Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-06-20 / 50. szám

A szankciók megszüntetése az angol parlamentben. Sem Anglia, sem a népszövetség nem hajlandó háborút viselni Abesszínia miatt. __________________ »KOMÁROMI LAPOK« 4. oldal. felsőbb hatóságok előtt is ismeretes és ezt a Fiatalsággondozók Országos Szervezete azzal honorálta, hogy Szlo­­venszkó egyik legszebb fekvésű nya­ralóhelyéi, Iglófüredet bocsátotta a Járási Fiatalsággondozónak rendelke­zésére. A szükséges előkészületeket Majer­­csák Viktor polgári iskolai tanár, az eddigi nyaralótelepek lelkes és oda­adó vezetője, a helyszínen már meg­telte, az általa készített néhány fény­­képfelvétel a Bafa-üzlet kirakatában bizonyítj a az idillikus üdülőhely szép­ségeit. Értesülésünk szerint a Járási Fia­talsággondozó korlátolt számban fize­tő gyermekeket is besoroz nyaralta­­tási akciójába. Egy gyermek nyaral­­tatási költsége 5 heti időtartamra uta­zással, ellátással (napi ötszöri kiadós étkezés) orvosi és pedagógiai felügye­lettel 360 Kc-ba kerül. A gyermekek előreláthatólag június 4-én indulnak a pozsonyi vasutigazga­­tóság előzékenységéből rendelkezésre bocsátott különkocsiban, úgy hogy a gyermekek az egész utat átszállás nél­kül tehetik meg. A nyaralásra küldendő gyenge test­alkatú és vérszegény gyermekek ki­választása azon iskolákban, ahol az iskolaorvosi szolgálat be van vezetve már a rendszeres iskolaorvosi vizs­gálatok folyamán megtörtént, a többi iskolákból az elkövetkező héten vá­lasztja ki ugyancsak az iskolaorvos a nyaralásra úgy egészségi, mint szo­ciális viszonyokból kifolyóan a leg­jobban reászoruló gyermekeket. A Járási Fiatalsággondozónak iga­zán megbecsülést és támogatást ér­demlő munkaágazatáról számolunk be a fentebbi tudósításunkkal. Sajnos azonban dr. Kalvariszky Jenő iskola­orvostól nyert értesülésünk alapján legalább 150 helybeli gyermek nya­­raltatásáról kellene gondoskodni az iskolaorvosi vizsgálatok eredményei alapján. Reméljük azonban, hogy Komárom város javulásnak induló gazdasági helyzete lehetővé teszi majd, hogy a szociális intézmények támogatásában rákényszerített passzivitásából kilép­jen és jelentősebb összeggel való hoz­zájárulásával úgy ennek, mint a töb­bi gondozási ágazatnak erősebb kifej­lesztését tegye lehetővé. Akit hat járás csendőrsége keres. Végre sikerült elcsípni a körmönfont szélhámost. — június 19. Csaknem naponta érkeztek a föl­jelentések a délszlovenszkói nyomozó hatóságokhoz, hogy egy ismeretlen, jómegjelenésü, behízelgő modorú férfi jelenik meg a falvak gyanútlan népé­nél és ott elromlott órákat ajánlkozik megjavítani. A falu népe a jóbeszédü embernek bedőlt és igen sok helyen nemcsak az elromlott órákat adták át neki, hanem még előlegeket is kapott. Természetesen úgy az órákkal, mint a munkájára kapott előlegekkel végleg eltűnt, abban a községben aztán nem látták többet, örökre elbúcsúzott onnét, ahol egyszer már járt. Ugyanez az ember egyéb körmön­font csalásokat is elkövetett. Hihetet­len olcsó gazdasági gépek szállítását is magára vállalta, természetesen, ha előleget kapott a megrendelésre. E fantasztikus olcsó gépek se érkeztek meg természetesen sohase a megren­delőkhöz, akik bottal üthették a szél­hámos nyomát és az előleget is. A falusiak tömegesen tették meg a följelentéseket az ismeretlen tettes ellen, akit nem kevesebb, mint hat járás csendőrsége keresett. Végre is Örmény községet érte az a nagy szerencse, hogy ott letartóztat­ták a keresett szélhámost, aki