Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-06-20 / 50. szám

1936 június 20. 9. oldal »KOMÁROMI LAPOK* ASSZONYOKNAK. Libamájkonzerv házi készítése. Az otthon elkészített libamájpásté­tomnak gyári termékekkel szemben rendszerint megvan az a hátránya, hogy — noha íz és minőség szem­pontjából kifogástalanok — nem so­káig állnak el. Vagy azért, mert sült májból készültek, vagy pedig, mert olyan anyagokat adtak a pástétom­ba, amélyék romlandók ,pl. zsemlyét, tojást, tejszínt. Alábbiakban egy megbízható házi­­receptet közlünk, mely szerint az ott­hon előállított libamájkonzerv is hó­napokig eltartható és jóval olcsóbb a gyári árunál. Két kg- szép fehér libamájat epéjé­től, hártyás részétől gondosan meg­tisztítunk, körülvagdossuk szép for­másra. A májakat éles késsel több helyen bemetszük és szeletekre vágott szarvasgombát dugdosunk bele, az egészet jól megsózva, sótalan pásté­­tomfüszerrel meghintve porcellántál­­ban letakarva, másnapig hűvös he­lyen állni hagyjuk. Ekkor fél kg. csont és bőrnélküli kövérkés sertés­húst megdarálunk, mozsárban meg­törjük, hozzáadjuk a körülvagdosott libamájról leesett részeket s ezzel az egész tömeget újból finomra zúzzuk, szitán áttörjük, aztán ugyanúgy íze­sítjük sóval, pástétomfüszerrel, mint a libamájat. Betakarva ezt is más­napig hűvösre tesszük, de megfagyni sem a májnak, sem a tölteléknek nem szabad. — Másnap egy vagy több pástétomcsészét vékony szalonnasze­letekkel teljesen kibélelünk s a fenti töltelékkel ujjnyi vastagon kikenjük. Ezután olyan nagy darab májat te­szünk a csészébe, hogy szorosan fe­küdjön benne, erre ismét ujjnyi vas­tag tőtelékréteget rakunk, rá újból libamájat, ekképen váltogatva a két­féle anyagot, míg a csésze megtelik. LegfelüÍre töltelékréteg kerül, melyet szalonnaszeletekkel borítunk be. Ek­kor a pástétomcsészére ráillesztjük fedelét és vízfürdőben 3 óra hosszat gőzöljük, ha 1 kg-os, 2V2 óra hosszat, ha 1/2 kg-os a tégely. Hogy a gőzölés tökéletes-e, úgy győződünk meg, ha a csészében lévő zsírt megnézzük. Ha tiszta, akkor a pástétom kész, ha za­varos, még nem jó. Gőzölés után más­félórát hül, azután levesszük a tégely fedelét és fafedőt illesztünk a pás­tétomra, erre ötkilós súlyt s így le­préselve hagyjuk másnapig. Másnap a pástétomra annyi tiszta zsírt ön­tünk, hogy ujjnyi vastagon ellepje. Staniollal leborítjuk, fedővel lezárjuk és hüs helyen elraktározzuk. Jó tanácsok. Használt dugók felfrissítése. A használt dugókat káliumhiper­­manganált oldatban felmelegítjük folytonos keverés közben 60—70 C. fokra. Ezután az oldatot nyers sósav­val annyira megsavanyitjuk, hogy ab­ban gyenge klórfejlődés induljon meg. Ha a dugók kellőleg átivódtak, kiszed­jük az edényből, gyengén lemossuk és higitott sósavval savanyított nátriu­­szulfitoldatba tesszük, mire a dugók gyenge melegítés közben megfehéred­­nek. Utána alapos öblítés és szárítás következik. Avas zsír tisztítása. Nem tökéletes ízű disznózsírt meg­javíthatjuk, szagtalaníthatjuk mészvíz segítségével, amely az avasságot oko­zó zsírsavakat leköti. Következőképpen járunk el: az avas zsírt megolvaszt­juk annyira, hogy ne legyen túl forró, majd tiszta mészvizet öntünk hozzá s azzal a zsírt néhány percig erősen keverjük, azután állani hagyjuk mind­addig, mig a mészvíz a zsírtól külön­válik. Ekkor a mészvizet leöntjüjk s az előbbi művelet a mészvíz kimosása cél­jából tiszta meleg vízzel megismétel­jük. Öt kg, zsírhoz elegendő 2—3 li­ter mészvíz. Receptek, Töltött libacomb. Hízott liba combjain a húst alul, te­hát belső felületükön bemetsszük, a csontokat kifejtjük s ezek helyére nyers kolbásztölteléket teszünk. A megtöltött combokat összegöngyölít­jük, vékony cérnával bevarrjuk, majd megsózva kevés zsírban hirtelen pi­rosra sütjük. Ekkor lábasba vajat te­szünk s ha elolvadt, karikára vágott hagymát, sárgarépát, petrezselyem­gyökeret, zellert, néhány