Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-25 / 8. szám

0 4. oldal. »KOMAROMI LA#OK< Hogyan állapítják meg a bűntettesekről, hogy beszámithatók-e? Nincsenek titokzatos műszerek és trükkök. - Kik a veszedelmes elmebetegek - Kivégzett emberek koponyái az üvegszekrényben Hogyan figyelik meg a/ elmeállapotot? Nincsen titokzatos megfigyelés! Nin­csenek különleges módszerek, trük­kök. Az elmeorvos csak az illető min­den megnyilvánulására kiterjedő pon­tos és szakszerű megfigyeléssel álla­píthatja meg a betegséget és az elme­állapotot. A megfigyelés mondotta egy törvényszéki orvos kiterjed az il­lető minden élelmegnyilvánulására. Kezdődik lesli vizsgálattal. Tetőtől-tal­­pig megvizsgálják.* van-e valamilyen baja, valamilyen rendel lenessége. Sok­szor már a testi vizsgálat is rámutat bizonyos elmebajra, illetve annak oko­zójára. Rendellenes koponya, rendel­lenes fül, orr. iögazal. szem, sokat el­árul, de biztos következtetési ezekből a jelekből még nem lehet levonni, mert a degeneráítság maga még nem elme­baj. Igen sok degcnérált ember van, aki nem elmebeteg. A degeneráltságot, az idegek reflexeit, stb. csak szimplá­ménak vesszük a további vizsgálatok során. A továbbiakban az illető egész életét végigkutatja az orvos. Az or­vosnak tudnia kell, hogy mi történt az illetővel szülelése pillanatától kezdve Milyen körülmények közöli nőtt fel. milyen voll gyermekkora, mi Íven szen­vedélyei voltak, milyen iskolákat vég­zett. milyen játékokat kedvelt, mikor kezdett dohányozni, szeszes italt inni, stb.'.' milyen tanulmányokat végzett, milyen pályára'készült, hogyan fogott hozzá tervei eléréséhez, milyen eszkö­zökéi vett igénybe ezekhez? Orvosilag ezt életvezetésnek nevezik Az orvos­nak pontosan kell tudnia az illető egész é 1 etvezetéséi. Miket kérdez az elmeorvos? Következik az ismeretkör vizs­gálata. Ennek száz és száz módja van. Természetesen alkalmazkodni kell ah­hoz, hogy az illető milyen környezet­ből származik és milyen az iskolázott­sága. Diplomás embernek egészen más kérdéseket lesznek fel, mint például egy földművesnek. Az ismeretkör vizs­gálatánál az ismeretkör minden ágá­ból tesznek lel kérdéseket: történe­lem, számtan, algebra, irodalom, mű­vészet stb. Bűneseteknél különösen fontos az illető jogi fogalmai! is vizsgá­lat tárgyává tenni, A kérdések az il­lető egyénisége szerint változnak. Is­kolázatlan. primitiv embertől nem kér­dezik. mit tud a gravitációs elmélet­ről. Városban felnőtt latéi ner-család­­l>ó) származótól nem kérdezik, hogyan kell 'boronálni, vagy csirkét keltetni. Az ezerféle és más-más ismeretkörhöz tartozó kérdések között vannak egy­szerűek. amelyekre minden áílagem- Ixt lúd felelni és vannak olyanok, amelyekre csak az tud felelni, aki az­zal foglalkozott. A kérdésekét össze­vissza tesszük fel, hogy az agy reagá­­ióképességél lássuk. Az iskolában ta­nult dolgok kérdezésével az emlékező­tehetséget tesszük próbára. Ez az ismeretkörvizsgálat téveszti meg leggyakrabban a laikusokat. Akik az elmeorvosi vizsgálatnak csak ezl a részét nézik, azok abba a tévedésbe eshetnek, hogy aki nem tudja meg­mondani mikor volt a bécsi béke., vagy mi az a kohézió, az elmebeteg­nek nyilvánítható. Holott ezek a kér­dések. tehát az ismeretköri vizsgálat, csak egy kis részét teszik az egész vizs­gálatnak. A butaság, müveletlenség, is­kolázatlanság. valamely ismeretkörben való tudatlanság nem elmebetegség. Az ismeretkör-vizsgálat után kö­vetkezik az illető alkalmazkodási ké­pességének. térben és időben való tá­jékozódásának, megfigyelőképességé­nek. emlékező tehetségének megvizs­gálása. Azután illetőképességének, val­lásos és erkölcsi érzetének megvizs­gálására kerül sor. Mindezek közben uz orvos állandóan figyeli az illető hangulatát, megjégyzőképességét, stb. Újabb