Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-04-11 / 30. szám

2. oldal.

»KOMÁROMI LAPOK«

1936. április 11

szernek további megerősítése és ezért már eleve kizárja azt, hogy a népszövetséggel már ma is elégedetlen államok önként elfogadják azt, mert az »azonos jogok«, »egyenlőség« értelmezése és a szankciók alkalmazása körül éppen elég szomorú tapasztalatot szerezhettek.

Párizs hű maradt önmagához az új béketervvel kapcsolatos emlékiratában is, amelyben a németekkel szemben nem hajlandó semmilyen engedékenységre és szembeszáll a márciusi német béketervvel. Pedig manapság nem annyira ez a német béketerv nyugtalaníthatja jogosan az európai közvéleményt, mint inkább az, hogy Franciaország déli határain, Spanyolországban, tehát Franciaország tőszomszédságában szovjet-rendszer készül megalapozni a maga uralmát. Számos bizonyíték van arra, hogy Moszkva közreműködik a spanyolországi szovjet diktatúra létrehozásában, de ettől eltekintve, a módszerek, amelyeket Spanyolországban tapasztalhatunk, nagyon rávallanak a szovjet kipróbált receptjeire. Templomoknak elpusztítása, az egyháznak üldözése, a polgári és jobboldali pártoknak kiirtása és különböző jelszavaknak tömegek közé vetése sok azonosságot tüntet fel azokkal az eseményekkel, amelyek Szovjetoroszországban megnyitották az új rendszer útjait. Téves volna azt gondolni, hogy a spanyol lakosság többsége lelkesednék a kommunista népfrontért. A választások végleges eredménye szerint a baloldali pártok 4.4 milliójával szemben, a jobboldali pártok 5.1 milliója áll, 4 millió választó pedig egyáltalában tartózkodott a szavazástól. Csak a különleges spanyol választási rendszer tette lehetővé, hogy a baloldali kisebbség a törvényesség látszatával kerüljön uralomra. De mert uralomra jutott, most már az államhatalom minden eszközét terrorral alkalmazva akarják biztosítani a szovjet programm megvalósítását.

A vörös hullám nagyon könnyen átcsaphat francia területre is. Franciaország ma hivatalosan Moszkvának hű szövetségese. A francia munkástömegek, mint azt nemrég Blum Leo esetével kapcsolatban tapasztal-Fecskék

Irta: Sásdi Sándor.

Az ember nagy halom sárga földet kapart le a partról. Az asszony kannában hordta rá a vizet. Jobb meg a bal kezében is egy-egy kanna volt, Lehúzta a vállát, nyögött a teher alatt, De oepelte, vitte reggel óta a rengeteg vizet. A sárga föld úgy itta be, mint a tág-torkú Búzás Vince a siller bort. Meg se kottyant egy-egy kanna a nagy halom földnek. Pedig az asszony két tenyere már égett, sajgott, mintha csalánnal verdestek volna.

Letette a két teli kannát a földrakás mellé. Az urát nézte, amint feltűrt ingujjal kotorja vermes-kapával a földet. Meztelen karján kidudorodott az izom. Homlokán verejték gyöngyözött. De a kapa csak dongott, csattogott szünettelen a parton. Robajjal szakadozott lefelé a sárga göröngy.

Az ember kezében is megállt a kapanyél. Fejét az ég felé fordította,' amelyen könnyű kékség lengedezett. A levegőben érződött a fakadó fűzfák édeskés illata. A gazdag Kelemen kerítése mellett ágaskodtak a fűzfák. Elevenzöld ágaikon apró levelek fénylettek. A levélkék gyöngéd ölelkezéséből porzós rügyek kandikáltak kifelé. A nap langyossága csiklandozta elő a fiatal hajtásokból a jó illatot.

Az ember még mindig égnek vetette arcát. Nézte a kékséget, aztán megtörölte kiizzadt homlokát.

— Meleg van...