szem sze­mesborsot. egy babérlevelet, két ge­rezd fokhagymát, s egy darabka füs­töltszalonnát párolunk benne. Majd rátesszük a libacombokat és sütőben addig pirítjuk, mig a hagyma sárgulni kezd. Ekkor meghintjük csöppnyi liszttel, feleresztjük egy rész víz, egy rész fehérbor és egy rész híg para­dicsomlé keverékével s befödjvje a sü­tőben sűrű locsolás közt puhára pá­roljuk. Tálaláskor a cérnát eltávolítjuk a combokból, s a zöldségágy levét rá­szűrve sonkásrizs körítéssel szerví­rozzuk. Vadkacsa bormártásban. A megtisztított vadkacsát sóval, tö­rött borssal kivül-belül meghintjük. Lábast zsírral kikenünk, beleadunk egy szál vastag karikára vágott sár­garépát. egy petrezselyemgyökeret, két fej vereshagymát, darabka füstöltsza­­szalonnát, 1 babérlevelet, néhány szem feketeborsot, s néhány szál kakukfü­­füvet. Ezen a zöldségágyon 15—20 per­cig sütjük a kacsát. Ekkor kivesszük a sütőből, s ha kissé lehűlt, levesszük a két combját és lefejtjük mellehúsát is két egyenlő részben. A gerinccson­tot kisebb darabokra vágva rávetjük a zöldségágyra, melyet kevés liszttel meghintve megpirítunk. Utána 2 deci fehérborral és 3—4 deci húslevessel vagy vízzel feleresztjük, úgy hogy híg mártást kapjunk. Amikor a hús meg­puhult. kivesszük a mártásból, amely­be ekkor belekeverjük 1 citrom héjját és levét, egy kávéskanálnyi mustárt és 2 deci sűrű tejfelt. Néhány percnyi forralás után a mártást szőrszitán át­szűrjük s ismét beleadjuk a húst. — Körítésnek makarónit, gombócot vagy gombásrizst tálalunk. Mokka-lepény. Összedolgozunk 16 deka lisztet, 16 deka vajat, 12 deka őrölt mogyorót, ugyanannyi porcukrot és egy egész to­jást. Kisujjnyi vastagra kisodorva, ki­kent sütőpléhen világosszinüre süt­jük. Amikor félig kihűlt, megkenjük eper- vagy baracízzel s bevonjuk a kö­vetkező tömeggel: 2 és fél deci erős feketekávéból, 20 deka cukorból sűrű szirupot főzünk s óvatosan cseppen­­ként hozzá vegyítjük 6 tojásfehérje ke­mény habjához. Egyenletes vastagon rásimítjuk a tésztára s még rövid időre sütőbe tesszük, mig a hab meg­­bőrösödik. Éles késsel négyszegletes darabokra vágva tálaljuk. Ugyanezt a tésztát készíthetjük tortapléhen, a ká­vés habot kúpalakúan feltornyozva. Besameles makaróni. 20 deka makarónit sásvízben meg­főzünk és megvajazzuk. Majd 5 deka vajból és ugyanannyi nulláslisztből vi­lágos rántást keverünk, fél liter tejjel feleresztjük s felfőzzük, míg megsürü­­södik. Ebbe a mártásba — amikor lan­gyosra hült — belekeverünk 3 tojás­sárgát és jó maroknyi reszelt parme­­zánt. Ekkor egy tűzállótálat kikenünk vajjal, kevés mártást beleteltünk, erre egy réteg makarónit teszünk, majd ismét mártást, makarónit váltogatva, mig a tál megtelik. Tetejét bőven meg­hintjük parmezánnal s apró vajda­rabokkal beszórjuk .Forró sütőben pi­rosra sütjük. Málnapuding. Tölts meg egy formát piskótatésztá­val, az üres közepébe pedig nyers mál­nát tégy. Takard le egy tálcával és ál­líts reá egy nehezítet és tedd jég­szekrénybe. Tálalás előtt borítsd ki és öntözd meg a tésztát friss málnaszi­ruppal. Az egészet pedig vond be va­níliás chantilly-krémmel. Ez a pu­ding konzervált málnával is készít­hető. Béchamelles paraj puding. A főtt parajt szitán passzírozd át és vastag bechamellmártással keverd telfölsűrűvé. Négy tojás keményre fel­vert fehérjét, negyed reszelt svájci saj­tot tégy bele. Tedd az egészet vajjal kikent formában a sütőbe. Ezt a kü­lönös pudingot sajtos béchamellmár­­tással tálald. Még ízletesebb, ha hir­telen lángon a tálalás előtt kissé meg­pörköljük és így állítjuk bele a pu­dingot. GYERMEKEKNEK.