Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-21 / 24. szám
kO.VIAKÖlVll LAPOK.« 1936. március 21. 9 oldal Mértékkel mért | szerelem. * i Ha \ an érzelem a földön, amelyről Supeiiatb nsnkban lehet beszélni, elsőiorban a szerelem az. Bár a gyűlölet. r bosszú, .irigység is robbanásszerűen rázza meg a lelkeket és nem tűri a korlátozásokul és a józan ész lanáfcsail. á Minden erős érzelemben van valami á ciklonok, fergetegek ellenállhatatlan erejéből valami, majdnem azt lehelne mondani bogy még rosszaságában is impozáns halálom. Hatalom, ínelyet célja felé törekvésében nem állít meg könny, kérés, szokások, törvények tiltó szava. Ha ez az érzés, a maga ősi, természetes mivoltában nyilatkozhat meg. : He amint a kultúra az ember testére leplet vetett, úgy leplezte, takarta, sőt formálta az érzelmeit is. Az ősi, a természetes kifejezési módtól eltávolította érzelmeit és különböző szempontok ható ereje alá igázta. Erejét vette. A ma embere mikor szerelmes, érzelmileg nagyon messze áll attól az ideális őstől, ki lelkében érezte kivirágzani vágyainak legcsodálatosabbját, legszebbjét. Ma a szellemi nívó olyan szövevényessé alakította az érzelmi embert, hogy legelsuhanóbb. legegyszerűbb érzelmei is sokféle színből tevődnek öszsze. Sokféle okok eredményezik és sok néha jelentéktelen apróságok is befolyásolják. Jobbra, vagy balra irányítják. Az alapmotívumot, az ősi erőt a sok ráaggatotl kulturális cifraságot mindig erősebben elrejti. Mindig erős ebben hatalma alá gyűri. Végül a sok rákerült különbségek alatt alig lehet megtalálni a szerelem ősi, isteni szépségét. Azt a csodálatos magot, melyből a boldogság terem, azaz, melyből a boldogságnak teremnie kellene. A szerelem fogalmát fedő érzelem helyeit különböző érzéseket emlegetnek az emberek. Amint a nagylelkűséget és jóságot is sokkal többen emlegetik, mint gyakorolják, érzik. Valahogy úgy van a világ a nagy érzésekkel, mint a hinduk azzal a bizonyos yoga-gyakorlattal, melyet egy nagyhírű mahatmától tanulva, évszázadokon utánozták, de mindig többet elhagytak a lényegből, hogy végül már csak egészen a külsőségeket tartsák meg, azt a száraz keretet, melyet nem hatott át a lélek erejéből semmi. Ez a híres mahatma reggelenként mély meditációban emelkedett fel az istenséghez, egy forrás közelében lakott és mielőtt meditációjához kezdett volna. tüzel rakott. Volt egy macskája,' s hogy az ne zavarja ájtatosságábap és főképpen, hogy a tűz mellé állított vajat meg ne dézsmálja, a macskát a meditáció idejére pórázra kötötte. Követői hűségesen lemásolták amit telt. Tüzet gyújtói lak, vajat készítettek a tűz mellé és ha nem volt macskájuk, szerezlek egyel, hogy pórázra fűzhessék. Lassankint elmaradt a vaj odakészít és. a tűzgyújtás. A meditáció, a lélek befelé fordulása, a világtól való elfordulása és mély elmélkedése legelsőnek maradt el. Egyedül a macskát kötötték pórázra szegényt. A szerelemmel is valahogy így történt. Az érzelmek lángra lobbanása. a léleknek egy másik lélek felé for.dul.isa hovatovább elmaradt. Ami megtörtént, csupán az volt. hogy valakit lakóhelyükhöz, maguk mellé szereztek, kötöztek. mint ama lényeget felejtett hinduk a macskát. S mert bizonyos külsőségek ugyanazok