Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-01 / 10. szám
1936. február 1. »KOMAROMI RABOK« 5 oldal. Budapesten, a Kerepesi temetőben, díszsírhelyen temették el Feszty Árpád özvegyét. Emlékezés a jóságos Nagyasszonyról. Sokan emlékeznek tavalyról arra a magas, őszhaju, tiszteletet parancsoló hölgyre, aki Komáromban, lassú léptekkel, vékony botjára támaszkodva sétált a régi házak között, bejárt a Kultúrpalotába, elzarándokolt az Aranyember sírjához, meglátogatta a Jókaiemlékeket: mintha búcsúzott volna Komáromtól s Komáromban egy gazdag élet emlékeitől. Feszty Árpád özvegye volt ez a magas, őszhaju hölgy; akkortájt hónapokat töltött Komáromban, Ógyallán, s Kingyesen lányával, Feszty Masával. Masa festett, rajzolt, Rózsi néni, Feszty Árpád özvegye, a mi Jókaink nevelt lánya pedig élte a Nagyasszonyok csendes, könyvolvasó, sétálgató, szemlélődő mindennapjait. Mintha utoljára keresett volna fel minden helyet, amely boldog ifjúságára, kedves embereire emlékeztette. Ügy tetszett: búcsúzott Komáromtól, a Szigettől s a Vágtól, a várfalaktól s a Nádor uccától. Szemével itta fel azokat a tájakat, amelyeket Masa papirosra rögzített. Visszaemlékezéseit irta s szívesen olvasott el minden mai regényt. Gazdagszellemü, igen okos, sokat látott, ideális lelkű hölgy volt: a vele való beszélgetés mindig élményt jelentett. Csodálatraméltó volt, hogy a gyenge, törékeny testben milyen szívós lélek lakozik. Jókairól rajongással, Feszty Árpádról nagy szeretettel, Masáról meleg anyai gondoskodással beszélt. Volt még egy-két elintéznivalója ezen a földön, azt a könyvét akarta újra sajtó alá rendezni, amelynek az a cime: „Akik elmentek “ Most elment ő is, a többiek mellé. Nagy idők tanúja s nagy emberek jóbarátja nincsen többé: egy élő emberrel kevesebb, akit Jókai keze simogatott, aki hosszu-hosszu órákat beszélt vele, akinek személyes emlékei voltak Komárom legnagyobb fiáról. Még elhozta azt a hervadt rózsát A szeretet örök... Emlékezés Markovich Magdára. Kedves Magdi! Milyen melegen ragyogott rám a szemed, oh! nyoma sem volta közeli halál hideg lehelletének rajta, mikor alig néhány hónapja találkoztam veled. Érdeklődő szavaimra szerényen, kedvesen mosolyogva felelted : — Köszönöm, most nagyon jól érzem magam. Annak is csak pár hónapja, hogy együtt örültél velünk, amikor a gyorsan eliramló 7 év múlva találkoztunk a kedves iskola falai között, a szeretett második otthonban. Annak a szép napnak, június 30-ának emléke még olyan friss, még színét sem változtatta a tinta, mellyel beírtátok neveteket iskolai találkozásunk emlékére a bőrkötésű kis könyvbe, még a belőle kihulló rózsaszirom is eleven piros s már hiányzik Egy a Kedvesek közül. Már elkísértétek utolsó útjára Magdit, kinek korai eltávozása sokáig sajgó, fájó érzést okoz mindazoknak, kik ismerték és mert ismerték szerették... Az sem volt olyan nagyon régen, mikor könnyes szemmel búcsúztál osztálytársaiddal együtt és elvitted magaddal az emlékeket és azokat az értékeket, melyek iskolai munkásságod idejében oly sokszor gyönyörködtettek és kedvesen emlékeztettek Rád későbben is. Az iskolában nem okoztál soha semmi gondot, a kedves, finom, szerény, jó növendék mintaképe voltál. Ugyanolyan gyermek voltál otthonodban is: kedves, finom, szerény, jó ... Elhagytad az iskolát, beléptél az életbe, de még nem az igaziba. A jó édesanya mellett gondtalan ilyenkor még az élet. Tuiom értékesítetted a meleg szeretetet, mely édesanyádhoz fűzött, melynek megnyilvánulását oly sokszor tapasztaltam nem csak szavaid, de cselekedeteid útján is, iskolai életed folyamán. Ez a szeretet volt vezércsillagod, ez a szeretet, mely fényét, erejét, mea Kultúrpalota lókai-szobájába, amelyet egy rajongó magyar mérnök hozott neki Morvaországból, hogy emlékként hagyja a Jókai kultusznak, még jelezte, hogy érdekes, különös emlékeket fog Írni az ő idejéről s aztán elment örökre. Lelke örökké lángolt, szive a szépért égett. Testét is lángok emésztették el: micsoda szomorú igazságszolgáltatás ez egy gazdag élet számára. Ki gondolta volna, hogy igy múlik ki ez élő világból