Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-05-02 / 36. szám

1936. május 2. »KOMAROMI LAPOK« 5 oldal. Május 8-án nyílik meg a I Budapesti Nemzetközi Vásár Váltsa E U; Váltsa mese vásárlgazolványát a menetjegylrodákban 50—33°/0-os utazási kedvezmény A vásárigazolvány visummentes beutazásra jogosit. 105 Amíg baj nincs, addig vígan élnek s úsznak saját vizeikben a kisebb-nagyobb bűnö­zők, a vétségek, bűnök s a kihágások szomorúbb, vidámabb, szándékos, vagy véletlen elkövetői. A következményekkel alig gondolnak s a bűn­ügyi vállalkozás sikerében bízva megfeledkeznek arról, hogy tettük egy­szer kipattan s akkor felelősséget kell vállalni egynémely törvénysér­tésért. Mikor aztán a baj megtörtént s a kisebb-nagyobb lopások, vere­kedések tetteseit a rendőrség lefüleli, bíróság elé állítja s megbünteti, ak­kor kire hárítja a felelősséget a bűnös, kit von kérdőre, mint az újság­írót. Elkopott becsületét hirtelen vele akarja kifényesíteni, a foltokért őt teszi felelőssé s ha bűne nyilvánosságra kerül, ha az ilélőbíróság a ki­szabandó büntetés fölült gondolkodik, akkor a bűnös haragosan, vagy szé­pen kérve már jelentkezik s szól: kérem, ne tessék ezt megírni az új­ságba, kellemetlen lehet nekem. Pedig az újságíró csak a kötelességét teljesíti s azt teszi, amire vál­lalkozott: az eseményeket közli s ha lehet: rámutat a bűnösökre, fel­tárja a visszásságokat s óva int bizonyos esetekben. Az újságíró a bűnös talán, vagy az elítélt?! Hovatovább magunk is azt kezdjük hinni, hogy a törvénysértések, vagyon s életbiztonság elleni merényletek esetében nem a bűnös a bűnös, hanem az újságíró, aki arra vetemedett, hogy el­rettentő például közli a bűnösök neveit. Ilyenkor aztán az újságírót szeretnék felelősségrevonni a bűnösök, mintegy továbbadva azt á lökést, amit a törvény indított meg ellenük. Kár az újságot, vagy az újságírót felelősségrevonni akkor, amikor a bűnöket elkövette valaki: ne az újsággal vessünk számot, hanem saját lelkiismeretünkkel, hiszen úgysem az újság találja ki a bűnöket, ha­nem a bűnöző maga. Ne lessék bűnözni: nem lesz az esetből újsághír. Veszedelmes nemzetközi zseb­tolvajokat fogott el a komáromi rendőrség. Vásárokat, kiállításokat látogattak: úgy loptak. A Kereskedelmi Grémium jelentése. A napokban hagyta el a sajtót a Komáromi Járási Kereskedelmi Gré­mium évi jelentése, amely beszámol a testület 1935. évi működéséről. Az el­múlt év gazdasági viszonyairól találó helyzetjelentést ad Hoffmann Simon elnök, aki rámutat azokra a csalódá­sokra, amelyek 1935-ben a kereskedő­világot érte. Nyiltan megmondja a je­lentés, hogy „nálunk a kereskedelem és ipar ellen irányuló politikai irány­zat van mindenekelőtt ártalmára az egyetemleges gazdasági érdekeknek“, amely egyben útját állja a gazdasági és szociális fejlődés folyamatának is. Lehetetlen a mai állapot, amikor po­litikai pártok erőviszonyai akarják irá­nyítani és részben már irányítják is az állam gazdálkodását. A jelentés rámutat arra, hogy a „terv­­gazdálkodásnak“ első vívmánya a ga­bonamonopólium, megmutatta a gya­korlatban, hogy elsősorban a keres­kedőtársadalom ellen irányul, midőn a mezőgazdasági szövetkezetek kezére játszotta