Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-06-27 / 52. szám
»KOMÁROMI LAPOK« 9 oldal. 1936. június 27. _ ASSZON YOKN AK. I „Alkalmazkodó“ zsebkendőbe törlik orrukat a divathölgyek A legújabb párisi divatötlet a zsebkendőknek, tavaszi és nyári kosztümöknek és ruháknak az egyeztetése. A zsebkendőgyárosok együttműködnek a párisi divatcégekkel, mert ma a sziliben és mintában alkalmazkodó zsebkendő éppen olyan fontos része a toalettnek, mint a kalap, a kesztyű és az őv. Ig3r például kék, vagy rózsaszínű nyári ruhához ugyanilyen szinti zsebkendőt hordanak —; s ha többszínű öltözetekről van szó, ezeknek a színeknek is pontosan tükröződniük kiéli a zsebkendőn. A zsebkendőm iniák sokkal bonyolultabbak lellek s többszínű virág és másfajta érdekes mintákkal is találkozunk. Három vagy négy színárnyalatot, néha többet is, nagy négyszögekben kevernek s ezek különösen jól hatnak sportruhákhoz. Vannak kis piros, fehér és kék zsebkendők is, amelyeken apró nyomtatott kalácskák, vitoriásbajók, horgonyok és kagylók árulják el, hogy strandra, vagy yachtra szánták őket. Vannak olyan sportzsebkendők, amelyekre sizőket, szánhúzókat, lovaglókorbácsot és sportfelszereléseket nyomnak. Nem feledkeztek meg egyetlen sportágról sem, hogy a sportoló hölgy sohase essék zavarba, milyen zsebkendővel törölje meg az orrát. Ezeknek a zsebkendőknek az anyaga többnyire finom vászon és batiszt. Gyakran rendkívül vékony minőségű. Estére természetesen a lehetietszerű, pasztellszínű sifont, kreppzsorzsetet és muszlint választják s a finom, átlátszó batisztot is kézzel hímzett finom virágmi illákkal vagy felvarrott nagy szaténmonogrammal. A sálak is azok közé a toalettrészlelek közé tartoznak, amelyeknek színben, anyagban és mintában alkalmazkodniok kell a ruhához és m|ég a zsebkendőhöz is. Különösen ez az eset a sport sálaknál, amelyek szintén érdekes mintákkal, hajókkal, lófejekkel, vagy golfbotokkal tűnnek ki. A legjobb sálak gyakran kétszinüek. A sálakat úgy kötik meg, hogy mindkét szín előnyösen érvényesüljön s hatalmas angol biztosítótű tartja össze a bogot. Nagyon divatos az olyan ékszer is, amely alkalmazkodik a ruhákhoz. Minthogy az érkszerdivat az utóbbi időben éppoly gyakran változik, mint a ruhadivat s minthogy a legtöbb nő nem nagyon szerezhet valódi gyöngyöt. briliánst és rubintot, ma a nem valódi ékszer is kitűnő szolgálatot tesz. Az utánzóit ékszerek legújabb, rendkívül ízléses gyűjteményei futurista vonalakkal és formájukkal, valamint vidám állatalakjaikkal tűnnek ki. Karpereoeket és négyszögletes klipszcket s fülbevalókat is színes kövekkel kirakod csillogó fémből készítenek, mértani alakzatokban. Apából, anyából és gyermekekből átló s utánzóit brilliánsból készült sirálycsalád el ragadó bross, amelyet sötét ruha vállára vágj' sötét bőrövhöz tűzve lehet viselni. Mi a divat betűben, arcban, véleményben és szerelemben ? Harisnyára csúsznak a betűk. Körülbelül egy éve divatos már a betű Európában. A kezdőbetű, mert egész szavakat nem hordanak a nők. Különösen a monogramot kedvelik. Eleinte gomblyukban és táskán viselték, később azonban lefelé csúsztak a betűk, a gomlyukból lekerültek az