Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-28 / 26. szám
i'936. március 29. »KOMAROMI LAPOS« 9 »'dal ASSZONYOKNAK. Vigyázzunk az idegeinkre. — Nem bírok az idegeimmel! — kiált fel akárhányszor a mai idők asszonya. Meg kell őrülnöm. A nagymama ilyenkor ugyan megjegyzi csendesen, hogy az ő korában nem tudták, mi az idegesség, de megjegyzését nem veszik komolyan. Pedig abban igaza van, hogy a régi világban nem volt az idegesség olyan általános, mint ma, ami érthető is, meri akkor az élet is nyugalmasabb keretek között zajlott, mint mosl. Az idegesség, vagy helyesebben az idegeskedés, kissé divat is. Ezzel akarja a ma asszonya jellemezni, hogy milyen sok a munkája, milyen nagy teher számára a társadalmi érintkezés és az ezzel járó intézkedések. Sokan megjátsszék az idegességet, hogy elöntő befolyást erőszakoljanak ki maguknak a család ügyeinek intézésében, különböző óhajuk valóraváltására. Aki azonban csak egyetlenegyszer is végigjárta a valóságos bolondok házát és tudja azt. hogy az idegeskedés leghatásosabbik ellenszere az önfegyelmezés, ezt az ellenszert csakhamar használni fogja. Mert amit otl látna ,annyira megdöbbentő, hogy rohanva fog visszarohanni azon a lejtőn, amelyet az idegeskedésbe való belépés jelent, kerülni fog minden szertelenségei, minden excentricilásL és minden idegeskedő komédiát, félve attól, hogyha nem is bolondul meg a valóságban, de bolondnak nézhetik. Hogy ez milyen könnyen történhetik meg normális emberrel is, arra vonatkozólag álljon itt egy példa. Kovács úr családjában éjszaka hirtelen rosszul lett a kisgyerek. Irtózatos görcsök léptek fel s nem túlzóit szülői aggodalom volt, hogy katasztrófa fenyeget. Az anya elájult az ijedtségtől, az apa pedig rohant orvosért. Mezítláb bújt a papucsba, hálóingben rohant az előszobába, ahol történetesen csak a felesége kabátja lógott a fogason. Nem volt idő kérdezősködésre. Kovács úr magára kapta felesége kabátját s rohant le telefonálni. A telefonautomatánál vette észre, hogy nincs pénze. Arra sétált két úr, végszükségből hozzájuk fordult, hogy adjanak húsz fillért neki telefonra, mert különben meghal a gyermeke. A két úr feltűnő megértést tanúsított. Kovács úr kérése iránt és megindultak vele —egy taxiállomás felé. Kovács úr rémülten vette észre, hogy bolondnak nézik. Orvosért könyörgött, majdhogynem térdenállva. A két úr megnyugtatta, hogy ők orvosok. Kétségbeejtő helyzetéljen végre arra kérte őket, hogy taxiállomás helyett jöjjenek vele, mert arra gondolt, hogy a házmester igazolni fogja épelméjét és megszabadítja a két orvostól«. Véletlen szerencse volt, hogy a két úr valóban orvos volt, akik első segélyben részesítették az agygörcsben szenvedő gyermeket és kórházba szállították. Ha nem így történt volna csodás véletlenből, Kovács urat női ruhájában elszállították volna és a gyermek ma már nem él. Mignonok házi készítése. Rendszerint zsúrok alkalmával felszolgált apró süteményekei, legtöbb városi háziasszony készen szerzi be megbízható cukrászdából. Tagadhatatlan, hogy házi készítésük — különösen ha sokféle fájtát szolgálunk, fel időt és fáradságot igénylő műveiéi. Ám amikor minden fillérre] számot kell vélnünk, nem árt, ha elsajátítjuk a jóval kisebb összegbe kerülő házi mignonkészítés módját, nem is szólva falusi háztartásokról, ahol nem áll rendelkezésre készen kapható friss és kifogástalan minőségű árú. Mignonkészítésnél, mint alapanyagot, bármilyen ismert torta- vagy desszertmasszát használhatunk. Ezeket különféle apró formákra vágjuk vagy szúrdaljuk és tetszés szerinti krémmel töltjük meg és mázzal