Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-05-16 / 40. szám

1936. május 16. »KUMAHUM1 HABOK« 5 oldai Száz év előtti osztrák nyugdijas-rendeletet hajtanak végre Szlovenszkón. Megvonják a nyugdijat attól, aki két hétnél tovább külföldön tartózkodik. Turchányi Imre dr. szenátor interpellációja. Komárom, — május 15. Az állami nyugdíjasok külföldi uta­zása miatt történt sérelmes eljárások megszüntetése végett Turchányi Imre dr. szenátor még márciusban interpel­lációt intézett az összkormányhoz. Az interpelláció most jelent meg a szená­tus 175. sz. hivatalos nyomtatványában, mely előadja, hogy a pozsonyi vezér­­pénzügyigazgatóság az utóbbi hóna­pokban tömegesen beszedette a nyug­díjasok útleveleit és azokat, akik az engedélyezett időt bármi okból, akár a legcsekélyebb mértékben is túllépték, avagy bár engedélyezetten, — de több­ször voltak küljöldön, — szigorúan megbüntette. Akik egy vagy két nappal lépték is át az engedélyezett 14 napos külföldi tartózkodást, azokat nyugaij­­elvonással sújtotta. Azoknál pedig, akik — bár engedélyezetten — de többször töltöttek 14 napon aluli időközöket a külföldön, az egyes tartózkodások idő­tartamait összeadta és az ezen időre járó nyugdíjat a nyugdíjasoktól vissza­követelte. Ezen eljárásokat az 1827. július hó 23-án kelt 30120. sz. császári udvari dekrétumra alapítják, melynek érvé­nyét a 247/1922. sz. kormányrendelet­tel Szlovenszkóra is kiterjesztették. Tehát egy olyan rendelet alapján in­tézkednek, amely az abszolutizmus hírhedt legnagyobb képviselőjének, minden demokratikus törekvés elnyo­mójának, Metternich herceg kancel­lárnak kormányzása alatt látott nap­világot, olyan szomorú időkben, amikor a nyugdijat kegyelmi ténynek tekintették, melyet a császár vagy teljhatalmú meghatalmazottja „legke­gyelmesebben adományozott“ hosszas szolgálat jutalmául. Ennek a sötét korszaknak kisérteteképen itt maradt császári rendeletét vették alapul a nyugdíjasok megbüntetésénél, amely kiáltó ellentéte minden demokratikus jelfogásnak és egyáltalában nem ke­rülhet összhangba valamely demokra­tikus állam alkotmányos utón létrejött törvényes intézkedéseivel. Egészen más a mai korszellem, mint volt Metternich idejében, amikor a császári abszolutisztikus uralom min­den nemzeti és alkotmányos érvénye­sülést megakadályozott s az egyedül üdvözítő bürokrácia képezte a legfőbb intézkedő szervet. Lehetetlen, hogy a Csehszlovák köztársaság haladó szel­lemű kormányzati irányzata a száz év előtti önkény szellemét akarná meg­honosítani. Annyival is inkább, mert hiszen az idézett császári rendeletet sohasem hirdették ki Szlovenszkón, sM az interpelláló szenátor megjegy­zése szerint az 1827. évi rendeletet még azok a hatóságok sem ismerik, amelyeknek ezt a nyugdíjasokkal közölni kellett volna, mert hiszen a régi Reichsgesetzblatt egész Szlovenszkó területén egyetlen közigazgatási ha­tóságnál sincsen meg. Az interpelláló a következőket intézi az összkormány valamennyi tagjához: 1. Hajlandó-e a nyugdíjasok külföldi utazásának kérdését a mai modern kornak megfelelő szellemben rendezni és erre vonatkozóan vagy egészen uj rendeletet kibocsátani, vagy ha ezt tenni nem akarná, az erre vonatkozó régi császári udvari dekrétum szövegét Szlovenszkón a törvényben előirt for­mában kihirdetni, promulgálni? 