Az asszony nyújtogatta a cepelésben

haltuk, szaturálva vannak a vörös bacillusoktól és ha a francia kispolgár csatlakozása nem is várható valamilyen vörös fronthoz, de módjában sem áll, hogy ellene föllépjen, így annál is inkább hálás talaja lehet minden vörös agitációnak, mert a jobboldali megmozdulásokat azonnal elnémítják. Az Oroszországgal való szövetség és a Spanyolországgal való szomszédság révén Franciaország ma belebogozódott a szovjet hálójába. Ennek a Franciaországnak bárminő terve vagy javaslata, amely felöleli Európa minden államát, nem keltheti azt az általános bizalmat és nem támaszthat olyan atmoszférát, amely előmozdíthatja az új béketerv egyöntetű elfogadását.

Csak a keresztény felebaráti szereteten, a krisztusi igazságon fölépített tervek nyithatják meg a megnyugvásnak, bizakodásnak és reménykedésnek valódi erőforrásait, csak ezekből származhat olyan megoldás, amelyet a világnak ma sok szenvedő nemzete minden feltétel nélkül elfogadhat. A húsvéti nagy ünnep maradandó tanulságain kellene okulniok azoknak, akik ma újjá szeretnék alakítani és az örök béke által boldoggá akarnák tenni az egész világot, mert az egész emberiségnek boldogságra való föltámadását csak azokon az útakon lehet elérni, amelyeken egykoron járt és amelyeket elénk kitűzött az Islencmber.

Átszövegezik az egyenes adótörvény novelláját.

A koalíciós pártok adóügyi hetestanácsa az egyes koalíciós indítványok pontos megállapítására vonatkozó munkáját befejezte, vagyis a koalíció az egész anyagot átdolgozta. A pénzügyminisztérium a javaslat alapján a kormány eredeti javaslatát újból átsző vege zi úgy, mint azt a hetestanács kívánja. A koalíciós hetestanács e munkájának befejezésekor ismételten szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy az adóév megváltoztatására, a pótadóknak a községek által való beszedésére és az adóügyi eljárás egyszerűsítésére irányuló követeléseit változatlanul fentartja. A hetestanács legközelebb április 15-én, szerdán délelzsibbadt karját.

— Meleg van. Tennap este má a békák is neszeztek a gátba.

— Idejüket érzik. Benne vagyunk a tavaszba.

— Foszlik a fűzfa is. Nédd csak, a Kelemenék gyeröke má csinálja belőle a sípot.

Csakugyan a porosodó úton vékony kis ággal babrálgatott a Kelemenék kisebbik gyereke. Kopácsolta kése nyelével, csavargatta kezével a fűzfaágat, aztán óvatosan lehúzta a könynyen foszló héjat. Egy-kettőre kész volt a síp. Igaz, nem nagyon szólt. Éppen csak sipogott, mint a fészekben a most pelyhedző madár. De azért síp volt. Nagyon beleillett szava a megragyogó tavaszba.

Az asszony fölsóhajtott. Nézett a kisgyerekre. Aztán fölvette újra a két kannát, és ment a kút felé. Az ember is két kézre fogta a vermes-kapát! Nagy darabokban szakadt a föld. A sárga hantok gurulósukban úgy máilottak szét, mint a porhanyó kalács.

Kelemenék udvarából kocsi gördült kifelé. Megdobogott a fahíd. A kerekeket nyilván elfeledték megkenni, mert úgy nyikorogtak, mintha nagy panaszuk volna. Hátul a kocsiban eke* borona volt, Kelemen Gergely pattogtatta a két szürke fölött a sallangos szíjostort. Ahogy meglátta a part alatt a vermelő embert, megállította a lovakat.

— Mén a munka, Marci?

— Hát. Iparkodunk.

— Úgy is köll, Marci.

A másiknak a hangjában büszkeután 3 órakor tart ülést s akkor a pénzügyminisztérium előterjeszti az újra megszövegezett javaslatot.

Hátrányos a szankciópolitika Csehszlovákiára.

