Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-06-27 / 52. szám

1VS6. június 27 »KOMAROMI LAPOK« 3. oldat jai, feledi, rimaszombati, losonci, Ikek­­kői, korponai, lévai, zselizi, párkányi, verebélyi, érsekujvári, ógyaUái, ko­máromi, vágsellyei, dunaszerilahelyi. palánta!, ««mórjai, pozsonyvárosi, po­­isonykomyéki, modori, malackai, sze­­nicei és szakolcai járás. Kárpátalján pedig a -nagybereziaai, szólyvái, ökör­mezői, rabéi, léesői, Iruszti, nagyszöl­­lősi, ilosvai, beregszászi, munkácsvi­­déki, ungvári, ungvárvidéki járások tartoznak a határsávba. Szlovenszkón eszerint 79 járás kö­zül 48 járás területe esik a határsávba és 31 járás alkotja a belső területet. Kárpátaljának 14 járása közül 12 ha­társávét képez s esak a perecsényi járás és Munkács városa esik kívül a határövön. A járások közé tartoznak a váro­sok, Szlovenszkón Pozsony és Kassa, Kárpátalján Ungvár és Munkács. A városok közül Pozsony, Kassa és Ungvár esik a határsávba. A cseh -és morvaországí 'határövről szóló jelentésében a Prager Tagblatt kiemeli, hogy Csehországban 55 ha­tárövi járás közül 13 cseh, 42 pedig német többségű. Morvaország 22 ha-Iár,övi járása közül 13 cseh, 8 pedig német többségű, a tescheni járás pe­dig három nyelvű (egyetlenegy nem­zetiségnek sincs meg az abszolút többsége). Szlovenszkó 48 határvidéki járása közűi 32 szlovák, 3 ruszin és 13 magyar többségű. Tudvalevő, hogy 13 olyan járás van, amelyben a ma­gyarság számaránya meghaladja az 50 százalékot, ezek a járások műid beleesnek a határzónába. Ama 7 já­rás, amelyben a magyarság szám­aránya 20—50 százalék között mozog, ugyancsak mind a határövhöz tarto­zik. Kárpátalján 12 határövi járás kö­zül 11 ruszin, egy pedig, a beregszá­szi, magyar többségű. Mivel a ma­gyarság földrajzi elhelyezkedése a ha­tár mentére esik, a Szlovenszkón élő 571.988 magyarajkéi csehszlovák ál­lampolgár közül 549.179 (96.01 száza­lék) lakik a halárövben s 22.809 a belső területen. Podkarpatszká Húsz­ban 109.472 magyar közül 103.548 (94.59 százalék) él a határzónában, 5,924 pe­dig a belső területen. Az egész or­szág határövében összesen 26 cseh, 32 szlovák, tehát összesen 52 cseh­szlovák többségű járás van. 50 német, 14 ruszin és 14 magyar többségű. Hány választó van Komáromban? Az első félévben összeállított névjegyzék adataiból. Komárom, — június 26. Komárom város négy választókerü­letének június hóban lezárt választói névjegyzéke szerint Komáromban van 4908 férfi- és 5938 nő-, összesen 10846 választó. Ebből az 1. kerületre esik 1142 férfi, 1492 nő, összesen 2634 Nemzetgyű­lési képviselő és községi képviselőtes­tületi tag választására jogosult szavazó van 2634, szenátori választásra jogo­sult szavazó van 1035 férfi, 1250 nő, összesen 2285, tartományi képviselő választására jogosult 1G91 férfi, 1350 nő, összesen 2441, járási képviselő választására jogosult 1053 férti, 1336 nő, összesen 2389 választó. A II. kerületben van 1394 férfi és 1568 nő-választó, összesen 2962 Nem­zetgyűlési és községi választó 1394 férfi, 1568 nő, összesen 296?, szená­tusi 1246 férfi, 1370 nő, összesen 2616, tartományi 1334 férfi, 1469 nő, össze­nőni tudja többé szeretni azt, aki pedig nyugodt a szíve felől... Elhallgatott. Oszlott a csend és már olyan áttetsző lett, hogy áttörte az asszony szinte hangtalan sírása. — De hiszen ez mese, kitalált mese, kedves. Az asszony csak sírt, csak sírt. — Kedves — szólalt meg újra a férfi — térj magadhoz. Csak mese. A nő a fejét rázta; nem, ez nem az, ez valóság. Ekkor kivágódott az ajtó és befutott rajta Péter: — Anyu, Istvánba leszakította a le­veledről, amit most hozott a postás, a bélyegei — és egy borítékot mutatott a szüleinek. A két ember elsápadt, a borítékon ez állt: »Beáta Müliner, Wien, Favorilen­­strasse. 