övre, majd tovább csúsztak egészen a harisnyáig és a cipőig. Ma már nem divatos deréktól felfelé viselni a monogramot, sőt szakértők szerint létjogosultsága már csak térden alul van. A betűk rajza egészen finom, vékony, különösen ha harisnyán viselik. Divat a fájó száj. Ezzel, szemben arcban egészen más a divat. Kissé duzzadt, félkövér példányokat gyártanak a kozmetikusok, tragikus fülcimpákkal és erősen hangsúlyozott alsóajakkal. A vékony száj szinte teljesen eltűnt. Annakidején Greta Garbo és Marlene Dietrich népszerűsítette a sovány arcot és a vonagio keskeny ajkat, de Joan Crawford és Jean Farker óta áttérlek a vérzőén piros, sehszerű és félignyitotl duzzadt amerikai száj ti punra. »A szép olyan, mintha fájna« —- vétik ma. Vagyis: divat a fájó száj. Igen kedvelt kozmetikai cikk az elborult szem és a könnyfátyolos hang is. Elhaló hangon suttognak a korszerű hölgyek. ... és a neo-infantilizmus. Kedvelik az úgynevezett »intellektuáli aggályokat« is. Ezeket szürke, férfiasán szabott kosztümökhöz viselik, vagy bő, sárga esőköppenyhez. Általában sok könyvet kell olvasni és élénken emlékezni a regénycímekre. Ha valaki erre nem képes, legjobb, ha ahhoz a másik divatirányhoz csatlakozik, amelynek neve: »neo-infantilizmus«. A neo-infantilista férfiak és nők gügyögnek, apró babákkal játszadoznak és rengeteget mütyürkéznek. Azonkívül önmagukról csak harmadik személyben beszélnek, nem olvasnak újságot, kockacukrot lopnak a kávéházban és gyermekesen hazudoznak. A neo-infantilizmus egyik rokonsága a »dirndlofilia«. Köztudomású, hogy a dirndli-divatnak jellegzetes lelki megnyilvánulásai is vannak. (Dirndli-hangulat, zergetollas világszemlélet stb.) Véleményben egyébként a »neo-objektivitás« iizése felei meg leginkább a korszerű áramlatoknak .Neo-objektivitás például az, ha valaki veszélytelen területen kíméletlenül őszinte, veszélyesen pedig kíméletlenül tapintatos. Hazudni ma egyszerű és keresetlen szavakkal illik, mert ezzel fokozzuk a tárgyilagosság látszatát. A neo-objektiv szerelmi vallomás a következőképpen ljangzik: Túlozlak, édes! — Az a gyanúm, hogy szeretlek. — Nem is túlzói? — Lehel, ile jólesik ez a kis túlzás. — Nekem is Hát akkor rendben van: megegyeztünk. Túlozlak, édes!...- Én is, te drága... Erről van szó. Egyébként a neoobjektivitás legtömörebb meghatározása a következő: Xeo-objek ti vitás nem más. mint az objektivitáson túlmenő tárgyilagosság.« A véleménygyárakban most készültek el a neo-szubjek ti vitás első modelljei is. Karcsuak és olcsók. üecepteit. Uborkasaláta. Három-négy darab szép nagy uborkát meghámozunk, két végét levágjuk, megkóstoljuk, hogy nem keserü-e, jól meggyaluljuk. rövid ideig állni hagyjuk és akkor jól kinyomkodjuk, majd besózzuk. A sóban y2—1 óráig állni hagyjuk és újra jól kinyomkodjuk, tálba tesszük, leöntjük ecetes-olajos lével, megpaprikázzuk, vagy borsozzuk, jól összekeverjük és még három-négy óra hosszat állni hagyjuk, hogy az ecet alaposan keresztüljárja és megérlelje. Tálalás elolt néhány kanál tejfölt is tehetünk reá, de csak akkor, ha nem borssal készítettük. Cukorborsó leginkább júniusban kerülhet tányérunkra, mivelhogy olyankor van az