Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-25 / 25. szám
képen gondolják álhidalhalóknak, hogy a szlovák néppárt megkapná az unifikációs minisztériumot és égy tárcanélküli miniszteri állási kreálnának részére, a szlovénszkói minisztérium kérdéséről pedig tovább tárgyit núnak, mintán már a szlovák néppárt a kormányban volna. A kormányba lépés kérdését egyébkén I a hét végére fogják elintézni. Egynémely koalíciós lap arról ír, hogy az agrárpárt az. ametg a szlovák nép [jártnak kormángbalépését késlelteti. Az agrárpárt januári kongresszusa alkalmával ugyanis egy bizalmas értekezleten ügy határoztak, hogy a szlovák néppárt kormángbalépését a lehetőség szerint minél jobban kihúzzák. Ennek azonban nincsenek személyi okai, hanem kizárólag az, hogy az agrárpárt egyik szárnya, amely a szlovák néppárt kormánybalépését különösen szívesen látja, a szlovák néppártnak jelentős szerepet szán a kormányban arra az időre, ha a mai koalíciói polgári koalíció váltaná fel. A szlovák néppárt hivatalos lapjában, a Slovákban Sidor Károly nemzetgyűlési képviselő azt írja, hogy a Szlovák néppárt elvi követeléseiből egy jottányit sem adott fel tárgyalásai során. a szlovák néppárt követeléseivel szemben azonban a koalíciós pártok égy test egy létekként állanak szemben akaratukkal. Törvényjavaslat a csehszlovák határvidék védelméről. A cseh nemzeti szocialista párt vezére. Klofác szenátor, törvényjavaslatul nyújtóit be, amelynek a csehszlovák határvidék védelme alkotja a tárgyát, A javaslat szerint a határvidékeken maga az állam gyakorolná az egész nyilvános hátid inat. Az állam minden ingatlant megválthat a halárvidékeken, ahol az összes önálló és alkalmazotti viszonyban levő hivatást csak csehszlovák állampolgár tölthetne be, továbbá ingatlanokat csak csehszlovák állampolgárok vagy személyek szerezhetnének meg. amelyeklien nem részesedhetik idegen állampolgár. Végül a határvidékeken csak állami zászlót volna szabad kitűzni és ez alól csak idegen hatalmak képviseleteinek zászlói és lobogói alkotnának kivételt. 2. oldal. Az áldozatkészség oltára! Ez a mi Kisalföldünk mérhetetlen lelőhelye a régiségeknek. Bronzkori bögre, kelta kocsi, római fülbevaló, mammut-áilat sorra előkerül belőle s a sok jogosulatlan magángyűjtő mellett még a Jókai Egyesület múzeumának is jut a régiségekből. Hoznak a derék falusiak leleteket jót Is, roszszat is s mind azt hiszi, hogy majd ezen gazdagszik meg. Ami a falusi ember önzetlenségét, áldozatkészségét illeti, arról különvéleményt jelenthetünk be... Nemrégiben Szentpéleren egy gazda kiballagott a kertje végébe s egy cserépedényt talált. Közönséges polnai keserű vizes cserépedény volt, amilyet negyven-ölven évvel ezelőtt használtak. Valami orvvadász vitte ki egykor magával s telelöllöttc az edényt ólomgolyóval. Lehet, hogy megzavarták, lehet, hogy szándékosan hagyta ott, — de a cserépkorsó ott maradt s csak most találták meg az utódok. A gazda most hallatlanul megörült neki, azt hitte, aranyat talált. De látta, hogy ólomgolyók vannak benne,* behozta tehát a múzeumba, golyók nélkül. Az egész korsó testvérek közöli megért cgv koronát. Mivel azonban kuriózum volt az ilyen keserüvizes korsó, feltettük a muzeum egyik polcára s megköszöntük. A cserépkorsó gazdája megrettent: