Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-22 / 7. szám

4. oldal. »KOMAROIH UABOBf Í986. január 22, HÍREK Az orsz. keresztény­­szocialista párt tagjaihoz! Dr. Alapv Gyula tart. kép­viselő, örökemlékü körzeti elnö­künk temetésén testületileg ve­szünk részt. Felkérjük komáromi tagjainkat, hogy a temetés előtt fél három órakor Megye utca 24. sz. I. párthelyiségünkben gyü­lekezzenek. Onnét megyünk kép­viselőink vezetése mellett a te­metés színhelyére! — Kérelem a Magyar Nem­zeti Párt választmányi tag­jai húz. A Magyar Nemzeti Párt komáromi pártszervezetének vá­lasztmányi tagjait ezúton is fel­kérjük, hogy Alapy Gyula dr. tartgy, képviselőnek ma, szerdán délután fél 4 órakor a róm. kath. temetőben végbemenő végtisztes­­ségtételén teljes számban meg­jelenni szíveskedjenek. Gyülekezés a temető kápolnájánál. A helyi pártszervezet elnöksége. — KuUúrházavalás. Szép ünnepség keretében avatták föl Deáki község­ben a katolikus kultúrházat. A kultúr­­ház alapját Fóliák Flórián deáki-i kis­gazda és felesége áldozatkészsége ve­tette meg, amikor a falu egyik leg­szebb helyén ingyen telket ajándé­kozott erre a nemes célra. Herczegh Frigyes deáki plébános mindent elkö­vetett. hogy az ingyentelken minél előbb fölépüljön a kultúrház a ma­gyar kultúra szolgálatára. Hledik Alfréd gazdasági intézőben megértő munkatársra talált Az intéző elké­szítette a kultúrház tervét és aztán ketten bekopogtattak minden házba, szegényhez, gazdaghoz egyaránt és buzdító szóval elérték azt. hogy a szegények ingyen munkával, a gazda­gok anyagiakkal támogatták a nemes törekvést és a fölavatás megtörtén­hetett a kultúra barátainak nagy örö­mére. A kiváló írónak, néhai Szabó János volt udvardi tanítónak kézirat­ban levő misztériumát a »Betlehemi csillagot adták elő a megnyitás al­kalmával. Az előadás annyira tetszett a közönségnek, hogy többször meg kell még ismételni a derék szerep­lőknek. A kedves darabot még Szabó János életében előadták nálunk is a Kath. Legényegyletben. — Szülői értekezlet Megycresen, műsoros est keretében. Az első szülői értekezlet igen nagy érdeklődés mel­lett folyt le január 19-én, a róm. kát. iskola helyiségében. Hogy a kedélyek vígabbak, a hangulat jobb legyen, a tantestület nemcsak száraz előadásom kát vett tárgysorozatába, hanem ta­nulságos versek, párbeszéd és énekek is sorra kerültek, a következő műsor­ral: Poór Sándor r. kát. plébános a büntetés módozatait a legapróbb részletekig ismertette a szülőkkel. Ifj. Hrotkó Sándor »A szülő és tanító viszonya« címmel tartalmas értekezle­tet olvasott föl. Németh Lajosné »Az anya« címmel tartott előadást. Ked­vesen szórakoztatott Závóczky Lajos íőg. tanuló a »Szomjas ember tűnő­dése« c. verssel. Kasznár Julianna íőg. tanuló tanulságos igaz történetet olvasott .föl »Egy haldokló apa bú­csúszava címmel. Herdics Ferenc »A törvényben« című versben a bort di­csőítette. »Az uniformisban« című ka­cagtató verset Marko vies Imre szaval-, la. A »Kinek van igaza?« című párbe­szédet rendkívüli rátermettséggel, bá­josan adták elő Kovács Etelka és Ágh Margitka. A Lámpaláz« című monológgal Putyera Jolánka felvil­lanyozta a kedélyeket. Az ifjú életű énekkar nagy lelkesedéssel, mindég dicséretesebben működik közre. — Kaczér Illés Komáromban. Mint értesülünk, a komáromi Makábi sport és kulturegyesület meghívására a közeljövőben Komáromba látogat egy zsidótárgyu felolvasásra Kaczér Illés, a kiváló iró. A madarak barátnője A főuccai kávéházból naponta az littest szélére szórja az egyik jószívű főár a kenyérmaradékokat, a