voltak, azt hitték a lényeg is a rég imaradt. A modern, materiális ember, aki fölényes gesztussal és mindentudó ésszel, nem létezőnek jelentette ki a lelket, a szerelemben nagyon szegény lett, mert elvesztette a lélek tüzének szépségéi. Elvesztette a sokak előtt megmagyarázhatatlan vonzásnak, vagy a vér játékának ítélt vágyódásnak, mely kél ember egymásfelé hajt - igazi okát. magyarázatát. Az újabbkori tudomány is igyekszik a szerelemnek nevezett állapotot, mint akár egy betegséget, megvilágítani, magyarázni és definiálni. A boszorkányos finom műszerek, melyekkel annyi mindent, szinte azt lehetne mondani, hogy már mindent mérnek, rögzítenek, sokszorosítanak, hiszen külföldön már a gondolatokat is fényképezik — a szerelmet, két ember kölcsönös vonzalmát, a rezgésrelmélet alapján, szintén mérik. Minden rezgés, állítja a tudósok egyik csoportja. Az egyező számú rezgésekkel biró egyének vonzódnak egymáshoz, a különböző, a más fajtájú rezgések emberei idegenkednek egymástól. Ennek a két főcsoportnak aztán számláihatallan alfaja van. Szimpátia terén, kezdve egy langyos rokonszenvlől az őrületes rajongásig; ellenszenv terén pedig az antipátiától az éleiből való kiirtás gyűlöletéig, a tobzódó haragig terjedő óriási érzelmi skála. Tagadhatatlan a rezgés-elméletnek komoly alapja van. Amibe az elméletnél bele lehet kötni, mindössze az, hogy e rezgés-elmélet hirdetői a fizikai, anyagnak a rezgését gondolják csupán, vagjr megengedik a lélek rezgését is? A szerelemnek, vagy mondjuk józanabb kifejezéssel: a kölcsönös vonzalomnak nagyságát nemcsak tudományos téren mérik mértékkel. Olt vannak a sokszor minden tudományágtól messzeálló laikusok, akik érzelmeiket - ugyan nem rezgés-számokkal — de egyéb számokkal mérik. Például, hogy hány kiló súlyú, vagy hány centi magas a méteren felül az, aki szimpátiát tud bennük kelteni. Vannak, akik csökönyösen megállnak súlyban az 58 kilónál, vagy magasság terén a 175—180 centiméternél, ha nőkről van szó. Cipőméretben a 37-es számhoz kötik magukat, kesztyűnél az 5-ös vagy 6 és negyedes mérethez. Férfiaknál a széles vállak, dagadó karizmok, sámsoni fürtök és hasonló meghatározott külsőségek szükségesek, hogy »érzelmeket« keltsenek. Az igazság az, hogy a valódi szerelem nem centiméterrel és kilóval közeledik az emberhez. Nem teszi függővé érzelmének erejét és tartósságát színektől, súlytól és magasságtól. Nem szorítható sémák, kaptafarendszerek korlátái közé. Nem teszi függővé létezését, megmaradását attól, hogy akiért fellángolt az ilyen, vagy olyan világhíresség karcsúságához legyen hasonló. A hamisítatlan, az ősi tisztaságú, az igazi szerelem nem méricskél, nem hasonlítgat. Él ameddig a lélek él, melyből fellángolt. De mindenből kevés az, amely igazi, amely nagyszerű. Élelmes nyuszik. Nyuszipapa egy szép napon a kellejénél is gyakrabban vakarta meg a fejét: nagy gondban főtt. Hogyisne! Tizenhatan ültek a vacsorához, ekkora létszámot lett ki a családja. Nagy öröm ez, de mi tagadás, nagy gond is a mai keserves időkben. Honnan a csodából szedje össze a temérdek ennivalót ennyi szájnak! Még jószerencse, hogy ruháról, cipőről nem kellett gondoskodnia, azl mindegyik maga nevelte magának, mert számítsátok