Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-15 / 5. szám

1936. január 15. »KOMAHÖMI UAPOK« 3. oldal, Hirtelen felindulásból agyonszurta a barátját Madari tragédia két jócimbora között. Halálos tragédiára vezetett Madar községben a legények virtuskodása. Pap László huszonegyéves madari le­gény összetalálkozott barátjával, La­dányi Andrással a falu főuccáján. Ladányi erősen ittas állapotban volt és beszélgetés közben meg­szédült és befordult az útszéli árokba. Mikor kikászolódott onnan, nekiment Papnak, mert azt hitte, hogy Pap lök­te az árokba s Pap Lászlót kétszer arculvágta. Ebben a pillanatban ér­kezett a hangos verekedés színhelyé­re Sziics István és szétválasztotta a verekedőket. Szűcs hazaküldte Ladá­nyit, aki azonban nem ment haza, hanem visszatért a kocsmába. Alig A férj azt hitte, hogy megfojtotta feleségét, amin a feleség igen csodálkozott/ Csendes családi Idill Komáromban. tett pár lépést, Pap hozzáugrott és zsebkésével hirtelen szívenszúrta Ladányit. Ladányi félóra múlva meghalt, súlyos vérveszteség következté­ben. Papot a csendőrség letartóztatta s be­szállította a komáromi államügyész­ség fogházába. Pap az egész éjszakát sírva töltötte. Ladányit felboncolták s megállapították, hogy a kés áttörte a mellcsontot, átvágta a szíveret s behatolt a szívkamrába. Pap László hirtelen felindulásával mentegeti ma­gát. Nem való tehát az a hír, amelyet egyes lapok közöltek, hogy a kocs­mai virtuskodásnak egy Fábri nevű férfi lett volna az áldozata. — január 14. Különös dolog esett meg Komárom­ban ehélen. Egy becsületes férj azt Hitte, hogy megfojtotta feleségét s vé­gül nagy örömmel vette tudomásul, hogy az asszony még él. A dolog így történt: Ijedt ember a rendőrségen. Tegnapelőtt esti fél 10 tájban ijedt férfi állított be a komáromi rendőr­ségre. N. J. helybeli cipész, — kissé ittas állapotban, — megdöbbentő beje­lentést tett: — Biztos úr! Megöltem a feleségem. Kételkedve néztek a becsípett em­berre: — Igazat mond? — Megfojtottam! Meghalt. A pihegő »gyilkost« leültették. Elő­adta, hogy kicsit sokat is ivott s emiatt. összekülönbözött a feleségével. Vesze­kedni kezdtek. Aztán birkózni. A fe­leség sikoltott. A férj támadott. Végül: maga sem tudta hogyan: — ujjai rá­fonódtak az asszony torkára, az asz­­szong hörgőit, védekezett, aztán elve­szítette az eszméletét. — Megfojtottam! — ismételte meg­történ a cipész, — feljelentést teszek önmagam ellen. Nem vagyok részeg, tudom, mit beszélek! A vallomás hihetetlennek tetszett, de a cipész erősködött. Büntetést kért. A vizsgálat megindul. A rendőrségnek kötelessége a leghihe­tetlenebb eseteket is végignyomozni. A rendőri bizottság fogta magát s »ki szállt«, — mint a hivatalos kifejezés mondja. Cipész uram persze a rend­őrségen maradt. És furdalta a lelkiismeret. A rendőrség pedig kötelességszerüen nyomozni kezdett: mi igaz s mi nem. Az élő holttest. Kopogtattak a cipészék ajtaján. Né­hány izgatott pillanat. S a kapuban megjelent a halott. Az élő holtest, a feleség. Teljes élet­nagyságban. Ijedten nézett a rend­őrökre: ! — Mi baj van? Mi történt az uram­mal, őt keresik? A rendőri bizottság megnyugodva lélekzett föl. — Ellenkezőleg, önt keressük asz­­szonyoml — Engem? — Önt. önről van szó. örülünk, hogy él! S ezzel elmondtál« a férj vallomását. Happy end. Nagy fellélekzés. — 0, semmi sem történt! — felelte az asszony