2. Hajlandó-e elrendelni, hogy az eddigelé Szlovenszkón kellően ki nem hirdetett rendelet alapján történt eddigi eljárások mind megszüntessenek és a büntetések, nyugdíj levonások töröltes­senek ? 3. Hajlandó-e intézkedni, — ameny­­nyiben a nyugdíjasok külföldi utazá­sainak korlátozását akáruj rendeletben, akár a régi rendelet kihirdetésével Szlovenszkón is fentartani akarja, — hogy vagy a rendelet egész szövegé­nek, vagy rövidített kivonatának a nyug­díjasok részére nyomtatásban való kézbesítésével a tévedéseknek és vé­letlen mulasztásoknak eleje vétessék? 4. Hajlandó-e akként rendelkezni, hogy valahányszor a vezérpénzügy­­igazgatóság egy nyugdíjast ezen okból nyugdijbüntetéssel, vagy akár csak idő­leges csökkentéssel akar sújtani, elő­zetesen a következmények pontos köz­lésével a nyugdi ast írásban igazolásra hívja föl s ha azután mégis nyugdíj­­elvonást vagy csökkentést mondana ki, határozata ellen halasztó hatályú fel­lebbezés engedtessék meg ? A Mrálynéréti gyilkosság ügye az esküdtszék előtt. — Egymásra fogja a két szerető a kezdeményezést. Pénteken zajlott le a komáromi es­küdtszéki ciklus legérdekesebb tárgya­lása: a királynéréti gyilkosság bün­­pöre. Szabó Kálmán fiatal gutái gazda­ember s Tóth Kálmánná, — a meg­gyilkolt Tóth Kálmán özvegye, — ült a vádlottak padján azzal a váddal terhelve, hogy meggyilkolták Tóth Kálmán ki­rálynéréti gazdálkodót, aki már igen kényelmetlen volt számukra. Az eset előzményei messzire nyúlnak vissza, amint az a vallomásokból ki­derül. Tóth Kálmán évekig udvarolt későbbi feleségének, akivel viszonya lett s igy gyermekük is született, még a házasság előtt. Hétévi udvarlás után végre összeházasodtak, csakhogy ez a házasság nem volt szerencsés: Tóth Kálmán szüleinek sem tetszett a sze­gény lány s magának Tóth Kálmán­nak sem. Napirenden voltak a vesze­kedések. Tóth Kálmán rabiátus ember volt, viszont felesége is megboszulta magát a maga módján s viszonyt kezdett másokkal is, aminthogy maga a férj, Tóth Kálmán sem vetette meg az idegen nőket. Állandó családi háborúság között jött az udvarukba lakni 1934-ben Szabó Kálmán gazdaember s felesége. Szabó Kálmán s Tóth Kálmánná megtetszet­tek egymásnak, viszonyuk kezdődött, amit Tóth Kálmán nem nézett jó szem­mel. A veszekedés még erősebb lett. 1935. augusztusában négy szomszédos gazda telke kigyulladt, és elégett Szabó Kálmán s Tóth Kálmán szérűje is. Tóth Kálmán szérűje be volt biz­tosítva 5500 koronára s igy ala­pos volt a gyanú, hogy Tóth gyújtogatott A csendőri nyomozás során Tóth Kál­mán felesége s Szabó Kálmán besúg­ták a gyújtogató nevét s Tóth Kálmán gyújtogatás gyanúja miatt egyideig vizsgálati fogságba került a komáromi fogházba. Mivel tagadott s bizonyíté­kok nem merültek föl ellene: hazabo­­csátották. Tóth Kálmán hazament s nagy fenyegetések között élt a felesé­gével, állítólag fojtogatta is. Ekkor érlelődött meg az asszony­ban a terv: eltenni urát a láb alól. Felbiztatta Szabó Kálmánt, szere­tőjét, hogy segítsen neki sötét tervében. Az idő nemsokára kedvezett is: Tóth Kálmán bement Komáromba s kijelen­tette, hogy revolvert hoz onnan, azzal pusztítja el családját. Tóth Kálmánná pálinkával itatta Szabó Kálmánt s italból merítet­tek bátorságot. Ezekután