 9 oldal.

ASSZONYOKNAK. -Akik sohasem tökéletesek.

Minden teremtmény tökéletes a maga nemében. A világrend végtelen harmóniáját csupán két élőlény zavarja meg a maga abszolút tökéletlenségével: a férj, meg a feleség. Ez -a kettő lehet akármilyen, de tökéletességet még föltenni se szabad róluk.

Mert:

A férj ...

Ha korán kel, ezt hallja:

— Mi az? Miért szöszmötölsz már hajnalban? fin éjfélig stoppoltam a harisnyáidat, de persze, nekem nem muszáj Kialudni magamat! Annak a szegény lánynak azonban mégis csak ^kellene néha egy kis pihenés. De nem! Már hétre be kell fűteni a fürdőbe, ki kell takarítani az ebédlőt, be kell adni a reggelit a nagyságos úrnak.

(Az utolsó két szó határozottan gúnyos árnyalatú, némi' lenézéssel pöttyözve.)

Ha későn kel:

— Rémes, hogy milyen kiszámít* hatatlan vagy! Ha az ember arra vár, hogy te felkelj, mindenről lemarad, A Mari olyan későn lesz készen a hálószobával, hogy már nem ér rá a csarnokba menni. De hiszen arravaló vagyok én, hogy a cseléd munkáját elvégezzem. Csak azt csodálom, hogy még meghagynak az állásodban, amilyen pontatlanul jársz be!

Ha korán jön haza:

— Én nem tudom, mit akarsz? Már reggel legyen kész az ebéd?

Ha későn jön haza:

— Beleőszülök a várakozásba! Muszáj az ételnek tönkremenni, ha ilyen sokáig áll. Aztán velem ne veszekedj, ha minden odaégetl.

Ha meg van elégedve az ebéddel:

— Neked akármit be lehet adni étel helyett! Nem érzed, hogy elsózla a Mari ezt a levest? A rántáscsomókat se látod benne? De persze gyáva vagy. Inkább hallgatsz, csak hogy ne keljen egy rossz szól se szólnod annak a tramplinak!

Ha nincs megelégedve:

— Az már igaz, neked semmi se jó. Ez után a leves után a király is megnyalná mind a tíz ujját, (mert mindig úgy szokta, ha jót eszik, — veti közbe a férj szerényen), de te sósnak találod és rántáscsomókra vadászol benne. Ha Mari, a háztartási alkalmazottnak ez a Kohinoor gyémántja megunja a szekatúrát és felmond, nem én leszek az oka.

Ha nem veszi észre az új ruhát:

— Persze, rajtam sohase látsz meg semmit! Bezzeg, ha az Ilonkán volna...

Ha észreveszi:

— Már ezt is a szememre veted, már ez is fáj neked, ha kél évben egyszer átalakíttatok egy régi rongyot. A Krompewszkvné minden héten két új ruhát kap az urától, a Fészkesné meg ...

Ha taxii hív:

— Nem tudom minek kellett most taxi? Nem értünk volna oda villamoson is? De persze, flancra lelik, csak a szükségesre nem! Soha életemben nem láttam ilyen smucig alakot. De kérlek, ha azt akarod, hogy a sleppes estélyi ruhámban gyalog kutyagoljak végig a sárban, én szívesen megteszem. De figyelmeztetlek, hogy a vegytiszlílás drágább, mint a taxi.

(fis így tovább a végtelenségig.)

A feleség...

Ha házias és takarékos, ezt hallja:

— Hiszen szép tőled, szivecském, igazán. De ha ezt akartam volna, legénykori szakácsnőmet vettem volna feleségül. Ugylátszik, nem méltóztallál még számotadni magadnak arról a köztudomású tényről, hogy nem csupán evés, meg takarítás, meg nagymosás van a világon, hanem vannak az életnek egyéb örömei is.

Ha nem házias és nem takarékos:

(hogy olyankor mit mond a férj, arról jobb nem is beszélni.)

Ha komoly és hallgatag:

— Úgy méltóztatol hatni igénytelen kedélyemre, mint egy pár kalucsni, meg egy esernyő, a hozzátartozó novemberi időjárással súlyosbítva. Kegyeskedjél talán megengedni, hogy mély sajnálkozással, de házon kívül az adott körülmények között, bár keressek egy csepp jókedvet, mert idehaza perceken belül úgy megsavanyodom, mint a te hasonlíthatatlan, híres ecetesuborkád.

Ha jókedvű és beszédes:

— Elragadóan, szellemes vagy drágám, de úgy érzem, nem vagyok méltó arra, hogy egész nap elmés csevegésedet élvezzem. Igv tehát, ha megengeded, most szeretném ezt az újságol elolvasni (hirtelen dühbe jön) azt a mindéiül annak a csicsergő szájadnak !

