Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-06-06 / 46. szám

Lapunk mai száma a Jftvöheti tel jesMkdió-műsort tartalmazza Otvenhetedik évíolyam. 46 szám.____________________ Szombat, 1936. június 6. KOMAROMI LÁM POLITIKAI LAP. Me» temmamm awe Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ké, félévre 40 Ké, negyed­­évre 20 Ké. — Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. Eelelfc főszerkesztő* GÁAL GYULA dr. Szerkesztő* HAH ANYA Y JÓZSEF dr. Főm unka társak* FÜLÖP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal« Masaryfc-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer« szerdán és szombaton POLITIKAI SZEMLE Országos alakuló kongresszus. Az Egyesült Országos Kérész tény szocialista és Magyar Nemzeti Párt 18:16 június 2í-én, vasárnap d. o. 10 órai kezdettel rendezi Érsek­újváron az Aranyoroszlán nagytermében országos alakuló kongresszusát, amelyre meghívjuk pártjaink összes helyi szervezeteit, törvényhozóit, tar­­loiaáiiygyülési, járási, községi és városi képviselőit. A kongresszus rész­letes tárgysorozatát és egyéb tudnivalókat legközelebb tesszük közzé. A kongresszusra szóló igazolványokat és belépőjegyeket az országos köz­pontok állítják ki és küldik meg a szervezeteknek a titkárságok útján. Testvéri üdvözlettel az előkészítő bizottság nevében: JAROSS ANDOR s. k., ESTERHÁZY JÁNOS s. b. móniában és szereiéiben, igazságosság-A generációs vita. (AL) Pünkösd vasárnapján »Prob­lémavirágzás« címmel a ma oly di­vatos jobb- és baloldali megkülön­böztetéssel foglalkoztunk. Nem kc­­vésbbé divatos és szélesebb köröket megmozgató kérdés a fiatalok és öregek között fennálló ellentét, illetve az apák és fiúk problémája. Ezt is sokan szeretik kiélezni és a fiatalok és öregek közé, így az apák és fiúk közé olyan választófalat állítani, amely szerintük le nem rombolható. Azt a kijelentést is gyakran hallhat­juk, hogy a fiatalok és öregek el­lentéte különleges magyar probléma, mely azért támad föl jogosan és ért­hetően, mert a magyarság mai sívár helyzetéi az apák, az öregek bűnei­nek köszönheti és így a fiatalok, a fiúk természetszerűen vonják őket fe­lelősségre és fordulnak ellenük. Ez a beállítás teljesen téves, mert a ge­nerációs problémát nemcsak a mi kö­reinkben találjuk meg, hanem győz­tes államokban, így Franciaország­ban, Angolországban és Amerikában is állandóan vitatkoznak, civakodnak, hosszú cikkeket írnak róla és úgy látszik, egyelőre ez a kérdés csak ott jut nyugvó pontra, ahol felsőbb hatalommal, az állam tekintélyével hallgattatják azt el. Nem újság az, hogy az apák és fiúk, az öregek és fiatalok között küz­delem folyik. Állandó ez a küzdelem a történet drámájában, ahol egyik nemzedék váltja fel a másikat. Ter­mészetellenes csak az, ha valamely apa neheztel fiára, hogy az néni gon­dolkozik és viselkedik úgy. mint ő és viszont, ha a fiú veti ugyanezt atyjának szemére. Természetellenes, mert hiszen lehetetlen már a lelki és testi struktúrának különbözősége mi­att, hogy olyanok, akik között 29. 30 vagy negyven éves korkülönbség áll fönn, egyformán gondolkozzanak és cselekedjenek. Kornis Gyula, a nagy­tudású budapesti egyetemi tanár nem­rég mélyszántáséi előadásban foglal­kozott a fiatalok és öregek problé­májával és ebben az előadásában tette többek között azt a rendkívül találó megállapítást: »A radikális csak még fiatal konzervatív, és a konzer­vatív csak megöregedett radikális. Természetellenes pszichológiai lát­vány — mondja továbbá —, ha a fia­talság nem reformszomjas, liánéin fá­sultan nyugszik bele a jelenbe. Az ifjúságnak a fejlődés lehetősége a leg­főbb kategóriája.