csak ki, hány cipő kellett volna tizenhat nyúlnak, amikor mindegyik a kezét is lápnak használja! Amikor már a nyúlfiak is figyelmesek lettek a sok sűrű fej vakarászásra. megszólalt az öreg. Te Mikádó. meg te Mogul, li vagytok a legidősebbek, ncklek szól a mondókám ... Derék nyúlfiak vagytok. a szívem szakad meg. ha arra gondolok, amit mondandó leszek. Mert szeretlek én titeket, drága fiaim, (lehál ti is látjátok, milyen világ van errefelé ... Szárított akácfalevélen ten-, gődünk.az pedig. nem..étel., Már pedig, a mi kis halárunkban más nem terem, és még jó, hogy ez is vau ■ • . Hjajaj, a lakodalmam óta nem; ettem káposztát! sóhajtott közbe; Nyuszimama. Nyuszipapa szigorúan, csücsörítette a száját, úgy folytatta.- Hát azt gondoltam, hogy ti ketten el mennétek világgá, szerencsét próbálni, aztán, ha csakugyan rábukkannátok a. szerencsére, híradással szolgálnátok, hogy a testvéreitek is boldogulhassanak. Elvégre, te, Mikádó. képesített festő cs mázolómester vagy, Mtrngó pedig olyan kitűnő kertész, hogy a király kertjében ;se-, vallana szégyent... — Mak-mak. — mondta erre Mungó, ezzel ’jelezve, hogy csakugyan -kitűnő kertésznek tartja magát. f Mikádó azonban lehajtotta a fejét. Szomorú volt, inert nagyon nehezére esett elhagynia a családot. De aztán arra gondolt, hogy a maga szomorúságával .csak megnehezíti a válás óráit, hát vidám arcot vágott és tüstént pakkolni kezdett. Összeszedte az ecseteit, festékeit és egyéb himmihummijál. Mungól is noszogatja, hogy: Mozogj öcskös! aztán a tarisznyába nyomta Nyuszimama hannibasüll pogácsáit és nagy szomorúsággal elbúcsúzott kedves szüleitől és tizenkét visszamaradó testvérétől. Jóidéig vándoroltak, amíg egy nagy faluba értek. Beköltöztek egy pajtába. Mikádó elővette ecsetét és festékeit s a pajta oldalára nagy betűkkel kicifrázia Nyuszi Mikádó képesített festő és mázoló mester és Nyuszi Mungó okleveles kertész cégtábláját, aztán várta a megrendeléseket. Közben megették az utolsó hamubasüll pogácsát is. Elteli egy nap, eltelt kettő, de senkinek se volt szüksége se festőre, se kertészre s éhesek voltak. Éjjel a szomszédos istálló szalmatetejének estek és abból kosztoltak. Reggel pedig lekaparták a cégtáblát és tovább vándoroltak. Idő múltán egy városba értek. Itt is kitelte Mikábó a cégtáblát és várta a szerencsét. De a szerencse alighanem másutt volt akkoriban elfoglalva, mert nem akart mutatkozni. Koplallak hát szegények és azt ették, ami éppen eléjük került. Fianem egy napon Mikábó megunta a koplalást és maga ment a szerencse után. ha már az nem akart utána jönni. Végigjárta a város uccáil. megnézett mindent, egyik-másik házba be is kopogott, hogy nincs-e mázolónnmkásra, vagy kertészre szükségük, sőt eg}- nagyobb cégnél segédnek is ajánlkozott, dohát minden eredmény nélkül. így jutott el egy cukrászdához, amelynek kirakatában gyönyörű csokoládéból és cukorból készült nyuszik álltak. Húsvét felé járt az idő, amikor a nyuszik nagy divatba vannak, hát látta is. amint néhány vevő bement a boltba és gyöngéden becsomagolt cukoriiyuszivál jött ki. Hirtelen a, fejére ütött, mint akinek pompás gondolata támad. — Mi lenne — szólt oda Mungónak, — ha csokoládészínűre festenélek és eladnálak? 