Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-07-01 / 53. szám

53. szám. Szerda, 1936. július 1 Otrenhetedik évfolyam. KOMAROMI LAPOK POLITIKAI LAP. Előfizetési ár. csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 81 Kö, félévre 40 K5, negyed­évre 29 Ké. — Külföldön 120 KB. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. Helelös főszerkesztő* GAAL GYULA dr. Szerkesztős BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Főmunkatársak-) FCLÖP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszeri szerdán és szombaton 1872-1936. A Komáromi Lapoknak ismét nagy gyásza van. Nem régen, csak ez év elején veszítettük el lapunk kiváló f©mun­katársát: id. dr. Alapy Gyulát s most újra súlyos veszteségről kell írnunk. Meghalt Spitzer Béla, a Komáromi Lapok érdemekben gazdag kiadótu­lajdonosa, az országszerte kitűnő hírnévnek örvendő Spitzer Sándor könyv­­kereskedő cég és könyvnyomdavállalat főnöke, a komáromi kereskedővilág egyik tekintélyes, páratlan agilitású köztiszteletben álló tagja, minden ne­mes ügynek lelkes pártolója, a jótékonyság készséges támogatója, a ma­gyar kultúrának áldozatkész, fáradhatatlan előmozdítója ... Kihamvadt egy munkás, szorgalmas élet, amely míg itt világított kö­zöttünk, az ember nagy rendeltetésének fenkölt céljait szolgálta: kimerít­hetetlen akaraterővel, megtorpanást nem ismerő kitartással dolgozni azok­ért, akiknek élete legdrágább volt előtte, hűségesen sáfárkodni a reábizot­­takban, melyeket az ernyedetlen szorgalom teremtett meg számára, biz­tosítani azoknak nyugodt életét és jövőjét, akik virágzó vállalataiban vele együtt dolgoztak és az emberiség közhasznú céljainak megvalósításában munkálkodtak. Az élet minden megnyilvánulásában becsülettel megállani azon a helyen, amelyre rendeltetett s a vállalt kötelességek teljesítésében híven ragaszkodni azokhoz az elvekhez, amelyek a tisztességnek, a puritán­ságnak s a lelkiismeretességnek nélkülözhetetlen feltételei s amelyek a dolgozó ember életcéljának megvalósításához szorosan hozzátartoznak. Spitzer Béla a kereskedelmi pályán működött, bár készültsége és nem min­dennapi műveltsége más területeken is biztosította volna számára a boldogu­lást. De mint kereskedő oszlop volt a gazdasági élet irányításában nagy hi­vatást teljesítő eme tisztes karban, amelynek ama tiszteletreméltó tagjai­hoz tartozott, akik csak becsületet és tekintélyt szereznek s akik díszére válhatnak kartársaiknak. Nagy körültekintést, óriási energiát, okos előre­látást, sok szaktudást megkövetelő életpályáján a gazdasági élet minden változatában egyforma ügybuzgalommal tevékenykedett s mint a munka fa­natikusa, éjjelt nappallá téve dolgozott, hogy jóhírneve, tekintélye és becsü­lete tisztán ragyogjon és hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak, amely vele szemben, kivételes nagy értékét véve alapul, kivételes követelményeket támasztott. De Spitzer Béla ezeknek a követelményeknek mindenkor elisme­­résreméltó módon felelt meg s ezért már életében általános becsülésben volt része. A magyar társadalomnak egyik érdemes tagja költözött el vele kö­rünkből. Magyarságát a szülői házban szívta magába, mely életének egyik irányítója volt. Nem kérkedett vele soha, de becsületesen teljesítette azt, amit magyarsága megkívánt tőle. Híven kitartott mellette s megalkuvásra sohasem