32.« A kézírás mellett nyomtatott betü­­jü vignetta zöldéit: Címzett ismeretlen. Egymásra néztek. Az asszonynak ha­sogatott a szivébe és védőn az olda­lához szorította fiát. Az ura megértette. Fájt neki, hogy igy kínlódik ez az asz­­szony, de csak pillanatok múlva tu­dott védekezni. A feltépett borítékra mutatott: — Miért kínlódó!? Nem látod? »Cím­zett ismeretlen.« Ez így igazán nem jelenthet többet neked, mintha csak egy álmom lett volna. Most besom polygolt a szobába a na­gyobbik fiuk. — Anyu, ne haragudj, szepegte a büntetéstől félve. A szülők egymással voltak elfoglalva. Az apa beszélt: — Mondd, hát mivel tehetném jóvá? — Nem haragszom rád, István. A mi közös éveinket nem lehet elvenni sen 2803, járási 1332 férfi, 1465 nő, n?<57P<5Pn 07Q7 A III. kerületben van 1257 férfi, 1444 nő, összesen 2701 választó. Nemzet­gyűlési és községi választó 1257 férfi, 1444 nő, összesen 2701, szenátusi 1097 férfi, 1258 nő, összesen 2355, tarto­mányi 1179 férfi, 1324 nő, összesen 2503, járási 1172 férfi, 1315 nő, ösz­­szesen 2487 választó. A IV. kerületben van 1115 férfi, 1434 nő, összesen 2549 választó. Nem­zetgyűlési és községi választásra jo­gosult 1115 férfi, 1434 nő, összesen 2549, szenátusi 1008 férfi, 1252 nő, összesen 2260, tartományi 1066 férfi, 1334 nő, összesen 2400, járási 1065 férfi, 1330 nő, összesen 2395 választó. A választók végső összesítése a kö­vetkező: összes választók száma 10846, ebből nemzetgyűlési és községi válasz­tásra jogosult 10846, szenátusi válasz­tásra 9516, tartományi választásra 10147, járási választásra 10068. tőlem — és magához szorította a két fiát, életté vált esztendőinket. A férfi­ben reszketett a félelem: Mi jöhet a megbocsátás után? Csak az eddigi éle­tük humortalan karikatúrája. És ezt nem akarta. Istvánba igyekezett kiérdemelni a meleg, simogató anyai tenyeret: — Ne haragudj, — mondta sírósan énekelve — a kép megvan — és már nyújtotta is az anyjának. Az asszony elvette tőle, hogy a fér­jének adja, de megakadt a mozdulata. Egy fénykép hátlapját látta és rajta ezt az ajánlást: »Beáta, ha idejében találkozunk, te lennél az anyjuk«. A padló, a saját karja, a kép szé­lei szeszélyesen hullámzani kezdtek a szeme előtt, de erőt vett magán, meg­fordította a fotográfiát. Az ő két fia mosolygott rá. — Emlékül akartam adni, — dadog­ta a férfi — legalább emlékül... — és agy nézett a nőre, mint a gyilkos a tetemrehiváskor felvérző áldozatára. — Ezeknek akarsz idegen anyát?! Akik az én szivem alól szakadtak ki?! Megfordult és kivitte magával a fiait. A férfi tudta, hogy most elvette a nőtől a közös éveket is és az asszony mögött becsukódó ajtó felé lépett. A tenyereit maga elé tartotta, mintha az esztendőket vinné utána. Aztán meg­állt, két karja lehanyatlott, visszafor­dult és nézte az asztalt, amin a fiúk fényképét félig eltakarva feküdt a zöld­­vignettás boríték. Nem tudta, miért, de úgy érezte, hogy nemcsak a vissza­jött szerelmes levélre, hanem