kimentek a vasúti állomás felé, amelynek közelében találkoztak is a hazatérő férjjel. Nagyon rövid volt a szóváltás és Szabó Kálmán máris lelőtte revolvergolyóval Tóth Kálmánt, aki még szólt néhány fenyegető szót, majd viaskodni akart, de Szabó Kálmán leütötte revolveré­nek agyával s a földre bukó férfi­hez odarohant a felesége s egy előre elkészített éles konyhakéssel négyszer a szivébe szúrt Tóthnak. Tóth meghalt. Hulláját nemsokára meg­találták, de a tetteseket egy-két napig j keresni kellett, amig a bűnt bevallot­ták, mert szilárdan tagadtak. Tóthné a konyhakést hazavitte s gyermekei für­dővizében gondosan megmosta. A törvényszéki tárgyaláson a vádlott férfi állandóan sirt. Kijelentette, hogy Tóthné addig biztatta, kérte, amig el­vesztette az eszét s gyilkolt. Attól fél­tek, hogy ha ők nem ölik meg Tóth Kálmánt, akkor az beváltja fenyegeté­sét s őket öli meg Ezért kellett sietni. — Lőttem, — vallja a férfi, — de nem feléje, hanem féloldalt, aztán ismét lőttem, amire az elkiáltja magát s fut velünk szembe, erre fejbevágtam s eldobtam a revol­vert, elszaladtam onnét, a felesége meg odament s összemetélte. így adja elő a szörnyű gyilkosság történetét a bíróság dr. Soós-tanácsa előtt a férfi. Egyáltalán nem teszi az okos férfi benyomását: ügyetlenül vall s beszél, a tanyai életben nem szók-; háttá meg a sima beszédmodort. Az asszony tagadja a felbujtást s azzal menti magát, hogy a férje fojtogatta többször is, azonkívül olykor férje élesitgette a kését s ölni akart. Emiatt éjjeleken át nem mert az asz­­szony elaludni. Mind a ketten a meg­gyilkoltra beszélik ki magukat: a val­lomásból egy züllött családi élet, el­durvult emberek lelki képe bontako­zik ki. Dr. Mezey, dr. Bardócz és dr. Cson­­grády orvosi véleményeinek elmondása után tizenhét tanút hallgatott ki a bíró­ság. A tanuk igazolták, hogy az elhunyt rabiátus ember volt, „aki verekedett, ütötte és verte a családját,“ igazolták, hogy a gyilkos asszony re­besgette már: „vagy én, vagy ő, de valamelyi­künknek meg kell dögölni!“ rfa£á£áAö%, fis* $ ű I Úfin ÁfS// ©dum ©2A3 míá­üveg X5 4-80, 7-20 és 9-50 Szelence Ke 9--, 17-- és 32-De igazolták azt is, hogy ok nélkül nem jött indulatba az elhunyt Tóth Kálmán számos szerelmi viszonyt foly­tatott a környékbeli lányokkal, három törvénytelen fia is volt s feleségével állandóan veszekedtek. Szabó Kálmánról senki sem téte­lezte fel, hogy ölni tudott volna: szelíd s rendes embernek ismer­ték, aki azonban szeretője befolyása alá került s csak pálinka segít­ségével mert nekifogni a gyilkos­ságnak. A tárgyalást péntek este 11 órakor szombat délelőttre halasztották. Lapunk zártakor a tárgyalás tart, Ítélet a déli órákban várható. Komáromi Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei Tagadhatatlan tény, hogy a régi bevált adózási rendszer, adóköny­vecske és az adófizetési mód meg­változtatása nem vált be a gyakorlat­ban. Adókönyvecskét az 1000 Kc-n aluli adófizetők kapnak, míg az azon fe­lüliek adófőkönyvi kivonatot. De hát ezen adókönyvecske és adófőkönyvi kivonat is olyan bonyolult, hogy nem­csak a laikus, de még az abban jár­tas egyén se tud eligazodni. Már pe­dig a helyes és okos adózás alapfel­tétele az, hogy az tiszta, világos és minden kétséget kizáróan érthető le­gyen a