Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-30 / 44. szám
Lapunk mal száma a jövőheti teljesRádió-műsort tartalmazza Otvenhetedlk évfolyam.__________________44. szám. Szombat, 1936. május 30. KOMÁBOMI LAPOK POLITIKAI LAP. Alapította: néhai TUBA JANOS. Belelte Itezerkesztte GAAL GYULA dr. Szerkesztés BARANYAY JÓZSEF dr. Főmunkatársak: FCLÖP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr. POLITIKAI SZEMLE Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel efész évre 89 Ké, télévre 40 Ké, negyedévre 20 Kő. — Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. Problémavirágzás. Komárom, május 29. (AL) Ma egymást kergetik a problémák. A politikai, a társadalmi, a gazdasági, a köz- és magánélet minden ágában egymással viaskodó problémákat találunk. Olyan általános jelenség ez, amelytől nem mentesül a magyar kisebbségi élet sem. Ez magában véve még nem jelent semmilyen hátrányt vagy bajt, sőt ellenkezőleg az élniakarásnak és vitalitásnak bizonyítéka. A baj csak akkor jelentkezik, amikor túlságosan elszaporodnak a már előre is meddőségre kárhoztatott problémaviták, amikor a problémák fanatikusai éles határvonalat vonnak azok között, akik az ő nézetüket vallják és azok közölt, kik ellentétes állásponton vannak és ezt az elhatárolást keresztül viszik az elvek harcában. További káros következménye, akkor jelentkezik, ha a problémák körül való viaskodás, önmarcangolássá és a végletekbe menő bírálati készséggé fajul, mert ez ártalmára van a konstruktív munkának és minden téren a destruklivitást mozdítja elő. Ez már kóros jelenség, amelyet különösen a kisebbségi életből minden eszközzel ki kell irtani. A világnézeti problémák feszegetése során a jobb és baloldali felfogásnak szembeállítását tapasztalhatjuk. Mindkét részen vannak túlzók, akik tűzzel-vassal irtanák ki a másik felfogásnak híveit. Nem kételkedünk abban, hogy minden higgadtan, tárgyilagosan és józanul gondolkodó magyar embertől távol áll minden forradalmi törekvés. A forradalom mindig cxisztenciák tönkretételével jár, sok hasznosat elpusztít és sok salakot vet fel. A forradalom — a múlt példái szerint — rendesen többet rombol, mint amennyit alkot. A józanul gondolkodó magyar jobboldali, mert konzervatív, meg akarja őrizni a nemzeti és hitbeli tradícióit, fönn akarja tartani azt a szellemet és erkölcsi értékállományt, amely elődeiről szállt reá. Azt akarja, hogy az igazi tehetség, tudás és kipróbált tapasztalat érvényesüljön. Csak olyan tekintélyt ismer cl, amely ezeken és nem materiális javakon, konjunkturális szerencsén, demagóg ügyeskedésen és ököladta jogokon alapul. Sok elv és irány van, amelyet az úgynevezett baloldal szeret kisajátítani, holott bizonyosak vagyunk abban, hogy ezeket éppen úgy vallja bármely jobboldalinak hirdetett magyar testvérünk. így senkisem tagadhatja a fejlődés és haladás követelményeinek jogosságát. Elégedetlenséget szül minden igazságosan érző emberben minden olyan társadalmi és gazdasági berendezés, amely megtűri a kapitalizmusnak ma már ad abszurdum vitt kinövéseit. Ezeknek a Komárom, május 29. Kalfus pénzügyminiszter érvei az államvédelmi kölcsOn mellett. Az államvédelmi kölcsönről szóló javaslat benyújtásakor Kalfus dr. pénzügyminiszter beszédet mondott, amely ebben a mondatban csúcsosodott ki: A közgazdálkodás rendje az állam védelmének és biztonságának nélkülözhetetlen összetevője. A beterjesztett javaslat célja a hadsereg műszaki