ott is nagyon ajánlotta órajavitó mesterségét a jó ürményieknek. Szóval éppen munka közben csipték el a csendőrök a szélhámost, Keszan József, többszö­rösen büntetett imelyi lakos személyé­ben. Az Örményben elfogott csalót be­szállították az érsekujvári bírósághoz, ahol számot kell adni a nagyarányú te­vékenységéről. — június 19. Nemcsak a britt birodalom, hanem az egész világ közvéleménye feszült érdeklődéssel tekintett az angol alsó­ház csütörtöki ülése elé, amelyen tör­ténelmi jelentőségű bejelentés történt. Eden külügyminiszter gondosan megfogalmazott beszédben közölte az alsóház tagjaival, hogy a britt kormány meggyőződése szerint az Olaszország elleni szondáknak ma már nincs sem­mi hasznos céljuk és ezért jogi, valamint gyakorlati politikai okokból meg kell őket szüntet­ni. Közölte Eden azt is, hogy a kormány arra is felhatalmazta, hogy a népszövetség június 26- iki ülésén ilyen értelemben te­gyen javaslatot. Eden beszédében rámutatott arra, hogy Anglia mindig teljes mértékben kivette részét a kollektív akciókból és a jövőben is részt fog venni a nép­szövetség minden határozatának meg­valósításában. Majd kifejezetten is be­ismerte, hogy a célt, mely miatt a szankciókat kimondották, Anglia nem érte el. Érett megfontolás után jutott az angol kormány arra az elhatározásra, hogy nincs már értelme az úgynevezett szankciókat, mint kényszerítő eszkö­zöket Olaszország ellen folytatni. Az olasz hadműveleteket siker koronázta és tudomása szerint a négus volt or­szágában sehol sem létezik valami­lyen abesszin kormány. Az angol külügyminiszter bejelenté­sét a munkáspárti ellenzék zajos el­lenmondásokkal és állandó közbeszó­lásokkal kisérte. Az angol kormánynak a meg'orlá­sok megszüntetésére vonatkozó elhatá­rozását az olasz sajtó megnyugvással fogadta s a határozat a világ köz­véleményének is helyeslésével talál­kozott. ■MMMSNHMHHMMHKBHBHHBaNaHBiiB Panaszos levél a kibicekről s a kibicadóról. A komáromi adóspecialitás. A nagyszámú állami egyenes, fo­gyasztási, úti, gazdagodási, forgalmi, géperejű jármű, vizierő és még sok­féle pótadó mellett igazán nagy lele­ményesség kellett ahhoz, hogy a köz­ségi vigalmi adó keretében az u. n. kibicadó behozassák. Alig hihető, hogy nemcsak orszá­gunkban, hanem az egész világon léteznék még egy város, mely silány pénzügyi helyzetét emez adónem sta­­tuálásával javítani próbálta volna és még kevésbbé hihető, hogy a kibic­adó, mint a vigalmi adónak egyik mellékfaja az ellenőrző közegek díja­zását meghaladó jövedelmet biztosítaná a városnak. Emellett a kibicelés fogalmi meg­határozása nem elég precíz, ami sok félreértésre és zaklatásra ad alkalmat. A rendelet szerint ugyanis az adó­kötelezettség azt az egyént terheli, aki nyilvános helyiségben, (kávéház, ven­déglő stb.) folytatott kártyajátékot állandóan figyelemmel kisér Sem a figyelés időtartama, sem annak módja nem lévén meghatározva, gyakran megesik, hogy az ellenőr mindenkire, akit a játékasztal körül ülve talál, ki­veti a kibicadót. Lehet, hogy a ven­dég csak néhány percre ült le egy já­tékos mellé, hogy valamit megbeszél­jen vele, vagy hogy a kávéját elfo­gyassza anélkül, hogy a játékr figyelne, mert talán nem is ért hozzá, mégis kirovatik reá az adó és bármi­ként is tiltakozik a fizetés ellen, nagy szitkozódás közepette mégis kénytelen azt megfizetni. Kérdés, vájjon a vendégek ilyetén molesztálása felér-e azzal a jelenték­telen bevétellel, amit ezen adónak a beszedése a városnak eredményez? Egészen