lovagiasan, — egy kis cse­tepaté volt. Nem veszélyes. Az uram becsípett, aztán, — amint az már min­den jó családban történni szokott, — megszorongatott. Elveszítettem az esz­méletemet. Csak egy kis fojtogatási nyom van rajtam, egyéb semmi. Valóban csak kis nyom mutatta a férj uram körme nyomát. Dikiccsel máskép sikerült volna. Nagy megnyugvás az egész vonalon, — Csak arra kérem az urakat, — fejezte be a jó asszony, — eresszék el azt uramat, mert sok a talpalni való cipő ám! Másnap délre, szinjózanul otthon volt a férj. Csak egy kis eljárás fog megindulni ellene, botrányos viselke­dés miatt, mivel a fojtogatási jelenet nem a legnagyobb csöndben sikerült: a szomszédok is összecsődültek a csata­zajra. De annyi baj legyen! Mert fő a csa­ládi béke! Farsangi naptár. január 25. „A vidék barátainak bálja“ a Jókai Egyesület kulturházában. Február 1. A Komáromi Jótékony Nő­egylet teaestje a Jókai Egyesület kulturházában. Február 2. az Iparoskor műsoros estje s bálja a Jókai Egyesület kultur­­házában. Február 8. Cserkészpiknik a Jókai Egyesület kulturházában. Február 9. A Legényegylet reprezen­tációs bálja egyesületi helyiségeiben. Február 15. Népjóléti hangverseny és bál. Február 15. Vasmunkások műsoros estje a Dózsa Vigadóban. A Komáromi Lapok szerkesztősége felkér minden rendezőséget akár Ko­máromban, akár vidéken,- hogy rende­zendő estjeik dátumát s cimét velünk közöljék, a „Farsangi naptár“-ban való közlés céljából. — Kéthly Anna előadása Komá­romban. Kéthly Anna képviselő, a magyarországi országgyűlés tagja, vá­rosunkban folyó hó 12-én tartotta elő­adását »A nő és a szocializmus« cím­mel. A rutinirozott előadó sikeres be­szédét mintegy bevezető akkordként Erdőházi Hugó agilis költő-tanító mesteri kézzel vezetett szavalókórusa előzte meg, Ady: Álmodik a nyomor című versével. Az Egyetértés Munkás­­dalárda testületileg megjelent az elő­adáson és a népszerű előadónőt a Magyarországi Műnkásdalosszővetség jeligéjével üdvözölte. Nagy érdeklő­dés kísérte az előadó fejtegetését a férfi és a nő munkájának történetéről a változó társadalmi korszakokon át, amellyel bebizonyosodott az a tény, hogy az idők folyamán a nő kezé­ből kiragadott hivatásszerű munkájá­nak nagy része — mint szövés, fonás, konzervkészítés stb. — jórészt meg­fosztotta őt a tevékenységtől és így a más foglalkozási ágakban munkát kereső nő óhaja teljesen jogos. Kéthly Anna ezenkívül statisztikai adatokkal megdöntötte azt a sűrűn hangozta­tott vádat, amely szerint a dolgozó nőtömegek szaporítanák a férfi-mun­kanélküliek számát. »Ugyanis — mon­dotta az előadónő — a gépekkel he­lyettesített emberi munkaerő felesle­gessé válása megindított egy gazda­sági leromlást előidéző láncolatot, melynek folytán rengeteg férfi képte­lenné vált családja eltartására és így száz dolgozó nő közül kilencven­kilenc kényszerítve van otthonán kí­vül munkát keresni, ha életnívóját teljesen lecsökkenteni nem akarja.