Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-02 / 36. szám
10. oldal. »KOMAROMI LAKOK« 1936. niájus 2. ASSZONYOKNAK. A jól ápolt konyha abcéje Nincsen kiábrándítóbb látvány annál, mint amikor pompásan felszerelt lakószobák tőszomszédságában elhanyagolt, szennyes konyhára bukkanunk. Igaz, hogyr nem minden lakás mellékhelyiségei tágasak, napsugarasak, ám a tisztaság, friss levegő luxusát minden háziasszony elérheti. A rossz világítást ellensúlyozzák a világosszínű, lehetőleg könnyen mosható olajfestékkel bevont falak s csempeburkolat, a napsugarat úgy ahogy pótoljuk gyakori szellőzéssel. Hideg időben is tartsuk nyitva főzés idején legalábbis a felső ablaktáblákat. Ezzel csökkentjük az előszoba, lakóhelyiségekbe tóduló, módfelett viszszatetsző konyhaszagot s kiküszöböljük a falat, bútorokat rongáló gőz,képződést. ______ Derűsek, frissek a ma divatos halványzöldre, kékre, sárgaszínűre zománcozott konyhabútorok, de legszebbek ma is a fehérek. Szappanos langyos vízzel könnyen moshatók. Asztalt, mosogató padkát célszerű bádoglemezzel bevonni, naponkénti lemosásra gyors, egyszerű, hetenként hamulúggal lesikáljuk s utána egész finomra törött sóval ledörzsöljük. Használhatunk linoleum térítőkét is. Konyhaszekrényünk polcaira, fiókjaiba feltétlenül rajzszeggel odaerősített linoleumbélésl tegyünk. Ez tisztább és tartósabb a papirosnál. A falakat ne adassuk tele tálakkal, fedőkkel, lábasokkal. Zárt, pormentes szekrényben van a helyük. Falióra s esetleg néhány magyaros parasztkancsó vagy tányér kerülhet díszül a falra. Sohase hagyjunk felgyűlni konyhánkban szennyes edényt. Munka és térbeosztás szem]>ontjából sem célszerű például reggeli edényt délután, vacsora edényt másnap reggel elmosogatni. A reggelinél használt pár csésze, tányér öblögetése percek alatt elvégezhető, s nem lesz többé utunkban a konyhaasztalon. Ebédfőzés közben természetesen nem érünk rá minden használt edényt azonnal kimosni, ilyenkor csupán friss vizet töltünk beléjük s ezzel alaposan megkönnyítjük a későbbi mosogatás munkáját. Szennyes edényt azért sem halmozunk fel, mert ezzel előmozdítjuk legyek s egyéb rovarok tenyésztését. Modern konyhákban igen gyakori a hideg-, melegvízcsapos beépített mosogató. Ahol ilyen nincsen, ott két jókora bádogtartállyal pótoljuk. Az egyikbe meleg szódás, a másikba langyos öblögető vizet teszünk. Zománctisztíló-port, puha mosogatóruhát, kefét, csutakot készítünk kezünk ügyébe. Üvegnemüt, evőeszközöket legelőször mosogatjuk langyos vízben. Forró vízbe dobált és áztatott kések foka meglazul, idővel kiesik a nyeléből. Ezek után kerül sorra a papírdarabbal nagyjából letisztított porcellánnemű holmi, a használt főzőedény. Szemetesládánkat célszerű naponta lemosható bádoglemezzel kibéleltetni. Konyhánk tisztaságának próbaköve a tűzhely és a vízcsap alá szerelt szennyvizes kagyló. A tűzhelyet tehát naponta alaposan ki kell takarítani. Legelőször is ujságpapírcsutakkal ledörzsöljük, lekeféljük, ha zsírfoltos, lapját szódásvízzel lemossuk s csak azután fényesítjük. Vasporral csínján kell bánnunk, ne rakjuk fel vastagon. Szép fényt kap a tűzhely, ha néhány csöpp petróleumot teszünk a vasporoldatba. A szennyvizes kagylóba sohasem öntünk ételhulladékot s öblét naponta letakarítjuk. Mosogatás után a konyha kőpadozatát szódás vízzel felmossuk, hetenkint legalább kétszer súroljuk. Rendes napi tisztogatáson kívül hetenkint nagytakarítást végzünk, amikor is az összes falakat, bútorokat lemossuk, padlót hamulúgos oldattal felsikáljuk, összes edényeinket pedig legalább négyhetenkint szódás vízben alaposan kifőzzük. A növények életében három fontos kelléket különböztetünk meg, u. m. levegő, talaj és víz. Általánosságban, hogyha e tényezők közül az