Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-29 / 9. szám
4. oldal. >KOMÁROMI UARDISc 19356. január 29 — Öngyilkos lett egy dohánygyári munkavezető Komáromban. Gallé Sándor, 57 éves dohánygyári munkafelügyelő hosszabb ideje betegeskedett,idegbaja miatt. Vasárnap délután egy óvatlan pillanatban kiment házuk fáskamrájába s felakasztotta magát. Mire keresni kezdték s felesége később rátalált: már nem volt benne élet. Az esetet azonnal jelentették a hatóságnak, amely megállapította, hogy öngyilkosság esete forog fönn s megadta az engedélyt az öngyilkos munkavezető eltemetésére. Január 28-án, kedden délután helyezték a helybeli rom kath. temető ravatalozójából igen nagy részvét mellett örök nyugalomra. Legyen béke porain ! — Aki az orvos kocsijáról esik le. Nagy János komáromi konfliskocsis a komáromi külvárosba szállított egy komáromi orvost. A rettenetes külvárosi utakon a kocsi addig rázkódott, amig Nagy János egy zökkenőnél hirtelen le nem fordult a bakról. Súlyos koponyacsonttörést szenvedett. A szerencsétlenségben az volt a szerencse, hogy kocsiján orvos ült, aki elsősegélyben részesítette a fuvarost s kórházba vitette. — Hány rádió-előfizető van Magyarországon ? A magyarországi Rádió Társaság hivatalos statisztikája szerint a magyar rádió előfizetőinek száma meghaladta a 350.000-t. A hivatalos jelentés szerint december 33-én 353.907 előfizető van Magyarországon, ami a november 30-i jelentéssel szemben 3.694 főnyi emelkedést mutat. — Megjeleni a „Magyar Dalunk“ januári száma. A Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség „Magyar Dalunk“ cimü hivatalos lapjának januári száma változatos tartalommal jelent meg. Vezető helyén közli Fábry Viktor országos alkarnagy lendületes cikkét, melyben a magyar népdal fejlesztésére hivja fel a Dalosszövetség kebelébe tartozó dalárdákat s javasolja, hogy az országos karigazgatók látogassák meg időnként a falusi énekkarokat s praktikus tanácsaikkal támogassák a karvezetőket és egyleteiket. A novemberben Losoncon tartott elnöki és karnagyi értekezletről Schalkház Lipót országos titkár nagy alapossággal megirt jegyzőkönyve tájékoztatja az olvasót. A lap további főanyagát képezi Tóth Imre dalszeretettől fűtött Írása. („Vessünk dalt, hogy a lelkek nemesedjenek!“) Páldi Vilmos érdekes fejtegetése „Vegyeskar, — féifikar?“ címmel, egy beszámoló a szövetség szervező munkájáról s egy tájékoztató cikk az énekkarok hangverseny rendezéseinek bélyeg és illetékmentességéről. A hírek rovata közli a szövetség tagegyesületeinek teljes névsorát, a Komáromi Egyetértés Munkásdalárda jelentését az 1935 évi működéséről s több más egyesület közleményét. A lap ára számonként egy korona. Megjelenik negyedévenkint. Megrendelhető a Dalosszövetség központjában, Pozsony, Jakabvárosbiró tér 16 11. — A peches zeneszerző. Különös karriert futott végig Fest Vidor, a nyugatszlovenszkói magyar színház rendkívül tehetséges karmesterének operettje, a Betörők királya. Négyszer tűzték ki eddig a kassai rádióállomás műsorára s mind a négyszer le kellett venni a programról. Legutóbb decemberben kellett volna mikrofon elé kerülnie az operettnek, de a véletlen folytán ép arra a napra esett az elnökválasztás s a darab új dátumot kapott, január 22-ét. Ekkor azonban meghalt az angol király, megint eltolódott tehát a bemutatása. Most tűzték ki ötödször és pedig február 5-re. Remélhetőleg, hogy most már végleges a február 5-i terminus. — Tamás Mihály új regénye a rádió műsorán. Szép szerelmes nyár a címe Tamás Mihály legújabb regényének, amely egy másik kis regényével együtt még a tél folyamán megjelenik