Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-18 / 6. szám

1936. január 18 »KOMAROMI LAPOK« 7. oldaL KOMÁROMI SZÍNHÁZ. színházi inspekció. — Tolvajlások a komáromi ki­kötőben. Annak ellenére, hogy a tél az egész Dunamentén igen enyhe, sőt Komáromban többen megkezdték a szabályos sportcsónakázást is, a szén­tolvajok előre gondoskodnak magukról s fosztogatják a szénraktárakat. Külö­nös előszeretettel keresik fel a kikötőt, hogy tüzelőanyagot lopjanak. Az őr­szemes rendőr tolvajlás közben fogta el Magyarics József, Hitzer Imre, Kul­­hányik János rovottmultu széntolvajo­kat. A letartóztatás éppen akkor tör­tént, amikor a tolvajok útnak indultak a zsákmánnyal. Kokszlopáson pedig Trenka Imrét s két fiatalkorú társát érték: ez utóbbiakat a fináncok fogták el. A széntolvajok a bíróság elé ke­rülnek. — Kövér esküdtek előnyben. Fel­tűnést kelleti egy esküdtszéki tárgya­láson a Tennessee állambeli Chalta­­noogában, hogy a védő. John W. Ray. mikor az esküdtek kiválasztására ke­rült a sor, az összes sovány esküdte­ket visszavetette. Védence feleli így »nehézsúlyú esküdtszék ítélkezett. A tárgyalás után megkérdezték az ügy­védet különös cselekedete okáról. Ezt válaszolta: — Még sohasem találkoztam kövér emberrel, aki ne lett volna jószívű. Ugyíálszik azonban, a tcnnesseei ügyvéd módszere mégsem egészen biz­tos. A kövér esküdtek 15 évi fegyházra Ítélték gyilkossággal vádolt védencét. — Egy elefánt »szereplési viszke­­tegségének« bonyodalmai. Igen fur­csa eset történt az egyik londoni va­­rieté-szinházban. A színpadon egy ele­fánt produkálta magát mindenféle ar­­tistamutatvánnyal és mikor ez a szám l>efejeződött, az elefánt nem akart ki­menni a színpadról, hiába csalogatták mindenféle ízes falattal. Végre is ápo­lója arra az ötletre jutott, hogy egy másik ajtón fogja kicsalni a színpad­ról, amely egyenesen a szabadba vezet. Ez az ajtó azonban szűknek bizonyult és az elefánt beszorult az ajtófélfa közé. Rettenetesen trombitált, úgyhogy az egész városrész lakosságát felverte álmából. A végén szekercékkel és fej­székkel szedték szét az ajtót és ki vitték az elefántot, de akkor már hajnalo­don. — Az óriási géptüzér. Vannevar Bush amerikai mérnök egy 4500 kiló súlyú, hét méter magas gépembert mutatott be az angol hadügyminisz­tériumnak. Az óriási robotembernek »ércagya« van. Készítője arra szánta, hogy a tüzérségnél teljesítsen szol­gálatot és az ágyúk kilövésénél szük­séges számításokat végezze. A gép­tüzér pillanatok alatt megoldja aleg­­bonvolultabb matematikai problémá­kat',ért a differenciál- és integrál­­számításhoz is. — Az addiszabebai pipereüzlet al­konya. Híres üzlet volt Abesszíniá­ban Madame Hardy pipereüzlete. A sötélbőrű hölgyek körében nagy nép­szerűségnek örvendett. Bizony csak »örvendett«, mert Madame Hardy — londoni jelentés szerint becsukta a pipereboltot, amely még nemrég Virágzott. Nem árulhat többé a fe­kete szépségek számára készült kü­lönlegességeket, amelyeket egyenesen Párizsban készítettek számukra nagy gonddal és Ízlésüknek megfelelően. Nem fogytak, sehogyan sem fogytak a háború kitörése óta a piperecikkek, amelyek fölhalmozva várták a fekete hölgyeket az addiszabebai híres pi­pereboltban. Hiába várt reájuk a sö­tét arcbőr számára készült szépítő­cikk sokféle fajtája, az ajakrudnak sem akadt gazdája, bármennyire diva­tos ibolyaszínű is volt az. A halvány rózsaszín arcpirosítót, az annyira di­vatos sárga púdert sem veszi senki. A túlerős illatszereket, amelyeket szintén az abesszin nők ízlésének megfelelően fűszereztek s amelyeket az élelmes párizsi elárusítónő bor­sos áron adott el. Az oka pedig mind­ennek a császárné felszólítása, amely­nek folytán megfogadták az abesszin hölgyek, hogy amig a háború tart, nem vesznek új ruhákat, kendőző­szereket és minden gombostűpénzü­ket a Vöröskereszt céljaira