Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-25 / 8. szám
»KOMÁROMI LAPOK« J 936. január 25- ASSZONYOKN AK. Bunda és szőrme. Az idei bundadival éppoly szeszé-. ]\i‘s. változatos és leleményes, mini a ruhák divatja. Néhány évvel ezelőtt rsyk egylete bundát viseltek: az egyenes sáIgái 1 errat díszített, elől összefogott hoss'zú bundát, amely bár meleg voll, de otrombává tette a legszebb alakul is. Ma már egészen máskép kezelik a szűcsök a szőrmét. Olyan puhává, hajlékonnyá és amellett tartóssá tudják tenni, úgy szabják, húzzák. varrják es raffolják. akár' a legkönnyebb gyapjúszövetet. A kabátok fazonja is nagyon megváltozott. Aliány bunda, annyiféle szabás és ahány alak, annyiféle alakraszabott bunda. A tél elején erősen lanszirozlák a színes szőrmékét, kék, vörös, zöld színre festeti rókák, bueno-bárányt, a ruha színében tartott háromnegyedes, bőhátú kabátokat. Különösen a bársony színeit próbálták utánozni szőrmében, de miután Pesten nem igen fogadták el ezt a divathóbortot, csak alig néhány kék bueno-bárányt láthattunk a léli korzón. Amerikában nagyon divatos az aranybarna seal, míg Párizsban rengeteg aranyfókát látni dóul re d'orée i. Molvneux földig-erő ezüstrókakeppcí mulatott (izénkét darab hibállan állatból és pompás, de nálunk eladhatatlan, megfizethetetlen csincsilla darabokat. Pesl és Becs divalh öl gyeinek körében a seal és nrrz diadalmaskodott, a szürke és fekete perzsaláb melleit. Nagyon érdekesek a kétféle szőrméből összeállítóit bundák, fekete scalgallérral és seal-kézélővcl díszített B reit sc 11 \va n z -k abá tok. mégpedig széles, angolos kihajtös gallérral, amely elől széles szőrmecsíkban folytatódik, végigfut a kabát szélén és nagy zsebeket képez. Fekete sealkabát szürke perzsaszőrmével kombinálva szintén nagvon élénk és szép színösszeállítást ad. A bőiiálú paleto kissé rövidebb lett, alig ér csípőn alul, nagyon bő, gyakran csak elől szélesedő, három gombbal legomboll kihajlóval. így jobban melegít és estélyi belépőnek is nagyon szép, főkép ha egyszínű szőrméből készül. A kepp kétféle változatban divatos. Max, a híres párizsi szűcs egészen rövid, sportszerű, mellénnyel egybeszabott koppokéi mutatott, egészen férfias, négy gombbal gombolt fazonban. A mellényt kepp nélkül, elől nyitóiI szőrmekabát alatt is viselhetjük. Másik formája a kepp ne k földig érő. puhaesésű, hindu-stílusú, az alak köré csavarható. Láttunk Maxnál még tündééi szépségű nerzkeppekel is, amelyeket az egész alakon körbefutó, spirális vonalakban összetoldotl bőrökből állították össze. A nerz különben is egyike a Jeghálásabb. legmelegebb szőrméknek. Mély. aranybarna színben különösen értékes és szép. De nemcsak kabáton, hanem ruhán is gyakran látunk prémezést és külön levethető nagy, kerék szőrmegallérokat is. Elragadóan szépek a fehérre és barnára festett hermelin-gallérok, elől kis szalagesokor-szerű részszel. Ügyes szűcsök úgy készítik ezeket a kis gallérokat, hogy bundával és anélkül is viselhessük őket. így a színház nézőterén, ujjatlan ruha fölött. A kabátok szőrmezésénél kétféle törvény uralkodik: a délelőtti sportkabátokat elülő színű szőrmével díszítjük, mégpedig