át a gabonakereskedelmet és a monopoltársaság amolyan fél-alkal­­mazottaivá degradálta a gabonakeres­kedőket. Mostanában sok szó esik — mondja a helyzetjelentés — a burgo­nyamonopóliumról, kényszerszindika­­lizások, kontingentálások és más, a kötött gazdasági rendszert szolgáló, de közgazdasági szempontból egészség­telen intézkedések napirenden vannak, csak a kollektivum érdekeit tartják szem előtt, a vállalkozási kezdeménye­zésből kirekesztik a magánkereske­delmet, nem törődve azzal, hogy az irányított gazdálkodás rendszere magá­ban rejti a veszélyt, hogy a kereskedő­társadalom exisztenciája felőrlődik, ami viszont maga után vonja az osz­tály végleges elproletárizálódását. A bevásárló és fogyasztási szövetkeze­teknek tervszerű favorizálása a közve­títő kereskedelemre nagy veszélyt je­lent. Ennek elhárítására a Grémium a társtestületekkel mindent elkövetett. Az elnök megemlékezik a kereske­dők adómegterheléséről, amely már régen elérte, sőt túlhaladta a teherbíró képesség határát. Hibáztatja az adó­rendszert és követeli az adózás kérdé­sének korszerűbb és a gazdasági kö­rülményekhez alkalmazkodó megoldá­sát Az adóalany kímélésére történt intézkedések (az adóhátralékok részle­ges elengedése) nem olyan mélyre­hatóak, mint amilyenekre szükség lenne. Végül a jelentés a belső bajoknak mi­előbbi orvoslását sürgeti, mert csak igy lehetne nagyobb fogyasztási terü­letekhez eljutni s a gazdasági határok­hoz. A határmenti város és járás ke­reskedői ennek szükségességét kétsze­resen érzik. Az elnökség külön jelentésben szá­mol be az elmúlt év eseményeiről. Kegyelettel emlékezik meg a Grémium halottairól: Tárnok Dezső, Goldmann József, Elbert Ignác, Jány József, Raab Dávid és Mihalik Lajos kereskedőkről, kiknek emlékét megőrzi a testület. Megemlékezik a jelentés a Grémium égisze alatt működő önsegélyző cso­portokról, a kölcsönbizottság tevékeny­ségéről, a tanonciskolának kerületi ta­nonciskolává történt átalakításáról, a jogosulatlan iparűzés, a tisztességtelen verseny ellen folytatott akcióról, a fo­gyasztási szövetkezetek ellen megin­dított mozgalomról, a munkanélküliek részére kiadott élelmiszerjegyek kése­delmes beváltása folytán keletkezett nehézségekről és egyéb, a kereskedel­met sújtó bajokról. Végül a legnagyobb kari összetartásra, szolidaritásra hívja fel a kereskedőket és figyelmezteti a tagokat a dijak megfizetésére. A jelentéshez csatolt zárszámadások szerint a Grémium 1935. évben 72186 Ké 55 fillér kiadással dolgozott, tiszta vagyona 147837 Kő 81 fillért tett ki. Az 1936. évre vonatkozó költségvetés 69700 Kő keretében irányozta elő és hagyta jóvá a dec. 15-iki közgyűlés. A grémium taglétszáma volt a múlt év végén 906, segédek száma 78, ta­­noncok száma 43. Az év folyamán 1133 ügydarabot intézett,el a Grémium irodája. A Grémium elnöke Hoffmann Simon, helyettes elnökök Svábenik János és Taub Márk, titkár Janicsek János, pénz­táros Schütz Béla, ellenőr Laky Nándor. — május 1. A komáromi hetivásárt veszedelmes nemzetközi zsebmetszők látogatták meg a napokban. 