Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-05-16 / 40. szám

Lapunk mai számaa jövőheti teljesRá,dió-músort tartalmazza

Otvenhetedllg éríolyam._____________________40. sgflm.____________________Szombat, ÍOSO. m&ing 16.

'JWBMMWWWMaWBWBBBIMaBBaWMOMWrilBaBRiggaWHBHHBMna

Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel »Kész évre 80 Ké, félévre 40 Ké, negvedévre 20 Ké. — Külföldön 120 Kő.

POLITIKAI LAP.

wmmwsmiaesnsssn»m gom«

Alapította: néhai TUBA JÁNOS.

Felelős főszerkesztői GAAL GYULA dl*. Szerkesztői BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatalt Masaryk-u. 29.

Megjelenik hetenként kétszer:

Egyesszám ára 1 korona.

Főmunkatársak: FCLÖP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr.

szerdán és szombaton

POLITIKAI SZEMLE

Demokráciák és diktatúrák.

Komárom, május 15.

(AL) Szellemesen jegyezte meg egy újságíró, hogy az az Anglia, amely legmesszebbmenő támogatásáról biztosította Abesszínia császárát, nagy flottájából csak egy hadihajó! bocsátott párlfogoltja rendelkezésére, ezt is csak azért, hogy elmenekülhessen Afrikából Palesztinába. Azolaszabesszin bonyodalomnak legnagyobb vesztese bizonyára a négus, de a legnagyobb csalódás is öt érte. Nem egyedül hatalmas pártfogójában, Angolországban kellett megrendülnie bizalmának, de csalódnia kellett a népszövetségben is, amely nem tudta megmenteni országát és trónusát.

Angolország, mely mindenkor mint az elnyomottak védője és pártfogója szeret szerepelni, megtépázott presztízzsel került ki a nem egyszer Európát is lángbaborítással fenyegető bonyodalomból. Balsikerét most azzal szépíti, hogy tulajdonképpen nem az ő tekintélye szenvedett csorbát, hanem a népszövetségé, amelynek tagjai az elhatározót! szankciókat nem hajtották végre végső következményükig. Ezzel a szemrehányással azonban ugyanúgy illetheti a népszövetség Angolországot, amelynek diplomáciája tagadhatatlan ügyességgel küzdötte végig a válság napjait, de mert hadserege és flottája nem volt fölkészülve egy komoly összecsapásra, végül kénytelen volt meghátrálni Róma seregeinek győzelmes haditényei előtt.

A mai világeseményeket szivesen foglalják egybe és ítélik meg sokan abból a szempontból, hogy mennyiben tüntetik fel azok a demokráciák és diktatúrák küzdelmét, erőpróbáját és egyiknek vagy másiknak győzelmét. Angolország, mondják, a demokrácia klasszikus hazája. A népszövetség is a mai kor demokráciájának tipikus intézménye. Ezek egyike sem kérkedhetik most sikerrel. De azért még sem állapítható meg az, hogy a demokráciának eszméje bukott volna cl. A keresztény alapon nyugvó, tisztult demokrácia mindig érték fog maradni és sohasem vallhatja kárát az, aki nemes lélekkel, önzetlenséggel akarja megvalósítani. De vájjon összeegyeztethető-e bármilyen tisztult demokráciával, hogy olyan abszolút diktatórikus önkényuralmat támogasson, mint aminő Abesszínia császárjáé volt? Hiába prédikálja valaki az emberi jogok szentségét, a humanizmus tenkölt voltát, a világ államainak szolidaritását, ha segítő kezet nyújt azoknak, akik ezeket az eszméket soha be nem fogadták és lábbal tiporják. önkéntelenül is rá kell jönnie mindenkinek arra, hogy kétszínű játék folyik és azért hitelét veszíti az, aki vizet prédikál és bort iszik. Nem!

Komárom, május 15. A magyarság pártjai akciót indítottak a hontalanok érdekében.