vonjuk be. Finom cukrászdákban rendszerint a következő két tömeget készítik alapanyagul: í. Pomponett massza: 4 egész tojást, 5 tojássárgát, 15 deka kristálycukrot habüstben, habverővel jól elkeverünk s a tűzhely szélén folytonosan addig verjük, míg meleg és habos lesz. Ekkor elvesszük a tűzhelyről s a verést addig folytatjuk, míg a tömeg kihűl és megsűrűsödik. Ezután óvatosan, lassanként 20 deka sima lisztet szórunk bele, a keverést most már tiszta fakanállal folytatva. A kész tömeget idomító zacskóba töltjük és ebből fehér papírral bevont sütőpléhre diónagyságú indiánerformákat nyomunk. Meleg, de félig nyitott sütőben sütjük, majd megfelelő krémtöltclékkel kettőt-kettőt összeállítunk, tetszés szerinti mázzal bevonjuk s a mignonokat cgyettkint papírcsészékbe rakjuk. 2. Csokoládés massza: 6 deka porcukrot 10 deka vajjal habosra keverünk, Egyenként hozzáadunk 9 tojássárgát, 2 púpos kanál kakaót és 3 szelet puhított finom csokoládét. A 9 tojás fehérjéből habot verünk, verés közben adunk hozzá 5 deka porcukrot. majd könnyedén bele keverve 6 deka lisztet és I deka finomra őrölt héjas mandulát. Mindezt összekeverjük s vajjal kikent, lisztezel! tepsiben, mérsékelt hőfokon ki). 45 percig süljük, majd lisztezett deszkára borítjuk. Amikor a tészta kihűlt, kettévágjuk s egyik felét csokoládékrémmel vagy rummal, narancshéjjal ízesített baracklekvárral megkenve, másik felét reáborítjuk. Ebből éles késsel apró négyszögletes darabokat vágunk, ezeket egyenként csokoládéöntetbe mártjuk, majd szikkadás után papírcsészékbe állítjuk. Következőkben néhány mignonok töltéséhez és bevonásához használt krém, illetve öntel készítési módját közöljük. Csokoládé krém: 4 tojássárgát, 7 dkg. cukrot, 2 szelet puhított csokoládét tűzön felverünk, majd — ha kihűlt — hozzákeverünk 10 deka friss vajat. Vagy: 14 dkg. vajat, 14 dkg. puhított keserű csokoládét 4 tojássárgával hozzákeverünk s hozzávegyítünk 10 dkg. apróra vágott pörköli mandulát. Ptincskrém: 6 tojásfehérjét 5 evőkanál porcukorral gőzön sűrűre főzünk, még melegen belekeverünk 12 dkg. vajat, 1 kanál jó rumot és 1—2 narancs finomra vagdalt héját. Mokkakrém: i/g liter sűrített erős feketekávét 10 deka cukorral s 4 tojássárgával gőzön sűrűre verünk. Mikor langyosra hült, belekeverünk 10 dkg. habos vajat. Csokoládéöntet: 18 dkg. mártógyurmát habüstben forró vízgőz fölé állítunk. Ugyanakkor lábasban 10 dkg. vajat felolvasztunk, habját leszedjük, s folytonos keverés közben a már megpuhult csokoládéhoz öntjük. Kávéöntet: 3 tojásfehérjét, 25 dkg. cukrot, 3 kanál sűrített feketekávét habüstben, gőzön, sűrű habbá verünk. Azonnal ráöntjük a bevonandó süteményre. Citrom- vagy narancsöntet: 16 dkg. cukrot, 1 citrom vagy narancs lévét addig keverjük, míg megfényesedik. A süteményre öntjük és pár percig sütőben szárítjuk. Jóska szerencséje. Tíz lépésre is alig lehetett látni az uccáu, olyan nagy köd volt, az emberek siettek, hogy minél előbb otlhon lehessenek a meleg kályha mellett. Csak Jóskának nem voll hova sietnie. Ott állt a gesztenyesütő mellett, hogy legalább a hátát érje egy kis meleg. Árva gyerek volt, abból éldegélt, amit a jó emberektől kapotl. Bizony nehéz sors volt ez. Cipője lyukasan didergett a lábán, vékony kabátján meg átfujt a szél. S ha még legalább ennivalója lett volna rendesen. De az is csak gyéren akadt s Jóska szeméből kibuggyantak a könnyek. Szomorúan indult hazafelé. Az egyik fordulónál egy öregaszszonnyal találkozott. — Miért sírsz kisfiam? — kérdezte tőle szelíden. — Hogyne sírnék — mondta Jóska, — amikor se apám, se anyám, se -ennivalóm, se