Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-04-11 / 30. szám

2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1936. április 11 szernek további megerősítése és ezért már eleve kizárja azt, hogy a nép­­szövetséggel már ma is elégedetlen államok önként elfogadják azt, mert az »azonos jogok«, »egyenlőség« ér­telmezése és a szankciók alkalmazása körül éppen elég szomorú tapaszta­latot szerezhettek. Párizs hű maradt önmagához az új béketervvel kapcsolatos emlékira­tában is, amelyben a németekkel szemben nem hajlandó semmilyen engedékenységre és szembeszáll a márciusi német béketervvel. Pedig manapság nem annyira ez a német béketerv nyugtalaníthatja jogosan az európai közvéleményt, mint inkább az, hogy Franciaország déli határain, Spanyolországban, tehát Franciaor­szág tőszomszédságában szovjet-rend­szer készül megalapozni a maga ural­mát. Számos bizonyíték van arra, hogy Moszkva közreműködik a spa­nyolországi szovjet diktatúra létre­hozásában, de ettől eltekintve, a mód­szerek, amelyeket Spanyolországban tapasztalhatunk, nagyon rávallanak a szovjet kipróbált receptjeire. Temp­lomoknak elpusztítása, az egyháznak üldözése, a polgári és jobboldali pár­toknak kiirtása és különböző jelsza­vaknak tömegek közé vetése sok azonosságot tüntet fel azokkal az ese­ményekkel, amelyek Szovjetoroszor­­szágban megnyitották az új rendszer útjait. Téves volna azt gondolni, hogy a spanyol lakosság többsége lelkesed­nék a kommunista népfrontért. A vá­lasztások végleges eredménye szerint a baloldali pártok 4.4 milliójával szemben, a jobboldali pártok 5.1 milliója áll, 4 millió választó pedig egyáltalában tartózkodott a szavazás­tól. Csak a különleges spanyol válasz­tási rendszer tette lehetővé, hogy a baloldali kisebbség a törvényesség lát­szatával kerüljön uralomra. De mert uralomra jutott, most már az állam­­hatalom minden eszközét terrorral alkalmazva akarják biztosítani a szov­jet programm megvalósítását. A vörös hullám nagyon könnyen átcsaphat francia területre is. Fran­ciaország ma hivatalosan Moszkvá­nak hű szövetségese. A francia mun­kástömegek, mint azt nemrég Blum Leo esetével kapcsolatban tapasztal-Fecskék Irta: Sásdi Sándor. Az ember nagy halom sárga földet kapart le a partról. Az asszony kan­nában hordta rá a vizet. Jobb meg a bal kezében is egy-egy kanna volt, Lehúzta a vállát, nyögött a teher alatt, De oepelte, vitte reggel óta a rengeteg vizet. A sárga föld úgy itta be, mint a tág-torkú Búzás Vince a siller bort. Meg se kottyant egy-egy kanna a nagy halom földnek. Pedig az asszony két tenyere már égett, sajgott, mintha csa­lánnal verdestek volna. Letette a két teli kannát a földrakás mellé. Az urát nézte, amint feltűrt ingujjal kotorja vermes-kapával a föl­det. Meztelen karján kidudorodott az izom. Homlokán verejték gyöngyözött. De a kapa csak dongott, csattogott szünettelen a parton. Robajjal szaka­dozott lefelé a sárga göröngy. Az ember kezében is megállt a ka­panyél. Fejét az ég felé fordította,' amelyen könnyű kékség lengedezett. A levegőben érződött a fakadó fűz­fák édeskés illata. A gazdag Kelemen kerítése mellett ágaskodtak a fűzfák. Elevenzöld ágaikon apró levelek fény­lettek. A levélkék gyöngéd ölelkezésé­ből porzós rügyek kandikáltak kifelé. A nap langyossága csiklandozta elő a fiatal hajtásokból a jó illatot. Az ember még mindig égnek ve­tette arcát. Nézte a kékséget, aztán megtörölte kiizzadt