« Nem helyes úton jár tehát az az apa, aki olyan higgadtságot, megfon­toltságot kíván meg a fiataloktól, mint «minő már csak az idősebbeknek le­het tulajdonsága, akikben megfogyat­kozik az indulat, melynek helyébe a nyugodt megfontolás lép és akik­ben a sok tapasztalat alapján az óva-Komárom, június 5. Benes dr. köztársasági elnök az államvédelmi kölcsönről. Benes Ede dr. köztársasági elnök Belgrádba való elutazása előtt, csü­törtökön este beszédet mondott a rá­dióban az államvédelmi kölcsönről és annak jegyzését mindenekelőtt erkölcsi kötelességnek jelezte. Hangsúlyozta, hogy a köztársaság szomszédaival ba­rátságban akar élni, ellenfeleivel mél­tóan és megértőén ki akar egyezni s azok kormányzatát és jogait tisztelet­ben fogja tartani. Az erőszak ellen védekezni emberi kötelesség, különö­sen most, amikor a háború nagy bar­bárság volna. A köztársaság kormá­nya sohasem fog megfeledkezni köte­lezettségeiről s minden lehetőséggel számot vetett. Egyes eshetőségekben a csehszlovák köztársaság számolhat Angolország és Franciaország jóaka­ratával, más eshetőségek részére nem mond le az Olaszországgal való együtt­működés lehetőségéről. De arra is igyekszünk, — mondotta az elnök, — hogy A7érne!országgal tartósan meg­egyezzünk. Ugyanez uunatkozik Len­gyelországra, Ausztriára és Magyar­­országra is. Majd hangsúlyozza az elnök, hogy a felfegyverkezés legfontosabb alkatré­szét nem mindig a fegyvereknek, ágyuknak és repülőgépeknek kell al­­kotniok, hanem legfontosabb az erős, közös erkölcsi eszme, amelyet a cseh szlovák köztársaság n szabadság és demokrácia eszméjében lát. Szabad és demokratikus nép gyanánt akarunk élni és azt akarjuk, bőgj' ennek az államnak összes lakói kölcsönös har- I I osság helyettesíti az agresszív alko­­lóvágyat. Az idősebb korral jár, hogy az inkább analitikus mint szintetikus, hátra és nem előre néz, bírál és nem kezdeményez. Ha ilyenné lesznek a fiatalok, akkor nem olyanok, akikben öröme lelhetnék az apáknak és aki­ket a nemzet olyan virágainak te­kinthetnénk, amelyekből értékes gyü­mölcsei válnak a nemzet fájának. Ezek az örökösen zsörtölődő, bíráló, kifogásoló fiatalok tulajdonképen fia­tal öregek, de rosszabbak a valódi öregeknél, mert ami a valódi öregek­nél esetleg természetes, az náluk ler­ban és kölcsönös megértésben éljenek: valóban mint egyenlők az egyenlők közölt. Annak különös hangsúlyozásá­val, hogy szavait különösen az állam német polgáraihoz intézi, hangsúlyoz­ta. hogy kötelességeinek lojális telje­sítése esetén egyetlen népet sem lehet megfosztani szabadságától. Az államvédelmi kölcsön útján az állam a munkanélküliséget szándéko­zik enyhíteni, — mondotta az elnök, — aki a következő szavakkal fejezte be nyilatkozatát: — Mikor az állam védelmére szük­séges előkészületekről beszélek, az nem jelenti azt, hogy belátható időn belül konfliktustól kell tartanunk. Ellenke­zően: mélyen megvagyok győzőt!ve ar­ról és azt s.pha nem fogok szűnni hangsúlyozni, hogy a háborút meg le­het akadályozni, és erős a hitem, hogy meg is fogjak akadályozni, hogy meg fogjuk óvni a békét. A békéért való legnagyobb munka ma, hogy semmi­től se tartsunk, hogy őrizzük meg bá­torságunkat és szilárd jellemünket, hogy tartsunk ki a demokráciáért és az állam biztonságáért való harcban és ne