a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság könyvsorozatában. A derűsen megírt pompás új regényből olvas fel 'a szerző pénteken, január 31-én délután 5 óra 50 perckor a pozsonyi rádió mikrofonja előtt. A rádió nyilvánosságának alkalma nyílik a regényrészlet alapján Tamás Mihály egyéni hangját meghallani és cgv sikeres, jelentős csehszlovákiai magyar író legújabb munkáját megismerni. KOMÁROMI SZÍNHÁZ, SZÍNHÁZ! INSPEKCIÓ például enne muzsikának, már, hanem Országá-ban már azt is mai operettek mellett), a műfaj s milyen zenei Valami egészen más, különös varázsa van a régi operetteknek. Mint k a drága, szép Strauissamely nem is operett opera, (hiszen a Mosoly kevesebb a muzsika s operának számíthatjuk a hová lendült magasságokban tündökölt kezdeti korában. Más a lélek, más a levegő, más a szín és más a játék: ezl az érzést az idén akkor éreztük először, amikor a Velencei Kalmár ilt-oLl sután recitált s nem mindig tökéletes jelenetei tárultak elénk: bármiül volt is, de komolyabb volt, klasszikusabb volt, mint aztán a többi soron következők. Nem vagyunk konzervativek, — ellenkezőleg —, de mégis úgy tartjuk, bog}'’ a műfajok életében is van virágzás és dekadencia s vájjon ilyen elbírálással minek nevezzük a Jókai— Strauss Cigánybáróját s uramisten, minek azt az izét, azt a »Csak egyszer élünk «-öt... Nevezzük ígéret beváltásnak a pénteki előadást. Tekintsük annak, hogy a színház a sok selejt között adni is akar valamit Bármin! is van, végeredményben öl ujjunkon olvashatjuk össze azokat a darabokat, amelyeket a szezon végén fel fogunk jegyezni az utókor számára) — s ezt nem csak a színház hibája, hanem a közönség gusztusáé, vagy a drámairodalom könnyebbszerűségéé is... Egyszóval: Cigánybáró... Milyen régen hallottuk, sokan talán csak most először életükben. Klasszikus immár: kórusai, mozdulatlan mellékszereplői, az a végigénekelt rengeteg melódia, (ez már csupa »emlékkő«, — mondta áhítattal Fest Vidor), a szin és mozgás a színpadon, a jelmezes darab) a nagy finálék, duettek} trikók, a méltóságteljes játék: igyekeztünk elfelejteni azokat a kis visszásságokat, amelyek a mi kis színpadunkon menthetetlenül előfordulnak s szives szeretettel, ellágyult tekintettel néztünk, szomjas füllel hallgattuk ... A darab rendesen és szépen volt kiállítva, megrendezve. Mondhatni, hogy csak éppen a cigányok kosztümje volt mai, a többi meglehetősen korhű, a jelenetek mozgalmasak és tömöttek voltak, Galetta szépen rendezte meg, hiszen neki különben ez jutalomjátéka is volt és méltán. Ide énekhangok kellettek s a színház szerencséje, hogy a három főszereplőnek énekhangja volt is. Galetta megtalálta önmagát, kitünően mozgott, szépen énekieüjt s a darab nagy s őszinte siker volt úgy Yáradi Elzának, mint Olgyai Olgának is. Váradi Elza ragyogó hangja most érvényesült igazán: ilyen szerepekben szeretjük őt látni, ez a szerepkör való neki, örvendünk, hogy bemulalta képességeit. Nagyon kedves, behízelgő volt Olgyai Olga: illúziót keltő. Szerepét jól fogta fel s kitünően dolgozta is ki. Takács Oszkár, ha énekhanggal nem is bírta, ez ezúttal nem is volt fontos, Zsupán Kálmán klasszikus figurájában remek volt: egészen új Takácsot ismertünk most meg, aki ezt a szerepet is bírja. Kedves volt Vajda Rózsi, finom jelenség. Sok tapsot kapott a nyalka Tanay Emil, Barlos Józseffel is meg voltunk elégedve, a mellékszereplők is ügyesen simultak. Széles Adri és Erdélyi Edit tánca szép volt, különösen a kis Erdélyi táncol hallatlanul finoman, lengén, átszel lem ülve. Találhatnánk ilt-olt kifogásolni valót is. Hol nem? Ezeket most nem keressük, hogy illúziónkban tovább ringathassuk magunkat. Ismét azt