homlokát. — Meleg van... Az asszony nyújtogatta a cepelésben haltuk, szaturálva vannak a vörös bacillusoktól és ha a francia kispol­gár csatlakozása nem is várható va­lamilyen vörös fronthoz, de módjá­ban sem áll, hogy ellene föllépjen, így annál is inkább hálás talaja lehet minden vörös agitációnak, mert a jobboldali megmozdulásokat azonnal elnémítják. Az Oroszországgal való szövetség és a Spanyolországgal való szomszédság révén Franciaország ma belebogozódott a szovjet hálójába. Ennek a Franciaországnak bárminő terve vagy javaslata, amely felöleli Európa minden államát, nem keltheti azt az általános bizalmat és nem tá­maszthat olyan atmoszférát, amely előmozdíthatja az új béketerv egy­öntetű elfogadását. Csak a keresztény felebaráti sze­­reteten, a krisztusi igazságon fölépí­tett tervek nyithatják meg a meg­nyugvásnak, bizakodásnak és remény­kedésnek valódi erőforrásait, csak ezekből származhat olyan megoldás, amelyet a világnak ma sok szenvedő nemzete minden feltétel nélkül elfo­gadhat. A húsvéti nagy ünnep ma­radandó tanulságain kellene okulniok azoknak, akik ma újjá szeretnék ala­kítani és az örök béke által boldoggá akarnák tenni az egész világot, mert az egész emberiségnek boldogságra való föltámadását csak azokon az úta­­kon lehet elérni, amelyeken egykoron járt és amelyeket elénk kitűzött az Islencmber. Átszövegezik az egyenes adótör­vény novelláját. A koalíciós pártok adóügyi hetes­tanácsa az egyes koalíciós indítványok pontos megállapítására vonatkozó munkáját befejezte, vagyis a koalíció az egész anyagot átdolgozta. A pénz­ügyminisztérium a javaslat alapján a kormány eredeti javaslatát újból át­sző vege zi úgy, mint azt a hetestanács kívánja. A koalíciós hetestanács e munkájának befejezésekor ismételten szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy az adóév megváltoztatására, a pót­adóknak a községek által való besze­désére és az adóügyi eljárás egysze­rűsítésére irányuló követeléseit válto­zatlanul fentartja. A hetestanács leg­közelebb április 15-én, szerdán dél­elzsibbadt karját. — Meleg van. Tennap este má a békák is neszeztek a gátba. — Idejüket érzik. Benne vagyunk a tavaszba. — Foszlik a fűzfa is. Nédd csak, a Kelemenék gyeröke má csinálja be­lőle a sípot. Csakugyan a porosodó úton vékony kis ággal babrálgatott a Kelemenék kisebbik gyereke. Kopácsolta kése nyelével, csavargatta kezével a fűzfa­ágat, aztán óvatosan lehúzta a köny­­nyen foszló héjat. Egy-kettőre kész volt a síp. Igaz, nem nagyon szólt. Éppen csak sipogott, mint a fészekben a most pelyhedző madár. De azért síp volt. Nagyon beleillett szava a megra­gyogó tavaszba. Az asszony fölsóhajtott. Nézett a kis­gyerekre. Aztán fölvette újra a két kannát, és ment a kút felé. Az ember is két kézre fogta a vermes-kapát! Nagy darabokban szakadt a föld. A sárga hantok gurulósukban úgy mái­­lottak szét, mint a porhanyó kalács. Kelemenék udvarából kocsi gördült kifelé. Megdobogott a fahíd. A kereke­ket nyilván elfeledték megkenni, mert úgy nyikorogtak, mintha nagy pana­szuk volna. Hátul a kocsiban eke* borona volt, Kelemen Gergely pattog­tatta a két szürke fölött a sallangos szíjostort. Ahogy meglátta a part alatt a vermelő embert, megállította a lo­vakat. — Mén a munka, Marci? — Hát. Iparkodunk. — Úgy is köll, Marci. A másiknak a hangjában büszke­után 3 órakor tart ülést s akkor a pénz­ügyminisztérium előterjeszti az újra megszövegezett