Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-06-10 / 47. szám
2 oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1936. június 10. nünket a defenzívából az offenzívába. A sorakozónak azonban önként s egységesen kell megtörténnie. Felkészülésről, a katolikus cseh és szlovák erők centralizálásáról van szó mindenek előtt. Ez a centralizálás megteremti a nagyobb érvényesülés feltételeit s államunkbeli katolikusok nagyobb érvényesülésének föltételeit is. — A Nár. Listy megjegyzése: A lidák pártban különösen a fiatalabb tagok már régen elégedetlenek a lidák párt hivatalos vezetésével és különösen a pártnak a szocialistákkal szemben tanúsított szervilizmusával. Dr. Talacko szavai ezt csak megerősítik s ismételten figyelmeztetik a pártvezetőséget a katolikus blokk fontosságára, amiről a lidák párt vezető tényezői oly nem szívesen hallgatnak semmit és kitérnek a gondolat elől, hogy meg ne haragítsák — a szocialistákat A kommunisták és a felelősség. A Pritomnost című lap írja a következőket: A múlt hetekben feltűnést keltett Gottwald kommunista bizonyos indítványa: az agrárokat ki kell zaimrni a kormányból és baloldali kormányt kell csinálni, a meghatalmazási törvény alapján néhány népszerű dolgot kell megvalósítani s azután ki kell írni az új választásokat, amelyeknél a baloldali elán magával ragadná a jobboldal bizonyos csoportjait is. Aki politikusán gondolkodni képes, annak számára világos a dolog, hogy az ily terv megvalósítása semmi egyebet nem jelentene, mint a jobboldal nyeregl« segítését. A Rudé Právo le nyomtatta Dimitrov májusi cikkét, aki a kommunista taktikát egészen világosan fogalmazza meg: a felelősséget és pozitív munkát másnak hagyni s némi jelentéktelen kérdésekben segélyt nyújtani azoknak, akik a felelősséget viselik, de egyébként tovább ásni alá tekintélyüket válogatás nélküli agitációval lent a népnél s közben spekulálni, hazardírozni és arról fantáziázni. hogy miként kellene a dolgokat úgy intézni, hogy a hatalom a kommunisták ölébe pottyanjon. A kommunisták azonban nem válnak értékes szövetségesekké a fasizmus elleni harcban, amíg maguk vonakodnak a felelősség meghatározott részét magukra vállalni. Félszegségükkel csak növelik a veszélyt. Politikájuk még mindig a régi primitivizmus: majd ha mi győzünk és kormányra jutunk, majd meglátjátok, hogy fogjuk megtáncoltatni a fasizmust Csepel — Komáromtól Bethlen Gáborig. Időszerű eszmefuttatás a futballisták térde fölött. Az ismerős cipőkirakatban a szokásos kép: tizenegy rövidnadrágos, csupasztérdű futballista fotográfiája, a futballal, a bíróval s a határzászlóval. Egymás mellett, katonás rendben néznek a fényképezőgép lencséjébe a kiváló bajnokok, a felírás szerint Csepel büszke fiai. A kép olykor változik: egyszer Csepelt, máskor Újpestet, aztán Érsekújvárt s egyéb nevezetes várost mutat tizenegy ember képviseletével s ha sokat nézi az ember ezeket a képeket, akkor Csepellel összefüggésben sohasem a Duna, Weisz Manfred, vagy a Lakihegy jut észébe, hanem tizenegy pár erős láb, Újpesttel kapcsolatban nem az újpesti hatosok, nem az összekötő híd, vagy a római fürdő, hanem huszonkét darab vaskos cipő, lassankint Érsekújvárban nem a várat s nem az érseket, hanem a derby örök versenytársait látjuk s ha valaki ezt a szót hallja: olasz—magyar, vagy