Jókai Mór leánya ? * * ❖ Feszty Árpádné halála hire mély megdöbbenést és részvétet váltott ki tisztelőinek seregében. A tragikusan elhunyt Nagyasszonynak Budapest székesfőváros díszsír helyet adományozott a Kerepesi temetőben. Itt helyezték örök nyugalomra a gazdagéletü Nagyasszonyt, hatalmas, őszinte részvét mellett. A család a gyászeset alkalmával a következő gyászjelentést adta ki: „Martosi Feszty Masa, mint leánya, maga és rokonsága, a martosi Feszty, ásvai Jókay és magyarzsákodi Hegedűs családok nevében mélységes bánattal tudatja, hogy angyalszivü jő édesanyja, a legeszményibb nő, özv. martosi Feszty Árpádné, Jókai Róza rövid szenvedéssel, életének 75-ik, özvegységének huszonkettedik évében szeretteitől való szeretteljes elbucsuzás után, a szentségekkel megerősítve, folyó hó 28-án délben elhunyt. Temetése a római katolikus egyház szertartásai szerint folyó hó 30-án, csütörtökön délután 3 órakor megy végbe a Kerepesi-uti temetőben, a székesfőváros által adományozott díszsírhelyen. Az engesztelő szentmise áldozat február 1-én délelőtt tiz órakor a Szervita-téri templomban fog bemutattatok Budapest, 1936. január hő 28-án. Áldás volt élete, áldott legyen emlékezete !“ legét az anyai szeretetnek köszöni, adott Neked enyhülést a betegség nehéz óráiban... Immár megharcoltad a nagy harcot, melyet mindenkinek végig kell küzdenie... „ Te túl vagy már, nincs kétség utadon..." — szavaltad egykor meghatva, de még gondtalan szívvel.., Tudod akkor, amikor az iskolai élet derűjében az elégikus hangulat fájó érzése járta át kis sziveteket. Nagy, nehéz, szörnyű a fájdalom, melyet a gyermek elvesztése okoz az édesanyának. Te soha nem okoztál életedben jó édesanyádnak szomorúságot. Most is Te adod szörnyű fájdalmára a vigaszt. Ugy-e Magdi, te írtad egykor egy dolgozatodban: „A szeretet örök„! A Te meleg szereteted a vigasza jó édesanyádnak. Ezt a szeretetet itt hagytad, ez a szeretet sugárzik felém is kedves szemeidből, amint mosolyogva tekintesz rám a csoportképről fehér ruhádban, mintha mondanád: — A szeretet örök. . Tudom, hogy szerető lelked átöleli jó édesanyádat, s elmondod neki, hogy Te csak a jót és szépet élvezted az anyai szeretet melegében, Te mégnem ismerted az igazi életet, nehéz küzdelmeit, keserves csalódásait, Te az anyai szeretet őrködése mellett érkeztél a földi élet végállomására, és ő megérzi ölelésed és megérti a gyermeki szeretet szavait és megenyhül mérhetetlen fájdalma a Te el nem múló, hűséges gyermeki szereteted vigasztaló hatalmának erejétől. W. K. • ESPLANADE • Dr. Lakatos sanatorium Baden bei Wien Diáták, Szívállomás, Kénes fürdők. 348 Mérsékelt egységárak. Erdőházi Hugó: Vágnegyi fenyői: fésültek csinosra, mikor hegyek között kanyargóit zöld Tátra lábát megmosta, ódon királyi fenyőfa benne ragyogott. Zsolna mellett három nyelv zenéjét vitte hátán erdei csónak, Troncsén fölött látta hős Fatimát, ki sziklából véres vizet fakasztott Csák Máté uralkodónak. Hogy megkergette a kárpáti hegyeket s arany mezőkre dalolva futott — megöntözte a magyar földeket, mikor Komáromba eljutott. $n láttam őt. hogy a Dunába ömlött Dunamedence forrongó szivében, fehérre mosta a százados embervért a szabad alföldi szélben. Testvérfolyófa kis nemzeteknek, kiknek földjén sosem lesz eretnek, mert nem tüzes nyelv, de kenyér nő útjában, mi örök békével, élettel felér — csak menj utadra öreg Vág, békítsd meg körötted a népeket, hallgassátok népek az ő szavát, vízéiben hordja: bölcsőjében az új testvéri végzetet... Ártalmatlanná tették Délszlovenszkő legnagyobb tyuktolvaját. — január 31. Délszlovanszkón hosszabb idő óta garázdálkodott egy ismeretlen baromfitolvaj, aki különleges szakszerűséggel űzte mesterségét és nemcsak baromfit, hanem házinyulat, malacot s egyéb apró háziállatot is elemeit. Az ellopott baromfit orgazdáknak adta el olcsón, akik viszont a piacon értékesítették az állatokat. A tolvajlásokat az ismeretlen tettes oly ügyesen végezte, hogy nem lehetett nyomára akadni. Főfészke Komárom volt, de alig volt a környéken község, ahol be ne tört volna. Most végre sikerült nyomára