egyik hiányzik, úgy ott növényfejlődés nem lehetséges. Fentiekből kiindulva látjuk, hogy milyen nagy szüksége van a növénynek a vízre. A természetben a növény a vizet a levegőből és a talajból nyeri. A levegőben páraként van jelen a víz és a talajban, hova mint csapadék jut. A kultúra alatt álló növényeinket, főleg azokat, melyeket belterjes magas kultúra alatt tenyésztünk, öntözéssel szoktuk vízhez juttatni. Az öntözés maga egy igen kényes és kaptafára nem húzható ténykedés a növények tenyésztésénél. Igen nagy gyakorlati tapasztalatot és növényismeretet igényel. Nagyon sokszor láttam növényeket, melyet a kevés vagy túlsók öntözés pusztított el. Ugyanígy a nem megfelelő időben való öntözés szintén nagy befolyással van a növény életére. Hogy hogyan öntözzünk, azt mindenkor az ápolt növényünk maga mutatja meg. Pihenésben lévő növényeinket (télen) semmit vagy igen keveset öntözzük csak. A fejlődésnek induló növényeket mérsékelten öntözzük, míg az olyanokat, melyek nagy levélfejlesztés alatt vagy virágzásban állnak, bőségesen öntözzük. Függ az öntözés attól is, hogy hol áll a kérdéses növény. Száraz, meleg helyiségben, hol sok nedvesség-veszteségnek van kitéve a növény, szintén igen bőven kell öntözni. —• Ugyanilyen módon a meleg, napon helyen lévő kis cserépbe ültetett növényeket szintén bő öntözéssel tudunk csak kellőképpen fenntartani. Igen nagy súly fektetendő arra is, hogy milyen hőfokú vízzel öntözzünk. Nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy télen, szobanövényeinket, hajó állapotban akarjuk tartani, csakis langyos, a szoba ^mérsékletével megegyező melegségű vízzel öntözzük. Az öntözésre vonatkozólag szabályokat felállítani nem lehet. Általánosságban azonban jó eljárás a 3—1 naponkénti bő öntözés és a naponkénti többszöri permetezés. Az öntözéssel kapcsolatosan még megemlítem — amennyiben cserepes növényről van szó —, hogy növényeinket az átültetéskor a cserépbe mindenkor úgy helyezzük el, hogy a cserép fenekén vizel áteresztő réteg legyen, hogy a cserép fenekén található lyuk fölé néhány cserépdarabot, újabban mogyoró nagyságú salak darabot helyezünk el. Ügyelni kell arra is, hogy a cserepek cseréptálcában állnak, a felgyülemlett vizet onnan mindenkor távolítsuk el, nehogy ezáltal elzárjuk a növények gyökérzetét a levegőtől. Ki növényeit szeretettel és észszerűen ápolja, annak elegendő ez a néhány utasítás ahhoz, hogy az öntözés mindenkor a leghelyesebb időben és a legmegfelelőbb módon történjék. Versengés. Zongora és a hegedű Összevesztek egyszer, Hogy melyikük a kiválóbb, Szívhezszólóbb hangszer. Zongora a hegedűre Haragosan mordul, A hegedű felpattan És kulcsa megcsikordid. — Gyermeksereg billentyűid Üti, veri, rázza, Még lábával is megtapos, Fogaidat húzza. — Teneked meg a nyakadat Agyonszorongatják, Oldaladat hosszú bottal Reszelik, kínozzák. — Hallgasd csak, ha mester keze Testemet érinti, Boldogságtól sírva adom A szívemet néki. — Engem, hogyha simogatnak, Lágy és finom kezek, Velük égi magasságba Kacagva felmegyek. Közbeszól most a magas Cé Finoman és szépen: — Mért nem tudtok megmaradni Csöndben, békességben? — Mily gyönyörű, mikor együtt Sírtok és nevettek, Szomorú és víg nótával Lelket melengettek. — Tánc kezdődik, dal felhangzik, Zene ütemére, Mind a ketten itt vagytok Az ember örömére. A fogadtatás. Víg élet folyt az intézetben. Egymást érték a tréfák, ugratások, de a fiúk dicséretére legyen mondva, az áldozatok sohasem fordultak panaszszót a felügyelőkhöz, hanem legközelebb igyekeztek azt visszaadni és ezzel az ügy elintéződött. Történt egyszer, hogy az egyik fiú, Benjámin Imre, két napra hazautazott. Valami családi ügy miatt engedték haza és a fiúk tudták, hogy másnap este kilenc órakor érkezik