Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-02-05 / 11. szám

1936, február 5.

3. oldal

»KOMAROMI LAPOK«

Érdekes intimitások a Borka-Fest ooerettről, amely zenés vígjátéknak készült.

— Beszélgetés a szerzővel, aki maga Is meglepetéssel hallgatta saját darabját. —

A kávéházban beszélgettünk a szerzővel, a múlt héten előadott operett szerzőjével, dr. Borka Gézával. Gratulálunk az ötletes darabjához. Legyint: i ; I.! i

— Nem ismeri szerkesztő úr az én operettemet.

— Dehogynem, hiszen ott voltam a p remiéren.

— Az nem az én darabom!

— Hogyhogy?

— Úgy, hogy az az előadás teljesen meghamisította. Már mindjárt a címe és a műfaja is más volt, mint amit a szinlap hirdetett. Én zenés vígjátékot írtam, »Zsuzsiim« címmel, és nem »Hajrá, szenzációm című operettet. De ez még nem lett volna baj. Nagyobb baj volt, hogy a társulatnak nem volt elég embere a szerepekhez. Kimaradt például a harmadik felvonásból egy egész jelentős szerep, amelg eszmei tartalmat, mondhatnám értelmet adott az egész darabnak. Nem is szólva arról, hogy a darab nem kapott semmi kiállítást, mert a díszletek már elutazlak. Amilyen frappáns lett volna a harmadik felvonás az én elgondolásomban, épp olyan gyatra volt így, vetítés, díszletek és megfelelő távolbalátó készülék nélkül. Hej, nehéz a vidéki szerzőnek...

No, de a színészek jól játszottak, — vetjük közbe.

— Igen, a színészek közül néhány igazán minden elismerést megérdemel. Szívvel, lélekkel játszott. Hálásak voltak a jó szerepekért és a zeneszerző karmester iránti kollegialitásból is tudásuk legjavát adták. De sajnos, nem mind. Amit például Tanay csinált a mérnök szerepében, az felháborító volt. A szerepét nem tudta, belebeszélt partnerei szerepébe sőt az énekbe is. Szellemtelen bárgyuságokat mondott a szerepe helyett, készakarva hamisan és halkan énekelt: egyszóval minden tehetségteleuségével azon volt, hogy a darabot tönkretegye.

— De mi oka volt rá?

— Mi? Semmi. Az ilyen »nagy« művésznek derogál a vidéki szerző darabja. A művészben alázatosság van, a nem-művészben gőg. Takács, Erdélyi meg a többiek a darabot tekintették s a zeneszerző kollégát és művészit nyújtottak. Tanay úr ellenben féltette a művészi nívóját a vidéki író darabjától és »dobta« a szerepét. Nem is említve, hogy a városban egész héten másról sem beszélt, mint liogy a darab csapnivaló. Elfelejtette, hogy őt Földes színésznek szerződtette, nem pedig kritikusnak.

Sajnos, ezt mások is elfelejtik. Földes egész csomó fizetett ellenséget tart maga körül, akik, ha már játszani nem tudnak, legalább kritizálnak és távoltartják a közönséget a színháztól.

— És egyébként?

— Mit akar még? Csak még annyit mondok, hogy egyik szereplő túlságosan vaskossá tette a szerepét az ilyen alpári szavakkal, mint: fene, marha, meg nyavalya. Ezeket magánszorgalomból tette a szerepbe. Én nem tehetek róla.

— No, majd más városban talán jobban kijön a darab.

—■ Bajosan. Nem engedem eljátszani másutt. Engem ne Ítéljenek meg ilyen Tanay-féle »művészi« teljesítmények szerint.

— Megírhatom ezeket?

— Hogyne, sőt, kérem rá a szerkesztő urat...

Megérkezett a

HERMES-BABY

t

HORDOZHATÓ ÍRÓGÉP.

(Mindössze 3 5 kg, 28 X 6 cm.

Valódi svájci finom műszer-munka. Ugyanúgy használható, mint a nagy Írógépek. Szlovák-magyar Írással.

Kapható a SPITZ ER-féle könyvesboltban

Komárno-Komárom, Masaryk (Nádor) ucca 29. sz.

Ára: 1250-— Kö

Komáromi kávéház.

mokkái, rekedten, könnyes szemekkel, az erőlködéstől, mert önök lekonkur-Halk zene,

vagy csinnadratta ?

KEDVES ZENÉSZ URAK, a kávéházakban, volna egy tiszteletteljes, szerény kérésünk. Azt szeretnénk mondani, hoyy sose jó a nagy zaj: mindig kellemesebb a finom hang, a puha zene, az ellőgyuló muzsika, mint az a rettenetes dobolás, kürtölés, amit önök végeznek bús estéken. Amikor azzal a kétségkívül szép szándékkal dolgoznak, hogy hátha a nagy zajra több vendég érkezik egyszer.