ideje. A Cukorborsó végig zöld marad, a hüvelye is húsos és édes s igy nem kell visszariadnunk attól, hogy egykét gyenge hüvelyt is belevegyítsünk a mcgíőzésrc szánt borsószemek közé. Ez a főzés azonban inkább párolás legyen. Valahogy ne tessék egy fazék vízbe vetni a finom eledelnek szánt finom holmit. Lábas kell hozzá. A lábasban friss vajat olvasztunk, a vajon pároljuk a ráncos borsószem ócskákét, szükség szerint föleresztjük közben-közben egy kanál jó erős és meleg húslevessel, amelyben tyuk- vagy borjúhús is főhetett s amellyel együtt e húsokból is belekerülhet egy-két darabka a lábasba (ha húsleves nincs, csontié, vagy zöldséglé is megteszi). Persze vigyázzunk, hogy híg ne legyen, meghinthetjük egy kevéske sima nullás liszttel (rántásról szó se essék, de még habarásról se), az édesszájúak még egv késhegynyi porcukrot is szórhatnak rá (de óvakodjanak attól, hogy a pörkölődo liszt vágj« cukor megbarnitsa) és minden petrezselyemzöldjét mellőzve, igen rövid idő alatt készen van a fölötte szimpatikus melléklet — a fiatal, gyenge rántott csirkéhez. Mert mondani se kell, hogy ők ketten illenek egymáshoz legjobban, bár egyéb rántott húsok, mint a bécsi és párisi szelet is pompásan érzik magukat a cukorborsó társaságában. Bözsi lakomája. Egyszer volt, hol nem volt. volt a Meseországba vezető vasúti sín melled egy bakterház. A bakierházban élt Bözsi sokadmagával, mert volt neki vagy féltucat testvérkéje. Szegény anyjuknak volt is gondja, míg jóltartotta őket. Hétköznap igencsak dinnye volt az ebéd. ünnepnapon meg potyókaszilva. Mindnyájan meg voltak elégedve ezzel a koszttal, csak Bözsi nem. Bözsi rettendő mód szeretett volna előkelő ebédeket enni aranyszélű tányérból és utána szalvétába törölni a száját. Nío. a mesetündér meghallgatta egyszer. a kívánságát. Kinn sétált Bözsi a sínek mellett, — hát. megáll ám melledé egy remekszép különvonat. Bözsi felugrott. Parkettás, bíboros, bársonyos szobában találta magát, — nem volt benne egy lélek se. Még csak kalauz se volt a vonaton, meg mozdonyvezető se. — ment a vonat magától! A fogason egy piros selyemkalap, csipkegalléros bársonyruha, prémes kis pcilerin integetett Bözsi felé, a szék előtt meg fehér zokni, fekete lakkcipő várta, hogy felhúzzák. Bözsi beleöltözött a * ragyogó holmikba. — illett rá minden, mintha neki készült volna. Kacsalábon forgó palota előtt állód meg vele a vonat. Kiszállott Bözsi és becsengetett. Inasok szaladtak ki eléje. — Ugy-e, a királykisasszonyt tetszik keresni? — kérdczlék alázatosan. Bözsi rábólinlolt. — óh! Oh! — sopánkodott a föhopmeslcr. — Nincs itthon a királykisasszony, elül ázott nyaralni! De már csak lessél-e beljebb kerülni, hadd szolgáljunk fel egy kis harapnivaló! a kisasszonykának! Bemeid Bözsi a palotába. Takaros szolgálólányok megtérítették az asztalt és az ételhordók bevonultak. Ugv jöttek, mint a katonák, •— de nem puska volt a vállukon, Iranern hatalmas kancsó kávé, óriás kuglóf, csokoládétorta, sült kacsa, meg lugasszőlő.- Na kis bendőm! — bíztatta Bözsi a gyomrát. most dobra ehetőd magadak azzal ulánanyúlt a kuglófnak. Lekanyarítod egy szeletet és beleakart harapni.