Ha otthonülő:

— Angyalom, te kétségtelenül legszebb dísze vagy szerény otthonunknak, de azért néha megfoszthatnál jelenléted varázsától. (Sötéten): Vagy Ián vársz valakit?

Ha szórakozni szeret:

— Nem gondolod édes cukorfalatom, hogy egy békebeli konflisló kényelemsmokk volt hozzám képest? Színház, mozi, társaság, mind nagyon

szép dolog. De olyan mértékben, mint ahogyan azt te élvezni óhajtod, rövidesen végzetes lesz mind idegrendszeremre, mind pedig házunk pénzügyi egyensúlyára.

Ha szerény:

— Gyönyörű volt ez a szürke kosztüm úgy hat-hét évvel ezelőtt. De azóta már többször kiváncsi voltam, hogy állna neked egyszer egy másik ruha? Fészkesné bizalmasan közölte velem, hogy téged a társaság Hamupipőkének nevez. Ugyanakkor megkért arra, áruljam el neki, hogy legalább éjszakára le szoktad-e vetni ezt a ruhát? Mert valaki azt állította, hogy hozzád van nőve.

Ha igényes:

—' Édesem, engedd meg, hogy közöljem veled, a Dáriusnak ama sokat emlegetett kincse, sajnos, nincsen birtokomban. Ennélfogva legújabb toalettszámlád kiegyenlítése, hogy úgy, mondjam, technikai akadályokba ütközik.

Ha szelíd és béketűrő:

— Ne vedd rossznéven, angyalkám’, de az olajbafőtt mártíroknak ez a fájdalmas mosolya, mely rózsás ajkadon lebeg, kezd az idegeimre menni.

Ha ő is megmondja a magáét:

(A férj kiesik a szellemesen gúnyos lovag magára erőltetett pózából, egy nagyot és reprodukálhatatlant ordít, azután bevágja az ajtót és elrohan a kávéházba.)

Este az asszony a sebzett őzike könnyesen szemrehányó lekintelével sóhajt fel:

— Hol is volt a fejem, mikor a menyasszonyod lettem?!

Mire a férj — már ismét a lovagi pózban, sőt ádáz gyöngédséggel:

— Attól tartok angyalkám, hogy a vállamon.

GYERMEKEKNEK.

Az uj anyuka.

Éváké édesanya nélkül nőtt fel és miután apukáját egész napra elszólította hivatása, bizony sokat volt egyedül és unatkozott. Ilyenkor legszívesebben az öreg szakácsnőhöz ment ki a konyhába, aki mindig mesélt neki anyukáról, mert Kali néni még akkor került a házhoz, amikor Éviké édesanyja élt. De azért az apa nagyon jól látta, hogy az öreg Kati néni nem nevelheti tovább a kislányt, úgy, ahogy kellene. Most már különösen sürgőssé váll a helyzet megoldása, mert Évike belőlli hatodik évét, iskolába kerül és sokszorosan fog fájni a szíve, ha látja, hogy minden gyermeket várja otthon egv anya, csak őt nem.

Egy este azután behívta magához kisleányát és tudtára adta, hogy hamarosan egv új anyuka jön hozzájuk.

Évi először nem India felfogni apuka szavait. De kissé gondolkodott és egyszeribe elébe villani egy szó: mostoha.

— Csak nem kapok égy mostohát? — szaladt ki ijedten a száján.

— Nem kislányom, nem a mesekönvvbeli gonosz mostoha jön el hozzánk, hanem egy igazi anya, aki pótolni tudja majd néked az édesanyát.

Évi nem mert ellenkezni, hiszen apuka már mint befejezett tényt adta tudtára a dolgot. De ezentúl sokat gondol l a közeljövőben bekövetkező eseményre és nagyon, nagyon fájt a szíve. Édesanyjára már nem emlékezett, hiszen kicsi gyermek volt, mikor itt hagyta, de Kati néni mindig meséli, hogy Évikét mennyire szerette és este, ha lefektette, odaült ágyacskájához és addig nem mozdult el, amig el nem aludt. De a mostohákról nagyon rossz véleménye volt. hiszen mindig azt olvasták fel neki a mesekönyvekből, hogy a gonosz mostoha elűzi otthonról a gyermekekéi. Ha erre gondolt, mindig sírva fakadt, hiszen hol

talál majd ő otthonra, ha innen el kell mennie? Csodálkozott édesapján, hogy vele nem törődik, hiszen tudhatja, hogy a mostoha milyen rosszul bánik a gyermekekkel.

Egy szép napon apuka elutazott és azt mondta, hogy csak másnap tér haza az új anyukával. Éviké nagyon szomorú lett. Ügy félt az új anyu kálói. Hiába vigasztalta őt Kati néni,, hogy nem minden mostoha rossz és a mesekönyvek sem mondanak mindig igazat.

Éviké vigasztalhatatlan volt.

