Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-18 / 23. szám
2. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1936 március 18. európai gazdasági szervezkedésről és többek között a következőket mondotta: — A kisanlant gazdasági tanácsának záróűlésén kijelentettem, hogy a kisantantban megvan a jóakarat a római egyezmény államaival való együttműködésre, hogy a kisanlant kész egyesíteni fáradozásait ezzel az államcsoporttal, ha ezek az államok hasonló kezdeményezést ragadnak meg. Bátorító körülmény, hogy a Rómában közzétett kommüniké azt mondotta, hogy Olaszország, Magyarország és Ausztria készek a kisantanttal való együttműködésre. Ilyen módon olyan légkör jött létre, melyből reményt lehet meríteni a gazdasági egyezmény előkészítő munkálatainak megnyugtató fejlődésére. Az osztrák államférfiakkal folytatott megbeszéléseim legkiválóbb eredménye a bécsi kormány ama óhaja volt, hogy az előkészítő munkához csatlakozzék azzal, hogy szakértői küld ki, aki fel van hatalmazva a csehszlovák szakértővel együtt a jövendő egyezmény technikai módozatait ugyanolyan módon felülvizsgálni, amilyen módon nemrég a román és jugoszláv szakértők a csehszlovák szakértőkkel együtt megegyeztek, így azután mindkét államcsoport a jóakarat és együttműködés szellemében kezdte meg az összeköttetést. Bizonyos budapesti helyek ismert álláspontja ellenére hangsúlyozom, amit már néhány héttel párizsi utam előtt mondottam, hogy tudniillik, meg vagyok győződve, hogy eljön a napA melyen a dunai államok gazdasági egyezményét Budapest vezető köreiben megértik úgy, amint azt érteni kell. Hogy barátaink némelyike úgy látja, hogy még nem érkezett el az alkalmas pillanat az előkészítő munkák folytatására, meg vagyok győződve, hogy az európai válság nem ok arra, hogy a Dunamedencc kérdései megoldásának előkészítését későbbi időre halasszuk, hanem inkább ok arra, hogy ezeket az előkészületeket siettessük. A szlovenszkói külön minisztérium terve. Ismeretes, hogy a szlovák néppárt képviselőivel a pártnak kormányba leendő belépéséről folytatott tárgyaláson Hlinkáék egyik feltételül a szlovenszkói minisztérium felállítását szabták nieg. Ez ellen azonban a koalíciós pártok határozott állást foglaltak, egyértelmű leg és egységesen kitartanak amellett, hogy nem tehető oly engedmény, amely még csak távolról is, megengedné a csehszlovák államnak kél területre való osztását. Remélik, hogy Hodzsa dr. miniszterelnök tapintatos tárgyalásai meghozzák! a kellő eredményt s hogy a néppárt feladja a szlovenszkói minisztérium megszervezésére irányuló követelését. Ezzel kapcsolatban a szlovák néppárt egyik képviselője újságírók előtt nyilatkozott a kérdésről és nyilatkozata folyamán rámutat arra, hogy a szlovenszkói önálló minisztériumot a fiatal néppárti nemzedék követeli s úgy képzeli azt el, hogy a szlovenszkói miniszter teljesen egyedül és önmaga önállóan intézkedhetik az alárendelt hivatalok indítványaival, javaslataival, véleményezéseivel szemben minden olyan ügyben, mely Szlovenszkói bármiképen érinti. Az ilyen széles hatáskör tulajdonképen a kormány együttes hatáskörét is meghaladná. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Felújítanak egy régi szép iskolai szokást... Április ötödikén lesz a „fák-ünnepe \ A Pozsonyban székelő Földművelési választmány egy régi tervet valósít meg még ez évben: a ;>fákünnepét«. Nincs új dologról szó, a háború előtt nálunk ez már megvolt és így csupán egy régi szép szokás felújítását kezdeményezték. Minden iskola minden évben köteles ezentúl »fák-ünnepét« rendezni, azaz a város, falu egy szebb fekvésű, esetleg nevezetes helyén iskolai ünnepély keretében elültetni egy fái. amelyet azután valamely kiemelkedő ember nevéről neveznek el. Az első ilyen ünnepély előkészületei már annyira előrehaladtak, hogy az iskolaügyi referátns hozzájárulásával és támogatásával már ez évben kötelezővé teszik minden egyes iskola igazgatóságának a »fák-ünnepe megrendezését. Az első ilyen ünnepély egyazon napon fog lefolyni Szlovenszkó területén, mégpedig minden valószínűség szerint április 5-én. A »fák-ünnepe« pedagógiai szempontból is nagy fontossággal bír. A modern tanítás egyik főfeladata az, hogy a gyermekkel már a legfiatalabb korban megszerettesse a szépet. Elsősorban is a természeti szépségekre kell fölhívni a kis emberpalánták figyelmét, majd a történelmi és műemlékek megbecsülésére ránevelni. Kétségkívül egy-egy ilyen impozáns ünnepély sokkal maradandóbb nyomot hagy a gyermek lelkében, mint bármily ügyes formában, de mégis szárazon föltálalt tanítás, előadás. Ha sikerül a gyermekkel megszerettetnünk a természetet, tőle soha cl nem rabolható nagy kinccsel ajándékoztuk meg, mely széppé fogja tenni életét. A fák elkeresztelésével pedig a kiváló emberek tiszteletét, azok példáját állítjuk a gyermekek szeme elé, ami szintén sokkal maradandóbb hatású lesz, mint a tanítás. (z) A komáromi városi zeneiskola hangversenye. Mint minden évben, úgy az