rövidszőrü buenoval, fókával, ligrissel a délutáni, lágyabb vonalú. díszesebb kabátokat rókával, nerzzel és hermelinnel. A kabátdíszílés legkedveltebb formája a nagyon magas kézelő néha az egész ujj szőrméből' van), viszont a gallér sokkal kisebb és keskenyebb, mint tavaly, néha csupán prémnyakkendő, amelynek felsőrésze, teljesen szőrméből van, de mellette fekete szövetruhát is láthatunk, fehér hermelin kihajtóval és övrésszel. A magas, csúcsos, vagy háromszögletű szőrmesipkák is nagyon divatosak. Nem a tavalyi oroszos kucsmaformában. hanem sokkal szabálytalanabb, archoz sirmdóbfa. esetleg tollal diszitelt alakban. Nem vagyunk ugyan hívei Shiaparclli eznslrókafarkkal díszített prémsapkájának, amely az eszkimók fejviseíetére hasonlít. de rajongunk a kis hermelin - tokkért, amelyet Agnes, a leghíresebb párizsi masamód állított ki minap zöld smaragd dísszel és ugyancsak lehér hcrmelingallérral együtt. A szőrme felhasználási köre erősen tágult ezidén. Mint díszítő elem is sokat szerepel a selymesen lágy feldolgozásúpa legváltozatosabb divatszínekben tündöklő szőrme, amelyet '— úgy látszik — csak most fedeztek fel igazán a divat művészei. Receptek. KrémSzerü szendvicsek. 1. Sonkakrém. 5 dkg. vaj 1 kávéskanál mustárral habosra keverve, 25 dkg. kétszerdarált sonka belekeverve-> 1 del. kemény tejhab. 2. Libamájkrém. Kacsa vagy kisebb libamájat kevés hagymával világosra sütünk. Melegen a zsírral és hagymával átpaszírozzuk. 2—3 kanál kemény, csurgatott tejfellel jól kikeverjük, teszünk bele kevés fehér és fekete borsot. 3. Szardiniakrém. 1 doboz (kb. Jö dkg.). áttört, szálkátlan szardínia. I» dkg. habosra kevert vajpkevés szardella és citromlé, hogy kellemes ízű legyen. Díszítésül kis szardíniát tehetünk. 4. Huspürékrém. Maradék paprikások: borjú, csirke, marha, lével együtt átpaszírozva, kemény tejfellel puhítva. Ezekkel a krémekkel vastagon kenjük a zsurkenyérszeleleket. A krémszendvicseket is díszíthetjük aszpikkal, keniénytojásszelcllel, tápéival, ecetesunor kasza lel lel, vajspricceléssel, stb.-vel. GYERMEKEKNEK Óriások veszte. Molalkó. a le.bírliatallan óriás, option ebéd után volt. Kitépett egv hatalmas. kétszázéves fenyőt, két újjá közt végighúzta, hogy csak úgy spricceltek széjjel az ágai. aztán kényelmesen nekivelköződötl a fogvájásuak. Azon bosszankodott, hogy a mámmal roppant kárt csinál az erdőkben. Amerre jár, pusztítja, tördeli a Iákat, már pedig .Molalkó faevő volt, ebédre most is tíz hold tölgyest evett meg, ha már most a maminut mindenütt derékba töri a legjobbízü fákat, mi marad neki végül? El is határozta, hogy szépszerivel agyoncsapja, de mindéi, hogy irmagja se maradjon. Amíg ezen tűnődött, arra jött egy oroszlán. Szép, dühös állat voit. rettegett tőle az egész őserdő, csak éppen Moialkó nem, mert hiszen hozzá képi'sl ez az oroszlán csak kismacska volt. Oda is szokott mindig dörgölőzni Molalkó lábaihoz, de most még csak feléje se nézett, inkább elfordította a fejét tőle. Mi van veled, Leó? kérdezte Molalkó. Még csak nem is köszönsz nekem? De az oroszlán oda se bojszintotl erre a beszédre, hanem sirült befelé az erdőbe. Héj, Eeo! Ide gyere, ha mondom! kiáltotta