más volna és bizonyára örömmel üdvözölnék azt a játékosok, ha oly rendszabályt lehetne életbelép­tetni, mely alkalmas volna arra, hogy a játékos a kibicek kellemetlenkedé­sétől megóvassék. Ilyen kollektiv biz­tonság megteremtésére az adónál sok­kal hathatósabb eszköz mutatkozik szükségesnek, mert az adónak lefize­tése jogot ad a kibicelésre, holott a játékosnak éppen a kibicelés elleni védelemre van szüksége, hogy játékát zavartalanul folytathassa. Hogy a kibic fogalmával tisztába jöjjünk, tudnunk kell, hogy ez a szó tulajdonképen német forditása a bíbic­nek, mely a vándormadarak fajtájához tartozik, gyönyörű tollazattal, élvezhet­­len hússal és azzal a tulajdonsággal bir, hogy társait mindenkor megvédeni és a vadászokat evégből tévedésbe ejteni igyekszik. Átvitt értelemben te­hát — a szép tollazaton kívül — ugyanazon attribútumokkal kellene felszerelve lennie a játék-kibicnek is, vagyis arckifejezéssel, mimikával, köz­­benszólással vagy egyéb fortéllyal meg kell védenie azt, akinek kibicel, a többi partnerrel szemben. Sajnos azonban, a kibic ritkán teljesiti ezen kötelezett­ségét, hanem rendszerint zavarja a já­tékot, minek folytán csak az élvezhet­­lenség jellegét vette át a valódi bibié­től. Semmi esetre sem alkalmas a kibi­cek eltüntetésére a kibicadó, amely éppen privilegizálja a kibicet, hogy még a játékosok akaratával szemben is gyakorolhassa a kibicelési művele­tet. Ezen adónak a fentartása külön­ben azért sem indokolt, mivel jelen­téktelen pénzügyi előnyt biztosit a városnak, mely semmiképen sem áll arányban az annak behajtásával egy­bekötött kellemetlenséggel; emellett igazságosnak sem mondható, mivel a többi játékok, mint billiard, sakk, do­minó stb. figyelői semmiféle megadóz­tatásnak nincsenek alávetve és talán nagyobb élvezetben részesülnek, mint a kártyakibicek. Ezzel természetesen nem kívánjuk a vigalmi adónak más játékokra való kiterjesztését propagálni, hanem a kibicadónak, mint komáromi speciális adónak azonnali eltörlését javasolni, mert annak létjogosultsága nincsen. Dr. G. ]. Komáromi Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei — Közgyűlés előtt. — Minden egyesületi életnek, társa­dalmi megnyilvánulásnak legfontosabb szerve a közgyűlés. A közgyűlés az a szerv, ahol az egyesületi vezetőség beszámol a nagy­­közönségnek az egész évi sáfárkodá­sáról. A köz bizalmából a vezető helyre állított s a hivatása magaslatán álló ember, aki a magánérdeket alá tudja rendelni a közérdeknek, melyen szé­pet s milyen sokat képes és tud pro­dukálni egy év leforgása alatt is a köznek, azt csak azok tudják átérezni s kellőképen méltányolni, akik elhiva­tottságukat mindig egy magasabb szemszögből, a közérdek tekintetéből nézik. Ha seregszemlét tartunk a szám­talan sok egyesület felett s vizsgáljuk azok fontosságát, életre hivatottságát, akkor határozottan megállapíthatjuk, hogy épen a háztulajdonos társadalom az az osztály, amely osztály egyesüle­tének a létjogosultsága minden kétsé­gen felül áll. Elvitázhatatlan tény, hogy a ház­­tulajdonos osztály az állami közgazda­ság egyik legelsőbbrendü tényezője és hogy ez az osztály az, amely ennek dacára a legméltatlanabb helyzetben sínylődik. Nem hasonlíthatók pl. a háztulajdo­nosokhoz a tőkepénzesek, akik pénzü­két biztos kamatozás mellett bankba helyezik el, hogy tőkéjükkel akkor, amikor veszedelmet éreznek, bármikor elszelelhessenek. A háztulajdonos társadalom a rögöt, a földet védi, amelyhez anyagi érdeke fűződik. Szükséges