« Kéthly Anna komáromi előadásával sok dolgozó nő agyában új és ko­moly gondolatot vetett és sok tapsot áratott. (r. o.) ii i ii H Tavasz a télben. Ez nem báli cím, vagy, ha már bál­hoz ragaszkodunk, akkor: a Termé­szet farsangi mulatsága, a természet, pajzán, játékos kedve. Alaposan rá­fizethetünk erre a téli- tavaszra, erre a füttyős, napsütéses, rügy-csaíogató januárra: megtörténhetik, hogy majd májusban fogunk dideregni s a szén­számlát akkor prezentálják, amikor egyébként a fürdőtrikót kellene szám­láznia a fürge kereskedőnek. A ter­mészet játszik, de mindig hű önma­gához. Az évi középhőmérsékletnek ki kell egyenlítődnie valahogy s ha most ont meleget a napocska, akkor majd júliusban fogunk fagyoskod ni s majd akkor bánjuk meg, hogy köny­­nyelmű szívvel örültünk a tavaszi tél­nek, 1936 januárjában. Amolyan ahesz­­szin-tél ez, csak éppen, hogy a hó­napot írjuk januárnak, az időjárástól akár március is lehetne. Könnyű ta­vaszi kabátban merészkedünk az nc­­cára, vidáman fütyörészünk, — mi­közben a gazda aggódva nézi kibújt vetését és egy kis hóért imádkozik, hogy az majd betakarja a zsengét,' ha a nagy fagyok bekövetkeznek. A dunai hajók vidáman jönnek­­mennek, idén nem állunk meg a híd fölött, hogy a befagyott uszályokban gyönyörködjünk és aranygombos ro­mán hajósok se kérik számon Iiomá. romtól a Dimineatá-t, kedvenc Újság­jukat, nincsenek befagyott osztrákok, szerbek, bolgárok, szánkó nem csöng végig az uccán s egyelőre nem kel­lett panaszkodnunk az uccaseprés mi­att: nincs mit kaparnia a hólapátoló­­nak. A csallóközi motorost nem fújj# el a szél, hatalmas, kerek jéglapok nem reccsennek össze a partok men­tén, ellenben egy-egy merészebb csó­nakázó evezett egyet a Dunán s most már csak az következik, hogy a ká­véház kirakja »ligetét« a járdára s ott kavargassuk feketénket. ... Lesz még ennek böjtje is. Ked­ves olvasó, ne örülj: takarítsd össze pénzedet a szénre-fára s tartsd csak a fogason a legmelegebb ruhákat, nem adunk neki egy hetet, visszasírjuk ezt a januári farsangot. Olyan ez, mini az egész világhelyzet: sosem úgy szupe­rál, ahogy mutatkozik. * — A komáromi Karitász teacstélye a Kultúrpalotában. Az idei farsang legjobban sikerült mulatságai közé tar­tozott a komáromi Karitász Egylet vasárnap este a Jókai Egyesület kul­­túrházában megtartott teaestélye, ahol a jótékonyságtól áthatott nemes szívek adtak egymásnak találkozót, akik a maguk vidámságukban sem feledik el, hogy vannak éhező embertársaink, hogy a tél nyomora most is szedi ál­dozatait, hogy vannak éhező, fázó gye­rekek, öregek és fiatalok egyaránt. Ezek a nemes lelkek jöttek össze, hogy a könnyeket letöröljék a részvét, az át­­érzés puha, lágy simításával, hogy a sírásra görbülő szájakra, ajkakra mo­solyt varázsoljanak, hogy no csak a tél nyomorát érezzék, hanem jusson nekik is a tél örömeiből is. Enyhíteni a nyomort, segíteni a szegényeken, a legjobban eső érzések közé tartozik és a komáromi kát. Karitász kultúrpa­lotái mulatságán minden résztvevő ar­cáról lesugárzott ennek a jóleső ér­zésnek a sziveket, lelkeket fölmelegítő napfénye, áldott melegsége. A farsangi jókedvet ez a jóleső érzés tette szebbé, melegebbé és szelídebbé. Mindenki érezte, hogy az én jókedvem, az én mulatságom, az én kacagásom különb, mint a többi farsangolóké, mert a mi mulatságunk nem önzésből, hanem a jótékonyságból fakad és oda tér vissza. Az áldott női szívek csodálatos mun­kája volt ez a jól sikerült mulatság. A figyelmes, körültekintő rendezés dr. Kővári] Józsefné, a Karitász lelkes, soha el nem fáradó elnöknőjének és Gerstner Helga szociális nővér agilis fáradhatatlan munkájának az eredmé­nye volt, amelyben bőségesen, lelkesen és egymással nemesen versenyezve vet­ték ki részüket az elnökség áldozat­kész munkatársai. A nemes munkát bőségesen jutalmazni