- Hohó! — kiáltott rá a hopmester és kikapta a kezéből a kuglófot. — nem illik az ilyesmit harapni, csak törni! Ejnye! Hogy még ennyit se tud a kisasszony! - azzal a hopmester nagy dérrel-durral felkapta a kuglóf:« tálat és visszavette oda. ahonnan hozta.- Hm! Hm! — szeppent meg Bözsi és óvatosan nyúlt a pecsenyéstül felé, hogy kiemeljen egy pirosrasült combo cskál. A hopmester megint elsikkantotta magát: — Jaj! Jaj! Nem szabad ebbe kézzel belenyúlni! — azzal fogta, vitte a kacsasültet is vissza a konyhába. Fele se tréfa ennek! — rémült meg Bözsi és a gyomra is keservesen korgod. Vigyázva húzta maga elé a tortát. Kivett egy hatalmas darabot, — de ezt már nem merte kézzel enni! Tanakodott egy kicsit, mivel is kellene hozzányúlni a tortához, — végre is a kés melted döntött. Levágod egy falatka tortát, rászurta a késhegyre és már tátotta is a szájacskáját, hogy belesüllyessze a finom csemegét, — mikor a hopmester rácsapott a kezére. A torta lepottyant a földre, felnyalta az udvari kutya. — a nagy tortát meg kivitték a szolgák. — Szent Habakuk! — fintorgatták az orrukat Bözs ifelé, — ki hallott már ilyet? Késsel enni tortát!? Szegény Bözsi majdnem elpityeredett. Már csak a szőlő volt az asztalon. No, kivett egy fürtöt keservesen. Óvakodva nézett körül, mielőtt enni kezdte volna. — hátha ehhez kanál keli, «'agy villa? Végre lecsippentett egy szemet és gyorsan be akarta kapni, — de rámordul l egy komorna: — Ott a víz! — mulatott egy füles kristálypohárra. Bözsi azt hitte, szőlő előtt inni kell. Cseppet se volt szomjas, de mit csináljon? Engedelmesen kortyolgatta á nagy ibrik vizet. De már erre összeszaladt a királyi udvartartás valamennyi szolganépe: — Nohát! Ilyen kisasszonyt! kiábállak, — még hogy kiissza a szőlőmosó vizeL! Olt hadonásztak, kiabáltak Bözsi körül. Az egyik már gyanakodva nézegette. — Azt mondom én nektek, nem igazi királyleány ez! — dörögte s fenyegető hangon mordult Bözsire: — Melyik udvarból jöttél!.? — A bakler-udvarból! — motyogta Bözsi sírva s csak azt érezte, hogy a hopmester megfogta a gallérját, kitette a kapun s ő nagyol huppant a földön, Kinyitotta a szemét, — hát ott ült egv elhagyott vasúti kocsiban, mezítláb, babos szoknyában s a kis össee csiklandozta a talpát: — Gyere vacsorázni Bözsi! Már alig győztünk keresni! Futva mentek haza. Paprikáskrumpli «olt vacsorára; zöldpaprika főit benne, meg egy ici-pici szalonnabőr. Bözsi tányérja mellett nem volt se kés se villa, csak egy pléhkanál. Avval ette a krumplit. Belakott belőle csudára s utána nagyot csókolt az anyja vállán ott, ahol érte s ahol napszítta szürke volt a fekete kartonruha. Hol vannak a bogarak, Irta: Argirus. Azt szeretném én megtudni kémem, Hol bakik a cserebogár télen? Hol tanyázik ilyenkor a szúnyog? Hideg elöl én kályhához bújok. iDje a szöcske meg a lepke Hol didereg a hidegbe. Nem fagy-e le feje lába, Szívárvúnyszép színű szárnya? Vinnék nekik fát meg szenet, Csináljanak jó meleget. Nem kell ja meg szén bogárkám Megélnek ők a jég hálán. Jobban mondva meleg földben. Elbújnak még a fatörzsben. Begubóznak. Ne félj kincsem. Nem fagynak meg. olyan nincsen. Tavaszra majd előbújnak S körülötted zúgnak. búgnak.