áldozzák. Ennek folytán kénytelen volt Mada­me Hardy virágzó üzletének lehúzni a redőnyét, — ha ugyan van redőny az ilyen forró égövi pipere üzlet ab­lakán. — A kórházi ellenőri állásra egyet­len pályázó sem felelt meg. A nyug­díjazás folytán megüresedett kórházi ellenőri állásra kiírt pályázati határ­idő január 15-én járt He. Ezen időig összesen 11 ajánlat érkezett be. A pá­lyázók között mérnök és cipész is akadt. Nagy Jenő kormánybiztos most vizsgálta át a kérelmeket s mi­után az előírt feltételeknek egyetlen pályázó sem felelt meg, a kérelmet egytől egyig elutasította. Az ellenőri állás így egy ideig még betöltetlen marad, értesülésünk szerint azonban a kormánybiztos a legrövidebb időn belül újból kiírja a pályázatot. — Mire jó a kalap? Spanyolország­ban annyira elterjedt a kalapnélküli­ség divatja, hogy a kalapgyárosok és kalapkereskedők már valósággal két­ségbe vannak esve. Folyton reklám­­ötleteken törik a fejüket, hogy' vala­hogy megint rászoktassák a férfiakat a kalapviselésre. Egy kordovai ka­lapkereskedő, aki főleg az úgyneve­zett cordobeseket, magas és nagyon széles karimájú kalapokat árul, egy' nagy képet tett ki a kirakatába. A kép egy fiatalembert ábrázol, cordo­­bessel a fején, amint egy lányt csó­kol, akinek az arcát eltakarja a ka­lap karimája. A kép alatt ez a fel­írás olvasható: »Erre jó a kalap!« — Negyven íven aluli cukor­betegek fussutok egyhelyben! ügy látszik, mogdőlt az a régi orvosi elv, hogy cukorbetegeknek nem ajánlatos az erős testmozgás. Dr. E. Mark, breslaui klinikai orvos most számolt be érdekes kísérleteiről, amelyeknek tanulságát abban foglalja össze, hogy az izommunka igen hatékony gyógyító tényező a cukorbetegség ellen. Az izommunkát dr. Mark fokozatosan ada­golja. Módszere a következő: Minde­nekelőtt megállapítja a beteg inzulin­szükségletét. Azután térdhajlitási gya­korlatokat végeztet vele. Majd pontosan megvizsgálja a vizelet cukorkiválasztá­sát és a vér cukortartalmát. Kezdetben napi húsz térdhajlitást ir elő. Két­­három nap máivá naponta kétszer, aztán háromszor, majd öt-hatszor vé­gezteti a térdhajlitási gyakorlatot. Ké­sőbb ehhez a gyakorlathoz helyben­­futás járul Ezt először egy-egy percig végezteti és az időtartamot lassan növeli. A betegekről készült statisztikák arról tanúskodnak, hogy az ilymódon gyógykezelt betegek túlnyomó részénél hamarosan figyelemreméltó módon javul a cukor- és szénh'drátfelvevőké­­pesség. Dr. Mark megjegyzi azonban, hogy ez az újszerű kezelés csak olyan cukorbetegek számára alkalmas, akik negyvenedik életévüket még nem érték el. Ennél idősebb cukorbetegek eseté­ben gondos masszázs pótoljn az aktiv testgyakorlatot. — Betörések. Ugyancsak sok mun­kát adnak Tornócon a csendőröknek a betörők. Igen gyakoriak ott a betöré­sek. Legutóbb az állatorvos magtárába törtek be és onnét különféle őrlemé­nyeket, zsákokat, ponyvákat és egyéb tárgyakat vittek el. Ugyancsak betörtek Rozenberg hitközségi alkalmazottnál és tőle is sok mindent elloptak. A gya­nú az állatorvosnak egyik elbocsátott szolgájára terelődött, ahol házkutatást tartottak és a lopott holmit és betörő szerszámokat találtak. A tolvajt és bűn­társait letartóztatták. — Hamis egy és tizkoronásokat hoztak forgalomba ism rétién tette­sek Nyitra vidékén. A csendőrség eré­lyesen nyomoz a pénzhamisítók után. A hamis pénzek elég jól sikerült után­zatok csak a csengésük tér el az ere­detitől. — Hajsza a vadorzók után. A téli hónapokban Tornócon nagyon elsza­porodtak a vadorzók. Hiába lesték azokat a csendőrök, mindig sikerült nekik egérutat venni A napokban azon­ban valahogyan kitudódott, hogy a vadorzók éjjeli vadászatra készülnek az erdőben. Estére tehát a csendőrök kö­rülzárták az erdőt, A vadorzók valaho­gyan megtudták a körül árást és igye­keztek a csendörgyűrűből kimenekülni. Ez néhánynak sikerült