Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-02-01 / 10. szám

1936. február I.

KOMAKOMI LAPOK!«

9 oldal

i

ASSZONYOKNAK.

Mondén legyen-e u leány, vagy házias r

9

Kedves Ilma!

Ott voltam Dezsőéit házibálján s mondhatom, amennyire csak leheteti, feltűnés nélkül megfigyeltem a két lányt: Edithet és Katát. Beszélgettem is velük, mint közömbös ismeretlen, mert hiszen sejtelmük sem lehetett, hogy én, a közömbös ismeretlen, elküldöm Magának a róluk készített íné eleget.

Minthogy megígértem, megteszem, bár nehezemre esik. mert bizonyos vagyok benne, hogy maga a két unokatestvérben a legcélszerűbb leánytípust látja. Az bizonyos, bogy a két lány egyénisége pontosan fedi a nevét.

A legfeltűnőbb a két leányon az ellentét volt. Edith platinaszőke, Kata éjfekete. Editben zöld. Katán vörös ruha. Hogy Edithre is jusson valami a vörösből, körmeire rakta, lakk formájában. Edith magas és nyúlánk, Kata alacsony és úgylászik hajlamos a molettségre. Editliiiek szemöldöke helyén művész keze által vont félhold ékeskedett, arcán a legfinomabb francia rúzs virult s ájka versenyzett a lángoló pipacs színével. Parfümje mámorító volt. Ezzel szemben Katát csak a mindig szerényen ható Maria Farina lengte körül, arcán még púdernek sem volt nyoma. 0 maga volt a megtestesült egyszerűség, a háziasság, a vidéki kúriák ideálisan puritán úrilánya.

Krtem. nagyon értem kedves Ilmám! hogy ebben az asszonyi íurfanggal megrendezett kis együtt léi alapján miért kérte tőlem az abszolút őszinte sorok at. Esküdni mernék, hogy így gondolkodott: A kellő közül az egyiknek okvetlenül nagy sikere kell, hogy legyen. Legrosszabb esetben Edithet az aranyifjúság, Katát pedig a házasodni készülő ifjak serege veszi körül s végeredményben Edith eléggé okos arra, hogy a flörtből hurkot kössön a kiszemelt áldozat nyakára s magával vihesse az anyakönyvvezető elé. Kaiénak ilyen csalafintaságra már csak azért sincs szüksége, mert akinek egy csöppnyi esze. van, az úgyis elveszi.

Jelenthetem kedves Ilma, hogy mind a két lánynak úgynevezett »osztatlan sikere« volt. Csak talán éppen fordítva történi, mint ahogy remélte. Edithet a házasulandó ifjak vették körül, Katát pedig az aranyifjúság. A házasulandó ifjúság ugyanis Edithben nem látott menyasszonyjelöltet, s az aranyifjúság meg még úgysem gondolhat házasságra. így tehát az udvarlók házassági veszély nélkül szórakozhattak. Maga. Ilma, számításon kívül hagyta azt a tényt, hogy a mai fiatalság, nevezzük őket akár aranyifjúságnak, akár pedig házasulandóknak, retteg a házasság gondolatától s félelme csak akkor enyhül, ha a lányokat parfümjükön vagy egyszerű kölnijükön kívül az a hír is körüllengi, hogy bőven van mit aprítani a tejbe.

Edith modern típus. Velem, mint öreg bácsival faj biológiai kérdésekről értekezett s minden tartózkodás nélkül beszélte el Zsiga bácsi vesehajának lefolyását. Orvosi szakszerűséggel és gátlás nélkül említette meg a betegség során felmerült és még felmerülhető vizsgálatokat. Közben kétszer pűderezte le és rúzsozta fel arcát s egyszer frissítette meg ajakfestékét. Kata irodalomról beszélgetett velem. Jósikát nagy írónak tartja, Verlaincl és utódait erkölcsteleneknek bélyegezte. Ezt csak a pontosság kedvéért említem meg, mert hisz nem az én róluk alkotott véleményem a fontos, hanem a velük foglalkozó fiatalságé. Ez a vélemény azonban, kedves jó Barátnőm, nem nagyon vidító. Edithet a fiatalok démontípusnak találják, Katát falusinak s ha nagyon őszinte akarok lenni, azt is meg kell írnom, hogy gúnyos megjegyzéseket is tettek rájuk. Ez pedig semmi esetre sem a lányok rovására Írandó, hanem arra a téves elgondolásra, amely a két lányt szélsőséges típus képviselőjének tette meg.