zsemle­morzsákat s általában mindazt, amire egy tisztességes, jóétvágyú verébnek szüksége van. Meglehetős szépszám­mal vannak verebek a főuccáin s ezek erősen odaszoktak a kávéházi bejá­rathoz. Reggel, délben, este. megkap­ják a maguk porciójóit s ebben a téli hidegben mégiscsak gondoskodik ró­luk valaki. A napokban a főár nagyobbat ta­lált lendíteni a kény erestálcán s a ke­nyérmorzsák túlságosan szerteszóród­tak, be a kocsikerekek alá. Persze jóidéig nem vetett rájuk ügyet senki: ki is törődne a szétszó­ródott morzsáikkal. A sietős emberek nem is látják meg soha. Ide egy kollégának kell jönni, egy öreg nénikének, aki egyszív­­egy lélek, az útszéli verebekkel, a ma­darak koldusaival. Csal: a kolléga szeme látja meg a hevesen szétröppent morzsáikat. Mert egy öreg néni ballagott' arra. Szeme a földön volt, hála görnyedt, látszott, hogy több keresnivalója van a földön s a járdán, mint a magas­ban, az égben. Az ilyenfajta öreg né­nikéi: görnyedt háttal járnak. Sokat kell hajlonganiok. A nénike hirtelen megállt. Megdöb­benve állt a szétszórt kenyérdarabol: fölött s ijedten látta, amint egg teher­autó végiglapítja a morzsákat. Nem törődve senkivel és semmivel: lassan lelépett a járdáról, odaállt az úttestre és lábával óvatosan tologatni kezdte a kenyérmorzsákat. Lassan, so­káig, alaposan tologatta, söprögetle. minden figyelme odaösszpontosuli. Összecsücsörítette a száját, sepregetett. dolgozott, hol cipője hegyével, hol o sarkával tologatta a morzsákat: ele­inte azt hittük, hogy össze akarja gyűjteni s hazaviszi megenni, mert éhes. Megvádoltuk azzal, hogy el akarta enni a madarai: elől. Bocsánalot kérünk. Segített a ma­daraknak, megóvta Isten kenyérkéjét. Nehogy eltapossák, nehogy beszeny­­nyezzék, nehogy sárbakerüljön: ad­dig iparkodott, dolgozott a nénike, amíg az aszfalt széléhez nem tolta a morzsákat, amíg egy csomóban nem voltak, amíg meg nem mentette őket a verebek számúra. Hosszasan elnézegettük a jámbor né­nikét, ahogy dolgozott, tevékenykedett a morzsák körül. S mikor végzett: felnézett az égre. Jaj, nem az égig emelte a tekintetét hanem csak a fák száraz ágáig, oda­­pillantott s leintegette a madarakat a szeme sugarával. — Jöhettek, madarak, megmentet­tem a morzsát! — jelentette ez a te­kintet s továbbtipegett a nénike. Ha cserkész lett volna, azt mond­hatnánk rá: elkövette a napi jótettet. De így csak a szíve sugallatára hall­gatott. Egyik szegény veréb megsegí­tette a másikat. • (thyvij * — A „Falubarátok“ január 25-iki bálja a Kultúrpalotában az eddigi je­lek szerint az idei farsang legkiemel­kedőbb társadalmi eseményének Ígér­kezik. A bál iránt nemcsak városunk­ban, hanem a környéken is igen élénk érdeklődés mutatkozik. Az agilis ren­dezőség mindent elkövet a bál sikeré­nek érdekében és a bál nívója a leg­kényesebb igényeket is ki fogja elégí­teni. Meghívók reklamálhatók Jrachta titkárnál (Földmives kölcsönös pénztár, telefon 130). — Halálozás. Őszinte részvéttel ér­tesülünk, hogy Kőrös István jónevü cipészmester polgártársunk, jan. 19-én, hosszas betegeskedés után, életének 59-ik évében elhunyt. Kihűlt porrészeit január 21-én délután helyezték a hely­beli református temető ravatalozójából nagy részvét mellett örök nyugalomra. Elhunytát özvegye,— István és Kálmán fiai gyászolják. Béke hamvaira! — Gabonát loptak. Bordács Vince vágsellyei gazda magtárába ismeret­len tettesek betörtek és hat métermá­zsa gabonát elloptak. Súlyos gyanú­­okok miatt a csendőrség letartóztatott egv falubeli legényt, de az erősen ta­gad. Az élet iskolájából. A