23-án a betipaoon többen is észrevették, hogy zsebtol­vajok pénzt loptak tőlük. Különösen nőktől lopták el a pénztárcájukat. így meglopták Zámbó Eszter izsai, Graszl Rózsi benei és Steiner Margit komá­romi nőket: ezek azonnal a rendőr­ségre siettek, a tolvajok neszét vették a feljelentésnek s el akartak utazni Komáromból. Szerencsére, az utolsó pillanatban feltartóztatta őket a rendőrség. A rendőrségen kiderült, hogy körözött s rovottmultú tolvajszövetkezetet fog­tak el, akik kis és nagy vásárok és idegenforgalmi sokadalmak között fo­rognak szívesen s nagy előszeretettel — Régi bűntény nyomára akad­tak Csallóközben Nagy szenzációja van Kismagyar, csallóközi községnek. Egy régi bűntény nyomaira akadtak. Ballik Mátyás kismagyari gazda udva­rán gödröt ásott és ásás közben a föld színétől mintegy másfélméternyi mély­ségben emberi csontvázra bukkant. Azonnal jelentést tett erről a csendőr­ségen. Vizsgáló bizottság jött ki és megállapították, hogy a csontváz 25— 30 év körüli férfié és sok jel mutat érra, hogy bűntény áldozata. A bűn­tényt körülbelül negyven éve követhet­ték el. Megindították a nyomozást és annak során'kitűnt, hogy negyven év­vel ezelőtt titokzatos körülmények kö­zött eltűnt Kovács János 23 éves gazda, aki Budai Ferenc gazdálkodó mostoha fia volt. A gazdalegény és mostoha apa látogatják a kiállításokat. Az egyik Orosz Imre újpesti illetőségű zseb­tolvaj, aki Kovács Ernő érsekujvári illetőségű ember okmányaival akarta magát sikertelenül igazolni, vele volt két társnője, az egyik Szabó Jánosné— Cserek Zsófia, budapesti zsebtolvajnő, aki Adler Rozáliának adta ki magát, a harmadik Himperger Ferencné—Tóth Mária, aki Kovács Erzsébetnek, a férfi feleségének adta ki magát. Kezdetben persze Lagadtak. A díszes társaság a csehszlovákiai vásárokat akarta sorozatosan láto­gatni s a napokban Ipolyságnál lépték át titokban a határt. Éppen Érsekújvárra készültek, ami­kor letartóztatták őket. Átadták őket az ügyészségnek; büntetésük kitöltése után ki fogják őket toloncolni. között nagyon rossz volt a viszony és Kovács rokonai még emlékeztek arra, hogy Budai nagyon rosszul bánt mos­toha fiával és azt, bár már nagy le­gény volt, mégis sokszor nagyon meg­verte. Addig ütötte, verte a fiatal és szálas legényt, amig aztán az egy­szerre csak nyomtalanul eltűnt. — A falu közvéleménye akkor hamaro­san napirendre tért az eltűnés felett, mert mindenki azt hitte, hogy a fiatal­ember a rossz bánásmód elől ment világgá. Most azonban az látszik való­színűnek, hogy a szegény legény vagy öngyilkos lett, de még valószínűbb, hogy gyilkosságnak esett áldozatul és most az ő csontjait vetette föl az ásó. Mivel a mostoha apa is meghalt az­óta, most már nehéz az ügyre fényt deríteni. A NYERS DIÉTA mint természetes gyógytényező. Irta: Bucsányi Gyula dr. főorvos. TARTALOMJEGYZÉK: A nyerskoszt lényege — A vér megromlása helytelen táplálkozás folytán — A nyers diéta tudományos kritikája — A táplálékok­nak fehérje és kalórián kívüli értékelése — A nyerskoszt ellen­vetései — Gyümölcskurák — Milyen táplálékok használhatók a nyers diétánál — Nyerskoszt-receptek (teljes szakácskönyv). Ára Kő 18 — KI egészségét meg akarja tartani, követnie kell ezen kitűnő orvos1 tanácsokat! Vidékre való szállításnál a portót felszámítjuk. Kapható a SPITZER-féle könyvesboltban Komárno—Komárom Masaryk utca 29. HÍREK Egy titokzatos levél. Levelet hozott a posta. Titokzatos, körülményes levelet, »Tisztelt szer­kesztőség! — írja a levélíró, — az a hír, mely esetleg ment a szerkesztő­ségbe a mely történt alaptalan, mert mi kiegyeztünk a szomszédokkal tehát semmi hírnek szüksége nincs hogy az újságba tegyék, maradok tisztelet­tel M. J.