felkészültségének keresztülvitele, amelynek segítségével az eddig elmulasztottakat kell pótolni. Modernizálnunk kell hadseregünket. Nem szabad elmaradnunk más államokkal szemben. Hogy emellett csak védelmi eszközökről van szó, az senki előtt sem kétséges. Az új államkölcsön gyakorlati eredményei azonban nemcsak a hadsereg felkészültségében, hanem ugyanolyan mértékben gazdasági téren is jelentkeznek, nemkevésbé népjóléti politikai téren. A kormány ügyelni fog arra — úgymond a pénzügyminiszter —, hogy a kölcsön jövedelmét a munkanélküliség problémájának egyidejű figyelembevételével használják fel. Mindezen beruházásokhoz azonban pénz kell. Ez a pénz, az adott körülmények között a rendes költségvetés keretében nem teremthető elő. Más, gazdag államok is külön államvédelmi kölcsönöket bocsátottak ki hadseregeik műszaki felszereléseire. Ezért a kormány szintén el van határozva, hogy mihelyt a javaslat megszavazásával megkapja a szükséges felhatalmazást, nyomban kiírja az államvédelmi kölcsön jegyzését. A pénzügyminiszter ezután ismertette a kölcsön részletkérdéseit, nevezetesen, hogy a kölcsön hosszúlejáratú, kisorsolással, de szabadpiaci felvásárlással is törleszthető, s hogy kétfajta kamatozású lesz. Kiemelte, hogy a háromszázalékos címlet az első ilyennemű kölcsön, melynél a jövedelemadót közvetlenül szedi be az állam. Az új kölcsön kiválóan alkalmas lesz magánosok pénztőkéinek elhelyezésére. Azután a gazdasági válságról és hitelpolitikáról beszélt a miniszter, aki az államnak a válságévek alatt folytatott deficite gazdálkodásának okait fejtegette, majd azt bizonyította, hogy most ismét javult már berendezéseknek megváltoztatása és a kinövéseknek lenyesése nem speciális baloldali követelés. A Herum Novarum cnciklika nagyszerűen fejtiki, 'miként kell a tőkének a köz és öszszesség szolgálatába állania. A munkásság helyzete a szociális törvényeknek nem helyesen történő végrehajtása következtében még mindig nem harmonizál az emberi méltósággal. A család, a gyermek, a munkaképtelen, a gazdasági helyzet, ami kitűnik abból is, hogy az adóbevételek jelentősen javultak. Az állami gazdálkodás egyensúlya s általában a pénzügyekben való rend nemkevésbé fontos az állam biztonságára és védelmére, mint a katonai biztosítás. Ezért a jövő évi állami költségvetés tárgyalása során államgazdálkodásunk általános revízió alá kerül. Nem érne sokat a legjobb műszaki katonai felkészültségünk, ha emellett a pénzügyi felfordulásba jutnánk. A kedvező sikeres fejlődés feltételei adva vannak nálunk. Elsősorban a fegyelmezett demokrácia az, mely válságos időkben összehozott bennünket, de gazdasági téren sem kell pesszimistáknak lennünk, a legrosszabb időklön már túl vagyunk. Esterházy János a magyar kisebbség sérelmeinek orvoslását sürgette. Az államvédelmi kölcsön javaslatának képviselőházi tárgyalásán Esterházy János nemzetgyűlési képviselő is felszólalt, aki beszédében mindenekelőtt az egyesült magyar pártok részvétének adott kifejezést a Thaya folyó szerencsétlen áldozatainak tragikus sorsa felett, majd felhívta a kormány figyelmét a napokban Jicsin, Érsekújvár és Komárom környékén pusztított jégeső által okozott súlyos károkra és azok következményeire. Beszédében kifogásolta, hogy a kormány nem tájékoztatta előbb a képviselőházat a bel- és külpolitikai helyzetről, de elismerte, hogy a kormánynak mindent meg kell tennie az állam belső békéjének, s az állam