Ezt a téves elgondolást menti az a látszat, hogy korunk a szélsőségek kora. Higgye el, kedves Ilma, hogy ez csak — látszat, s az emberek részben hiúságból, részben szégyenkezésből hódolnak neki. Színházban, zenében, irodalomban, divatban, mindenben követelik a modernséget, sőt az ultramodernséget, de az ultramodern darabok megbuknak, az ultramodern könyveket nem olvassák, a zenét értetlenül hallgatják s a divatot nem követik, csak megcsodálják, vagy megszólják. Nyárspolgárok vagyunk a lelkünk mélyén, de nem annyira, hogy helyénvalónak találnék ,akárcsak egy kis házibálon is a pudernélküli arcot. Esti fénynél erősen kendőzött arcok között kevés púder és kevés rúzs nélkül a legüdébb leányarcot is fakónak találjuk. Túlerős a kettő között az ellentét.

Amennyiben, mint öreg barátjának, szabad tanácsot adnom, ez a következő. Edith és Kata osszák meg valóságban és szimbolikusan a kozmetikai készletet, Edith legyen háziasabb, Kata kissé mondénebb s akkor — azt hiszem — legközelebbi megfigyelésem sokkal kedvezőbb lesz, annál is inkább, mert sem Edith mondén volta, sem Kata háziassága nem volt őszülte. A távol vidék pesti elképzelésének készült s nem számolt azzal, hogy ha Verlaine-t és az azóta hatalmas táborrá növekedett »erkölcstelen« modern írókat a közvélemény nem is szereti. Jósikát azonban már végérvényesen unalmasnak találja.

Mély tisztelettel és soraiért lovaglás elnézést kérve, csókolja kezét, öreg barátja.

Toronyfőzés.

A toronyfőzés célja egyetlen hőforrásnak mentül tökéletesebb kihasználása. Ebből következik, hogy csakis gáz, villamos vagy petróleumgáztűzhelyeknél van értelme és létjogosultsága, ahol nem egész terjedelmében átmelegített takaréklűzhelylap, hanem csupán egyes hőforrások állanak rendelkezésünkre. Ez a takarékos főzési mód abban áll, hogy a hőforrásra helyezett edényt nem fedővel takarjuk le, hanem egy másik, ugyancsak hevítendő ételt tartalmazó edényt helyezünk reá, amelyre szükség esetén még egy harmadikat is tehetünk, amivel elérjük azt, hogy egyetlen égőn 2 3-féle étel főhet egyidejűleg. Erre a célra gyárilag előállított u. n. toronyfőzőedények kaphatók. amelyek pontosan egymásra illenek. Ám meglévő edényeinket is használhatjuk így, vaskereskedésben kapható- betéllemezck segítségével.

Picurka Peti.

Élt egyszer rengeleg erdő közepén egy icike-picike kis ember, Picurka Petinek hívták. Akkora volt. mint a hüvelykujjam, talán ánnál is kisebb, annyi bizonyos, hogy nyári lakása tetejét. felemelt karral éppen csak elérte. Ha már most elárulom, hogy Péti koma nyaranta termetes urigombák alatt ütötte fel sátorfáját, elképzelheti akárki, hogy milyen pöttömnyi legényke volt őkelme.