Meglátja, Kati néni. nem fog engem szeretni és talán verni is fog! Jaj, inkább elszököm hazulról.

Egész éjjel hánykolódott ágyában és remegve várta a másnapot, amely elhozza a mostohái. Délután várták haza apját, de Évi izgalmában alig evett egész nap pár falatot.

Végre megérkeztek. Apuka vezette az idegen nénit és mikor Évike meglátta, elcsodálkozott. • 0 egy vasorrú bábát képzelt el, akinek egész bizonyosan bot vagy ostor van a kezében.

Amikor beértek a házba, apuka bemutatta Évikéi, majd a kislányhoz fordult:

Itt az új anyukád, kisleányom! Fogadd szeretettel, amilyen szeretettel gondol ő is rád!

Évi alig mert feltekinteni, de az új anyuka lehajolt hozzá, melegen megcsókolta és a következőket mondotta neki:- Bizony szeretettel gondoltam rád, kislányom és remélem, hogy hamarosan te is szeretsz majd engem!

Évike szíve felmelegedett e barátságos, szeretetteljes szavakra, hiszen ő egész másra volt elkészülve. Titokban szemrehányóan gondolt a mesekönyvre, ahol a mostoha oly gonosz volt. Ez az anyuka nem lesz gonosz, azt ő már érezte.

Teltek a napok és Évi mindjobban megszerette anyukát. Már az első este rohammal vette be. Évi szivét, amikor Évi ágyához lépett és betakarta, megcsókolta.- Aludj jól, kislányom!

Évi szemét elöntötte a könny. Hiszen ilyen meleg szavakban sosem volt osztályrésze. Hálásan nyúlt az új anyja keze után és megcsókolta.

Amint teltek a napok. Évi látta, hogy mennyire megváltozott az élete. Eddig egész napját egyedül töltötte. Most anyuka osztja be az idejét és olyan vidáman, szórakozások közepette múlik az idő. mint soha azelőtt.

Így következett el az iskolábamenés első napja is. Évi mindig szorongva gondolt erre a napra. Mint valami szükséges rosszat könyvelte el képzeletében az iskolát. De most anyuka oly sok szépet mesélt róla, hogy alig várta megismerni az új pajtásokat.

Anyuka vezette először az iskolába és várta meg délben a kapunál. Évi első percben nem vette észre és szomorúan akart indulni egyedül, mert minden gyermeket várta anyukája, csak őt nem. Egyszerre csak megpillantotta és kimondhatlan örömmel szaladt hozzá. Megölelte és halkan mondta:

Olvan vagv, mint egv igazi anvuka!

Anyukának pedig ez a pár szó nagyon jól esett.

Ezek aztán csillagászati számok.

Gaposkin Szergej, a híres csillagász megállapította, hogy a világegyetem egyik legnagyobb csillaga, a »29 Canis Majoris«. amely 70 milliószor nehezebb a földnél. Felületének hőfoka 65 ezer Fahrenheit, fénye százezerszer erősebb, mint a Napé és távolsága a földtől 20 ezer fényév, azaz fénysugarai csak 20 ezer év alatt érnek a földre. Ugyanekkor Kuiper, a Hawardegyetem csillagvizsgálójának tanára megállapította, hogy a nemrég felfedett »fehér törpe« csillag térfogata a föld térfogatának egynyolcada, súlya mégis egymilliószor nagyobb.

40 kilóméter magasságban mínusz 43 fok a hőmérséklet.

A kievi obszervatórium legutóbb ma~ gasságkutató léggömböket bocsátót fel, amelyek 40.300 méter magasságba jutottak. A műszerek állásából megállapították, hogy ebben a magasságban a

.hőmérséklet mínusz 43 fok.

$

Jelbeszédre tanítanak két csimpánzt.

Sir Richard Pagel angol kutató a londoni állatkert két legértelmesebb csimpánzát kezdetleges jelbeszédre akarja megtanítani, amilyet az ősemberek használhattak, mielőtt megtanultak hangosan beszélni. A több hónapra tervezett »tanfolyam« egyszerűbb feladatokkal fog kezdődni, majd fokozatosan bonyolultabb jelzésekkel fog kísérletezni a tudós s reméli. hogy idővel elég bő majom-jelszótárt fog összeállítani.

•5*

Súlyos akadály.

— Szeretném tudni, hogy minden kutyából lehet-e rendőrkutya?

— Hogyne, ha gyors és ügyes.

— Én azt hiszem mégis, hogy a mi Bodrinkból aligha lenne ...

— Miért?

— Mert tegnap ellopott egy darab húst a konyhából.

*

Előrelátó.

Pali nagyon rossz tanuló és édesapja előre alaposan elverte.

Anya: Miért vered azt a szerencsétlen gyermeket?

Apa: Holnap lesz a bizonyítványkiosztás és én nem leszek itthon.

T