javaslatot. Hátrányos a szankciópolitika Csehszlovákiára. A csehszlovák jobboldali lapok feltű­nő helyen foglalkoznak a külpolitikai helyzettel, főleg azonban a szankciós politika bukásával és megállapítják, hogy mennyire igaza volt dr. Kramár­­nak, aki a szankciós politikát kez­dettől fogva helytelenítette. Most már a népszövetség is belátja, hogy az Olaszország ellen folytatott szankciós politika nem tartható tovább. A Ná­­rod c. lap kijelenti cikkében,' hqgy Csehszlovákiának körülbelül milyen nagy kára van már eddig is a szank­ciós politikából. Csehszlovákia éven­ként körülbelül 200 millió korona árut exportált Olaszországba, amiből azon­ban eddig is 100 millió korona már elveszett a szankciós politika követ­keztében. Csehszlovákia főképen kom­lót, porcellánt, üveget és gyapjúanya­got szállított Olaszországba’. Az alkotmányjogi bizottság elfo­gadta a köztársaság oltalmáról szóló törvény novelláját. A képviselőház alkotmányjogi bi­zottsága letárgyalta a köztársaság ol­talmazásáról szóló törvény legújabb Hús vét a Via A jeruzsálemi ég a legragyogóbb, a legtisztább, ami létezik. Most is, hogy már lemenőben van a nap, még min­dig jó messzi ellátok, a csillagok éle­sen világítanak. Emlékszem, hogy teg­nap erre jártam és valaki azt mondta, hogy itt ennél a nagy falnál menjen fel és akkor kijutok a Via Dolorosára. Elhagyom a templom-teret és most egy keskeny közbe jutok, aminek még nem tudom kivenni a végét, de azt látom, hogy folyton emelkedik és va­lahol a magasban elvész. A köz széles­ségét átérem^ a két karommal, ha egy kicsit jobban kifeszítem. A lábam alatt nagy kőlapok feküsznek, azokon lé­pek. Kissé egyensúlyoznom kell, hogy fel ne boruljak, mert az egyik jobban kiáll a másiknál. Mellettem mindenütt csupasz falak, sehol egy ablak, én nem tudom, mi lehet mögöttük. Most itt mi ez? Valami latin felírás és egy jel. Majd meglátjuk. Feljebb hágok és né­hány lépésnyire megint egy ilyen fel­ség melegedett. — Magamnak dolgozok. Úgy akar­nánk, hogy aratásra tető alatt legyen a ház. Újra megindult a két szürke. Kele­men Gergely még visszakiáltott vala­mit, de a zörgésben elveszett a hangja. Marci fülyörószni kezdett. Valami katonanóta lehetett. Taktusra fütyölte. Úgy, ahogy vagdosta a kapát a földbe. Akkor hallgatott csak el, amikor az asszony visszajött a kútról. Előtte res­­telte a fütyölést. Tudja Isten, hogyan van, de restelte. Inkább csak vagdos­ta a kapát a földbe. Már elindult az asszony, amikor megszólalt: — Hallod-e Juli... — Mongyad má. Leszállt az emelkedésről. Megtá­maszkodott a vermes-kapa nyelében és fundálgatni kezdte a földkupacot. — Asztunnám, ölég lösz. — A Kelemen Gergő is azt kur­­gyálta elébb. Aszongya, hogy ezör vá­lyogot is ki lőhet vetni ennyi fődbű. — Akkor hát fordulj mégegyet a kútról, osztán nekilátunk a sár meg­­csinyálásnak. Amíg a menyecske odajárt, elhozta a szederfa alól a zsákot. Kiöntötte be­lőle a polyvát a földkupacra. Ahogy kiloccsant a kannákból a víz, nekilát­tak a széles kapákkal elkeverni a sár­ban a polyvát. Nehezen ment. Nagy darab sarak ragadtak meg a kapán és húzták lefelé a kezet. Juli úgy nyö­gött, mint a göthös ember. El is únta hamar a veszkődést. Eldobta a kapát, hogy csak úgy hentergett a fűvön. — Tudom én má, hogyan köll ezt novelláját. Az ülésen résztvettek Dé­­rer Iván dr. igazságügyminiszter s a nemzetvédelmi minisztérium kiküldöt­tei is. A novella a