---------. A szamár meg a köcsögkalap. Élt Alexandriában egy szürke csacsi. Nagy szalmakalap ült fejebúbján, mert hát a tájon nyáron igen meleg van és szalmakalapot hordanak a lo­vak, szamarak, nehogy napszúrást kap­janak. A szürke csacsit Juszufnak nevez­ték és szerette a város apraja-nagyja. Szerethették is, mert Juszufnál jám­­borabb, szelídebb csacsi még nem hor­dott terhet a hátán ezen a földke­rekségen. Ha teher nélkül baktatott hazafelé, vígan megszamaragolták a gyerekek, mialatt őkegyelme jóízűen ro­pogtatta a kedveskedésül kapott sár­garépát. vagy a finom dinnyehéjakat. Ám egy szép napon Juszuf hátára vizestömlő helyett díszes nyerget rak­tak, felkantározták ékesen. Hiába tör­te a fejét, nem volt képes kitalálni, hogy mi készül, mígnem egy szere­­csen a hátára telepedett. A szerecsen ■ úszónadrágot viselt, meg piros katona­kabátot. Cipőt nem hordott, ellenben a fejére gyönyörűséges, fényes köcsög- Ealapot rakott. Juszuf vagy fél napig hordta a furcsa öltözetű szemcse nt össze-vissza a városban. Mikor este a munkája után leheveredett az udva­ron, hamar megkérdezte a kutyát, nem tudja-e ki volt a délutáni lovasa? — Dehogy nem — felelte a ház­őrző —, egy néger király. — Király! — hitetlenkedett a csacsi. — Honnan szeded ezt a gondolatot? — Onnan, hogy köcsögkalapot hor­dott! A csacsinak szeget ütött fejében a dolog. Sokáig gondolkozott, azután me­gint a kutyához fordult: — Mond csak, kérlek, mi az volta­képpen, hogy »király.« — A király nagy úr — vakkan tott a kutya. — mindenki neki szolgái és so­hasem kell dolgoznia. — Hm! És ha én cilindert hordanék, szintén király lennék? — kérdezett új­ból a csacsi. — Persze, feltétlenül — válaszolt mérgesen a kutya, akit álmából vert fel az oktalan kérdés, — ha annak születtél, bizonyára az lennél! Juszuf egész éjszaka gondolkodott. Megszállta a nagyravágyás és azt sug­dosta a fülébe, hogy ő erre a mester­ségre született. Reggel gőgösen rúgott a szalmakalapba, hogy az messze a giz­gaz közé gurult. Ö ugyan nem hord ilyen ócska fejfödőt! Gazdája hasztalan kereste a kalapot, hogy Juszuf fejére erősítse. De mert kalap nélkül a csacsival munkába mégsem indulhatott, addig keresett­kutatott, mig nem talált egyet. És ez a kalap, csodák-csodája egy kopott cilinder volt. Juszuf nem tudta, hogy hová legyen örömében, amikor meglát­ta KLrály lesz, teljesül a vágya! Mikor aztán terhet akart rakni a há­tára a gazda, Juszuf megcsökönyösö­­dött. Négy lábát az ég felé rúgta, hor­­kantott. tán még harapott is. Persze, ennek husángolás volt az ára és a te­her mégis rákerült a hátára. Mig az ütlegok fájtak, baktatott a csacsi szép csendesen. A városban azután, hol to­longott a sokfajta színű, ruhájú nép, szembetűnt a cilinderes Juszuf. Meg­­megálltak és nevetve, ujjal mutogattak reá az emberek. Juszuf azt hitte, hogy azért gúnyolják most, mert király lé­tére dolgozik. Az utca porába Keve­redett, lezárta magáról a vizestömlő­ket. meg a datolyás zsákot, majd tal­­pontermett és égnek szegett nyakkal diadalmasan iázni kezdett. Úgy vélte, hogy fensége előtt most már meghajol­nak az álmélkodók. Hajlongás helyett azonban gyűrűbe fogták, úgy kacagták. Dühösen rontott közéjük, majd tisz­teletre tanítja ő ezt a mihaszna nép­séget! Egy-két embert meg is rúgott, de azután... öklözték jobbról, öklöz­ték balról, követ is vágtak az oldalába jócskán és újra rákötözték a súlyos holmikat. Alig tudott fájó testével ha­zavánszorogni 'este. Ráadásul mérges gazdájától abrak helyett ismét csak ütleget kapott. Midőn gazdája végül vacsorázni in­dult, sántítva gázolt a gazosba és ki­kotorta csalán közül a régi szalma­­kalapot. Okosabbnak gondolta, ha visz­­szatér régi sorjához. — Szép tanácsot adtál, az szentigaz! — szólt később szemrehányóan a ku­tyához. — Királyság helyett csupán verést kaptam, tán egy szál ép cson­tom sem maradt! — Én tanácsot ugyan nem adtam — felelt a házőrző —, csak felvilágosí­tást a legjobb tudásom szerint! Ben­ned rejlett a hiba. A tanulság ebből az, hogy ki-ki végezze hivatását hű­en, mert ha más bőrbe bújik, tisz­telet helyett kihúzza a lutrit!

Next

/
Thumbnails
Contents