Szlovenszkón és Kárpátalján több mint félszázezer azoknak a száma* akik a régi magyar joggyakorlat újabb s a régitől eltérő magyarázata folytán állampolgárság nélkül vannak, noha legtöbbjük harminc—negyven éve, sőt igen sokan ennél is hosszabb idő óta lakik ezen a területen. A magyarság pártjainak törvényhozói kezdettől fogva sürgették ennek a fontos kérdésnek rendezését s több ízben javaslatot is terjesztettek be ebben a tárgyban a törvényhozás elé.

Az állampolgárság rendezésére 1925- ben Szent-lvámj József nyújtott be egyszakaszos törvényjavaslatot, 1929- ben Grossschmid Géza és 1931-ben Hokky Károly. Legutóbb Turchányi Imre dr. szenátor hívta föl a belügyminisztert az állampolgárság rendezésére. Most újra Hokky Károly szenátor nyújtott be az egyesült magyar pártok közös parlamenti klubjának megbízásából egy újabb javaslatot, amely a szlovenszkói és kárpátaljai hontalanok nagy tömegeinek kívánságait van hivatva kodifikálni.

A 6 szakaszból álló törvényjavaslat akként kívánja megállapítani az állampolgárságot, hogy mindazon személyek, akik 1918. október 28-án magyar állampolgárok voltak, ezen a napon Szlovenszkó vagy Kárpátalja valamely községében laktak és az érvényben levő törvények szerint csehszlovák állampolgárságot, illetve más államban állampolgárságot nem szereztek, ezen törvény folytán szerzik meg a csehszlovák állampolgárságot és úgy tekintetnek, mintha már 1918. október 28-án a Csehszlovák Köztársaság állampolgáraivá váltak volna, az állampolgársággal járó minden jogigénnyel együtt. Az 1918. október 28-i belföldön való lakás tényét nem érinti az, ha valaki ez időpontban, vagy ezelőtt, vagy ezután kenyérkereset, tanulmányút, gyógykezelés, katonai szolgálat, hadifogság vagy más kényszerítő körülmény folytán külföldön tartózkodott. Kifejezetten csehszlovák állampolgároknak ismertetnek el azok is, akiket valamely község képviselőa demokráciában van a hiba, de azokban, akik megvalósítják.

Ma már a népszövetségi rendszer legortodoxabb hívei köréből is gyakran hallható, hogy a népszövetséget meg kell reformálni, meri eddigi alakjában inkább veszélyezteti, mint szolgálja a békét. Es akik a tapasztaltak után is még mindig görcsösen kapaszkodnak a népszövetség cikkelyeibe, mint valami mentődeszkába, azokkal is tisztában lehelünk atekintestülete 1910. január 1-e és 1918. október 28-ika között vett fel határozatilag a község kötelékébe, az iktatásra való tekintet nélkül. A javaslatot alapos indokolás kíséretében nyújtották be.

Sürgették a katonai idő meghoszszabbitását.

A képviselőház véderőbizottsága csütörtöki ülésén különböző kérelmekkel foglalkozott. Elhatározta, hogy felkérik a miniszterelnököt, hogy a tényleges katonai szolgálati idő meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot az összes minisztériumok azonnal tárgyalják le. Felkérik a nemzetvédelmi és belügyminisztériumot, hogy döntsenek egy községben fölmerült elvi kérdésről. Arról van szó, hogy bizonyos összeget fordítsanak védett helyek létesítésére, ami ellen a közelben levő gyár tiltakozást jelentett be. Vaverka képviselő támogatta azt a kérelmet, hogy a kereskedelmi iskolát végzettek a tartalékos tiszti iskolát látogathassák.

„A magyar megtartja esküjét és nem áruló.“

A szenátus keddi ülésén kezdte meg a politikai pártok működésének beszüntetéséről és feloszlatásáról, az állam védelméről és a köztársaság védelmi törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatok együttes tárgyalását. A vita során az egyesült magyar ellenzéki pártok nevében Turchányi Imre dr. szenátor tartott beszédet, amelyben kifejtettehogy a magyar kisebbség nem fél az állam védelmét és biztonságát célzó intézkedésektől, mert a magyar megtartja esküjét és nem áruló. A magyar nemzeti kisebbség azonban attól tart, hogy ezekkel a törvényekkel minden alkotmányosan biztosított jogaiktól megfosztják a kisebbségeket.