védelmének biztosítására. Az állam biztonsága szempontjából az állam védelemmel kapcsolatban kidolgozott tervet végre kell hajtani s erre egy bizonyos öszszegre feltétlenül szükség van. Ezt az összeget a kormánynak a képviselőházzal közölni kellett volna. Az állam védelme szempontjából — úgymond a szónok — a legbiztosabb az, ha az országban élő összes állampolgárok, nemzetiségi és foglalkozási különbség nélkül meg vannak elégedve. Ez lélektanilag olyan tőkét jelent az államnak, ami többet ér minden bizonytalan összegű kölcsönnél. — A nemzetiségi kérdésekkel kapa rokkant védelme szintén nem megfelelő. Az egyenlőség, szabadság, testvériség a valóságban távol áll attól az ideáltól, amelyet azok hirdetői maguk elé kitűztek. Minden »jobboldali« elismeri, hogy a becsületes munkát meg kell becsülni és meg kell fizetni. Munkát kell adni minden dolgos kézbe. Meg kell szünniök az előjogoknak, a különleges és protekciós kedvezményeknek. Szerkesztőség és kiadóhivatal« Masarvb-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Még a szélsőséges jobb- és baloldali is mindig találhat olyan munkaterületet, amelyen kéz a kézben fáradozhat elvi ellenfelével. Meg is találja, ha meggyőződése tette ennek vagy annak az iránynak harcosává, ha tisztult a felfogása és ha nem a pénz az, ami meggyőződését kormányozza. Ha ma már mint adottsággal kell számolnunk a jobb- és baloldali kategóriákba való felosztással és ha ez sokszor át nem hághatóknak mutatkozó falakat állít magyar és magyar közé, nem szabad ebbe belenyugodnunk, hanem olyan szellemi forráshoz kell fordulnunk, amelynek színtiszta magyarságában nem kéíelkcdhetik senkisem, aki nem egyedül nyelve szerint vallja magát magyarnak. Wilde Oszkár mondja, hogy a klasszikusok azok, akiket mindenki emleget, de senkisem olvas. Majdnem igy volt ez a legnagyobb magyarral, Széchenyi Istvánnal is hosszú ideig, amig most talán másfél évtizede fel nem újult kultusza. De még ma is többet beszélnek róla, mintsem olvasnák és elmerülnének gondolatainak tanulmányozásában. Tőle elsősorban is azt tanulhatjuk meg, hogy lehet problémákon vitatkozni, éjjelt-nappallá téve gyötrődni, de azért a nemzetért való munkát, a lettet nem szabad elhanyagolni. Széchenyi is szembe találta magát a doktrinér fiatalokkal, neki is kellett küzdenie forradalmi »ideológiákkal«, de azért következetesen megmaradt a maga alapján. Széchenyi nemzeti erkölcse a keresztény erkölcs, amely a felebaráti szercteten épül fel és amelynek az életben megvalósítása mind az egyén, mind a nemzeti közösség számára a tökéletesedés lehető legmagasabb foka. Széchenyi a keresztény demokrácia talaján állott. A nemzettestben pedig a vezetést — mint azt Szekfű Gyula mély bölcsességgel megállapítja — csak a »kiművelt emberfő« alapján tudta elképzelni. Ez a kiművelt emberfő a művelt magyar, aki öntudatos birtokosa a legmagasabb magyar műveltségnek. Sok elhamarkodott probléma gyakran félművelt propagátorával együtt örök némaságra volna kárhoztatva Széchenyi tanai szerint. Sok-sok meddő vitában elpazarolt óra volna így hasznos munkára fordítható, mert munkaalkalom a magyar nemzettest szolgálatában még mindig ezer meg ezer akad. A sokat idézett, ámde még mindig nem eléggé behatóan tanulmányozott és még kevésbé követett nagy Széchenyi szellemében gondolkozzunk Pünkösd nagy ünnepén a magyar sors felett és elhatározásainkban az ő irányítása szerint alakuljon ki az igaz magyar Pünkösd!