« Beledöbbentünk a levélbe és sötét gyanúk ébredeztek bennünk. A garam­­völgyi levélíró, agggodalmainak teljé­ben levelet intézett hozzánk, az isme­retlen szerkesztőséghez s közölte, hogy nagyon fél valamitől. Fél a kiszerkesz­téstől. Még mielőtt mi írhatnánk va­lamit, ő már közli megnyugtatásul, hogy kiegyezett a szomszédokkal, kár tehát bármit is írnunk őróla. Gondolatban rekonstruáljuk az ese­tet. M. J. uram csúnyán összeveszhe­tett szomszédjaival, lehet, hogy bir­­tokpör, lehet, hogy becsületsértés, egy-két pofleves, vagy valami kis tol­­vajlás: a Jóég tudja, mi volt az egyez­kedés hátterében. A szomszédság meg­fenyegette M. J. uramat. Mivel fenye­gette? A nagyhatalmú sajtóval fenye­gette. »Megájj, — mondta M. J. uram­nak a szomszéd, — majd megírom az újságba!« M. J. megdöbbent. Ki lesz szerkeszt­ve. Botrány. Lázasan kiegyezkedett a szomszéddal s Szlovenszkó minden tája felé írni kezdett minden újságnak,, hogy megelőzze az árulkodó szomszé­dokat. »Kiegyeztem« — hirdette két­ségbeesve, — kiegyeztem, ne tessék megírni az újságba. így tudtuk meg mi is, Komárom­ban, hogy a messzi Garamvölgyén M. J. úr haragos a szomszédaival. Sajnos, a szomszédok elfeledkeztek arról, hogy közöljék velünk az eredeti esetet. így történt aztán, hogy a helyreigazítás hamarább érkezett meg, mint a po­lémia magvárói szóló értesítés. Még ma sem tudjuk, mit nem lett volna szabad megírnunk. Aggódva várjuk a postást napok óta: hoz-e va­lami elkésett hírt a garamvölgyi csa­ládi perpatvarról, de nem hoz. Mi lesz most? Itt a helyreigazítás és nincs mit helyreigazítani. Gyilkosság? Po­fon? Vasvilla-párbaj? Azt mondtuk a szomszédasszonyra, hogy pletykás? Tyúkot lopott valaki? Izgatottan, nem szűnő kíváncsiság­gal várunk. Felelet nem jön. Biztosan alaposan kiegyezkedtek. Hát csak egyezkedjenek is. Ha vol­na valami közünk a dologhoz, azon­nal megírnánk: »Egyezkedjetek, ma­gyarok s ne veszekedjetek mindig! Legyetek egymással békességben s sze­ressétek egymást!« Dehát: ki szeret megfogadni jám­bor tanácsokat? ____ (szv) — Jubileumi ünnepély. A nagy­abonyi önkéntes tüzoltótestület holnap, vasárnap ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját igen szépen összeállított műsor keretében. — A Palkovick-Diákmenza köszö­neté. Április havában a következő ado­mányok érkeztek a Diákmenza kony­hájára: Schwartz Lipót Komárom 10 kg. Ogg liszt. Sándor Gyuláné Csicsó 47 drb. tojás, Czina Károlyné Komárom 60 drb tojás, Leczkési Mária 25 kg bab, Germán Jánosné Csuz 55 kg. bab, Bencés székház Komárom 1 kosár sóska, N N. Komárom 2 kg. hús. — Katona István VII. o. t. 150 Kő, Katona Gábor II. o. t. 150 Kő. A Diákmenzával szem­ben tanúsított áldozatkész támogatásért hálás köszönetét mond és a társadalom további szives támogatását kéri a Diák­­menza igazgatósága.

Next

/
Thumbnails
Contents