ruhám. Az öregasszony megcsókolta Jóska arcát, amitől az úgy megnyugodott, hogy még mosolyogni is tudott. Aztán elővett a kendője alól egy jókora cipót és a Jóska kezébe tetic. — Lakjál jól belőle — mondta. Azzal, mintha ott se lelt volna, eltűnt. Jóska egyedül maradt, kezében az illatos, ropogós cipóval. Megse várta, míg hazaér, máris tört belőle jókorát. Ilyen jó kenyeret soha életében nem evett. ízlett is neki s még egy jókora darabot tört belőle. De csodák csodája, ekkor látta, hogy a cipó nem fogy, épp akkora, mint volt azelőtt. Mikor elaludt, egy jóságos arcú néni hajolt föléje mosolyogva. Megismerte. Az volt, aki a cipót adta. —• Légy jó és okos mondta újból, aztán felhővé változol! és betakarta Jóskái. Reggel azt hitte Jóska, hogy mindent csak álmodott, de a cipó ott volt mellette. Hirtelen jó kedve kerekedett. Elővelie a cipói, vágott belőle egy nagy darabot, aztán mégegyel, míg egy nagy kosárravaló nem lelt. Akkor a hátára vette és sorbajárla a házakat: — Friss kenyeret vegyenek, friss kenyeret! Egv óra se telt bele, üres leli a kosár. Akkor Jóska hazament s újra telerakta finom friss kenyérrel. Hej, szép napok virradtak Jóskára. Nem volt rossz cipője, széllel bélelt a kabátja. Szép új ruha feszüli rajta, talán Szibériában se fázott volna benne, mindenki az ő kenyerét vásárolta, mert ahhoz hasonló jó nem volt a városban. Minden jól ment, akárcsak a karikacsapás. Jóska már el is feledte hajdani nyomorúságát. Egyesié a gesztenyesülő mellett elhaladva, egy koldus nyújtotta feléje a kezét könyörögve. De Jóska rá se liederíletí. sietett haza, hogy a másnapra való kenyeret kosárba rakja. De mekkora volt csodálkozása, mikor az első darab levágása után a cipó jóval kisebb lett. Mégegy darabol vágott, de akkor már megijedt, meri a cipóból alig maradt valami. Szent Isten kiáltott fel kétségbeesve. — Mi lesz velem, ha elfogy. A kosár fenekén alig volt kenyér s alig kapott érle valamit. Ennyi pénzből bizony hamar felkopik az álla. El kelleti adni a szép ruháját is. Megint a régi rossz kabátban didergett s már annyija sem volt, amiből jóllakhatott volna. Sírt, mint a záporeső. He hiába. Nem jött a segítségére senki. Nem adott neki senki semmit. Eszébe jutott az öreg koldus, aki hiába kért tőle alamizsnát. Bezzeg adott volna most már, de magának se volt semmije. Igv ténfergelt naphosszat az uccán, zsebében a csodálatos cipó utolsó darabjával. Nem volt akkora se, mint egy fél zsemlye s alig mert belőle enni, hogy minél tovább tartson. Éppen arra gondolt, mi lesz, ha ez is elfogy, mikor egy rongyos kisfiút veit észre, aki sóvárogva nézte, hogyan eszik Jóska. — Ez is olyan éhes és rongyos, mint én vagyok — gondolta és adott neki egy kis darabot a kenyérből. Adj még egy falatot, - - kérte a kisfiú — és Jóska gondolkodás nélkül kctlétörte a kis kényeret, ami még megmaradt és odaadta. De mekkora volt csodálkozása, mikor a kenyér, ahelyett, hogy kisebbedéit volna, sokkal nagyobb leli s ezentúl minden harapásnál nőtt, míg csak olyan nagy nem lett, mint mikor az öregasszony nekiadta. Azt se tudta, hova legyen örömében. Szaladt haza boldogan a cipóval, vette a kosarat, vágta a finom, friss kenyeret. v Most már tudta Jóska, miért fogyott el a cipó. De nem is ment cl mellette kérő kézzel senki anélkül, hogy meg ne ajándékozta volna. KOMÁROMI LAPOK KOMá| KOMÁROMI LAPOK' KOMÁROMI LAPOK KOMÁROMI LAPOK KOMÁROMI LAPOK * KOMÁROMI LAPOK FIZESD ELŐ KOMÁROMI LAPOK ........... KOMÁROMI LAPOK KOMA| Hirdetéseket jutányos áron felvesz lapunk kiadóhivatala. Huszonöt év óta járja — 1 MÜCIME~C JL^ 3^* ~ nincsen párja.