vizsgálat, hogy az illető írását, rajzolását nézzük. Ennyi és ennél több vizsgálat üsszelevéséből állapítja meg ezután az elmeorvos a diagnózist. Az elmebeteg mérnök albuma. Közbevelően elmondok egv cse­lei. Intelligens, művelt ember volt. Mindenre precíz választ adott, abszo­­lul normális embernek látszott. El­mebetegsége akkor derült ki. amikor előkerült féltve őrzött titka: egv női aktokkal tcleragasztoll hatalmas al­bum. A képeken az összes nők sze­mere fehér fályolt festett, fis ez az ember, aki normálisan viselkedett,aki a mértan, fizika, történelem és iroda­lom kérdéseire a legintelligensebb vá­laszokat adta. arra a kérdésre, miért festeti a női képek szemére fátyolt, zavarba jött, makogni kezdett és hosz­­szas faggatás után derült ki. hogy az a rögeszméje, hogy a nőknek késsel kiszúrta a szemét. A kóros elmeálla­potnak meg vannak a maga jellegze­tes tünetei, amelyeket a szakértő or­vos mindig pontosan meg tud állapí­tani. Az elmebeteget sohasem az etikai fogyatékosság jellemzi. Minden bűn­tettesnek etikai érzéke fogyatékos, hi­szen éppen ezért követ el bűnt. De azért nem elmebeteg. A bűnöző átgon­dolja cselekményét, tisztában van az előzményekkel, a Lettel és a következ­ményekkel. Igyekszik óvatosan, rava­szul véghezvinni leltét és igyekszik az áruló nyomokat eltüntetni. Az el­mebetegnél jellemző, hogy mindezt rosszul, abnormálisán csinálja. A rosz­­szal is rosszul csinálja. Ha megálla­pítható, hogy a bűntettesnek nem csak etikai érzése, hanem az értelme is fogyatékos, akkor lieszániítha lósága csökken, vagy teljesen hiányzik. — Vannak elme lie legek, akik vala­mely irányban valóságos zsenialitást mutatnak. Voltak előttem olyanok, akik például megdöbbentően zseniális fe jszámolók voltak, de egyébként kény­szerképzeteik voltak. Ezek valóban el­mebetegek. Igen érdekesek a perle­kedés! tébolyban szenvedők, akik olyan rengeteg munkát rónak a bíró­ságokra. Ezeknek nagy része kitünően tájékozódik helyben és időben, kiváló szónokok, sőt debatterek. Hosszú, ne­héz és fáradságos megfigyelés kell hozzá, hogy a téboly! meglehessen ál­­lapílani. — A megfigyelés úgy történik, hogy az orvos az illetőt magához rendeli és beszélgetni kezd vele. A testi vizs­gálat közben is beszélget és így be­szélgetés közben teszi fel kérdéseit. Hosszú ideig tart a beszélgetés és a megfigyelendő azt hiszi, hogy az orvos valóban csak beszélget vele, kíváncsiskodik és nem is gondol arra, hogy ez mind már a megfigyeléshez tartozik. Az illető azt hiszi, hogy mindez csak fecsegés, az úgynevezett »megfigyelés« majd azután követke­zik valami titokzatos módon, vagy rejtélyes eszközökkel és nem veszi észre, bőgj' az orvos minden mozdu­latát figyeli, minden szavát megjegy­zi. A szimulánsok rendszerint már itl elvesztik a csatát. — A laikus közönség csak a yza­­jos« elmebetegeket ismeri és csak an­nak kór tüneteit ismeri fel azonnal. Ezek pedig a kevésbé veszedelmesek, mert hangos és feltűnő viselkedésük­kel azonnal elárulják magukat és így zárt helyre kerülnek, mielőtt valami borzalmas bűntény elkövetésére ide­jük volna. — Sokkal veszedelmesebb a csen­des elmebeteg, mert az hosszú ideig észrevétlenül jár-kel az emberek kö­zött és mire észreveszik a bajt, akkor már elkövette a jóvátehetetlen dolgot. — Ez a magyarázata annak, hogy a csendes elmebeteg évekig ülhetett a hivatalban, senki sem vette észre, hogy beteg, elkövethette a durva, pri­mitív könyvhamisításokat, amelyek­nek előbb-utóbb úgyis ki kellett de­rülniük. Mikor kiderült és megvizs­gáltuk, kiderült, hogy az elmebaj jel­legzetes tünetei már hosszú évek óta meg voltak, csak az emberek nem vet­ték észre rajta. önmagukat leplezik le a szimulánsok. — A szimulánsok leleplezéséről is téves hit uralkodik. A színlelő