A csehszlovák jobboldali lapok feltűnő helyen foglalkoznak a külpolitikai helyzettel, főleg azonban a szankciós politika bukásával és megállapítják, hogy mennyire igaza volt dr. Kramárnak, aki a szankciós politikát kezdettől fogva helytelenítette. Most már a népszövetség is belátja, hogy az Olaszország ellen folytatott szankciós politika nem tartható tovább. A Národ c. lap kijelenti cikkében,' hqgy Csehszlovákiának körülbelül milyen nagy kára van már eddig is a szankciós politikából. Csehszlovákia évenként körülbelül 200 millió korona árut exportált Olaszországba, amiből azonban eddig is 100 millió korona már elveszett a szankciós politika következtében. Csehszlovákia főképen komlót, porcellánt, üveget és gyapjúanyagot szállított Olaszországba’.

Az alkotmányjogi bizottság elfogadta a köztársaság oltalmáról szóló törvény novelláját.

A képviselőház alkotmányjogi bizottsága letárgyalta a köztársaság oltalmazásáról szóló törvény legújabb

Hús vét a Via

A jeruzsálemi ég a legragyogóbb, a legtisztább, ami létezik. Most is, hogy már lemenőben van a nap, még mindig jó messzi ellátok, a csillagok élesen világítanak. Emlékszem, hogy tegnap erre jártam és valaki azt mondta, hogy itt ennél a nagy falnál menjen fel és akkor kijutok a Via Dolorosára. Elhagyom a templom-teret és most egy keskeny közbe jutok, aminek még nem tudom kivenni a végét, de azt látom, hogy folyton emelkedik és valahol a magasban elvész. A köz szélességét átérem^ a két karommal, ha egy kicsit jobban kifeszítem. A lábam alatt nagy kőlapok feküsznek, azokon lépek. Kissé egyensúlyoznom kell, hogy fel ne boruljak, mert az egyik jobban kiáll a másiknál. Mellettem mindenütt csupasz falak, sehol egy ablak, én nem tudom, mi lehet mögöttük. Most itt mi ez? Valami latin felírás és egy jel. Majd meglátjuk. Feljebb hágok és néhány lépésnyire megint egy ilyen felség melegedett.

— Magamnak dolgozok. Úgy akarnánk, hogy aratásra tető alatt legyen a ház.

Újra megindult a két szürke. Kelemen Gergely még visszakiáltott valamit, de a zörgésben elveszett a hangja.

Marci fülyörószni kezdett. Valami katonanóta lehetett. Taktusra fütyölte. Úgy, ahogy vagdosta a kapát a földbe. Akkor hallgatott csak el, amikor az asszony visszajött a kútról. Előtte restelte a fütyölést. Tudja Isten, hogyan van, de restelte. Inkább csak vagdosta a kapát a földbe. Már elindult az asszony, amikor megszólalt:

— Hallod-e Juli...

— Mongyad má.

Leszállt az emelkedésről. Megtámaszkodott a vermes-kapa nyelében és fundálgatni kezdte a földkupacot.

— Asztunnám, ölég lösz.

— A Kelemen Gergő is azt kurgyálta elébb. Aszongya, hogy ezör vályogot is ki lőhet vetni ennyi fődbű.

— Akkor hát fordulj mégegyet a kútról, osztán nekilátunk a sár megcsinyálásnak.

Amíg a menyecske odajárt, elhozta a szederfa alól a zsákot. Kiöntötte belőle a polyvát a földkupacra. Ahogy kiloccsant a kannákból a víz, nekiláttak a széles kapákkal elkeverni a sárban a polyvát. Nehezen ment. Nagy darab sarak ragadtak meg a kapán és húzták lefelé a kezet. Juli úgy nyögött, mint a göthös ember. El is únta hamar a veszkődést. Eldobta a kapát, hogy csak úgy hentergett a fűvön.