volt kapható. A magyar nemzeti kisebbségi sorsban is megállotta helyét, ami általános becsülést szerzett neki. És nem is volt olyan magyar ügy, amelynek szolgálatából részét ki nem vette volna. A magyar kiüturális Életrajzi adatok. Spitzer Béla könyvkereskedő és nyomdatulajdonos 1872-ben született Komáromban kereskedő szülőktől. Elemi iskolai és gimnáziumi tanulmá­nyait Komáromban, a kereskedelmi akadémiát Pozsonyban végezte el. Kö­zépiskolai tanulmányainak elvégzése után Bécsben és Budapesten európai hírű fakereskedelmi vállalatoknál ka­pott alkalmazást, mint tisztviselő, mely állásában 1896-ig maradt, amikor ha­zajött édesatyja, néhai Spitzer Sán­dor könyvkereskedésébe, melyet édes­atyja elhalálozása után mint a cég főnöke átvett. Szorgalmával és pél­dátlan munkabírásával a hármas (könyv-, papír kereskedés és könyv­nyomda) vállalatot felvirágoztatta, úgy, hogy az ma egyike Szlovenszkó legkiválóbb és legelismertebb cégei­nek. Rendkívüli előzékenysége, figyelmes­sége és műveltsége nagyban hozzá­járultak ahhoz, hogy munkálkodását siker és eredmény koronázza s vál­lalatait olyan szilárd alapokra fek­tesse, amelyek azoknak fennmaradá­sát biztosítják. Mint könyvkiadó, sok tudományos és szépirodalmi műnek megjelenését segítette elő. Számtalan tankönyvet adott ki és igen sok lap és folyóirat az ő nyomdájából került ki. Három évtizeddel ezelőtt helyez­te át üzletét és vállalatát mai he­lyére, a város középpontjába, ahol azok nagy keresettségnek örvende­nek. A Komáromi Lapok fejlesztésében is maradandó érdemet szerzett. A lap eredetileg heti lap volt, de 1910-ben hetenként kétszer megjelenő lappá fejlesztette, 1921-től pedig 1930-ig he­­tenkint három ízben jelent meg a Komáromi Lapok, azóta pedig min­den szerdán és szombaton. A lap szerkesztői és munkatársai között mindenkor a legszivélyesebb baráti viszonyt tartotta fenn, ami lehetővé egyesületeknek vezetőségeiben helyet foglalva, teljes szívével, önzetlenül munkálkodott a közmívelődés előbbrevilelén. A társadalmi és jótékony egye­sületek célját mindenkor a legkészségesebben pártfogolta, egyházának ve­zető testületében évtizedeken át buzgólkodolt, annak virágzásába áldozatos cselekedeteivel folyt be. A város közgazdasági életében élénk részt vett s azoknak az intézeteknek, melyeknek irányításában szerepet kapott, bölcs tanácsaival sokszor igen értékes szolgálatot tett. Súlyos veszteség halála a magyar társadalomra is. De szinte pótolhatatlan veszteség elköltözése lapunkra nézve. Ennek a lapnak, amelyet ötvenhét évvel ezelőtt Komárom város akkori leghűségesebb fiai keltettek életre, alapításától kezdve a magyar érdekek maradéktalan szol­gálata volt rendeltetése. Mikor a Komáromi Lapok tulajdonjogát 1897-ben édesalyja Tuba Jánostól megszerezte, csak a tulajdonos nevében történt változás, maga a lap szellemében és hivatásában maradt a régi és ezt a megalkuvást nem ismerő szellemet megtartotta akkor is, amikor édcsatyja halála után Spitzer Béla vállaira nehezedett a lapkiadás gondja. Nem változott a lap szelleme azután sem, amikor az itteni magyarság kisebbséggé vált, sőt a Komáromi Lapok megsokasodott munkája, kibővült tevékenységi programja szükségessé tette, hogy rendületlen magyarságát kihangsúlyozza. Híven őrizzük a régi szellemet, tartjuk a tradíciókat és a részünkre biztosított törvényes jogainkért