lelep­lezésénél nincsen szükség semmiféle erőszakos módszerre, sem hidegzu­hanyra, sem villanyozásra. Bármilyen ügyesen akar valaki szimulálni, előbb­utőbb kicsik szerepéből. — Vannak, akik akkor sem adják meg magukat, ha a dühöngésben ki­fáradnak és tovább akarják adni a csendes elmebeteget, Igén- ám, csak­hogy nem tudjál!, hogy sokféle elme­­betegség van és nem elég összevissza­ságokat beszélni ahhoz, hogy elmebe­tegnek nyilvánítsák. Á szimulánsok rendszerint abban hibáznak, hogy más tünetei mutatnak, mint amilyen elmebetegséget színlelnek. ; — Egy merénylő például a para­noiát színlelte. Azt hitte, nagyon ügye­sen, jól szintéi. Csak arról az egy­ről feledkezett meg, hogy a paranoia jellemző tünete, hogy a beteg a vég­letekig titkolni igyekszik baját. Kön­­tőrfalaz, állig begombolkozik, elbújik az emberek elől, kérdésekre nem vá­laszol, csakhogy ne kelljen beszélnie kényszerképzeteiről. A merénylő pe­dig hangosan, kérkedve, szinte tál­cán nyújtotta elénk azokat a bolond­gombákat, amelyek a paranoinának nem jellemző tünetei, hanem legfel­jebb kísérő jelenségei. l|y állapítot­tuk meg, hogy nem elmebeteg, ha­nem gazember. — Vannak, akik tébolyt színlelnek, de csak a butaság vagy a tudatlanság szimptomáil tudják megjátszani. Volt egy szimuláns mérnökünk. A maga módszere szerint az emlékezéshiányt akarta szimulálni. A Mialyánlcot úgy mondta el, hogy minden ötödik be­tűt kihagyta, a hónapokat úgy mond­ta el, hogy a márciust és áprilist mindig kihagyta. Kétheti megfigyelés után megállapítottuk, hogy nem szen­ved emlékezés hiányában, hanem el­lenkezőleg. Kitűnő memóriája van. Sohasem felejtette el. hogy beszéd közben milyen hibát mondott, mindig ugyanazt csinálta, sohasem felejtette el. sohasem hibázta cl. Végül ő maga is beismerte, hogy szimulált. Vigyorgő koponyák az üvegszekrényben. Igen érdekes a megfigyelőintézet múzeuma. Nincs a világon olyan plasztikaiul. mely ennél érdekesebb, borzalmasabb látványt nyújtana. Üvegszekrényekben egymás mellett itt pihennek az összes kivégzett gonosz­tevők koponyái. A békebeli gyilkosok, a kommün terroristái, az utóbbi esz­tendők kivégzettjei vigyorognak elő halálfejekként az, üvegszekrényből. Majdnem valamennyi koponyáján megállapították az orvosok a rend­ellenességeket. Számos kivégzett rab­lógyilkos agyvelejét is itt őrzik spi­rituszban. Ezekből is érdekes meg­állapításokat teltek az orvosok. Az intézet egyébként belülről nem is látszik börtönnek. Ragyogó tiszta berendezés, hófehér ágyak Igen sok bűntettes állapotát vizsgálják itt meg és a legtöbben igen megelégedettek, amikor az orvosok épelméjűoknek nyilvánítják őkel. Mert hiszen az ép­elméjűt határozott időre ítélik el a bírák és a büntetés letelte után sza­badlábra kerülnek, de akire kimond­ják, hogy elmebeteg, az sohasem tud­ja, visszakerül-c még valaha az em­berek közé. Emikor a vásárolt libák otthonosan érzik magukat. Aki a sa/dt libáit vette meg. — Száz liba egy sorban kezdetű régi népdal a valóságban. . — január 24. Nem mindennapi tragikomikus eset történt a napokban Nagymegyeren. A humorosnak vehető eset következ­ménye az lett, hogy egv veszedelmes baromfitolvaj bandát lepleztek le. Az egyik nagymegyeri baromfi ke­reskedő jó korareggel kiment a 'heti piacra, ahol őrömmel állapította meg, hogy a baromfikereskedő kartársak kissé elaludták az időt. Csak egyedül maga volt a piacon, mint vevő. Sie­tett is ezt a konkurrcnciamentes időt kihasználni és hamarosan lebonyolí­tott egy nagyobb libaü/letet. Vidáman dörzsölte a kezel és bizo­nyos káröröm ütött tanyát lelkében, hogy a helybeli kollégákat ugyancsak megelőzte. A jó vásár örömét csak az homályosította cl, hogy azon aggó­dott, hova teszi a most vett libákat, hiszen a libaketrecek mind tele van­19B6 január 25. nak