jutni. Egy károsult baromfitulajdonos, a tolvajlás elkövetése után a komáromi piacon magánnyomozást végzett s észrevette, hogy baromfiait eladja egy baromfiárus. Azonnal a rendőrségre vitette, ahol az árus igazolta magáit s elmondta, hogy megbízás folytán árulja a baromfiakat. A rendőrség nyomról-nyomra haladva egy dunaparti vendéglőben megtalálta Takács Sándor volt kiskeszi cipészt, aki a baromfilopások jobban jövedelmező foglalkozására adta magát. Takácsnál a motozás alkalmával különös dolgokat találtak. Belső kabátja úgy volt megvarrva, hogy egy tucat baromfit hordhatott, észrevétlenül, az egész ember csupa zseb és akasztó volt, zsákok és horgok függtek rajta: a legteljesebb módon fel volt készülve a tökéletes tyúklopásra. Be is vallotta bűneit, s elismerte, hogy az utóbbi időben mintegy hatvan helyre tört be, Komáromban és környékén. Egy-egy »kiszállása« 15—20 tyúkot hozott neki. El volt látva nagyszámú álkulccsal is. Tettestársa Markovics József volt. Takácsot, Markovicsot s két orgazdatársukat átadták az ügyészségnek. — Halálosvégti baleset Pöstyénben. Drazsil Jaroslav pöstyéni bádogos segédet biciklijén menve rosszullét fogta el, minek következtében elvesztette a jármű felett az uralmat és a bicikliről leesett. Súlyos fejsérüléssel eszméletlen állapotban beszállították a pöstyéni kórházba, ahol azonban már nem lehetett rajta segíteni és hamarosan kiszenvedett Az elhunyt ismert sportoló volt és Pöstyén sportéletének kiváló tagja költözött el vele az élők sorából. „ 4** 80 „nea- P Vív» * iW ti»-. véA6 \lSí a V • tifctvo *■ «rp \egr és §w anek kell minden kávéba Vonat elé vetette magát fi Ógyallán egy szerelmes fiatal legény. — február 1. Kecskés István tizennyolcéves ógyallai legény szerelmes volt egy lányba, aki azonban ugylátszik, nem viszonozta szerelmét, mert a fiatal legény nagyon elkeseredett s öngyilkossági gondolatokat forgatott a fejében. Az öngyilkosságot valóra is váltotta: A hajnali szürkület védelme alatt kiment a vasúti sínekhez s a Komárom—érsekujvári személyvonat elé vetette magát. A mozdonyvezető a sötétben nem vette észre az öngyilkos legényt s a vonat kerekei végigmentek a fiatalemberen. A kerekek Kecskés Istvánnak mindkét lábát tőből vágták le. Kecskés István a helyszínén elvérzett s mire ráakadtak, már halott volt. Az öngyilkosság színhelye mellé egy botot szúrt a földbe, a botra egy papírdarab volt tűzve s erre irta utolsó bucsuüzenetét: „Te vagy, te vagy csalfa kislány“ — ez állott a cédulán Más verzió szerint a legény édesapja ellenezte a házasságot s efeletti elkeseredésében kereste a halált a fiú. Nagy részvét mellett temették el. Megalakul az uszodaszövetkezet ? Hétfőn délután nagyszabású megbeszélés lesz a városházán. A Komáromi Lapok hasábjain megindított „Uszodát Komáromnak“ akció nem várt nagy érdeklődést váltott ki Komárom lakosságának minden rétegében. Általánosságban mindenki csatlakozott az akcióhoz, tehát közóhajnak tekintendő a modern uszoda megépítése. Örömmel jelenthetjük olvasóinknak, hogy a lapunk által megtett első lépést most már a második is követi. Hétfőn, február 3 án délután 5 órára ugyanis egy nagyszabású megbeszélést hivott össze a városháza kistanácstermébe Nagy Jenő kormánybiztos és Gyalókay Miklós igazgató-főmérnöki Az összejövetel célja az uszoda szükségességének leszögezése, a hely megválasztása és az uszoda részvénytársaság vagy szövetkezet megalakításának kimondása. — A Tábortűz, a szlovenszkói magyar ifjúság folyóirata mindig érdekes és igen tartalmas. Szerkesztői, akik tanárok és irók, gondoskodnak arról, hogy a Tábortűz a fiatalságot vezesse, informálja, gyönyörködtesse. A lap januári számának gazdag tartalmából kiemeljük Magyar Győző értékes tanulmányát Rákóczi ifjúságáról, cikkeket Abesszíniáról, Angliáról, tanulmányokat a nagyvilág, az ipar, a technika, a művészet köréből, érdekes tréfákat, elbeszéléseket közöl s cserkészrovata igen gazdag. Bátran ajánlhatjuk minden szlovenszkói magyar fiatal fiú, leány kezébe: játszva oktat, vezet, gyönyörködtet. Egész évre 20 korona, megrendelhető Komáromban, Főgimnázium.