mondjuk, amit a Velencei Kalmár esetében: ha vannak is hibák, (és ezúttal kevesebbek, mint a Velencei Kalmár-ban), ez most nem fontos. Fontos csak az, hogy meglehetősen kerek előadásban, három kitűnő énekessel, néhány kedves mellékszereplővel végre láthattuk a klasszikus, nagy operettet. Ünnepnap a nagy egyformaságban. Éppen azért sajnáljuk, hogy a Tatárjárás I nem tűzte ki műsorul az igazgatóság, pedig annak egyéb érdekességei is lettek volna. A «Cigánybáró mái csak egyet kifogásolunk: erőteljesek voltak meghúzások. Ne nagyon emlékezzünk meg a múlt héten játszott: »Csak egyszer élünk - című férem unkáról, amely külvárosi színházak nyári műsorára való s amelyet végigkellett néznünk a tehetséges kis Erdélyi Edit jutalomjátékaként. Vájjon nincscnek-e jobb színművek, mint ez? Miért ezt előadni, amikor ennél sokkal jobbak vannak még a tarisznyában? Sajnáltuk a remek táncos kis Erdélyit, valamint a többieket, hogy jobb darabhoz méltó buzgalommal fogyasztották magukat Harmath—Zerkowitz miatt. Nem kérünk ilyen darabot többet! Szombaton és vasárnap a »Viki ■< ment. Mulatságos, kedves ,jólmegírt darab, hálás szerepekkel s néhány jő színészi produkcióval. Zsúfolt házak nézték végig s mulattak ez előadáson. Ennek a darabnak az a szerencséje, hogy eltalálja a mai hangot, még akkor is, araikor háború előtti miliőbe helyezi az alakokat. Majdnem egyenletes előadás. Nagyon kedves, eleven, tehetséges volt benne Mihályi Lici: a nekiszabadult leány figuráját őszinte tetszéssel alakította, ragyogó alakítása volt Földes Dezsőnek egy nyugalmazott árvaszéki ülnök szerepében. Kedvvel, szívvel játszotta. Galetta valóban előkelő főispánt adott, nyugodtan, illúziót keltőén. Tanka Dóra szerepe színtelen volt, de tudott néhány meleg hangot megütni, Tanay Emilt szeretjük, kedves, ambiciózus szülész, szerepében nem volt semmi zökkenő: szívesen játszott. Takácsnak volt néhány jelenetében szép sikere. Bartos József komolyan igyekezett, de több illúziót kellene keltenie. Az egész előadás jól pergett. (szv) (Bucsuelőadások.) A mai napot is beleszámítva, már csak két estén mehetünk színházba és aztán búcsút mondunk derék színészeinknek, akik február elsején már Losoncon játszanak. Ma, szerdán, Borka Géza és Fest Vidornak tegnap olyan nagy sikert aratott operettje, a Hajrá, szenzáció 1 cimü, holnap, csütörtökön bucsuelőadásul és a kiváló komikus Takács Oszkár jutalomjátékáuí egy pompás vígjáték, a „Nem ismerlek többé !“ kerül színre. E két bucsuestén bizonyára telt ház búcsúzik szinészeinktől. A csütörtöki bucsuelőadáson a sok derűs percet szerző Takács anyagi jutalomhoz is jut a telt ház révén. Nagy sikerrel mutatták be kedden este a Borka-Fest operettet. Tegnap este premier volt a színházban, meleg, sikeres premier. Komáromi szerző darabját lűzték műsorra. amaz Ígéret beváltásában, hogy szlovenszkói szerzőket is megszólaltat a nyugatszlovenszkói színház. Hiszen kötelessége támogatni a kisebbségi színpadi irodalmat is! A Borka- Fest zenés vígjáték két vidám, élénk, lehetséges szellem találkozása: a Hajrá szenzáció! mulatságos, fordulatos és néhány ötletes jó szereppel ellátott darab. A mulatságos szöveg főszereplője tuiajdoiiképen egy távolbalátó készülék, amely Dénesdy mérnök találmánya s amelyet a mérnök gazdagon akar értékesíteni. Á találmányt humoros jelenetek között ellopják s a keresés megindul, a szereplők az Alacsony- Tátrában keresik a készüléket s itt találkoznak ismét. A harmadik felvonásban a készülék megkerül ugyan s működését bemutatják, de a mérnök megsemmisíti, mert túlságosan őszinte ez a távolbalátó csoda: elrontja az illúziókat, meztelenre vetkezteti a