is Bujtos Pistát azonban meglátták a csendőrök és ül­dözőbe vették. Amikor a menekülő le­gény látta, hogy nem tud menekülni, rátüzelt vadászfegyverével a csend­őrökre, de mindhiába, a csendőrök elfogták és Nyitrára kisérték be. Molnár Ferenc legújabb darabját láttuk ehéten a színpadon. A kispol­gári élet nagyszerű ábrázolója, a min­dennapi tragédiák írója, Molnár, kis­sé fáradt volt a »Nagy szerelem« írása közben, úgy éreztük, hogy önmagát (utánozza s a molnárferenci toll régibb, noha változatlanul kitűnő barázdákba tévedt. Molnár azonban még így is kitűnő: pompásan felépített párbeszé­dei, a beszéd mögött lüktető dráma, a mesterien egyszerű eszközök, a da­rab egész tónusa: íróját nem tagadja meg. Apró magból terebélyes fát tud varázsolni. Néhány mondatában belső viharok dúlnak. Csak a legszüksége­sebb szereplőket mozgatja a színpa­don, de mesterien. Még így, fáradtan is. A nagy szerelem: a lemondás sze­relme. Az az igazi szerelmes, aki le­mondani is tud, ha kell. Paradoxon­ként mondhatnék, hogy az aktivitás passzivitása ez a darab, ez a két moz­gató erő nagyszerűen harcolt egyet­len nőben, Ági Margit alakjában. Dehát, mi nem Molnárt bíráljuk ezúttal, hanem az előadásról szólunk. S az előadás jó volt. Molnár Ferenc darabjainak külön hangja, egyéni stí­lusa van: halk és kifejező játék, pergő dialógus. Bátran elmondhatjuk, hogy Mihályi Lici nagyszerűen játszotta meg a figurát, kidolgozta, átérezte, eltalálta a molnári hangot. Kitünően tudta szerepét, — ez a legfontosabb a Molnár-daraboknál, megjátszás, fel­fogás: prima. Ilyen tetterős, de, ha kell szenzibilis Ági Margitot képzel­tünk el mi is, Mihályi Lici sikere na­gyon gazdagodott ezzel az alakkal. S meg kell dicsérnünk Farkas Józsefet is: a tavalyi lárpurpár akrobatikáról áttért a szerep-kidolgozásra, fejlődé­se ebben a darabban mutatkozott be legjobban. Halk, diszkrét játékot pro­dukált, belső meggyőződés vezette lát­hatatlanul s mi, akik tavaly sokszor kifogásoltuk, hogy néhány táncszám­nál többet nem játszik, idén elmond­hatjuk. hogy örvendetes fejlődésen ment keresztül, határozottan erősödött. Olgyai Olga kedves és finom volt, egyébként színtelen szerepében, erő­teljes, karakterisztikus alakítás Tanay Emilé. Váradi Elza a kegyelmes asz­­szony szerepében majdnem jó. — de ez nem a Molnár Ferenc sajátos bu­dai kegyelmesasszonyai közül való volt... Bartos József rendőre szim­patikus, — néhány szellemes aperszü azonban nem talált. Bizonyos poéneket jobban ki kell hozni. Az előadás egészében kidolgozott, pergő, Mihályi Lici alakítása kimagaslott. A ruhák kitűnőek, elégedetten szemléljük ások jólszabott öltözetet. Kiállítás: kis szín­padunkon igen jó. Jegyezzük azonban meg észrevételünket, amelyet különö­sen ilyen »beszélgető« darabban fi­gyelhetünk meg: a színészek egy cso­portja sokszor vét a korrekt magyar kiejtés szabályai ellen. Mi úgy véljük, hogy a színháznak a legszebb magyar nyelvet s a legtökéletesebb kiejtést kell ápolni. A színpadon kiejtett minden szónak tízszeres visszhangja van. S különösen a kisebbségi színészetre há­rul nagy feladat, hogy a dialektusok, helytelen kiejtések gyomjait irtsa s a szép, csengő magyar beszédet ápolja. Ezúttal komoly hibák még nemigen történtek, csupán megelőzni akarjuk majd a sarkalatosabb kiejtésbeli hi­bákat. Ne beszéljünk gyorsan, ha tud­juk, hogy abból elsietett szavak szü­letnek .Inkább lassabban akkor, de jól. Tanuljunk beszédtechnikát, for­gassuk a szavakat nyelvünkön. Körút helyett ne mondjunk kőőorutat, öv helyett őőővet. S nagyon ragad a csallóközi dialektusban használt ket­tős 1, kettős gy, — egyszóval a ket­­tőzöttség. — Ismételjük, a hibák nem kirívóajk s most, gyökerében lehet el­fojtani. Történnek még csodák — az ope­rettekben is. Detektívromanlika vo­nult a színpadra szerdán és csütör­tökön, az új Abrahám