korai virágokon jár az eszem’ Már nem tehetek róla, előrelendül a gondolat a tavasz-eiői napokra, hóvirág tövéhez, ibolya csodálkozásához. Mi lesz, ha a tavaszba rándult tél már­cius langy-szeilős kertjeiben köt ki hófúvással, reggeli faggyal, gőgös, hi­deg égi nappal. Tavaszi virágok, kik már valahol a meleg föld rejtekében készülődtök a föld fölé: nem is sejtitek, az vár rátok itt a földön, ami az em­berekre: szenvedés. * • A könyvtigynökőt sokan nem sze­retik. Az emberek sírnak, hogy nincsen pénzük s állandóan zavarják őket a könyvügynökök. De álljunk csak meg egy szóra. A most érkezett könyvügy­nökünk, fiatal iró-barátunk valami furcsa vékony könyvvel kopogtat kul­túrát jelenteni. Versek azok bizony, szép, formás, erős versek kisebbségi életünkből. Kicsit meghatódtunk, — hiszen ez nem üzlet, ez nem nyereség­­vágy, — ez kérem idealizmus a sző kulturális értelmében és heroizmus a szó európai és emberi értelmében. Tisz­telet és megbecsülés, kézfogás a könyv­ügynöknek, aki 1936 pornográf és üz­leti számításokkal bemocskolt kultúrá­jában verskötettel lépked a hóna alatt a szlovenszkói kisvárosok csukottajtóju házsorai között s csönget-zörget ren­dületlenül. Tisztelet és sok-sok sze­rencse. A fiú már tizenhét éves. Színész akar lenni, igy jelentette ezt be osz­tályfőnökének. Édesapja elszegénye­dett, inasnak akarja adni, ő szellemi pályára akar menni, bankba, irodába, a betű mellé, a könyv mellé. Elhelyez­kedni nem lehet, szellemi pálya a szí­nészi pálya is, pár verset már hatáso­san el is szavalt: „Osztályfőnök ur színész leszek.“ „Fiam, — szólt az osztályfőnök ur, valamikor a na­gyon tehetséges embereknek is tövises pálya volt a színi pálya, hát még most s hátha az, aki színésznek akar menni, ráadásul még nem is olyan tehetséges.“ Mint hideg zuhany, úgy hullottak a diákra a józan, bölcs szavak. Ez a nevelés. Az osztályfőnök a fiatal bará­tunk üstökét jól meghúzta, fájt is, de kirántotta őt egy hamis illúzióból, elrán­totta őt az útról, ahol légvárat rakott magának, ami szerencsére nein dőlt össze, mert az osztályfőnök ur már előre szétrombolta. A tizenhétéves diák egyszer, nemsokára igen meg fogja köszönni az osztályfőnök urnák, hogy ennyire elbánt az ő színészi elhivatott­ságával. (—i) — A zsigárdi gyerekek után a somorjai gyerekek. Nekünk, komá­romiaknak is alkalmunk volt gyönyör­ködni a zsigárdi gyerekek kedves já­tékában. Most a zsigárdiaknak verseny­társaik akadtak a somorjai elemi iskolás gyerekek személyében. A somorjai gyerekeket Lempert Miklós igazgató­­tanító tanitótta be és már sikerrel szerepeltek a pozsonyi városi szinázban. — Olasz rádió az olasz—abcsszin fronton. Az olaszok az abesszíniái harctéren kétféle rárlióhírszolgálatol szerveztek. Az egyik rövidhullámhosz­­szon dolgozva zeneműsort ad az af­rikai fronton szolgálatot teljesítő olasz katonaságnak, a másik hat nyelven közvetített híreket ad a háborús mű­veletekről. E kél állomáson kívül a francia hírszolgálati iroda egy külön telefonközpont igénybevételével jelen­ti a harctereken szerzett benyomáso­kat. A telefonközpont az afrikai as­­inarai rovidhu 11 ámhosszú rádióleadó­­val van összeköttetésben. A római nagy leadó ezeket a leadásokat fel­véve kábeleken továbbítja az összes olasz adóknak és a svájci hálózat se­gítségével a francia nagyadóknak. — Műkedvelők vendégszereplése Már ez se uj dolog. A kultúra varázsa mindjobban terjed és egyik falu mű­kedvelői át szoktak rándulni a szom­szédba, hogy ott is elszórakoztassák a közönséget. Legutóbb Udvardon volt ilyen