legegyszerűbb adófizető által is. Az is nagy hibája az adózási rend­szernek, hogy mindig az elmúlt évi adót írják elő és soha nem a folyó évit. Úgyszintén nagy hibája az adó­zási rendszernek a postatakarékpénz­tár utján való fizetés. Mert hiszen az adófizetők, akik az­előtt az adóhivatalban fizették adó­­jidcat, közvetlenül érintkezhettek az adóhivatalokkal, sérelmeiket, pana­szaikat előadhatták, mi által az adó­hivatalok megismerhették az adófize­tőket s teljesen tisztán állott előttük arp;- helyzete s viszont az adófizetők megismerhették az adóhivatalokat s ezen kölcsönös megismerés csak elő­nyére vált úgy az adófizetőknek, mint az adóhivataloknak. Mindez, vagyis a be nem vált adó­nak igen magas, az adózók fizető­­képessegét túl haladó mérve okozta azt, hogy az adóhátralékok gomba módra szaporodtak s az adóalanyo­kat — existenciájukban veszélyeztet­ve — csődbe juttatta. Ezt a helyzetet felismerte a ház és telektulajdonosok országos szövetsé­ge, de felismerte a pénzügyi hivatal­nokok szervezete is, mikor az illeté­kes, felettes hatóságokhoz fordult azon megindokolt javaslattal, hogy a postatakarékpénztári befizetési rend­szert szüntesse be s helyette az adó­fizetés közvetlen módját az adóköny­vecske rendszerét hozza be. De fel­ismerte ezen helyzetet maga a kor­mány is, mikor 1936 január 30-án kelt 28. sz. kormányrendelettel az adóhát­ralékok rendezését rendelte el s an­nak végrehajtásával az adóhivatalo­kat bízta meg. Ezen rendelet szerint mindazon adófizetők, akiknek 1933 és ezt megelőző időből adóhátralékaik vannak, s akik egyébkéntis olyan viszonyok között élnek, hogy existen­­ciális veszélyeztetésük nélkül azt meg­fizetni nem képesek, adóhátralékuk részbeni törlését rendelte el, ha a fennmaradt hátralékot záros határ­időn belül befizetik. Mindazon adófizetők tehát saját ér­dekükben helyesen cselekszenek, ha 5 Kc-s bélyegű kérvényt adnak be az adóigazgatósághoz, amelyben pon­tosan fel kell tüntetni vagyoni, jöve­delmi viszonyaikat, adósságaikat, ösz­­szes teherállapotukat is, s ezek alap­ján kérik adóhátralékaik törlését. Amennyiben ezen adófizetőknek tényleg olyan a helyzetük, hogy existenciájuk veszélyeztetése nélkül adóhátralékaikat megfizetni képtele­nek, akkor az adóhivatal adóhátralé­kaikat törölni fogja. Komárom, 1936 május 14. Bocz Béla. Egyetlen éjszaka alatt 15 évvel fiatalodik meg! Szeplők, pattanások, barna fol­tok, az orr vörössége, tágult pórusok, mitesszerek, ráncok az arcot öregebbé teszik. A ke­leti hámlasztószer S1LFID tel­jesen megszünteti összes szépséghibáit! Csodálni fogják, mert arcbőre üde és gyönyö­rűen tiszta lesz. Dr. T,-né Zsizskovból közli: .Annak ellenére, hogy 49 éves vagyok, gyönyörűen rózsás, leányos a kül­sőm és fiatal tisztelőim nem is sejtik, hogy nagymama vagyok már. Szépségemet az Ön SILFID krémének köszönhetem.“ A SILFID-et orvosok a|ánlják. Számos aranyéremmel kitün­tetve. Ára: 1 tégely 7 Kő, kettős csomagolás 11 Kő. Szavatolással. Eredménytelenség esetén a pénzt visszafizetjük. Ha megrendelését három napon belül adja fel, úgy díjmentesen egy üveg ORIGAN francia parfőmöt mellékelünk, kettős csomagolásnál egy doboz francia arcpúdert is. Rendelje meg azonnal. Dr. Kemény Miklós, Kassa, póstaflók lOOjB.4. 135

Next

/
Thumbnails
Contents