Prága—Berlin, akkor nem a béke s a harc politikai kérdései libbennek elé, hanem a folballbéke s a fotballharc lábrúgó és csonltörő problémái vetülnek »az eszmék síkjára«... Az eszmék fentnevezett síkján, a cipőüzlet előtti aszfalton öt fiatal legényke támadja meg a kirakatablakot. Fiatalos, tavaszi sodrással, kedves nevetéssel jönnek ők, váratlanul s nagy lendülettel csapódnak a kirakatablak elé, rövid és heves vita s az öt gyerek látható feje, vezérkari főnöke valami ügyben fogadást ajánl. A fogadást tett követi s a vezérkari főnök nagy latin szótárral takarja el a kiváló, meztelen térdek tulajdonosának neveit. Mert a nevek is ott virulnak a képen, a bűvös csepeli, újpesti nevek. — Találd ki, — kiáltja a vezér, — melyiket hogy hívják. Soha ilyen nagy érdeklődés nem követte a kérdést, mint ezt. Lázasan és izgatottan találgatták: ez Kovács, ez Bori, az Tülök, amaz Toldi, — általában a feleletek kielégítőek voltak s a vezérfőnök elégedetten vette el kezét a kirakatüvegről, jól megfeleltek a pajtások. Ha valaki tévedett, azt diadalmas káröröm fogadta s a kis illető hatalmasan elszégyclte magát, amikor Tülök helyett Murokot mondott, vagy nem találta el, hogy ki a Zsidenice kapusa... Korjelenség: rendben levőnek találjuk s nem is csodálkozunk fölötte. Ha a görög ántikvilágban lett volna fényképezőgép s az ántik gimnazisták, liceumisták s akadémikusok nem találták volna el azonnal a diszkoszvető, vagy a kiváló spártai futó bajnok nevét: rossznéven vettük volna tőlük még ma is. Feltételezzük, s tudjuk, hogy ezek a gyerekek s a gyerekek mind, minden országban s minden iskolában hasonló örömmel jelentkeznek, amikor — mondjuk — a letakart nevekhez tartozó történelmi képek ábrázoltjait kell eltalálni, amikor a magyar nyelvtan ismerős leckéit kell felmondani, vagy amikor a tanár úr »vaktérképhez« hívja ki a nebulót s úgy kell leolvasnia: mik a Duna mellékfolyói s hol fekszik a Góbi sivatag. Korjclenség ez, a fotballistákkaí s egyéb meztelentérdű bajnokokkal, nem is szabad rossznéven venni, természetesnek tartjuk, hogy minden kor a maga képére formálja ideálját Jellemző, hogy a mai gyerek ideálja a sipcsonttörő fotballbajnok, a nekivetődő kapus s ennyivel megelégszik... Az idealizmus, úgylátszik, manapság lábizmok szerint mérettetik. Nem is Jutott volna eszünkbe, ha nem találkoznánk a Csallóköz mélyiről, vagy a Vág! s a Nyitra vidékéről előkerült iskolákkal, néha egy nagyobbfajta elemivel, máskor egy még nagyobbfajta polgárival, akik oly értetlenül állanak magyar történelmünkkel szemben, mint a magyar történelem állana a fotballal szemben ... — Ki ez, — mutatunk rá egy képre például, amely Rákóczit ábrázolja. A gyerek sokáig tűnődik s kivágja: Komensky. Kossuth Lajosnak még kisebb a sikere s általában minden díszruhás alakra azt mondják ä gyerekek: régi király... Eddig szól a tudomány. Nem mondom: ez a falusi gyerek a korszerű fotballistát sem ismeri jobban, általában véve zavaros képe van a világról, két kultúra, két eszménycsoport közt elvész rajongó lelke s elkövetkezik az idő, amikor nem tudja, milyen ideálhoz tartsa magát... Ez a vidéki iskola, amely a füzesok mélyéről került elő, történelemszemiéletben nem jutott nagyon előre: tanítói vagy nem akarták, vagy nem merték megtanítani a gyereket a legközelebbi magyar ideálokra sem, Deák