mi lesz, ha kiderül, hogy a komá>KOMAROMI LAPUK:« 1936 március 25. romszentpéteri földben talált korsónak nagy értéke van s a városi emberek nyerészkedni kezdenek rajta: akkor ő nevetségessé válik... Csavarta a fejét s komoly letéti jegyet kért a korsóról. Meg az öt ólomgolyóról. Még azt is kapott. Olyan komoly letéti jegyet kapott, mintha aranyrögöt hozott volna be. A dolog a muzeum részéről elintéződött. a korsó állott egy polcon s a tavaszi rendezéskor új helyére várt. Ám a megtalálók körében ege-re fokozódott az izgalom. Ez a korsó igen értékes, azért nem akarják viszszaadni: gondolták megrettenve és sok megbeszélés után beküldtekegy élénkbeszédű nénit Komáromba, hogy vagy szerezze vissza a korsói, vagy pedig kérjen érte ötven koronái... Be is következett az élénkbeszédű néni, férfikisérettcl a múzeumba. — A korsóért jöttem. Nagy érték. Visszakérjük, mert magunknak is sokba került. •— Nem adhatjuk vissza, mái' leltározva van.- De mi azért is elvisszük. Még csendőrökkel se. Igazán nem volt különösebb szükség múzeumunkban a polnai keserűvizes palackra. Művelődéstörténeti érdekessége van csupán. A menyecske fellépése, a harcias hang s a pénzéhes modor azonban bennünket is felpaprikázott egy kissé. Miért ajándékozták akkor hetekkel ezelőtt a korsót a múzeumnak? Megindult a harc. A nénike az egykoronás korsóért először harminc, aztán huszonöt, végül busz koronát kért. Elképesztett a pénzéhsége ennek a láthatóan jómódban levő aszszonynak. — Hát semmi áldozatkészség, önzetlenség nincsen magukban? Nem adhatnák egy szép mozdulattal nekünk ezt a vén, értéktelen, dohos korsót, aminek maguk semmi hasznát sem veszik? Most már csak elvből ragaszkodtunk a korsóhoz. A menyecske azonban azt hitte: nagy érték lehel. Miért tagadjuk: kissé felpaprikázódtunk s méltatlankodó hangon beszéltünk a nagy áldozatkészségről, a falu nemes szivéről — a nénike mosolyogva hallgatta, öl csak a pénz érdekelte. Inkább hazaviszem - mondta . odaadom a kisgyereknek s az célbadob rá. hadd játsszék vele... Szívesebben összetöretle volna, eldobatta volna, de jószívvel ajándékba adni, azt nem ... Kinevette volna a fél falu ... A happv-end kedvéért kapott tőlünk pénzt is. Tízszeresen tűlfizetlük a korsót, gavallériából, mert untuk ezt a kicsinyességet, ezt a pénzéhséget, ezt az alapos önzést. De keserűség maradt bennünk. Ne sokat beszéljünk holmi áldozatkészségről, önzetlenségről, hasonlóról. Mert ez a mi életünkben végig, az egész vonalon így van. Ha nem is általánosítható (ettől aztán valóban mentsen Isten), ha nem is húzható rá az összességre, de tegye szivére olvasónk a kezét: ha statisztikát csinál, ugyan hányszor kerül eléje önzetlen ember s hányszor olyan, aki szilárdan csak a maga kicsinyes érdekeit nézi s a közösségbe nem tud beolvadni egy kis áldozat árán sem. Közszcllemimket az egész vonalon meg kellene változtatni. Valami hiba van a közszcllcmbcn. Valahol elferdült... Faluban, városban, egyaránt. ísz.) LEOPOLD von RANKE: A papák története 800 oldal. 600 illusztráció. Ára K5 60 — egészvászonkötésben. Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban Koinárno—Komárom Masaryk utca 29. Eladó 8 egy jó karban levő hosszú Bösendoríer zongora és egy fegyver állvány. Cim a kiadóhivatalban. Szarvasmarha és kutya szereplése a jegyzői irodában. — március 24. A maga nemében egészen rendkívüli bűnügyet fog tárgyalni a komáromi bíróság: ilyen ügyeket csak a falvak tudnak teremni. Bruck András kőhídgyarmati hentes és mészáros csavaros észjárású ember volt s elhatározta, hogy a maga módján szerez passzust a szarvasmarhájának. Gondolt cgv nagyot) is merészet s hogy bebizonyítsa azt. hogy neki valóban vau egy kövér szarvasmarhája: az istállóból kihozta a kérdéses tehenei s kötő féken vezetve egyenesen a községi jegyző. Rudolf János irodájába állított be vele. A telién engedelmesen követte a mészárost s csak akkor kezdett el szomorúan bőgni, amikor a hivatalos szobába kellett belépnie. Bruck András azonban előre számolt azzal, hogy nem lesz valami udvarias fogadtatásban része : rögtön magával hozta a kutyáját is. Bruck a meglepett jeggzőtöl már a belépésnél erélyesen kezdte követelni a tehén passzusát. Rudolf János jegyző érthetően tiltakozott a mészáros eljárása ellen s méltatlankodva utasította ki a mészárost, tehenével együtt. Ekkor lépett akcióba Bruck kutyája: a mészáros ráuszította a jegyzőre dühös kutyáját. Rudolf János megunta a vitát, bement a szobájába, kihozta vadászfegyverét s a mérges kutyát ott helyben lelőtte. A drámai fordulat sehogysem tetszett Bruck Andrásnak s életveszélyesen megfenyegette a jegyzőt. Brack nagynehezen eltávozott, a községi jegyző pedig feljelentette a renitens mészárost. A csendőrség nyomozást kezdett ebben az ügyben s kihallgatta Bruckot, aki azonban ittasságával védekezett. Hatóság elleni erőszak címén megindították ellene az eljárást s így a dolognak bíróság előtt lesz folytatása. Komáromban 50 évvel ezelőtt: Nagy nevezetessége »keLíkczett Komáromnak az Ur 1886-ik évében: a sarokra kiáltott az első hordár. A boldog K. L. így ír erről az első tavaszi fecskéről: >-•/. számú hordár. Egy fecske ugyan nem csinál nyarat, de egy hordár már magában is elégséges, hogy Hirdesse az idegenek előtt: röndnek lenni nemcsak muszáj, de hogy van is minálunk. Az új ipartörvény csalta napfényre és derék főkapitányunk honosító meg a nálunk eddig ismeretlen palántát, mely mint a pipacs virít a liidutczavégi konkolyerdő között. Piros sipkájára s kék blouse-jára irigykedve tekint a lazzaronik hada. Maga is hiú tetszelgéssel tekint végig azok során, mintha az egyszeri cigányként mondaná: »Én is voltam valaha szegéin'!« De tréfán kívül szólva, nagyon helyes dolog volt s a közönség nagy kényelmére szolgál a hordárintézmény meghonosítása. Igaz. hogy még csak egy szál legény hirdeti az eszme diadalát«, de a példa s a vörös sipka majd vonz másokat is e szolgálatra, sőt már vonzott is! El lehet képzelni: mennyire büszke leheteti a pirossapkás hordár, hogyha a helyi újság ilyen méltón megénekelte. Hordár már volt. — a közbiztonságra is nagyobb gondot kellett fordítani s a K. L, boldogan sóhajt föl: »'risztül városunk!« Nos. nem az uccaseprésre vonatkozott ez a boldog sóhajtás, (ez mindmáig megoldatlan maradi), hanem a bűnözőket illette. »A toloncozás ugyan ennekelőtte sem szünetelt, cgy-kél naplopó mindig került véletlenül is a zsuppolás keserű kenyerére, de újabban c tekintetben a legerélyesebb intézkedések történtek rendőrségünk részéről, hogy a közbiztonságra. ez oly veszélyes elemektől, a társadalom c söpredékétől megtisztittassék városunk. Egymást érő razziák, tömeges lolonczozások jelentékenyen megapasztották ez élősdi népség számát, mely pedig ezelőtt oly szívesen választotta kényelmi helyéül Komáromot. Rövid idő alatt 500 ( ötszáz!!