az arc­képre is éppen úgy, mint az egypartu szakadék szélén ágaskodó érzésére rá­illik: »Címzett ismeretlen«. Dr. Lipscher Mór az előadói asztalnál. Dr, Lipscher Mór a kórház igazgató­főorvosa előadást tartott a törvényszék bírái és az ügyvédi kar előtt a „Vér­sejtekről" és ezzel összefüggő tudo­mányos dolgokról, melyek elsősorban a jogásztársadalmat és az orvosi kart érdekelték. A birákon, ügyvédeken és orvos­­kollégákon kivül érdeklődő laikusok is igen szép számban hallgatták végigaz előadást, melynek tárgyát alantabb rö­videsen mi is ismertetjük. Lapunk, mint Komáromnak hű kró­nikása, szívesen ragadja meg ez al­kalmat is, hogy Lipscher doktort mint előadót is teljes melegséggel köszöntse. Városunkban 34 éven át folytatott orvosi csendes, de nagyon eredményes | működését állandó figyelemmelkisértük : Kevés családja van e városnak, de a j vidéknek is, melynek közelebbi vagy; távolabbi tagja ne került volna Lipscher i doktor kezelése alá. A nyugodt biztonság, mellyel a beteg­séget megállapítja, az a tizezeren jóval nagyobb számú műtét, melyet itt vég­zett és az egy generációra való fiatal orvos továbbképzése, a komáromi kór­ház naggyá és jóhirnévre emelése ezek az ő csaknem három és fél évtizedes tevékenységének markáns vonalai és eredményei. Egy igen szép és manapság ritka sikere előtt hajtjuk meg megbecsülé­sünk és tiszteletünk zászlóját és ez az, hogy 34 éven át, sokszor nehéz körül­mények dacára, harmóniát, békességet tudott tartani a kórházban. Kórházi orvostársaival, az ápolósze­mélyzettel befelé komoly, szigorú, né­melykor talán rideg principális, de ki­felé és a fölöttesekkel szemben felfelé mindenkor jólelkü védőjüknek, a pa­naszokat tompító főnöknek bizonyult. Személyére abszolúte igénytelen, a kórháznak vagyonát szaporító, nagyon takarékos adminisztrátor. Emberszeretet-kórházunk az 6 nevé­vel nőtt. Sok igen kedves kiszólását, tréfáját ismeri a publikum, amit a beteg kér­­dezősködésére, panaszára kitérő módon applikál. Komárom városa már évekkel ezelőtt hálájának és tiszteletének kifejezést adott azzal, hogy a tízezredik operá­ciója alkalmából a városi kórházban szobrot állított Lipscher doktornak. Ez az emlékmű a város egész kö­zönsége osztatlan és maradandó nagyra­becsülésének külső jelképe dr. Lipscher Mór személye, orvosi tudása és lelki­ismeretessége iránt. Ugyanez a tisztelet és ragaszkodás nyilatkozott meg a fő­gimnázium fizikai termét megtöltő hall­gatóság részéről a tudása, munkabírása teljességében műtőkését ma is biztos kézzel irányitó kiváló sebészünk iránt, abban a meleg ünneplésben, melyben előadása befejezésekor a megjelent kö­zönség részesítette. Reméljük, de kivánjuk is, hogy Lip­scher dr. a város lakosságának igen nagy megnyugvására — közkórházunk élén — a legjobb egészségben, jelen­legi munkabírásában és munkakedvében igen sok éven át fog még működni. Az előadásról a következőkben szá­molunk be: Sűrű padsorok előtt, melyeket a ko­máromi kerületi és járásbíróság bírói és jegyzői kara, valamint a helybeli ügyvédi és orvosi társadalom szine­­java — a hallgatóság soraiban dr. Ha­­jicsek Emil törvényszéki elnökkel és Gidró Bonifác főgimn. igazgatóval — foglalt el, Lipscher dr. bevezetésképen a vércsoportoknak, vagyis a vér négy­féle individualitásának fontosságát a vérátömlesztés szempontjából fejtegette. Kitért a