Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-06-27 / 52. szám

4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1936. június 27. az illető területet ellátó villanytelep áramszolgáltatására is. A Délszlo­venszkói Villamosművek területe ki­mondottan földművelési jelleggel bír és a malomiparon kívül e területen csak kevés másfajta iparüzem talál­ható. Ezért a nagyfogyasztók elosz­tása a következő: 44 malom (a nagy­­fogyasztók számának majdnem a fe­le), 21 nagybirtokos és csak 25 külön­féle iparüzem. A A’állalat első évében az áramszük­séglet 1,738.917 kilowattóra volt, ez­zel szemben 1935 évben a villany ter­melés 12,943.120 kilowattórára növe­kedett és évről évre emelkedő irány­zatú. A műszaki fejlődéssel karöltve ha­ladt a gazdasági fejlődés is. Az ere­deti 5-2 millió Ke alaptőke már 1929- ben 10 millió Ke összegre lett fel­emelve. A volt Nitra nagymegye ré­szesedését átvette az ország, azonkí­vül az ország emelte részvételét. A részvénytőke mai elosztása a követ­kező: állam GOo/o, ország 10-5«/o, járá­sok és községek 19.8o/o, magántőke 9-70/0. A befektetések 45 mii. Ive, leírások 13 mii. Ke és tartalékalapok 146 mii. Ke értéket képviselnek. A vállalat minden évben tiszta nyereséget mu­tat ki és évenkint 2o/o-os osztalékot fi­zet. A vállalat, hogy alkalmazkodjék a gazdasági válság következtében be­állott viszonyokhoz, amennyire csak saját gazdasági állapota megengedte, majdnem minden évben leszállította az áramárakat. A vállalat első éyi működése alatt a világítási áramár 4'50 Ke, motoráram 2 80 Ive volt kilo­­wattóránkint. Ezzel szemben július 1-től az áramárak a következők: vilá­gítás 310 Ke, motoráram 2 Ke, mele­gítési célokra 60 fill, kilowattórán­­kint. A valóságban azonban az áram­árak sokkal alacsonyabbak, amennyi­ben a vállalat különféle modern, ú. n. összetett díjszabást vezetett be, ahol a fogyasztó berendezésének ki­használása által befolyásolhatja az áramárakat. 1935 évben az átlagos áramárak kö­vetkezők voltak: világítás és mele­gítés 2315 Ke, moLoráram 1-689 Ke kilowattóránkint. Az áramárak további leszállítását megnehezíti az a körülmény, hogy a vállalat első éveiben az építések drá­gábbak voltak, mint most és a leírási kvóta nagyon terheli a bevételeket. További nehézség az, hogy még a gazdasági válság előtt villamosított községek nagyobb része máig sem volt képes a villamosítási költségeket fedezni s ennek következtében a vál­lalat kényszerítve van aránylag drá­ga hitellel dolgozni. Végül az árle­szállítást nagyon megnehezíti a villa­mosított községek lakossága egy ré­szének konzervatív magatartása, mely csak nagyon nehezen érti meg azon előnyöket, amit ma a villanyenergia használata nyújt és csak nagyon ne­hezen szánja rá magát a villany hasz­nálatára. A gazdasági válság hatását a Délszlovenszkói Villamosművek is megérezték. A fogyasztás ugyan foly­ton nőtt, de a villamosítási munkála­tok, főleg a községek villamosítása majdnem megszűntek. A nagyfogyasz­tók bekapcsolása is főleg tőkehiány miatt akadályozva volt. Az elért eredmények mutatják, hogy a gazdasági helyzet lassan ja­vul és remélhetőleg rövid időn belül a villamosítási munkálatok megkez­dődnek. Hogy a villamosítás gyorsabban ha­ladjon, szükséges volna az önkor­mányzati testületek, főleg községek pénzügyi viszonyait rendezni. A köz­ségek ma alig rendelkeznek tőkével és majdnem képtelenek kölcsönt sze­rezni. Itt nagyon sokat segíthetnek a já­rások, amelyek az állammal együtt lehetővé tehetik a járások összes köz­ségeinek villamosítását. Erre van már több példa Szlovenszkón. A Délszlovenszkói Villamosművek is akciót indított a párkányi járás községeinek együttes villamosítására, amely eddig nagyon szép