kémkedés legsúlyo­sabb esetére halálbüntetést s a kém­kedés és katonai árulás bűntettei tár­gyalására vegyes — polgári-katonai — büntetőtanácsok létesítését írja elő. Az előadó hangoztatta, hogy e novellát tu­lajdonképen a közvélemény akarata hozta létre, mely már régen szigo­rú büntetést követel e deliktumokra. A szomszéd államok, az előadó szerint, még szigorúbb büntetésekkel sújtják a kémeket, mint a csehszlovák tör­vények. A vita során valamennyi párt képviselője felszólalt, köztük Neu­­wirth dr. szudétanémet képviselő is, aki kijelentette, hogy ha a kormány azon a nézeten van, hogy a kémeket akasztani kell, úgy ő és pártja ezt nem ellenzi, de meg kell teremteni an­nak biztosítását, hogy valóban csak a tényleges kémeket akasztják. A cseh­szlovák szociáldemokrata, cseh nép­párt, agrár, cseh iparos, cseh nem­zeti egyesülés és cseh zsidópárti szo­ciáldemokrata párt képviselői vala­mennyien helyesléssel fogadták a ja­vaslatot. Szavazás előtt a szudétanémet párt kivonult s az alkotmányjogi bi­zottság a kormány javaslatát csekély módosítással elfogadta. Dolorosán. írást találok, de most más szöveggel és másik jellel. Azután egyszerre leka­pom a kalapomat. Tudom, igen, itt, ezen a keskeny úton haladt Jézus, há­tán a kereszttel, ezeken a helyeken, ahol a jelzések vannak, bukott el és ál­lott fel ismét, hogy továbbvigye terhét. Visszanézek amerről jöttem. Valahol itt kell lenni annak a diadalívnek, amelyről Pontius Pilatus .végignézte Krisztus kereszthordozását. Amint egy kissé jobban megszokom a környé­ket, észre is veszem. Ott ível a magas­ban, mint erkély az Ecce Homo-boltív. Az embert itt könnyen elfoghatja az emlékezés. A levegő megzendül, suhog­nak a vesszők, a kis út benépesedik és a gomolygó alakokból tisztán válik ki a szép, magas, szenvedő férfi, akit errefelé immár közel kétezer éve olyan csúnyán meghajszoltak és aki azóta termetes méretekkel nőtt ki ezek kö­zül a szűk falak közül. Hol van Pon­tius Pilatus? Senki sem tudja sírját és Kioldotta a rózsaszínű röngőből kö­tött masnit és rúgta le lábáról a tutyit. Kényeskedőn fölrántotta térden felül a szoknyáit és belépett a sárba. Elkezd­te gázolni, mint a nyomtató ló a kiá­gyait zsupkévét. Csakugyan így szok­ták a vályog-sarat elkészíteni. így le­het elegyengetni benne a polyvát Már pedig abból mindenhová kell jutni. Másképp nincs tartása a sárnak. Marci csak nézte, nézte a feleségét. Először csak kuncogott, mintha tollal piszkálgatnák az orra alatt. Aztán teli­szájjal kibuggyant belőle a nevetés. Juli megfordult a nevetésre. Fehér arcát megfutotta a harag vörösre. — A rosszak ögyenek ki, még azon röhögsz, hogy gázolom a sárt 1 Jobblábával mérgesen beletottyan­­tott a sűrű masszába. Zsupsz, egy sár­­darab odaleffent a képére. Az ember még jobban nevetett. Rövideket rik­kantott, mint hajnalban a fiatal kakas. A térdét csapkodta. Majd,.»hogy a sze­me is megcsordult nevettében. Ez kellett csak a menyecskének. Egyméregbe kotorta le képéről a sarat. Mintha pofon helyét babrálgatná. ösz­­szehúzott szemöldök alól nézett az urára. Aztán leeresztette szoknyáját és kilépett a sárból. — ögye meg a rossebb azt is, aki mégeccör belemén. A bolondot járati velem. Csúfot tösz belülem. De tudom Isten, keservesen megbánni még, mert sohase lössz vályog ebbül a sárbú. Lefonnyadt a nevetés Marci ábráza­­tárul, — Nem-e? — Hát az én segedelmömmel nem.

Next

/
Thumbnails
Contents