vértransfusiónak történetére is, melynek legkorábbi nyomait már a görög latin mondakörben meg lehet találni. Általános derültséget váltott ki, midőn dr. Lipscher előadta, hogy a lo­vagkorban oly módon részegitették meg kutyákat, hogy bort ömlesztettek ereikbe, hogy azután a kutyák ittasságán mu­lassanak. Az alkoholizálásnak ezen mód­jára azért volt szükség, mert az okta­lan állat, a kutya soha nem iszik any­­nyit, hogy lerészegedjék, lévén ez az ember kizárólagos privilégiuma. A vér­átömlesztés történetének vázlatos fej­tegetése után áttért a vércsoportoknak átöröklési viszonyaira és a növényvi­lágból vett példákkal igyekezett a kér­dést megvilágítani. Részletesen fejte­gette, hogy mily esetekben lehet a gyer­mek vércsoportjából az apára követ­keztetni és milyen esetekben meddő ezen vizsgálat. Vászonra vetített vérké­pek és táblázatok segítségével igyekezett az első hallásra kissé nehéz tárgyat érthetőbbé tenni. Az előadást a hallgatóság zajos és hosszas tapsai mellett zárta be. Cs. L. A »Dólszlovenszkói Villamosművek r. t. Kom ár no« 1936 június 30-án fe­jezi be tízévi működését. A vállalat azon célból alakult, liogy a volt Nitra nagyvármegye és komárnói járás te­rületén végrehajtsa a rendszeres vil­lamosítást. A vállalat alapítói a következők vol­tak: állam, Nitra nagymegye, négy járás, 30 község és több magánember. Az alaptőke 5 2 millió Ke volt. A vál­lalat az 5 szlovenszkói közhasznú vil­lamossági vállalatok sorába lépett. A vállalat működésének alapját a komárnói volt tölténygyárban létesí­tett állami villamosmű képezte, me­lyet a vállalat az államtól bérbevett, kibővített és üzemben tart. Azonkívül a vállalat együtt dolgo­zik a szomszédos közhasznú válla­latokkal is, amelyeknél a bebiztosí­tott szükséges teljesítmény rendelke­zésre áll úgy, hogy a villamosmű mai teljesítménye 5400 KW. A vállalat további feladata a ma­gasfeszültségű vezetékek kiépítése volt. A magasfeszültségi hálózat építési me­netét a villanytelepek elhelyezése ad­ták meg: az állami villamosmű Ko­máméban, a handlovai szénbányák telepe Handlován és a beosztott terü­letek északról délre elnyújtott formá­ja. Az első vonalak Komárnótól észak, dél és délkeleti irányban lettek ki­építve, később a vállalat kiépítette az északi távvezetéket, Handlovától dél­re a Nitra folyó völgyében. Hogy az egyes fogyasztóközpontok számára a villanyszolgáltatás zavarta­lansága biztosítva legyen, körvezeté­kek és modern berendezésű átkapcso­ló állomások lettek építve úgy, hogy pl. Érsekújvár négyfelől Nitra három oldalról és a komárnói állami villa­mosmű leállásakor maga Komárno is két oldalról kaphat áramot. Az eddigi kiépített magasfeszültsé­gű távvezetékek 57Ü km hosszúság­ban képezik a további villamosítás alapvázát. A magasfeszültségű hálózatra 155 transzformátorállomás van kapcsol­va. Ezekből 100 a községeket látja el árammal, a többi 55 pedig egyes nagyfogyasztók számára épült. A be­kapcsolt transzformátorok kapcsoló­értéke 8350 KVA. A Délszlovenszkói Villamosművek 71 községet és telepet látnak el áram­ma, összesen 181.357 lakást. Az ala­csonyfeszültségű vezetékek hossza 370 km. Az összes hálózatokra 14.730 kis­fogyasztó és 90 nagyfogyasztó van rákapcsolva. Az egyes területek ipari vállalkozá­sának sajátsága rányomja bélyegét Délszlovenszkói Villa­­mosmüvekr. t. Komárno.

Next

/
Thumbnails
Contents