Nem hisz a minisztereinek lapja a hivatalos munkanélküli statisztikában.

A népjóléti minisztérium kimutatása szerint a munkanélküliek száma áprilisban csökkent. Áprilisban a munkanélküliek száma 81.270-nel csökkent 716.500-ra. Az agrár Vecer, a miniszterelnök sajtószervezete, nyíltan kifejezésre juttatja, hogy a népjóléti miiéiben, hogy egyre inkább roskadozó pozíciójukat akarják megmenteni mások rovására, mert még változatlanul él bennük az egész népszövetségi intézményt beteggé és korhadltá tévő az az alapgondolat, hogy a népszövetség útján biztosítani kell a status quol: az elnyomóknak örök uralmát az elnyomottak fölött. Ila Angolországban meg lett volna az az erő és őszinteség, amihez többizben hajlandóságot mutatott és amit különösen

a mai világ sok elnyomott népe el is várt volna tőle és amire nagy és nemes tradíciójuk kötelezték volna,hogy erélyes kézzel maga fogjon hozzá a világbékék és a népszövetség által okozott hibák meg bűnök végnélküli sorozatának jóvátételéhez, akkor a brit impériumnak aligha kellett volna megérnie azt, hogy vele szemben egy új impérium: a római iinpérium támadjon föl.

Közel 1 600 év előtt bukott meg az egykori római császárság, amely ha némileg más alakban is, most újra föltámadni készül. Az a céltudatos tetterő és lendület, amellyel Róma a maga elé kitűzött utakon halad, nem teheti kétségessé, hogy egykönynyen nem fog megtorpanni, ha még oly sok akadályt gördítenek is eléje. És ha most egy elbukott országot legázolva, súlyos véráldozatok árán tört előre, mégis tagadhatatlan rokonszenvvel találkozik mindenfelé, mert a nemzetközi életben már megszokottá, sőt szabállyá vált álnok módszerek helyébe a nyers őszinteséget állította. Ezzel a rokonszenvvel bizonyára nem találkoznék, ha a nemzetközi életet most már két évtizeden át nem fertőzték volna meg annyira a kétszínűség, féktelen önzés, bosszú és gyűlölet baktériumai.

Ma, amikor világszerte majdnem mindenütt a legkegyetlenebb eszközökkel fojtják el az igazi érzés, az őszinte gondolat, az emberien természetes és jogos törekvések, remények és vágyak legszerényebb megnyilatkozását is, üdítően és megnyugtatóan hat, ha bárhol elhangzik egy leplezetlenül őszinte szó és ha tapasztalható egy olyan tett, mely az igazságból fakadó meggyőződésen alapul.

Néni a demokráciák és diktatúrák harca ez, vagy egyiknek avagy másiknak győzelme, hanem az elfojtott igazságnak küzdelme érvényesüléséért. Nem az államformákon múlik a világ békéje és boldogsága, hanem azon, hogy akik uralmon vannak, megelégedettekké ludják-e tenni azokat, akiknek sorsa fölött őrködniök kell. Annál kevésbbé beszélhetünk ma demokráciák és diktatúrák harcáról, mert ismerünk demokráciákat, amelyek csak papiroson vannak meg és leplük alatt már majdnem lirannizmus dühöng, viszont láthatunk diktatúrákat, amelyekben a népnek legegyszerűbb sorsból, saját kiváltságos tehetségük és tudásuk révén az élre fellendült fiai mint népük akaratának megtestesítői szolgálják azöszszcsség javát és diadalra akarják juttatni népük legszerényebb fiának jogait is.

Egy afrikai barbár népnek elbukásán nincs okunk siránkozni, míg a civilizált Európában burkolt lirannizmusok ostoresapásai alatt nyögnek és szenvednek a modern kor rabszolgák