Ferencet éppoly értetlenül vet■ Bérbeadó 1 125 magy. hold szántó ; Komárom vidékén, aratás után. Cim a kiadóhivatalban. m j| te a gyerek tudomásul, mint Buda felszabadítását, lassankint majd elfogja egy bús csekélységi érzet s igyekszik megszabadulni magyar ideáljaitól, hiszen azok nem jelentenek számára semmi pozitívumot. Uram, ott lenn, a vidék mélyén s a zöld füzek alján: merjen néhány jó szót szólni Széchenyi, vág)- Kossuth Lajos, Mátyás király, vagy Bethlen Gábor érdekében... Protezsálja be őket is az iskolásgyermek szivébe, higyje el, nem cselekszik olyat, amiért felelősségre vonnák. Medard napján nem esett az eső'! Ugyan hol a tavasz és hol a nyár? — A Danubia strandfürdő az idén hiába készült volna el, úgy sem lehetne benne fürdeni. — A napokban sok komáromi házban fűtöttek. Saját tudósítónktól. Mindenki örült a múlt hónapban, hogy az előző évekkel szemben majdnem mindennap esett májusi eső, de aztán a májusi esőből is sok volt, hiába mondja egy régi mondás, hogy a májusi eső sohasem lehet sok. Az idén már sok volt és a kerti vetemények kezdtek már a rothadásba átmenni. Künn a határban sokan féltek, hogy nagyon sok gabona meg fog dűlni. A szépen neki lendült méhészet is katasztrofális lett, mert a méhek esőben és hideg időben nem mennek ki a kaptárból és eszik a készletet. Pedig de szépen kezdődött a méhészet az idén, mert virág az volt bőven. Szóval a májusi esőből az idén sok esett, de az vigasztal mindenkit, hogy a júniusi hónap majd kárpótol mindenért és meleg napsugár fog ránk kacagni a sok eső helyett. De június is rosszul kezdődött, nem hozott kacagó napsugarat, csak esőt, szelet, sőt vihart is. A komáromi Erzsébet szigeti séták, kirándulások nem valósultak meg, hiszen ha egyik percben ki is bukkant a nap a felhőkből, a másik percben zápor hullott a nyakunkba. Ki mer ilyenkor .sétára menni, vagy kirándulni. Egyetlen egy vasárnap, vagy ünnepnap nem volt már kél hónapja Komáromban, amelyeken ne esett volna. A komáromi kiránduló helyek ásítoznak az ürességtől. Kinek van kedve most oda menni? Behúzódik most mindenki a szobájába és lesi a rádió időjárásjelentését, amely még mindig nem tud jóidői jósolni. Közben persze a beszédtéma mindig a rossz idő és mindenki szidja az időjárást, amely alaposan elbánt az emberekkel, állatokkal és az egész természettel. A szépen induló gyümölcstermés se ad kárpótlást, mert a sok eső miatt nagyon vízízű az idei gyümölcs. A sok eső legfeljebb a fejes salátának és a reléknek használ. Ezek szemmel láthatóan nőnék. Június közepe felé járunk és általában mindenki fázik és didereg. A kályhák legtöbb helyen már üzemképtelen állapotban vannak, ahol nem vitték ki a kályhát, ott bizony gyakran meggyujtják a kályhába gyűrt papírt. Ahol öregek és apró gyerekek vannak, olt nem egyhelyen befűtöttek szépen annak rendje és módja szerint, amint télen szokták. A forró teái vas újra föllendült, mert a hideg vacsorától még jobban fáznak az emberek, és kell, ami íölmelegíti őket. Komáromban és mindenütt rettegtek a hétfői naptól, hogy fog-e esni ezen a napon az eső. Most hétfőn volt ugyanis Médárdus napja és régi hagyományos néphit, hogyha Medárü napján esik az eső, akkor még negyven napig fog egyfolytában esni. No, még csak az kellene! De hála az Égnek, a Médárd napja jól viselte magát, legalább