haragosan az óriás. mert ha elkapom a farkadat, úgy a földhöz csapiak, hogy azl se mondod többé: kvák! Ikidig se mondtam. — dörmögle Leó. — De jobb lesz, ha nem mórikálsz vfelem, mert jön a Hétszerem sebb s a nyakadra ül. akkor aztán örülhetsz, ha magad ki tudod mondani, hogy: kvák! Mit beszélsz? Ki az a Hétszer - erősebb? Na iszen. csak idejöjjön, lat olyan csudát, amilyet nem látott, amióta két ágra szakadt! Hanem az oroszlán csak a hátsó lábával rúgott ki olyanformán, hogy: beszelhetsz jó vitéz, senki sem Hallgat rád! ami még jobban fölingerelte a derék Motalkót. Fölkapott hál egy mázsás szikladarabot és Lep után vágta. Figyelmeztetésképpen. Szerencsére Leo akkor már a fák védelme alatt volt, nem történt nagyobb baja, liánéin nyolc fa rendre kidőlt Molalkó gyöngéd dobása következtében... És hogy még erre se. alázkodott meg Leo. az óriás utána eredt, két lépéssel elérte, elkapta a nyakánál, mint a macskát s a bajusza alá emelte, onnan dörgölt rá: Beszélsz már végre, te pernaliajdcr! Jó, jó, csak ne szidd mindjárt az öregapámat! nyögte Leo meghunyászkodva. aztán, hogy Motalkó mester leült, az ölébe kuporodott, úgy beszélte: Kérlek, az úgy volt. hogy tegnap leballagtam a puszta felé és estére kiálltam a szélére, hogy elvégezzem! rendes esti bőgősemet minden nyai ajás állatok megfélemlítésére. De még ki sem nyitottam a számat, mert rettentő porfel leget láttam, holott semmi szél nem volt, a falevelek is a bőgőseméi várták, hogy kissé megrendülhessenek. Mondok: mi a csuda az a porfelhő, amikor a levegő meg se libben? És sonifordálok közelebb. Jó, Szakara-színű köpenyemet fülig húztam, meri fröcskölt a homok, mini a záporeső, de a kíváncsiság csak hajtőt! előrü S egyszerre aztán látom, hogy egy ménkűnagy pasas dolgozik Ott s lapátolja a homokot a két rettentő tenyerével. Néha kikap valami követ s hamm! bekapja, csak úgy harsog a fogai közt. No. fene a gusztusát! gondolom. Még közelebb megyek, már magam is csupa homok voltam s látóim, hogy egy város romjait ássa ki az ipjse s azokat a kis köveket csak úgy Ízelítőnek kapta be. Meri ahogy egy jókora kupolát kiásott, hát alapkövestől úgy beho.inlintotta, hogy ijedtemben majd lenyeltem a tulajdon fejemet... Mondd csak. komám, nem lódílasz egy kicsit ? Mert megpeckelem ám az orrodat!- Már mint éli? Váljék kővé az egész őserdő, ha csak egy hajszálat is lódítottam, — verte a mellét Leo. — Mert szemem láttára vagy két-három kerületet is kiásott és felfalt a Hétszererősebb, utána meg homokot mert a kalapjába, azt itta s amikor kinyújtózkodott, akkora volt, jaj. én azl ki se tudom mondani! Nagyobb, mint én? kérdezte Molalkó. Nagyobb! Erősebb is ? Legalább hétszer. felelte Leo, de gyorsan behúnyta a szeméi, nverl tudta, hogy Molalkó azon nyomban ledobja az öléből. Úgy is történt. Leo talpraesett s iszkolt elfelé. Motalkó meg elébe ment a másiknak. Mert tudni akarta, ki légyen az. hiszen eddig abban a hitben élt, hogy kividé nincs más óriás a föld kerekén. No. nem kellett messzire mennie, meglátszott ez a felhőkarcoló jó távúiról. De az is meglátta ám Motalkót. Az első pillanatban azt nézték, mit is vághatnának hamarjában egymás