vendégszereplés, amikor a besse­­nyői műkedvelők meleg sikerrel elő­adták Udvardon Pölöskei: Férjhez megy a biró lánya cimű népszínművet. Leg­közelebb az udvardi műkedvelők visz­­szaadják a bessenyőieknek a látogatást, így van helyesen, hadd ismerkedjenek a magyarok egymással. sósborszesz masszázsra és a test kenésére A feleség elvált, mert az ura dollármilliomos lett. Libdcskdnak nevezte nejét, lelki kegyetlenség elmén elválasztották Aligha volt még példa olyan váló­­okra. mint amelyet egy amerikai asz­­szony hozott fel a minap országos fel­tűnést keltő válókeresetében. Azon a címen kérte férjétől, John Bailth-től való elválasztásál. hogy férje —meg­gazdagodott. Mrs. Bailth állítása, bár­mily hihetetlenül hangzik a mai vál­ságos időkben, szóról-szóra igaz: fér­jének kis birtokán ugyanis néhány hónappal ezelőtt rendkívül gazdag kő­olajforrásokat talállak, úgyhogy egyik napról a másikra dollármiliomos lett. A törvényszéki tárgyaláson az asz­­szonv azzal támogatta keresetét, hogy házasságukat férje vagyona teljesen megrántotta. Amióta gazdag ember, üzleti ügyekben gyakran van távol, már pedig ő, — az asszony, — vagyonra nem tart igényt, viszont az olyan há­zasságra sem, amelyben nem élhet férjével »bizalmas együlHétben a csa­ládi tűzhely mellett«. A bíróság ki is mondta a válást le­küzdhetetlen ellenszenv címén. Mrs. Bailth nagylelkű férjétől tízezer dollá­ros havi lartásdíjat kapott, melyet a vagyonnal szemben érzett minden »le­küzdhetetlen ellenszenve ellenére, nagy kegyesen elfogadóit. A történet­hez tartozik, hogy az asszony azóta, nem kevesebb, mint 4317 levelet ka­pott, amelyben az Unió minden ré­szétől való házias férfiak« felajánlják szívüket és kezüket. Még egy érdekes válási hír Ameri­kából: A bíróság férjének »lelki ke­gyetlensége« címén elválasztotta az Európában kevésbbé ismert, de Ame­rikában szende szőkesége révén is­mert, népszerű Joan Wells filmszí­nésznőt. A férj, Norman Stanley, is­meri műépítész, ugyanis társaságban »iihácskáuak« nevezte feleségét. — Az Iparoskor farsangi mulatsága. Az, Iparoskor műsoros farsangi mu­latsága február 2-án lesz a Jókai Egyesület kid tárházában. A legjobb s általunk előnyösen ismert műkedve­lőkből összeállított együttes bizonyá­ra kellemes, mulatságos farsangi han­gulatot teremt. Az Iparoskor farsangi mulatságára és műsorára még visz­­szatérünk. — Éjjeli támadás az országúton. Szikola Mihály nagykéri legényt vak­merő rablótámadás ért az országúton. Éjszaka haladt hazafelé, amikor pár ember, akik már lestek rá, rátámad­tak és hogy ne tudjon ellenük véde­kezni, villamos zseblámpával a sze­mébe világílotlak, amitől clkáprádzolí a szeme. Több súlyos késszúrást ej­tettek rajta úgy. hogy eszméletét is elvesztette a szerencsétlen ember. Ar­­rajáró munkások találták meg. Kór­házba szállították. Támadóit keresik. — A szegény udvardi asszony el­vesztette összes vagyonkáját. Nagy szomorúság és anyagi kár érte Szlávib Istvánná udvardi szegény asszonyt, akinek dolga voll Érsekújváron ésne­­hezen összekuporgalott pénzecskéjét nem merte olthonhagyni, amíg Új­várban jár, hanem a pénzét tartalma­zó erszényt a zsebkendő csücskéjébe csomózta. Újváron elvégezvén ügyes­bajos dolgát, visszaindult Udvarra. Ut közben vette észre nagy rémülettel» bőgj' a pénzt tartalmazó zsebkendője elveszett. Azóta szegény asszony foly­ton sír, mert az elvesztett pár száz korona és aranygyűrű neki nagy érté­ket jelent. Most még csak az a halvány reménysugár vigasztalja, hogy hátha van még becsületes megtaláló.

Next

/
Thumbnails
Contents