viszsza. — Jó lenne valami díszes fogadtatást rendezni Imrének, — kezdeményezte Benkő Pali, Imre egyik szobatársa, aki örökké csínyeken törte a fejét. — Az ötlet nem rossz! — állapították meg a többiek. — De hogyan? — Én már ki is találtam valamit, — folytatta Pali. — Halljuk! Halljuk! — A mosdóról elcsenünk egy korsót, teleöntjük vízzel és az ajtó fölé felakasztjuk, mégpedig úgy, hogy ha Imre belép, megrántja a korsóra erősített zsineget, erre a korsó megmozdul és tartalma kiömlik. Persze Imre nyakába. Nos, mit szóltok a tervemhez? — Nagyszerű! — hangzott a válasz. — Ez egyszeribe lecsillapítja Imre otthoni hangulatát. Még megbeszélték a részleteket is, a korsó elcsenését abban a percben, amikor a lefekvést jelző csengő megszólal. Még próbát is tartottak, nehogy a dolog csődöt mondjon. A korsót ezúttal egy cipő helyettesítette, a szöget pedig egy kődarabbal verték az ajtófélfába. A kísérlet sikerült, nagyszerűnek ígérkezett a tréfa. Másnap nehezen várták az estél. Még soha ilyen szívesen nem mentek hálótermükbe, mert különben a 8 órai lefekvést mindig fájlalták. Most alig várták, hogy a csengő megszólaljon és ők elvonulhassanak, mert az előkészületeket most kelleti megtenniük. Sietve kapkodták össze a szükséges felszerelést, egyik szekrényből előkerült a korsó, melyet még délután sikerült megszerezni, a másik szekrényből pedig a zsineget húzták elő. A korsóban már víz is volt. Ezt az, élelmes Palkó szerezte. Meg is dicsérték érte. — Hiába, Pali a legügyesebb közöttünk. Nemcsak az ötletei nagyszerűek, de a keresztülvitelben is páratlan! Ha indiánok lennénk, most egészen bizonyosan törzsfőnökünknek választanánk meg. — Inkább siessünk, — szólt Pali. — Ha sokáig lesz világos a szoba, utána néznek, hogy miért nem fekszünk le. Erre valóban munkához látlak. Először az asztalt tolták az ajtóhoz, arra széket helyeztek és Pali ügyesen felmászott az építményre. Elgondolása szerint felerősítette a korsót, a zsineget pedig úgy helyezte el, hogy ha Imre belép, a korsó tartalma ráömlik. Éppen végeztek, amikor kinn hangok hallatszottak. — Halljátok csak? — kiáltott fel Feri. — Úgy látszik, Imre megérkezett. A többiek is hallották a hangokat, mert nyolc óra után mindig a legnagyobb csend uralkodott az épületben. — Akkor hát gyorsan az ágyba! — vezényelt Pali. Ilyen gyorsan még sohasem végeztek a vetkőzéssel, pillanatok alatt kapkodták le ruhájukat és belevetették magukat az ágyba. Az utolsó a kapcsolóhoz ugrott, lecsavarta és csak annyi ideje maradt, hogy ő is fejére húzza a takarót, amikor valaki erélyesen lenyomta a kilincset. Persze közvetlenül utána hallatszott a víz loccsanása. Az izgatottan figyelő fiúk, akik nevetésüket alig tudták magukba fojtani, most az Imre hangját várták, aki bizonyára feljajdul a hideg fogadtatásra. Csakhogy nem az Imre hangja szólalt meg, hanem — a felügyelőé ! — Ezért meglakoltok! Ezért meglakoltok! — és amint felkattintotta a villany kapcsolóját, az ijedt fiúk megpillantották csuromvizes alakját, amint a szoba közepén rázza le magáról a vizet. —- Hát ezért égett nálatok ilyen sokáig a villany? Tudjátok meg, hogy kemény büntetést kaptok mindanynyian! Majd elveszem a kedveteket a csínyektől! Végre otthagyta őket és pár perc múlva csakugyan megérkezett Imre is. Azonnal észrevette a nyomokat és könnyű volt kitalálni, hogy neki rendeztek valamilyen fpgadlalást, ami azonban kudarcba fulladt. A fiúk nyomott hangulata csak megerősítette feltevését. — Úgy látom, valami félreértés történhetett itt az előbb, — szólalt meg a legártatlanabb hangon. — De nem olyan nagy baj, mert higyjétek el, a hideg zuhanyt amúgy is csak nyáron szerelem. Pali nem állta meg, hogy ne feleljen: — Hej, csak jöttél volna öt perccel előbb!