fogja a szegé­nyek hálája, öröm volt nézni a tán­coló párokat, a fiatalság tündérei száll­sősborszesz csökkenti a reumái fájdalmakat lak le, hogy a pompás hangulatot még derűsebbé tegyék. A táncosnők ugyancsak jól mulat­tak, mert ami Komáromban ritkaság­­számba me,gy, több volt a táncos, mint a táncosnő. így aztán a hölgye­ket valósággal kézről-kézre adták. A nem táncotoknak nagy lelki gyönyö­rűséget nyújtott a mulató, táncoló fiatalság nézése és az öregebbek szí­vében az elmúlt ifjúság kedves em­lékei lobbantak föl, mint pásztortü­­zek a nyári éjszakában. A kitűnő és változatosság, ízlés tekintetében magas színvonalon álló büffé a gur­­mandoknak szerzett sok kellemes per­cet, amit fokozott a figyelmes, ked­ves kiszolgálás. Az estélyen resztvet­tek sokáig fognak visszaemlékezni er­re az estre, amely a kultúrpalota ké­nyelmes helyiségeiben belenyúlt a hajnali órákba gyöngyöző jókedvvel. — Kinevezés. Sikabonyi Antal dr. jeles földinket, a kiváló írót, a Magyar Nemzeti Múzeum levéltári osztályán igazgatóvá nevezték ki. — Szonibathy Viktor új regénye. »Zöld begyek Balladája« a címeSzom­­balhy Viktor új regényének, mely most fog megjelenni nyomtatásban a Frank­lin társulat kiadásában. A regény a mai Szlovenszkőn játszódik le, egy va­lódi szlovenszkói kisvárosban, ahon­nan Kálmán János, a volt alispán fia, Amerikába származott. Ott fel veszi a John Colman nevet s mint híres hollywoodi filmrendező jön haza, ahol belecsöppen a kisváros naiv és tra­gikus formáiba. Az érdekes és izgal­mas mese keretébe sok humort ve­gyített a szerző, hogy ezzel is kifeje­zésre juttassa megértését a kisvárosi élet problémáival szemben, melyek ma oly igen determinálják Szlovenszkót. Szombatby Viktor, még regénye meg­jelenése előtt felolvas egy részletet a készülő regényéből a pozsonyi magyar rádióban és ezzel alkalmat ad a közön­ségnek, hogy a regény témájával meg­ismerkedjék és megbarátkozzék. Az irodalmi csemegének ígérkező reláci­ót, pénteken, január 17-én délután 17 óra 40 perckor közvetíti a cseh­szlovákiai magyar rádió pozsonyi ál­lomása. — Halálozás. Részvéttel értesülünk városunk egyik tiszteletben álló régi matrónájának haláláról. Özv. Angély Józsefné, szül. Stelczer Józsa, a komá­romi róm. kath. elemi iskola volt ér­demes tanítójának tisztes özvegye, életének 88-ik évében, január 10-én hosszas betegeskedés után csendesen elhunyt. Jóságos szivének melegségét sok szegényre kiterjesztette, akik áldva emlékeznek rája. A megboldogult ki­hűlt porrészeit január 12-én, vasárnap délután helyezték a helybeli róm. kath. temető ravatalozójából, a jóismerősök igaz részvéte mellett örök nyugalomra. Béke poraira! — Az asszonyok hete. Már most felbírjuk hölgyeink figyelmét a kassai rádió jövő heti műsorára, amely az asszonyok hetének jellegében zajlik le. Csupa hölgyeket érdeklő előadás, színdarab és koncert szerepel a mű­soron, amit azonban ép ezért végig kell hallgatniok a férjeknek is. Hogy miért? Azt a férjek legalább olyan jól tudják, mint mi. — A francia rádiótársaság hét nyel­ven küld. A francia rádiótársaság a francia kolóniákra bárom rövidhul­lámhosszú állomás segítségével küld. Mind a három rövidhullámú állomás hét nyelvű rádióhírszolgálattal látja el a hallgatóságát. A híreket az adók ugyanis francia, angol, arab, olasz, spanyol, portugál és német nyelven adják le. T

Next

/
Thumbnails
Contents