fejéhez, de aztán meggondolták a dolgot és barátságosan közeledtek egymáshoz. No nézd el. nézd, hát van még kívülem is ember a világon? mondta a HétszererŐsebb. — Szerbuc. komám! s nyújtotta a tenyerét, amely akkora voll, mini teszem azl. egy kaszáló rét. Hát akkor szerbuci mondta Motalkó is és kezetfogtak. És hogy semmi hiba ne essék az udvariasságban, Motalkó kitépett egy csomó fenyőt s nyújtotta a vendégnek: Parancsolj egy kis csemegéi!... De a HétszererŐsebb se akart hátramaradni és rugdalózni kezdeti, amíg egy sereg követ, falat és homokot föl nem kotort, azt kapta marokra s nyújtotta viszonzásul: Parancsolj te is, komám ! Hát ettek, ették az egymás kosztját, de nem szívesen. Ennek nem csúszott a homok, annak a fa. Hanem azért csak kínálgatóztak. Csak sose sajnáld, öregem, terem ill bőven! — így Motalkó. — Iszen én is szívesen adom! - kedveskedett I Iélszererősebb. És fuldokolt mind a kettő. — Hová valósi vagy? kapott levegő után Motalkó. — Csak ide Sehonniába, — lélekzett nagyot két fenyő közt HétszererŐsebb — És csak így egyedül éldegélsz? — Csak. csak. Unom is magam szörnyen. Szibériától Afrikáig megettem már minden valamire való fát s legföljebb annyi a változatosság, hogy az 'egyiken van hangya, a másikon nincs. De azért csak parancsolj, kedves rokon! —Parancsolj te is! és egy kalapnyi homokot nyomott Motalkó torkába. Boldog va-gyok, ho-hogy ta-lálkoz-tunk. köhögte Motalkó, hogy a verejtéke is csörgött. Talán bizony nem ízlik ? — kérdezte HétszererŐsebb. Ho-ogvne ízlene! De még menynyi-rc íz-lik! nyomta magába a köveket. Hál neked, komám? Nekem is ... De már ekkor tiaffvon rosszul voltak, hanem azért szeretettel nézték egymást és mindenük igyekezeti evésben a másikon túltenni. No, még egy falatot... Nincs az a rakott szekér, amelyre még egy villával föl ne férne, bíztatták egymást már csak a kezükkel, inert szó alig fért ki a torkukon. Persze, nem sokáig, meri egyszeresük hátradőltek és végük volt. Akkor előbújt lato és körülszaglászta őket és azon gondolkozott, hogy hol kezdhetné ki legkönnyebben őket, de jöttek a sakálok, hiénák, keselyűk is mind, hogy segítsenek neki az. eltakarításban. És azóta nincsenek óriások a földön. Tavasz a télben. Jaj de furcsa, jaj de furcsa Ugye Pisti, ugye Julcsii, Hogy orgona legyen Kdén S százszorszép a messzi réleit? Rózsa nyílik, nem is egy helyi. Virágos most nem is egy kéri, Ibolya meg árvácska nő Télen. Hát ez nem feltűnő Gyümölcsfák is virágzanak. Na ps nyárral el félts zanak. Olyan mint egy tündérmese. Nem hinném el ha mondanád, Nem hinnéd cl ugye lé .se:’ A naptárban január van Nyitót virág januárban!... Mégis félek, hogy a vége Rossz lesz a nap melegérez Előj ölt a sok virág. Pedig jön a télvirág. A virágok mind elfogynak. Havas sírba nyugodhatnak. Jobb lett volna, hogyha várnak. S nem hisznek a napsugárnak. * Hinni kell, de nem bárkinek. Meg kell nézni, kinek-minek? Sok ígéret üres-füles. Hazudozó sokszor ügyes. Kis emberek kiesi esze Nem tudja, hogy ád-e, vesz-e. Aki szépen szé)l hozzájuk. Nem hoz-e bút. bajt reájuk! Aki okos, az megkérdi Szüleitől, mit kell néki Tenni, vagy felelni éppen, S kerül a bajból épen.