eredményt mutat fel. Remélhetőleg a többi já­rások is utánozni fogják a párkányi járást és rövid időn belül a Dél­szlovenszkói Villamosművek egész te­rülete villamosítva lesz. A községek villamosítását nagyban elősegíti az állam. Majdnem az ösz­­szes községek az állam segítségével villamosítottak, amely erre a célra csak a Délszlovenszkói Villamosmű­veknél kb. 4 millió Ke összeget folyó­sított. A Délszlovenszkói Villamosművek gázgyártással is foglalkozik. A Köz­ponti gáz- és villamossági részvény­­társaságtól Budapesten megvették az érsekujvári és nitrai gázgyárat. Azon­kívül Komárno várostól bérbevették a városi gázgyárat úgy, hogy ma az összes területükön lévő gázgyárakat ők kezelik. Nyilvánvaló, hogy a Délszlovensz­kói Villamosművek gazdaságilag is nagy hatással van egész területére. 51 hivatalnokot és 131 állandó mun­kást foglalkoztatnak, számos szezon­­munkáson kívül. Évenkint kb. 6 3 mii. Ke összeget adnak ki üzemanyagok­ra (főleg handlovai szén), fizetések, bérek és más kiadások címén. Azon­kívül évenkint több milliós befekteté­seket is végeznek. Érthető, hogy a vállalat hatása nem­csak gazdaságilag mutatkozik, de be­hatással van a kultúrális viszonyokra is, emeli a lakosság életnívóját, élet­­biztonságát és segíti az állameszme megszilárdítását is... A környékbeli magyar lakosság a vállalatot magáénak tekinti, méltá­nyolja azt a segítséget, amit neki az állam villamosítási segély formájában nyújt, értéked azt, hogy az állam, or­szág és a többi önkormányzati testü­letek lemondanak nagyobb osztalék­ról csak azért, hogy az áramárak le­szállítását lehetővé tegyék, amivel a lakosság életnívója emelkedik, a gaz­dasági élet erősebben lüktet, ami nemcsak a lakosság, hanem az állam érdeke is. A vállalat programmja a következő: A magasfeszültségű hálózat kibővíté­se az összes községekbe. Minden köz­ségnek megadni a villamosítás jóté­teményét. Ez még nagyon sok mun­kát fog igényelni. A villamosításra még 353 község vár. Ezek többnyire szegény, kis községek, többnyire el­zárva a világtól, amelyeknek éppen olyan joguk van a villamosításra, mint a már villamosított községeknek. Ha tudjuk is, hogy a nyugati orszá­gok villamosítási mértékét csak ne­hezen érhetjük el, reméljük, hogy ezt legalább megközelítjük. Az elért 10 éves eredmény, amely dacára a beállott gazdasági válság­nak, messze túlszárnyalta a várt re­ményeket, biztosítja a vállalatot arról, hogy további működéséi is teljes si­ker fogja koronázni. Komáromban 50 évvel ezelőtt: Komoly tervei voltak egy salzburgi vállalatnak Komárommal s a Vággal. A salzburgi konzorcium leküldte mér­nökét Komáromba, hogy tanulmányoz­za ki a Vágót a hajózhatóság szem­pontjából. Farkasd, Szímő, Gúta és Komárom között személy és teherszál­lító csavargőzöst akart a vállalat be­állítani, amely 2 láb mélyen járna s négy csavarral dolgozna. A próbajára­tok kitünően sikerültek, a mérnök megelégedéssel távozott vissza Salz­burgba. Országos erkölcsnemesílő egyesület alakult Pesten s felhívták a komáro­miakat is, hogy »úgy a magán, mint a közéletben« hassanak oda, hogy »ezen nemescélú egyesület pártolás­ban részesíttessék s számos fiókegye­sület alakíttassák«. Hogy az erkölcsök mennyire nemesedtek az egyesület ál­tál s milyen hatása lett Komáromra: erről nem szól már az egykorú kró­nika. Jókainak »A jövő század regénye« című könyve ekkor jelengetett meg. Szándékosan kell használnunk ezt a szót: »jelengetett«, mivel a hirdetések a regényt egymásután megjelenő fü­zetekben ajánlják. 1886 júniusában je­lent meg a nagysikerű regény 23. fü­zete. Minden füzetet 25 krajezárért ad­tak Grosz Jakab és fia könyvkereske­désében. így jelent meg egymásután az Egyetemes Regénytár sorozat, így a Shakespeare művei, így az Osztrák- Magyar Monarchia írásban és kép­ben, meg számos új könyv. 