lelkeket. — Ez a darab rövid tartalma, ami közben van, az mulatság, móka, finom szerelmi jelenet, itt-ott burleszkkomikummal vegyest. Lapzárta miatt csak röviden szólhatunk a fordulatos cselekményről, ötletes szövegről és Fest Vidor remek, fülbemászó muzsikájáról. A színészi munka nem mindenben volt tökéletes. Erdélyi Edit és Vajda Rózsi kedvesek, vidámak voltak. Takács Oszkár nagyszerű zsáneralakol játszott sok szívhumorral, Tanay Emii komoly, férfias volt; Bartos József, a széphangú Váradi Elza, Alszeghy Lajos, Erdős József, Maár János s egy táncában Széles Adri működtek közre a sikerért. A darabot a közönség igen kedvezően fogadta, soka! s kitünően mulatott és a két szerzőt melegen, szeretettel ünnepelte. Az előadást ma este jnegismétlik. A szlovenszkói színpadi irodalom újabb, sikeres munkával gyarapodott Borka Gézának, az igen tehetséges színpadi szerzőnek vígjátéka állal. (szv.) — A besztercebányai új leadó. Mint ismeretes, Besztercebányán a csehszlovák Radio journal egy új adót állított fel, mely a kísérleti leadását már megkezdte. A köztársaság nyugati részén lakó rádióhallgatók azonban csalódtak akisérleli leadást végző leadóban, ezek ugyanis azt várták, hogy az új hoszszúhullámú adó oly erős lesz, mint az ugyancsak hosszú hullámhosszon dolgozó königswusterhauseni, varsói vagy droitvichi adók. A lucerni konferencián a csehszlovák Radiojournalnak sikerült új szlovenszkói leadója számára rádió hullámhosszat szerezni, azonban a rádió számára fenntartott hosszúhullámok zónája már annyira foglalt, hogy az új állomás az úgynevezel t »nem nyilvános szolgálatú« hullámhosszok zónájába került. A csehszlovák postaügyi minisztérium a íucerni konferencián meghatározott irányvonalak pontos betartása mellett járt el és tavaly az elektromagnetikus pólus intenzitásának mérése során a legjobb eredményeket mutatta fel. A Icádétól 150 kilométeres keleti irányú távolságban, Kassa környékén, Zsolna környékén. 50 kilométeres északi távolságban és Nyílra irányában egyforma erősséggel hallható az új leadó közvetítése. rusticana. Egy tizenért az olasz Monteegénye vetélkedett. A — nyilván amerikai - úgy határozott, döntik el a kér-— Cavalleria nyolcéves teán; hello falu két két vetélytárs - filmek hatása alatt hogy párviadalban dóst. Az ellenfelek hajnaltájban a falu határában kezdődő erdő szélén találkoztak és úgy volt, hogy a párviadal befejezése után megjelenik igennel maga a leány is és boldogító tünteti ki a győztest. A leány az előre megállapított időpontban meg is jelent, de nagy rémületére, mindkét imádóját holtan találta. A vad tőrviadalban ugyanis mindketten súlyosan megsebesültek és mielőtt még segítség érkezett volna, mind a kettő belehalt sebeibe. — Az Ipolysági járásbíróság tolvaja. Zobek Vilmos ipolysági péksegéd, otthagyva mesterségét, a könnyebben jövedelmező, de veszélyesebb tolvajlásra adta magát. Azzal kezdte, hogy felnyitotta álkulccsal az ipolysági járásbíróság egyik irodájának ajtaját s két Írógépet kapott két karjára. Éppen kiosonóban volt amikor rajtacsipték s letartóztatták. Megmoíozása alkalmával igen sok álkulcsot találtak nála, ami arra mutatott, hogy még több hasonló tolvajlást is tervezett s a járásbirósági csak próba volt. Mivel rovottmultu: hatheti fogházra Ítélték. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, akik felejthetetlen, drága halottunk Gallé Sándor temetésén megjelentek vagy részvétüknek koszorúk, virágok küldésével és más módon kifejezést adtak, úgyszintén a Dohánybeváltó tisztikarának és munkásainak testületi megjelenésükért ez utón mondunk hálás köszönetét, Komárom, 1936. I. 29. 3i A gyászoló család.