Zenész uraim, önök kitünően, sőt mesterien játszanak, a készséget önöktől el nem vitathatja senki. A zongora, a harmonika, nagydob, trombita: nagyszerűen megtalálta önökben mestereit. Csak egy kissé zajosan kezelik. Nem számítanak arra, hogy kicsiny a kávéházi terem, hoyy nem vagyunk fővárosban, ahol úgy kell a kávéházban dolgozni, hogy egyik végétől az épületnek elhallassék a másikig a muzsika. Uraim, ez intim hely, ez a komáromi néhány kávéház, itt az emberek beszélgetnek is, szeretnék hallani olykor egymás hangját, de nem lehet, mert ha kifeszítjük összes hangszálainkat, ha közelhajolva ordítunk egymás fülébe, mi, szegény vendégek, akkor sem értjük mit mond a másik s ágy megyünk haza, kidagadt nyakizrálnak mindenkit. A zenénél két eset lehetséges: vagy táncolnak rá, vagy nem Ha táncolnak: nos, akkor a táncosok föltétlenül meghallják a muzsikát, hacsak nem oly süketek, mint egy nyugalmazott tüzérőrmester a doberdói csata után, ha pedig nem táncolnak, akkor éppen minek a nagy zaj, amikor a muzsika sokkal kellemesebb, ha pianó hangzik. Remélem, nem az ucca számára muzsikálnak, hanem a kávéházi közönség számára? Ez a közönség pedig fejfájással megy el a kávéházból, rekedten s dagadton, kábult fejjel, mert nagydob, kürt. harmonika úgy megkínozta, mint egy alapos fogfájás.

Uraim, aki ezeket a sorokat írja s még sok más ember Komáromban rajta kívül: hallatlanul szereli s élvezi a zenét. Az önök jó muzsikáját is. Csak abban tér el az önök felfogásától, hogy könnyű muzsikában nem szereti a fortisszimókat. önök nem Wagnert játszanak, hanem halk tangót, finom foxot, ilyeneket, önök pengessék, dédelgessék a muzsikát s szeressék a 'közönség fülét.

Honnan jut az eszünkbe most? Onnan, hogy az egyik este, — amikor ismét volt szerencsénk Önöket hallani, — akadt egy tízperces szünet az önök nagydobos, kürtös muzsikájában. S akkor, kérem, akkor, egy úr önök közül odgült a zongorához és magánszorgalomból el kezdeti játszani a zongorán. Félig rögtönzött, félig régi dalokat játszott. De oly halkan, oty\ finoman, oly puhán, mintha egy nagyvárosi kávéház intim termében lettünk volna. Tizeneqyóra lehetett, kinn esőj esett, nem volt remélhető, hogy mús\ is bejöjjön a kávéházba, mint mi,akik talán nyolcán voltunk összesen, önök letették a lantot egy időre s a zongorista úr öt percig mesés hangulatot rögtönzött. Mi felkaptuk a fejünket s boldogan pislogtunk: nini, van érzéke a hangulat iránt. Nagyszerű volt az az öt perc, amikor a zongorista úr egyedül kezelte hangszeréi, — mert hisz így is kellene, így lehet hangulatot csinálni, így lehet a vendégeket magukhoz kötni. Féltettük ezt az öt percet és joggal. Már majdnem nagyvárosban éreztük magunkat, majdnem beleolvadtunk magunk is a kellemes, zsongító muzsikába. Nos, és akkor a többi urak megunták a nagy csendet, felemelték fegyvereiket és lőttek. Pillanat múlva dörömbölt az árva terem, nekünk dörömbölt, harsogott, dalolt a kis kávéház, mintha bizony mi nem elégedtünk volna meg azzal, hogy önök hallatlan érzékkel a hangulatok iránt: felemelik zeneszerszámaikat s tapintatosan, kedvesen beleolvadtak volna a finom muzsikába. Tompáin, szinte nesztelen, érzéssel és piano: mint egy városi, kellemes helységhez illik is, mintegy tánchangulatot varázsolva.

Haza is mentünk. Ha önöknek akkor lett volna egy kis érzékük a csendes hangulat iránt, ki tudja, nem dicsérő cikk lett volna-e jelen levelem.

Csak ennyit akartunk mondani.

Piano, uraim! Hangulatot s ne csatazajt! A zaj lehet szombaton, amikor valóban szorongunk, amikor nagy tánc megy s amikor joggal lehet wagneri zajt intonálni! De hétfőn ne utánozzuk a szombatot!

BIBÉK

— A komáromi uszoda. Rokonszenvesebb és közérdekül)!) kérdést mostanában nem vetett fel lapunk, mint az uszoda létesítésének kérdését. Az uszoda megvalósításának gondolata Komárom közönségének legszélesebb rétegeiben a legnagyobb érdeklődést keltette fel és máris több terv merült fe) egy modern uszoda építésére nézve. Az uszoda ügyét készséggel karolta fel Nagy Jenő, a város kormánybiztosa is, aki ebben a kérdésben a napokban több szakemberrel és társadalmi vezető férfiúval folytatott beható eszmecserét. A város kormánybiztosa a megbeszélésekből azt a meggyőződést szerezte, hogy az uszoda közóhajt és megvalósítása halaszthatatlan szükséget képez és meg vaja a remény arra, hogy az uszoda felépítése a város társadalmának összefogása és áldozatkészsége folytán teljesíthető volna, ezért elhatározta, hogy e fontos tárgyban a legközelebbi napokban egy nagyobb arányú értekezletet hív egybe, amelyre a helybeli hatóságok fejeit, az összes egyesületek, iskolák vezetőit és az ügy iránt érdeklődéssel viseltető társadalmi faktorokat nemzetiségre és felekezeti különbségre való tekintet nélkül meghívja. Ennek az értekezletnek az lesz a célja, hogy az uszoda létesítésének kérdésében állást foglaljon és a