csüggedjünk. Ez az év az átcso­portosítás esztendeje. Ebben az évben meg fogjuk látni, hogy elérkezünk-e már annak tel jes biztonságához, hogy Európában fennmarad a béke és ezért mondom: Kitartani a békéért való harcban és nem engedni! Meghosszabbították a felhatalmazási törvény hatályát. A képviselőház csütörtökön ülést tar­tott, amelyen a felhatalmazási törvény hatályának meghosszabbításáról szóló mészetellenes és valódi lényüknek megtagadása. Az ilyen fiatalok kö­zölt találjuk azokat, akik magukat tu­dósoknak tartják, pedig csak tudáko­­safc. akik azt hiszik és hirdetik, hogy okosak, pedig legfeljebb okoskodók, sőt sokszor még ezt sem tudják he­lyesen csinálni, hanem tisztán okve­­tetienkednek. Nem lehet előttünk rokonszenves viszont az az öreg sem, aki fiatalosan viselkedik, bogy az ifjúság illúzióját keltse. Az ilyenre mondja Kornis Gyula, hogy: »a fiatalok presztizskel­­lékeit ölti magára öltözködésében, mulatozásában, radikális életerővel kacérkodik, az »öreg ember nem vén ember« jelszavát szereli hangoztatni. Az ilyen önmagát voronovizáló öreg azt hiszi, hogy még fegyverrengető Achilles, pedig már fogatlan Thcr­­sites. Nem veszi észre, hogy a szép­ség erénye a fiatalság kiváltsága, míg hozzá inkább az erény szépsége il­lik«. Mindenki részére vezérfonal lehet az a következtetés, amelyet Kornis Gyula levon a sokat körülharcolt ge­nerációs problémáról. »Az az egészsé­ges társadalom — mondja —, ahol arányosan érvényesül az ifjúság ham­vas idealizmusa s kezdeményező ere­je, a férfikor alkotóvágya, s az öre­gek tapasztalt bölcsessége és kritikai óvatossága. Mind a három életkor sajátszerű lelki alkatára szükség van: a háromnak kiegyensúlyozott szin­tézise a társadalom termékeny fejlő­désének biztosítéka. Az öregeknek nem szabad görbe szemmel nézniük a fiatalok felfelétörő lelki dinamiká­ját: s a fiatalok sem lökhetik félre erőszakkal és tiszteletlenül az örege­ket. Nem nézhetnek az élet folyójá­nak kél partján egymással farkas­­szemet. Az eszményekbe vetett hitet nem monopolizálhatja a fiatalság: mert addig fiatal mindenki, amíg vannak ideáljai.« Nagyon jól tudja mindenki, hogy különösen a magyar fiatalságnak ma hihetetlenül súlyos a helyzete. Nem tagadja azt sem senki, hogy az idő­sebbek és öregek részéről történtek és történnek hibák, de — emberek vagyunk mindnyájan — nem mente­sek ez alól a fiatalok sem és sajnos ök sem dicsekedhetnek azzal, hogy végtelenül bölcsek és feltétlenül hi­bátlanok. Az örökös szemrehányások­ból azonban sohasem fakadhat ter­mékenyítő eszmecsere és hasznot haj­tó lett. És vájjon gomlolnak-e arra azok a fiatalok, akik az ilyen szem­rehányásokban és vádaskodásokban engedik szabadra más téren sokkal jobban kamatoztatható ifjúi energiá­jukat, hogy egykor majd ugyanez lehet sorsuk az ő fiaik részéről, mi* kor majd ők lesznek az apák és »öregek«, mert legalább ezt az utób­bit — sajnos — senki sem kerülheti el. És gondolnak-e arra is, hogy ina bizonyos köröknek rendszeresen ke­resztülvitt törekvése az, hogy a ma­gyar múlt és jelen közé éket verje­nek és ebbe a programmjukba szer­vesen illeszkedik bele az is, hogy a mai magyar fiatalok ne szeressék, ue becsüljék, hanem támadják és elítél­jék az öregeket és ezek között apái­kat is. Az a szintézis, amelyet Kornis Gyu­la említ, legyen egyaránt ideálja bár­mely korú magyarnak; akkor mel­lőzni tudjuk a generációs problémá­nak minden bántó és fájó hajtását.

Next

/
Thumbnails
Contents