0. hál meg akarsz szabadulni tőlem? sértődött meg Mungó. Hosszú füled van ugyan, de azért ne légy csacsi! nevetett Mikádó. Dehogy akarok megszabadulni tőled! Csak éppen eladlak, aztán éjjel szépen visszaszökhetsz hozzám. Mit szólsz hozzá? No. ha huncutságról volt szó. akkor Mungó nyomban beleegyezett. így aztán hazaszaladtak. Mikádó elővette a festékeit és úgy bemázolta Mungó!, hogy mindenki csokoládényuszinak nézhet le. Azzal kiszaladtak a piacra, Te meg ezután úgy állj. mintha csakugyan csokoládéból való volnál, tanította ki Mungól. De azért mozoghatsz is. Például, ha a hasadat megnyomják, mozgasd a fejedet és a lábadat és ha erősen nyomják, makoghatsz is egy kicsit. Meglátod, mennyire fognak örülni neked! Azzal kiáltozni kezdett III van az igazi nyuszi! Csokoládéból készült, de mozogni, sőt beszélni is tud! Itt van az igazi nyuszi! No, gyűltek a népek köréje nyomban. Mikádó meg, hogy megmutassa Mungó tudományát, meg-megnyomta a hasát, mire Mungó szorgalmasan mozgatta a fejét, a lábait és makogott is. Mi az ára? — kérdezte egy - űrhölgy, . Húsz korona. Ugy-e. olcsó? No, nem éppen, de azért megveszem. Mikádó..fölemelte Mungól és betetíe a hölgy karjába, aztán átvette a húsz koronát, kezilcsókolom. De alig tudott hazamenni, meri most már többen is kértek tőle ilyen nyuszit. Holnapra hozok másikat. nvugnyugtalla meg őkel Mikádó. Éjjel csakugyan hazaszökötl Mungó, és másnapra fehérre festve, mint cukorból készüli nyuszi, került eladásra. Vagy ötször sikerüli ez a huncutság és Mikádó egyre drágábban adta el Mungól. Aztán száz koronái postán haza küldött szüleinek és másik városba vándorolt, ahol még nem ismerték ezt a turpisságot. Vigyázzatok hát gyerekek és vizsgáljatok meg minden cukorból, vagy csokoládéból való nyuszit, nehogy becsapódjatok. A rozmaring. Gyönyörű nyári nap volt. A kertészet legszebb virágágyában, magas cannak. tarka dáliák, különleges begóniák közt egy rozmaring nyílt ki. A vörös hegói na vette észre legelőször és-rögtön rárivalt: Hát ez a gaz mit keres itt? Én rozmaring vagyok — mutatkozol! be félénken. És falun igen szeretnek. Hah, falun. De* nem ilyen előkelő kertészetben. Mi közénk meri tolakodni. kik gazdánk legféltettebb növényei vagyunk? Felháborító! Azonnal menjen vissza a falujába. A többi virágok is hclycslőleg bólogallak. A szegény kis rozmaring megszeppeni. hogyan menjen el innen, mikor a gyökere mélyen a talajba nyúlik és nem engedi. De felelni nem volt ideje, mert a beszélgetés alatt felhők gyűltek az égre és most az eső nagy cseppékben hullni kezdeti. Először lassabban, majd mind gyorsabban, végül cgv kiadós nyári zápor kerekedett. A zivatar után szomorú látványt nyújtott a szép kert. A dáliáikat, cannákal ugyancsak megtépázta az eső és szél. A pims begóniát meg hívestől kitépte. De csodálatosképen a rozmaringnak semmi baja sem Jeli. SőL szebb volt mint valaha. A zápor illán a kertész körüljárta a telepet, hogy megnézze, történtre valami kár. Mikor ehhez az ágyhoz ért, rögtön meglátta a rozmaringot. Nini le kis rozmaring. Ilogy kerültél ide? Be is viszlek az édesanyámnak, örülni fog, ha meglát. Kiásta vigyázva a virágot és bevitte a házba. ■ A kitört begóniát észre sem vette. I