25 évvel ezelőtt: Dr. Soós Jenő és Mitacsek Árpád dunai útját megkezdte. A bucsuzásra nagy számban gyűltek össze a sport­egyesület tagjai. Egy négyes csónak vidáman kísérte őket Esztergomig. Az Orsováig tervezett út hossza 840 ki­lométer s a majdnem 3 hétre terve­zett utón naponta 40—50 kilométert kellett evezniök. Néhány nap múlva jelentették is, hogy az első 2 napon 120 kilométer utat tettek meg, itt-ott vi­hart kaptak. Repülőgép repült el Komárom fölött június 20-án, reggel 6 és 7 óra között. Az esemény izgalomba hozta a várost, az egykorú újságok külön cikkben fog­lalkoztak a bét »merész« repülő Bier Henrik főhadnagy és Umlauff János dragonyoskapitány. vállalkozásával. Többen látták a gépet, »amely rend­kívül kellemes látványt nyújtott.« A Megye ucca, a Kossuth tér, a Rákóczi is a Tó ucca fölött repült el Umlauff, — a hajdani krónikás pontosan fel­jegyezte ezt a dokumentumot, — majd a kecses gép eltűnt Dunaalmás felé. A nagyközönség panaszkönyve. Válasz „Egy nyugdíjas, aki nézdegél“ aláirásu cikkre. Tisztelt Szerkesztőség! Folyó év június 20-iki számukban egy cikk jelent meg, mely mélyen sérti a komáromi öntudatos munkásság ér­zületét, azért kénytelen vagyok e cikkre válaszolni. Igaz, az én „nézdegélésem“ éppen az ellenkező szemszögből indul ki, mint azé az úré, akinek válaszolok, azért mégis bátorkodom remélni, hogy soraimnak helyet szorítanak becses lapjukban. Tehát egy unatkozó, gondtalan úri­ember elindul szokott napi sétájára, útközben megbotránkozik a sok sze­méten, amin át kell lábalnia. Odébb tőle utcát söprő embereket lát, akik kedvetlenül, lustán dolgoznak. Tehát e munkások még nincsenek elég gazda­ságosan kihasználva! Az illető nyugdíjas úr nézdegélése közben miért nem vett annyi fáradsá­got, hogy pillantása e fáradt, örömte­­len arcokra tévedt volna, mert akkor biztosan meg kellett volna látnia egy igazságtalan társadalmi rend most már jóvátehetetlen bűnét: az embertelenül kizsákmányolt munkás-sorsot. A beteg, elöregedett fizikai munkás, hogy nyo­morgó családjával együtt éhen ne pusz­tuljon, kénytelen utcát seperni, azon­ban, ha maradék erejéből nem telik elég fürgeség és lendület e lealázó s amellett nehéz munka végzésére, akkor jönnek a szemlélők és séta közben megállapítják, hogy a munkások lusták, hanyagul, porosán sepernek. E tények megállapításával azonban még koránt sem ért véget a panaszos levél elmefuttatása. A söpretlen utcák megtisztítására szeretné indítványozni, hogy „mindazok, kik blokkot kapnak, dolgozzanak is annak megfelelően a város érdekében. Ki kell őket vezé­nyelni néhány órai utcaseprési mun­kára és csak az ilyen kapjon blokkot “ Álljunk csak meg e soroknál egy pillanatra és próbáljuk megvizsgálni az okot, amiért e szerencsétlen embe­rek kényszerülve vannak ezen amúgy is kevés alamizsnát elfogadni. Ma arról már beszélni is felesleges, hogy valaki szándékosan, önhibájából munkanél­küli. Ilyet csak a legsötétebb idióták állíthatnak, máma a munkanélküliség a legfájóbb kényszer, mely egyformán megalázza az emberiség egyszerűbb, vagy intelligensebb részét is Akik szak­­szervezeti segélyt nem kaphatnak, kény­telenek „blokkra“ szorulni, ha csak lopni, rabolni, vagy éhen pusztulni nem akarnak. (Ismétlem, e blokkse­géllyel is csak szenvedéseiket tolják ki ideig-óráig!) A munkanélküliek egy része már szinte beletörődött alantas sorsába, a másik rész azonban még mindig szégyenli helyzetét, mintha ez csakugyan az ő hibája lenne. Aztán a blokkok kiosztási módja is a legarc­­pirítóbb, a legtöbb keserűséget okozó dolog ez alamizsnára rászorultaknak. E nézdegélő úriember