már előzőleg Vett eleven áruk­kal. — No, majd csak megsegít az á’ jó Isten, aki meghagyta érnem, hogy egyszer magam vásárolhattam a pia: con — mondogatta magában a sze­rencsés baromfikereskedő. És mit tesz Isten? Tényleg otthon' talált üres ketreceket a most vásá­rolt libák számára. Az történt ugyanis, hogy az előző­leg megveti libákat az éjszaka mind egyszálig elloplak és így voll üres ketrec bőven. A tragikomédia azon­ban ezzel még nem lett teljessé. Ami­kor a most vásárolt libák a ketrecbe kerültek, azok rémes gágogásba kezd-' tek, szinte, lehetett rajtuk látni, hogy nagy öröm szállta meg az ő liba szivüket, mint régi ismerőst üdvö­zölték az udvart, a ketrecei, a ház­­belicket. Erre a zajos örömrivalgásra kezd­tek csak a valóságra eszmélni a ke­­reskedőék. Ekkor tűnt ki, hogy a most veit libák tulajdonkeppen a sa­ját libáik, amelyeket az éjjel loptak cl és már kora reggel a korai piacon el is adták a tulajdonosnak. A kárvallott kereskedő azonnal a csendőrségre szaladt. Könnyű volt á: nyomozás, mert a kárvallott emléke­zett, hogy kiktől vette meg a saját libáit. A tetteseket elcsípték és akkor tűnt ki, bogy egy nagyarányú ba­romfitolvaj bandát csíptek el. A ban­da tagjai beismerték, hogy ezen a té­len éppen száz darab liba cserélt gaz­dát az ő lopásuk révén, a tyúkokról, kakasokról és jércékről nem is be­szélve. Ez az eset történt meg a koránkelő' baromfikereskedővel. Nagymegyeren most egy régi közmondást ilyenfor­mán fejeltek mpg: Ki korán kel:- a saját lopott libáira lel...____________________________ Tiroli bál lesz az idei farsang egyik legkiemel­kedőbb mulatsága. Még két hét választ cl a Legény­egylet ötletes farsangi mulatságától és máris lázas készülődés színhelye a Legényegylet. A lelkes ifjúság külön cső]«irtokba oszolva dolgozik, hogy a mostani teljesítményükkel. is kiérde­meljék a közönség elismerését. A dí­szítők Balogh Miklós és Fritz Rezső vezetésével nagy buzgalommal fára­doznak. hogy a külsőségeiben is kife­jezésre juttassák a bál tiroli jellegét. Egy másik csoport eredeti liroli lán­cok bemutatására készülődik Pataki) József ötletes irányítása mellett. Ka­­thona Rudi pedig hamisítatlan tiroli ze­nekar megszervezésén fáradozik, mely bizonyára nagy sikert fog aratni. A megjeleni vendégek illő fogadtatásáról külön fogadó bizottság gondoskodik, melynek vezetője Vaskó Imre igaz­gató. A táncos gárda szintén meg­szervezve készül a hölgyek szórakoz­tatására. Rozs József és Wojtowicz Richard rendezők kipróbált vezetése mellett. Az előjelekből ítélve bizonyára nagyszámú közönség fog megjelenni a Legényegylet február 9-én. vasárnap rendezendő mulatságán, melyre vidék­ről is sokan készülnek megjelenni. A meghívókat most küldi szét a ren­dezőség és kéri a meghívó igénylést Balogh Kálmánnak a Legényegyletben bejelenteni. ___________________ — Amikor az oláhcigány is ter­jeszkedni akar. Lakatos István, bá­­torkeszi illetőségű oláhcigány szűknek érezte maga körül a járás határait. Tudvalévő, hogy a vándorcigányok mind igazolvánnyal vannak ellátva s csak az ujjlenyomattal ellátott személy­azonossági igazolványban feltüntetett területen szabad akár gyalogszerrel, akár kocsival küzlekedniök. Ez az in­tézkedés főképen a hatósági ellenőrzés miatt van. Minden cigánycsoportnak megvan a maga „országutja“, amelyen kivül mutatkoznia nem szabad. Ezeket a szűkre szabott határokat unta meg Lakatos István. Igazolványából kitörölte a „párkányi járás“ szavakat s „egész Szlovenszkó területére érvényes“ irattal látta el. Természetesen rájöttek a csa­lásra hamarosan s letartóztatták. Nem volt különösen lovagias férj, mert a csalás elkövetését a feleségére fogta. A feleség sem külömb a férjénél, mert az meg éppen az ógyallai fogház la­kója.

Next

/
Thumbnails
Contents