— Tudom én má, hogyan köll ezt

novelláját. Az ülésen résztvettek Dérer Iván dr. igazságügyminiszter s a nemzetvédelmi minisztérium kiküldöttei is. A novella a kémkedés legsúlyosabb esetére halálbüntetést s a kémkedés és katonai árulás bűntettei tárgyalására vegyes — polgári-katonai — büntetőtanácsok létesítését írja elő. Az előadó hangoztatta, hogy e novellát tulajdonképen a közvélemény akarata hozta létre, mely már régen szigorú büntetést követel e deliktumokra. A szomszéd államok, az előadó szerint, még szigorúbb büntetésekkel sújtják a kémeket, mint a csehszlovák törvények. A vita során valamennyi párt képviselője felszólalt, köztük Neuwirth dr. szudétanémet képviselő is, aki kijelentette, hogy ha a kormány azon a nézeten van, hogy a kémeket akasztani kell, úgy ő és pártja ezt nem ellenzi, de meg kell teremteni annak biztosítását, hogy valóban csak a tényleges kémeket akasztják. A csehszlovák szociáldemokrata, cseh néppárt, agrár, cseh iparos, cseh nemzeti egyesülés és cseh zsidópárti szociáldemokrata párt képviselői valamennyien helyesléssel fogadták a javaslatot. Szavazás előtt a szudétanémet párt kivonult s az alkotmányjogi bizottság a kormány javaslatát csekély módosítással elfogadta.

Dolorosán.

írást találok, de most más szöveggel és másik jellel. Azután egyszerre lekapom a kalapomat. Tudom, igen, itt, ezen a keskeny úton haladt Jézus, hátán a kereszttel, ezeken a helyeken, ahol a jelzések vannak, bukott el és állott fel ismét, hogy továbbvigye terhét. Visszanézek amerről jöttem. Valahol itt kell lenni annak a diadalívnek, amelyről Pontius Pilatus .végignézte Krisztus kereszthordozását. Amint egy kissé jobban megszokom a környéket, észre is veszem. Ott ível a magasban, mint erkély az Ecce Homo-boltív. Az embert itt könnyen elfoghatja az emlékezés. A levegő megzendül, suhognak a vesszők, a kis út benépesedik és a gomolygó alakokból tisztán válik ki a szép, magas, szenvedő férfi, akit errefelé immár közel kétezer éve olyan csúnyán meghajszoltak és aki azóta termetes méretekkel nőtt ki ezek közül a szűk falak közül. Hol van Pontius Pilatus? Senki sem tudja sírját és

Kioldotta a rózsaszínű röngőből kötött masnit és rúgta le lábáról a tutyit. Kényeskedőn fölrántotta térden felül a szoknyáit és belépett a sárba. Elkezdte gázolni, mint a nyomtató ló a kiágyait zsupkévét. Csakugyan így szokták a vályog-sarat elkészíteni. így lehet elegyengetni benne a polyvát Már pedig abból mindenhová kell jutni. Másképp nincs tartása a sárnak.

Marci csak nézte, nézte a feleségét. Először csak kuncogott, mintha tollal piszkálgatnák az orra alatt. Aztán teliszájjal kibuggyant belőle a nevetés.

Juli megfordult a nevetésre. Fehér arcát megfutotta a harag vörösre.

— A rosszak ögyenek ki, még azon röhögsz, hogy gázolom a sárt 1

Jobblábával mérgesen beletottyantott a sűrű masszába. Zsupsz, egy sárdarab odaleffent a képére. Az ember még jobban nevetett. Rövideket rikkantott, mint hajnalban a fiatal kakas. A térdét csapkodta. Majd,.»hogy a szeme is megcsordult nevettében.

Ez kellett csak a menyecskének. Egyméregbe kotorta le képéről a sarat. Mintha pofon helyét babrálgatná. öszszehúzott szemöldök alól nézett az urára. Aztán leeresztette szoknyáját és kilépett a sárból.

— ögye meg a rossebb azt is, aki mégeccör belemén. A bolondot járati velem. Csúfot tösz belülem. De tudom Isten, keservesen megbánni még, mert sohase lössz vályog ebbül a sárbú.

Lefonnyadt a nevetés Marci ábrázatárul,

— Nem-e?

— Hát az én segedelmömmel nem.