és fontos, hogy a ház­­tulajdonos osztály is egy erős várba, egy erős szervezetbe tömörüljön, mert való igazság az, hogy egy csepp víz­zel könnyebb elbánni, de ha patak, folyó, folyam s tenger lesz, akkor he­gyeket képes ledönteni. A helyi egye­sület az országos szövetségnek egy cseppje. Az egyesület /. évi június hó 21-én, vasárnap d. e. 11 órakor tartja a városháza tanácstermében XIV. évi rendes közgyűlését. S mivel e gyűlésre az országos szö­vetség vezetősége eljön s Drobny János, volt országos elnök, a háztulajdonosok országos szövetségének diszelnöke is kilátásba helyezte eljövetelét, ezért fel­kérjük az összes háztulajdonosokat, hogy saját érdekükben mind ott legye­nek ! Komárom, 1936. június 20-án. Bocz Béla. Ma egy hete még fáztunk A komáromi fürdőélet nagy élénkséget mutat. — Még a kabdtfalvaiak is állandóan fürdenek. Bizony ma egyhete még fáztunk és dideregtünk és ma már kabátnélküli emberek járnak az uccákon. Nemcsak fáztak az emberek egy héttel ezelőtt, hanem voltak olyanok is, akik befű­­töttek, ha nem is rendszeresen, de a kályhába gyömöszölt hulladékpapirt mindenesetre meggyujtották. Legtöbb­ször csak füst jött ki a kályhából és a fölmelegedést csak úgy képzelték hozzá. Az idő szeszélyes és ma már szid­juk azt a meleget, amelyért egy hete még imádkoztunk. A fürdőruhákat újra előszedték, kijavították, mert nem egybe beleütött a moly. Uj fürdőruhavételnél csodálkozunk, hogy milyen merészen kevés anyag van a női fürdőruhákban, pedig már a tavalyi női fürdőruhákról az volt a vélemény, hogy a hozzávaló anyagot nem lehet kisebbíteni és a kivágásokat nagyítani. És mégis lehe­tett. Igaz, hogy már nagyon közel jár­nak a paradicsomi fügefalevélhez és az erkölcsösebbek nagyon megróják ezt a túlzást, de hát igy van. A divat ellen nem tudunk semmit se tenni. Már akinek pénze van, az ugyan­csak fogyasztja a fröccsöt, a sört, a nők a málnát és egyéb szörpöket. Az uccai fagylaltosok is jó üzleteket csi­nálnak. A korzófagylaltból sok-sok adag elfogy. A Kisdunában és a Vágdunában már nagyban fürdenek. Az evezős sport is föllendült, a motorcsónak berregés is elég gyakori. Különösen élénk az élet a város kültelkein, már persze a vizek mellett. Az árterek már kezdenek leapadni, de gödrökben, mélyedésekben visszama­radt a viz. Ezek aztán a rekkenő me­legben alaposan fölmelegszenek. Most még tiszták és alkalmasak a fürdésre. Különösen igénybe veszi ezt Kabát­falva lakossága. Egy-egy ilyen vizes gödör tele van kabátfalvaikkal. Még a csecsemőt is fürösztik. Apraja, nagyja, öregje, fiatalja benn lubicskol a lan­gyos vízben megfelelő visítások kö­zött. Szegényeknek nem igen jutott ki télen a fürdőzés örömeiből, hát most látszik rajtuk, hogy egy éve nélkülö­zött luxusban van részük, öröm sugár­zik le az arcokból és a szemekből, hogy újra langyos vizben fürödhetnek ingyen és szabadon, ameddig kinek­­kinek tetszik. A nagy strandfürdő is megnyílik holnap és a komáromi fürdőélet teljes nagyságában kibontakozik. Az Erzsé­­betsziget melletti fürdőben és a Sport­egylet fürdőzői között vidám pezsgő élet folyik, A komáromi vizmenti ki­rándulóhelyek, az Erzsébetszigeti Ha­lászcsárda, a Béka, a Pokol, a vág­­dunamenti Farkas-, Gólya-, Szunyog- és Dénes-csárdák ugyancsak élénk életet mutatnak. Vasárnaponkint alig lehet helyet kapni, különösen a Béka­csárda mutat nagy élénkséget és vidám nyári életet, de a többiek is nyomon követik. Faun, ___________ 1936. június 20.

Next

/
Thumbnails
Contents