itt, Komáromban: hétfőn nem esett nálunk, csak rövid ideig permetezett, amit nem lehet esőnek tartani. így a negyven napos eső örömeitől megszabadított bennünket a mi jó sorsunk. Hiszen volt esőben eléggé részünk. Sokan humorizálnak azzal, hogy a Négus amikor Európába jött, magával hozta az abessziniai esős évszakot is a sok láda aranyán kívül. Sajnos, az örökös esőn kívül pusztító szélviharokban is volt részünk itt Komáromban és a környéken is. A halálos villámcsapások száma ijesztő módon megnövedekett. Lesodort háztetők, kicsvart százados fák napirenden voltak. Természetesen ilyen időben teljesen pang a szabadban való fürdés. Ki tudna ilyen hidegben és állandó szélviharban fürdeni a szabadban? — június 9, így aztán üresek a vízpartok, a komáromi strandfürdő. Ha véletlenül elkészült volna az Erzsébet szigeten tervezett hatalmas strandfürdő, annak vízmedencéjében legfeljebb az északi Sarkról idemekült jégmadarak lubickolnának, de emberek bizonyára nem. De hát egyelőre a Danubia nem épült föl, mert a komáromiak tudnak lelkesedni minden szép eszméért, de amint áldozatot is kell hozni az eszmékért, akkor n\ár föllép bennük a »mineka?« kérdés és nem szívesen nyúlnak a zsebükbe. Áldozatot nem igen szeretnek hozni a komáromiak, nemcsak most, amikor igazán szűkén mérnek mindenkinek a jóból, de akkor se szórták nálunk ilyen nemes célra a pénzt, amikor arra lett volna miből. Egyelőre most azért örülünk, hogy Medárd napján nem esett az eső és talán majd csak kapunk meleget is, mert most szégyen ide, szégyen oda, fázunk. ___________________________Faun. — Siesta szanatórium Budapest, I. Ráth György u. 5. a főváros egyik legideálisabban fekvő és orvosilag legtökéletesebben felszerelt gyógyintézete. Bel- és ideggyógyászat, sebészet, szülészet, nőgyógyászat, urológia stb. Röntgen. Kémiai és mikroskopiai laboratórium. Elektrocardiograph (szivvizsgáló), Krogh féle alapanyagcsere vizsgáló készülék. Enterocleaner (bélfürdő). Modern vizgyógyintézet. Orvosilag vezetett villanyüzemü konyha. Elsőrendű ellátás. 9700 négyszögöles park. Olcsó árak! — Ivan Olbracht: „Suhaj, a betyár.“ Regény. Ruszin parasztok, haszszid zsidók primitiv lelke csapong riadtan ebben a regényben egy ember körül, aki achillesi, siegfriedi, macbethi hősként csörtet a kárpátorosz erdőrengetegeken át; valójában pedig egy hajszolt szegénylegény, aki életét kockáztatja és életeket olt ki, hogy pénzt, élelmet szerezhessen és olykor lopva megölelhesse szépséges, fiatal asszonyát. Árulás veszejti el Suhaj Miklóst, a világháború utolsó és a béke első éveiben a Kárpátalja haramiáját. így végzi Suhaj, a betyár, aki hérosszá nőtt a kárpáti falvakban s az erdők sűrűjében, ahol még az őspogány isten él. E regényt 1933-ban a csehszlovák irodalmi államdijjal tüntették ki. Megjelent Eugen Prager könyvkiadóvállalatának, Pozsony, „Az uj Európa könyvesháza“ c. sorozatában, gondos fordításban, szép kiállításban. Ára 22 Ké, egészvászonkötésben 28 Ké. Kapható a Spitzer-féle Akar Ön is szép lenni? Használjon Nádasdy-féle S Gyöngyvirág alvátor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szépséghez. A májfoltokat, szeplőket, pattanásokat és mindennemű arctisztátalanságokat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8-— Ké. Egyedüli készítője: $5 Salvátor gyógyszertár Komárno.