Történt egyszer — rekkenő meleg nyárit napon hogy Peti uram kint

gubbasztott úrigomba portája elölt s buzgón fényesbe babszemnyi szatylyánbőrtopánkájál. Olyan fényes lett aZ izibe keze alatt, akár a tükör. Peti koma apróra megláthatta magát benne.- Ejha, — hőkölt nyalka topánkáján visszaverődő képmása előtt a piriiiyó uraság — be helyre gyerek vagy Peti, háztűznéző legénynek is beillőnél. aszondom!

Abban a percben a tarkafa rkú szarka csörrent meg a szomszédos csalitban. Csiricsáré nőne volt, a kerek erdő legszemfülesebb asszonysága.

Abbiza — billente meg hetyke farkát nénémass/ony, — jól mondja kelméd. Helyre legénynek lányosháznál a helye. Térül-fordul, jobbra kacsint, balra hunyorít, s máris elcsavarta a kiszemelt leányzó fejét. Nosza, röpíti hazafelé szarvasbogárfogaton, moliapárnás hintón újdonsült párját.

Picurka Petinek szöget ütött fejébe Csiricsáré nénc szapora csörgése.

— Az ám — vetette oda csukhat nehéz annak a sorja. Meri emelte fel ici-pici mutatóujját — picurka legény mellé icurlca leány dukál, akkora csak, hogy lábujjhcgyen ágaskodva se érje. el nrigombatanyám tetejét.

— Bízza rám öcsécském — csacsogott szarka,.npne igencsak jól jár. A Kakukck Miskájá! is. én kömínend/dtam cl, pejg portája se vöt az idegen fészekre'járó mihaszna éhenkórásznak ...

— .lói van — vágta cl Peti a végtelennel; induló szóáradatol — ókumláljon nénémasszony, aztán ha kedvemre való mátkái talál, kelmédé lesz. amire régen áhítozik: tulipiros kucsmám gyémántos forgója.

No. több se kellett a tarkafarkú asszonyságnak, csirrent-csörrenl, 1crült-fordult, nyomban nyakába vette az erdő valamennyi lányosliázát.

Hej. de akkor ötlött csak eszébe, hogy ugyancsak eljárt a csőre, amikor könnyűnek mondotta a nehezet. Mert mi tagadás Kakuk-koma kiházasítása kismiska volt Picurka Petiéhez képest. Hol a csudában kerítsen hozzáillő leánykái, óival, amelyik ágaskodva sem éri fel az urigombanyaraló tetejét.

Addig törte fejét Csiricsáré nénc. inig hasznos ötletet termett elméje, óriás lapu levelet szegezett ki az erdő legforgalmasabb helyére, amire az volt rápingálva cifra betűkkel, hogy icurka eladólányok jelentkezzenek a futrinka köz 3-as számú gombanyaraló előtt, naponta déli harangvirágboligástól estikenyílásig.«

Szó sincs róla, erős foganatja lelt az útilapura irt hirdetménynek. Picurka uram alig győzte elhessegetni portája elől az alkalmatlan jelentkezők tömkelegét. Akadt köztük az Úristennek mindenféle teremtménye, teszem azt, hoppon maradt Katicabogár-kisasszony, meg édesderekú szitakötő csemete, még ökörszem madárka is, csak épp magafajta hozzáillő leányka nem.

— No, lelkem, komámasszony, — vakarta fülctövét Peti, amikor Csiricsáré nénémmel végigmustrálták a felvonuló menyecskejelölteket, — hátén inkább világéletemben árván sütöm a makkot, minthogy ezek közül válaszszák mátkái.

Szarka nénémnek ez egyszer hegyében maradt a mondóka, kukkot sem szólott: — Máshol kell megfogni a dolog végét - okoskodott magában, s máris új ötlctvirágol termett csavaros elméje.