co

szükséges előmunkálatok fe

Jön még a kutyára dér,

— mondjuk bánatosan és sok-sok kétséggel a ma reggeli hóviharra. Gyalázatos, viharos, esős-havas reggelre ébredtünk a nagy januári elbizakodások után: titokban napok óta attól féltünk, hogy egy ködös, csúnya reggelen ránklör az igazi tél, mert már magunk is túlzódnak tartottuk azt, hogy napfényes januári délelőtlökön kiskabálbau szaladgáljunk az uccán. A kutyára, szegényre, most valóban dér jött, a hirtelen lehűlés vihart aratott s nálunk még a kis péklegényt is clfújta a szél, amikor a reggeli zsömlét hozta nagy kosarában. Kaparjákvakarják az uceát, csurog a hóié, szakadoznak a villanydrótok, késnek a vonalok s megkezdődik az orvosok kiadós munkája. Csúnya télre virradtunk, Komáromban megkezdődik a téti olimpiász. Gyalázatosait kezdődik, ezt bátran elengedtük volna!

vetelére vonatkozó intézkedéseket elindítsa. Mint értesülünk, az értekezlet jövő pénteken, február lí-én, délután 5 ómkor lesz a városháza nagytermében megtartva.

— Kinevezés. A Slovenska Banka pozsonyi igazgatósága Neő Jenőt, a komáromi fiókintézet eddigi disponensét cégjegyzővé nevezte ki.

— Tanítóválasztás Gúlán. Január 31-én tanítóválasztás volt Gután. A községi polgári iskolához Balahó Dénes szaktanítót, az ekként megüresedett gúta—pacséroki községi elemi iskolához pedig Tar Lajost választották meg egyhangúlag.

— Az adózók figyelmébe! Helyesbítés. Lapunk legutóbbi, február 1-i számának »Közgazdasági« rovatában a fenti cím alatt közzétett cikkünkbe egy sajtóhiba csúszott be, amely könnyen félreértésekre szolgáltatna okot. Az említett cikk ötödik bekezdésében ugyanis az áll, hogy az adóvallomások beadásának határideje február 15-én jár le. Ezen része a közleménynek téves és helytelen, mivel a jövedelmi és keresetiadó vallomások beadásának határideje helyesen most február 5-én (ötödikén) jár le.

KOMÁROMI LAPOK KOMá| KOMÁROMI LAPOK KOMÁROMI LAPOK^gy ESZD

OLVASD

! KOMÁROMI LAPOK I KOMÁROMI LAPOK 1 KOMÁROMI LAPOK I KOMÁROMI LAPOK

KOMÁROMI LAPOIíFIZESD ELŐ

KOMAROMI LAPOK lasBram | KOMÁROMI LAPOK KOMA}

— Elgázolta a gépkocsi. Nagymányán Sulka József kiskorú gyermek éppen akkor futott ki az uccára, amikor a Délszlovenszkói Villamosművek igazgatójának autója arra ment. A szerencsétlen fiú egyenesen beleszaladt a veszedelembe. Az autó elgázolta, miközben a lába eltörött.

— Egy éjszaka négy helyen törtek

be. Búes községet érte az a szerencsétlenség, hogy egy éjszaka négy gazdánál törtek be ugyanazok a betörők és minden elvihető tárgyat elvittek. A nyomozás csak annyit derített ki, hogy a tettesek hárman voltak.

— Halálozás. Naszvadon hirtelen meghalt Szabó József a községi közélet és a kath. énekkar vezető tagja 74 éves korában. Temetése igen nagy részvéttel ment végbe.

— Kínai orvos látogatása Pöstyénben. Sanghaj (Kína) egészségügyi főnöke, Dr. T-A. LI Pőstyén-fürdőbe érkezett, ahol egyúttal egy Sanghaiban felállítandó pöstyéni iszapintézet lehetőségeit tanulmányozza.

— Mennyi váltópénz van forgalomban? A Csehszlovák Nemzeti Bank január 31-iki kimutatása szerint a forgalomban levő váltópénz összege 936,506.658.85 koronára rúg. Ebből az összegből fém váltópénzre585,{883.(355.75 s papirváltópénzre 350,623.303.10 korona esik.

— Nyílik a sáfrány. A pöstyéni thermális fürdősziget sziklakertjében néhány nap óta nyílik a sáfrány és az alpesi ibolya. A meteorologiai állomás jelentése szerint január hóban a napi középhőmérséklet 6'9° C volt, melynek eredménye a természet korai ébredése. Pöstyén legöregebb emberei sein emlékeznek ilyen enyhe januárra.