küzdünk ma is, legszentebb köte­lességünknek tartva: a magyar nemzeti kisebbség érdekeit képviselni. Hogy eme kötelességünket a törvényes keretek között teljesíthetjük, abban soha el nem múló érdemei vannak Spitzer Bélának, aki mindenkor ál­dozatkészen állott a régi tisztes szellem fentartása mellett s akinek magatar­tása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Komáromi Lapok emelt homlokkal áll az egész magyarság előtt. Az ő maradandó érdeme és az a tisztelet, mely a megboldogultnak ezért kijár, arra kötelezi a lapot és annak szerkesztőit s munkatársait, hogy a Komáromi Lapok továbbra is megmaradjon annak, ami eddig volt és ab­ban a szellemben, azoknak a szent hagyományoknak tiszteletében telje­sítse kötelességét, mint ahogyan ezt eddig teljesítette. Legyen továbbra is magyar és mindenekelőtt magyar, mely a magyar nemzet itt élő fiainak sorsáért, annak jobbrafordulásáért munkálkodjék. Ennek a feladatnak fon­tosságát vallotta a megboldogult, ezt szolgálta ő is, míg itt élt közöttünk. Spitzer Béla halála nemcsak rajongásig szeretett családjának és a rokon­ságnak jelent kimondhatatlan veszteséget, hanem mindazoknak, akik mun­katársai voltak s akik vele közelebbi viszonyban éltek. Barátai és tisztelői, az egész magyar társadalom mély részvéttel eltelve fogadták idő előtt való elmúlását, mely különösen fáj azoknak, akik a munka törhetetlen apos­tolát ismerték meg benne. Tisztelt és áldott marad emléke hosszú időkön át, amíg a becsületes munkát tiszteletben tartják. F. Zs. tette azt, hogy munkatársai évtize­dekig működtek a lapnál, ö maga is jelestollú munkatársa volt lapjának, amelybe gazdasági és kereskedelmi kérdésekről számos alapos cikke je­lent meg (spébé) alatt. A társadalmi, jótékonysági és kul­­t úr egyesületek leghűségesebb tagját veszítették el benne. Több egyesület­nek, mint a Jókai Egyesületnek, ala­pításától vezetőségi tagja volt, ha­sonlóképen á SZMKE felügyelő vá­lasztmányának is, továbbá a Ko­máromi Koronabanknak, a Szikvíz­­szövetkezetnek, később a Komárom­­vidéki Hitelbanknak több éven át volt tekintélyes igazgatósági tagja, egyidő­­ben a Légio-bank választotta meg ig. tagjának, négy év óta városunk leg­régibb pénzintézetének, a Komáromi Első Hitelintézetnek volt buzgó igaz­gatósági tagja. A Kereskedők Testü­letének elnöke volt, a Kereskedelmi Grémium választmányában pedig an­nak alapításától fogva működött. Az elmúlt év őszén betegedett meg. Rosszindulatú mirigydaganata támadt, amely orvosi beavatkozást követelt. Budapesten műtétnek vetette magát alá, sajnos azonban, az operáció nem' járt a kívánt eredménnyel. Betegsége nem javult s bár úgy kezelő orvosa, Kovács Gyula dr., mint életéért ag­gódó hitvese mindent elkövettek, hogy megtartsák az életnek, a leggondo­sabb, legodaadóbb ápolás sem volt képes a nagy beteget megmenteni. Betegségét sokáig lábon hordozta és csak az utolsó hetekben maradt ágy­ban, de még ebben az időben is állandóan érdeklődött vállalatainak ügyei iránt, rendelkezéseket tett al­kalmazottainak és irányításával úgy­szólván élete utolsó napjáig résztvett a vezetés munkájában. Pénteken, jú­nius 26-án válságosra fordult állapota, elvesztette eszméletét és bekövetke­zett az agónia. Másfél napig viasko­dott a halállal, mely szombaton este öt perccel 7 óra előtt megváltotta

Next

/
Thumbnails
Contents