Aznap este nyolcórai harangéi rágbongáskor, illő módon bekopogtatott Lapátfülü Lőrincék portáján. Tudni való. hogy Lőrinc uram élete párja messzi földön keresett javasasszony hírében állott, lidércnyomást gyógyított, vajákos italt kotyvasztott, titkos jelekből jövendőt mondott, ürdögfiakkal avagy tündérekkel cimborált-e ki tudná megmondani, annyi bizonyos, hogy tapsifüles létére többet tudott akármelyik mesebeli boszorkány mesternél.

Csiricsáré komámasszony kerek egy óra hosszat pusmogott a híres javasasszonnyal. Amikor szapora trécselés után elröppent, ici-pici magocskát tarlóit a csőrében, amit pontosan éjféli bagolyhuhogáskor, Picurka Péter nyaralója előtt pottyantott a földre.

Hej be nagyot nézett Peti. amikor hajnaltájt felkászolódotl moliapárnás vackából. Hiszitek-e, nem-e. reggelre a mákszemnyi magocska kicsírázott, szárba szökkent, illatos virágot is termeti és most jön csak a java - icurka kis leányka hajbókolt, lengedezett a hirtelen kitárult sziromkebely kellős közepén. Szebb voll a lelkem napsugárnál, csillagpöttynél, tündérkirálvJáuynál s ami a legfontosabb, amikor Picurka Peti repeső szívvel tessékelte beljebb, lábujjhegyre ágaskodva sem érte el a íutrinkaközbeli gombanyaraló tetejét.

Harmadnapra hétországra szóló lagzit ült*Picurka Peti icurka párjával, töméntelen cifragúnyás népség sürgölődött ottan, ám valamennyiök között legrangosabban festett Csiricsáré néném. Gyémántos forgót tűzött füle mellé a lelkem, úgy ropta kivilágos virradatig a táncot.

Miért lakik a róka lyukban ?

Tudjátok-e gyerekek, hogy a róka nem lakott ám mindig lyukban, mint manapság. A világ teremtésekor csak olyan kedves és szelíd állat volt, mint teszem azt a kutya, vagy a macska, kedvence embernek és állatnak.

Mikor a jó Isten a világot megteremtette, egy szép kis házat adott neki, ahol kényelmesen ellakhatott. A ház körül kis kert volt, abban megtermelt minden tápláléka.

A róka azonban nem volt ezzel megelégedve. Húsra fájt a foga. Megkérte az Urat, adjon neki valami foglalkozást, mert ő nagyon unja magát. Gondolta: így majd elyadászgat az erdőben.

Az Ur teljesítette kérését. Megejtette a hízelgése.

Ha mindenáron dolgozni akarsz, légy Le a szárnyas háziállatok gyámolítója. Oltalmazd meg őket. ha valami veszély fenyegetné.

A róka kapva kapott rajta. Azonnal elment a baromfiak közé és mézesmázos szavakkal tudtukra adta, hogy most már az ő fennhatósága alá tartoznak.

Két hegyes kendermagos kiskakas mindjárt nagy panasszal állt elébe. Egy csillogó kövecskét találtak a szemétdombon s nem tudtak megegyezni, hogy kié legyen?

A róka komoly képpel ráparancsolt a veszekedőkre, hogy kövessék.

Elment velük az erdőbe, bebújt egy odúba és behívta őket maga után.

Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy még tollúk sem maradt hírmondónak. Felfalta őkel.

Ettől kezdve mindennap elvitt magával egyet a gondjaira bízott állatokéból.

De nemsoká űzhette csalárdságát^ mert az Ur meglátta és azonnal leküldte egyik angyalát.

Ls bizony hiába menekült a sötét üregbe, a büntetés ott is elérte.

— Most már itt maradsz örökre! — mondotta haraggal az angyal. —, Lakásod a vadon erdő földalatti ürege lesz. Táplálékod magad szerzed. Csalárdságodért ellenséged lesz ember, állat egyaránt. Hogy minden halandó megismerjen, büntetésül lompos farkat fogsz viselni. Hurcold te és, ivadékaid is egész életen át.

Isten szeme ellát még á legsötétebb zúgba is.