}' naplopó. csavargó, kétes exist entiűju egyéntől szabadított meg hennánkét a rendőrség erélyex így ír az egykori kolléga. Szépen festhetett a város közbiztonsága, ha 500csavargói kellett kitoloncolni. Akik nagyrésze később úgyis visszaszökött... 25 évvel ezelőtt: Nagy sporteseményre készült a KFC, nemzetközi eseményre: Lad Hamerlok délafrikai boksz-világbajnokot s G. Hamilton angol bajnokot sikerült megnyerni a KFC-nek, hogy a Vigadóban közgyönyörre pníöljék egymást í? a többi vállalkozókat. Nagy 1 íz lehetett ezekkel a bokszolókkal, mert így ir a sportludósító, nagy lelkesedésében: Ami az esztétikai szempontokat illeti. tagadhatatlan, hogy a bokszolás a leggraciózusabb sportok egyiket* Hát sok mindent olvastunk már ä bokszolással kapcsolatban, de ezt a graciozilásl kézből megkontrázza az utókor. Méltóztassék elképzelni, menynyi graciózitást fejthetett ki a délafrikai nehézsúlyú bajnok, amikor úgy találta hókon nyomni s dagadtra verni ellenjelét, hogy annak hetört az orra ... Soha nagyobb finomságot, kellemdus graciózitást... Mámort kínált egy szélhámos fiatalember: először borért pénzt, majd szereimért házasságot: de rajtavesztett. — március 24. Hóbor-Tőth Ödön érsekujvári asztalossegéd megunta, hogy a válság következtében hiába jár munka után s. a pénzkereset könnyebb, egyúttal azonban veszélyesebb módját választotta: szélhámos lett. Nagy rábeszélőképességével sokáig rá is tudta szedni az embereket s új foglalkozásával szépen keresett. Először Ebedre és Kurvára ment, ahol egy nagy pozsonyi borkereskedő cég megbízottjának adta ki magái s nagyobbmenngiségü bort vásárolt hilelbc. A szőlőtermelők megörültek a jó árat kínáló, előzékeny vevőnek és szívesen állottak rendelkezésére akkor is, amikor Tóth Ödön néhányszáz koronát kért tőlük kölcsön, vaggonbérlet céljaira. A szállítási díjat mindenkitől előre felvette, majd kicsalt egy kerékpárt Zsidek Páltól s elkerekezett jobb vidék felé. A szőlőtermelők egy ideig várták, hogy elszállíthassák boraikat Pozsonyba s csak később jöttek rá, hogy csalás áldozatai lettek: a bőkezű vevő a pénzzel megszökött. Tóth Ödön nem volt szegény az ötletekben: Muzslán és Léván házasulandó nőtlen embernek adta ki magát, aki jólkereső hivatalnok s éppen gazdag és szép menyasszony után néz. .1 bőbeszédű fiatat embert szívesen körülvették a lányos famíliák: hét esetben ígért komoly hátzasságot Tóth Ödön s e címen ékszereket, kisebb-nagyobb pénzösszegeket csalt ki a mengasszonyjelöliéktől s a jövendőbeli apósoktól. Ismét tovább ment, akkor azonban a csendőrség, több följelentés alapján, lefogta s a bíróság elé állította. Tóth részben be is vallotta bűneit s mivel már hasonló bűncselekmény miatt el voll ítélve: tízhavi börtönre s háromévi hivatalvesztésre Ítélte a komáromi kerületi bíróság dr. lvrizs-tanácsa. KOMÁROMI LAPOK KOMá| KOMAROMI LAPOKOLVASD KOMÁROMI LAPOKTFRJ RK7ft KOMÁROMI LAPOK KOMÁROMI LAPOKi KOMAROMI LAPOK' KOMAROMI LAPOK KOMAROMI LAPOK FJZESD ELŐ KOMÁROMI LAPOK hmm. KOMAROMI LAPOK KOMÁ|