operettel. Nem bővelkedett sok slágerben, — leg­alábbis, nem annyiban, mint ameny­­nyit Ábrahámtól megszoktunk. Ki­agyalt bűnügyi történet, amelyben egyes szerepek voltak jók, mfg alka­lom a derültségre kevés. A szerep­­könyv nem volt humorral teljes. Mi­vel azonban jól pergett s az úgy­nevezett ötvenszázalékos előadásnak nevezhetjük: elnézegettük a darabot kedvvel mi is. Az előadás visszaesett megint, hétköznapi előadás Amit, min­den erényével s hibájával, de kitűnő volt benne a frissen pergő s pompás, finom mozdulatokkal táncoló Erdé­lyi Edit, — (meg kell nézni a kéz­tartását!), — nagyon sikerüli az ala­kítás Vajda Rózsinak, mindketten ele­venen, lendülettel játszottak, pompás figurát adott a mindig kitűnő Alsze­­ghy s Takács. Különösen Takácsnak volt a szerep való. Galctta komolyan, nagy rutinnal játszott, Tanay Emil, Farkas József, Lehotay Antal, Tanka Dóra, a kitűnő Maár János és mind: helyesen, jól játszottak, de a benyo­másunk mégis az Amit, hogy csupán egyes produkciókról volt szó, az elő­adás színvonala, ismételjük, ötvenszá­zalékos magasságot ért el, egyszóval: láttunk ennél jobbat is. Á közönség egyébként igen jól mulatott s erőtel­jesen tapsolt. A zenél Fest Vidor ve­zényelte szépen. A kiállítás ellen kü­lönösebb kifogás nincsen, de szeret­tük volna a görlökel nagyon komo­lyan, szíves szeretettel ismét egy­öntetű táncra felkérni. Említsük meg, hogy a Vécsey testvérek, külön sze­repeikben nem fognak Komárom szé­gyenére válni. ❖ Pénteken este. magánszorgalomból, a diákállóhely körül tartottunk ins­pekciót. Mondhatjuk: nagy élvezet­tel. Az Érettségi« előadására felvo­nultak tanárok, diákok és diáklányok, zsúfolt Amit a terem. Lám. jó előadás­ra, jó darabhoz, szívesen sereglenek a nézők, még ha az előadás prózai is. Innen, a nézőtér hátsó soraiból az a kellemes tapasztalatunk volt, hogy az előadás még jobban élvezhetőbb: a rendezés innen átfogóbb képet nyújt, tekintetünk egybefogván a szín­padot, többet lát meg s ezúttal elő­nyösebben látott. Elsimulnak a hibák s kidomborodnak az előnyök. Jó és szép előadás volt a pénteki: simán gördült, lelkesen tapsoltunk mi is a többi diákokkal, akiknek szomszédsá­gában igazi élvezet álldogálni, mert jó és hálás közönség, a kiábrándult­ság messze van még tőle, életei és színpadot szívesen összetéveszt, egy­be ke ver ... Sóhajok és izgatott köz­beszólások, lelkes sikolyok s döbbent arcok, Mihályi Licinél ötpercenként: »de édes, jajistenem!« Galettánál: »jaj­istenem!« Földesnél »az aranyos öreg«, Alszeghyre valóban haragudtak és ér­zelmesebb jelenet alatt előkerültek a zsebkendők. Egyszóval: érdemes volt jól és frissen játszani. Hol a színpad­ra, hol a nézőtérre figyeltünk, pénte­ken egyképen élvezetes volt. Minden szezonnak megvan a maga sikere: az egyik nagy siker idén az »Érettségi«. Mintha-mintha nekünk is igazunk len­ne ezzel... (sz. v.) (Filléres utazás Nápolyba.) Va­lósággal filléreken röpülhet el a kö­zönség ma, szombat délután Nápolyba, ha megnézi Lajtainak a Nápolyi ka­land cimü pompás operettjét. A kitűnő operett 1—5 koronás helyárakkal ke­rül színre a legjobb szereposztásban. (3 ember a hóban.) Andai Ernő, György Pál és Békefy István kacag­tató vidám operettjét ma, szombaton és holnap, vasárnap este mutatja be a társulat operett együttese Az elő­adás érdekességét nagyban emeli, hogy Mihályi Lici, a komáromiak ked­venc primadonnája és Földes Dezső, a népszerű igazgató is fellépnek és igy az est hatásos előadása biztosítva van. Aki halálra akarja kacagni magát, ne mulassza el megnézni a népszerű da­rabot, amely Budapesten állandó zsú­folt házakat vonz. A közönség többi kedvencei is szerepelnek és mindegyik pompás szerephez jutott. (Mihályi Lici vasárnap délután is fellép) az Aki mer, az nyer, cimü kacagtató operettben, amelynek moz-

Next

/
Thumbnails
Contents