bizonyára nem látott még fiatal lányokat, kik szebb, emberibb életre teremtettek, blokkosz­táskor a Városmajorból távozva, ke­serű könnyeket sírni; intelligens, de kopott, fáradt ifjúkat sápadtan a szé­gyentől elosonni. Mert ha ő belekép­zelni tudná magát ezen rajtuk kivül eső okokból nyomorba jutottak hely­zetébe, akkor nem kívánná még a sok szenvedés mellé nekik az utcaseprést. Ami a köztisztaságot illeti, hát igen! Tényleg sok kívánni valót hagy maga után. Azonban ne feledjük, hogy vá­rosunk élén kormánybiztos áll, akinek ez a hatáskörébe tartozik és ő bizo­nyára nem szorul ezen névtelen úriem­ber tanácsaira és megtalálja a módját maga is annak, hogy a nagyközönség panaszait esetleg több köztisztasági munkás munkába állításával orvosolja. Komárom, 1936. június 25. Gáborek Ferenc vasmunkás. A szerkesztőség megjegyzése: Kész­séggel adjuk le a fenti sorokat is, éppúgy, mint a nagyközönség részéről beérkezett minden panaszt, vagy hozzá­szólást: az audiatur et altera pars elvén állunk, mert az eszmék tisztá­zása végett mindkét félt becsületesen meg kell hallgatni. Mikor a Komáromi Lapok megnyitotta panaszkönyvét, azzal azt akarta elérni, hogy a nagyközön­ség hozzászólásainak helyet adjon és módot nyújtson mindenkinek arra, hogy véleményét kifejtse, tekintet nélkül arra, hogy a lapnak magának az illető kér­désekben mi az álláspontja. Azért is a „nagyközönség panaszkönyve“ ez. Tilta­koznunk kell azonban az ellen, mintha a Komáromi Lapok nem volna a mun­kásság mellett, vagy mintha a K. L. bármely cikkében csak halvány mun­kásellenes tendencia húzódnék is meg. Igenis: a K. L. a magyar munkásság érdekeit is védelmezi, melléáll a ma­gyar munkásnak: világnézeti és osz­tálykülönbség nélkül minden magyar munkásemberért küzd s azt szeretné, ha minden magyar munkásnak mun­kája s jó keresete volna! Ebben a kér­désben pedig nem ismerünk politikát, csupán sorsközösséget! Ez a sorskö­zösség az, amely kell, hogy minden kisebbségi magyart összetartson! GrÉmiumi hivatalos közlemény A Komárom-Járási Kereskedelmi Grémium ösztöndíj-pályázatot hirdet »Fried Jenő 5000.— Ke alapít­ványa« kamat-élvezetére, (melyet az idén 500.— Kc-ra egészít ki) azon jó előmenelelű, 4 gimnáziumot végzett, bármely felekezetű tanuló részére, aki kereskedelmi pályát választva az 1936 —37. tanévre kereskedelmi akadémián, vagy kereskedelmi iskolában folytatja tanulmányait. A pályázat folyó év július hó 15-ig a grémium elnökségénél adandó be. Komáromba, esetleg valamely ko­­márom-járási községbe illetőségű ta­nuló pályázhat. ❖ Ugyancsak pályázatot hirdet a Ko­márom-Járási Kereskedelmi Grémium azon szegénysorsú, jómagaviseletű, je­les tanuló számára, aki a helybeli Szt. Benedek-rendi főgimnázium IV. osz­tályát elvégezve kereskedelmi akadé­miára vagy kereskedelmi iskolába lép át; nevezett helyett a grémium vál­lalja magára a tandíjfizetési kötele­zettséget az első esztendőben a keres­kedelmi akadémián, vagy kereskedel­mi iskolában. Ha ily módon támogatott tanuló továbbtanulásában a grémium segítségére továbbra is érdemesnek mutatkozik, úgy a grémium pártfogá­sát előreláthatólag továbbra is él­vezni fogja. A pályázat ugyancsak f. év július hó 15-ig nyújtandó be a grémium el­nökségéhez bélyegmentes kérvény for­májában. — Uj postaügynökség Gúta ha tárában. Gúta községnek igen nagy a határa és tele van lakó- és tanya­házakkal, amelyek lakóinak sokszor félnapot kell gyalogolniok, hogy be­érjenek Gútára. így aztán több tanyai iskolája is van Gútának. Most egy régi óhajuk teljesült a határban lakók egy részének, mert Seregakol pusztán postaügynökség nyilt meg e hő 15-én és Így a levelezés is gyorsabban fog most már menni.

Next

/
Thumbnails
Contents