idén is megrendezte a városi zeneiskola nagy növendékhangversenyét, hogy a növendékek tanúbizonyságot tegyenek előhaladásukrójl s a bennük rejlő művészi készségről. A zenei nevelésre okvetlen szükség van: nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is. A rádió, a grammofón nagy elterjedése egyrészt a széles zenei érdeklődésnek köszönhető: a szegényebb ember is közelebb jut a nagy zenéhez, amely sokáig csak a nagyvárosokban élők, vagy a módosabbak része volt. Az a tény azonban, hogy a gépzene eluralkodott felettünk, nem hozza magával egyúttal azt is, hogy most már aktívan ne műveljük a zenét. Sőt, ellenkezőleg: hogy a nagy zenét kellőképpen élvezni tudjuk, szükséges, hogy magunk is gyakorlati szakértői legyünk a muzsikának, mert a műélvezésnek nem megrontó ja, hanem elősegítője az, hogyha a műélvező — ért a művészethez s nem dilettáns még a szemlélésben, vagy a meghallgatásban is. Ezért tartjuk igen fontosnak a gyakorlati zenei kiképzést. És ha a zeneiskolák hallgatóiból nem is lesznek mind művészek, — (Isten ments, hogy kivétel nélkül erre törekedjenek) — annyit elérhetünk, hogy a zenei műveltség általános lesz és színvonala emelkedik. A vasárnap tartott vizsgahangverseny meggyőzött arról, hogy jó módszerekkel s szeretettel, hozzáértéssel oktatja a gyermekeket zongorára Weisz Emma igazgató, Thiel Janka tanár, hegedűre Krizsán József tanár. Sorra felvonultak a zeneiskola növendékei és számot adtak arról, mit értek el ebben az évben. Számos szép produkciót hallottunk, természetesen volt néhány tremázó művészjelölt is s általában az a véleményünk, hogy a vasárnapinál sikerültebb vizsgahangversenyt is volt alkalmunk már hallani. Nem tudjuk, helyes-e, hogy a, növendék az utolsó hónapokban egyre jobban a félelmes »zenevizsga« nyilvános szereplésére készül, sokszor erejét meghaladó darabok betanulásával s ez kimerítse erejét. Noha abban egyetértünk, hogy a nyilvánosság előtt való fellépés helyes, azt meg kell szokniok. Sorra felvonultak a zene jövendő interpretátorai: a Pick testvérek, Nádor György, Telkes István, Galambos Gedeon, Vörös Gizella, Rosenbaum Anna, Dosztál Ilona, Stern György, Sült Tibor. Balog Lajos, Trokan Anna, Falda Mária, Banai Tóth Erzsi, Nagy Márta, Mezei József, Banai Tóth Ilona, Kovács Anna, Kroneraff Zsófia, Vizváry István, Döme Béla, Somogyi István, Podhorny Maliid, Sárközi Béla (két hegedűsnek Schmidt Viktor írt eredeti muzsikát) s végül, komoly katonazenekari kísérettel Basilides Zoltán, Kacz Jenő és Nagy Aliz. Az utóbbi három növendék nagy hangversenyművet adott elő, komoly elmélyedéssel, művészi felfogásban, remek technikával. Játéktudásukat, képességüket komolyan kell bírálni s a komoly bírálat megállapítása szerint is megállták helyüket: szépet produkáltak, nevükkel valószínűleg még sokszor fogunk találkozni, mert erős ígéretek. Különösen Nagy Aliznak sikerült maradéktalanul a művészi játék s zenekari kísérete is simuló, korrekt volt. Sajnos, ezt nem mondhatjuk el az előbbi két szám kíséretéről. A kis művészjelöltek sok, hálás tapsot arattak, a jövő zálogául. Az izsai énekkar nagysikerű szerenlése Komáromban. — március 17. Vasárnap délután nagyon érdekes és igazán művészi élvezetben volt részük mindazoknak, akik a Legényegyletben meghallgatták az izsai r. kát. énekkar hangversenyét. Az izsai énekkart hállottuk már tavaly is, szerepelt Léván és Uj váróit azóta, de csak most volt alkalmunk először zárt teremben, szinte kamaraszerűen hallgatni a Náday Kálmán plébános nagyon szakszerű irányításával, lelkesen működő dalárdistákat. Rendkívül jó dalegycsülel ez az izsai vegyeskar; aki talán azt akarná mondani, hogy »falusi énekkar színvonala«, az csalódna, mert a vasárnapi tapasztalatok alapján bármilyen hangversenydobogón megállná helyét az izsaiak dalárdája. Sok munka, de hálás. Akik nem hallották, azok megfosztották magukat egy nagy tanulságtól is: mit lehet elérni céltudatos, rendszeres munkával, mit tud egy lelkes karnagy kihozni egy magyar falu őstehetségeiből. Mindenkit meglepett az izsai vegyeskar fegyelmezettsége, tudása: becsületére válik nemcsak a magyar falunak, hanem példaadó hatású a városi egyházi énekkaroknak is. Tisztán intonáltak, finom dinamikával dolgoztak, akár egyházi, akár világi énekekről volt szó. Hangjával igen tudott bánni a kar: pianói lehelletfinomak, bevágásai pontosak és nincs közöttük primadonna, vagy külön hang, — ami egyébként falusi dalárdáknál szokásos. Itt beleolvadtak a kötelező kollektiumba. A kar egyszerre szólalt meg, egyenletesen. A műsoruk sokoldalú és jóizlést eláruló volt. A gyönyörű Mária ének finom dinamikáját csodáltuk, majd régibb s újabb műdalok, magyar dalok, sőt a »Liedertafelekre« emlékeztető, németből átültetett, szövevényes és nagy pontosságot igénylő bevágásokkal tarkított műdalokat is énekeltek, humorosakat s komolyakat vegyest. Őszinte elismerés úgy a karnak, mint a karnagynak, akinek fáradságát megjutalmazta a siker. Nagy kultúrmunkát végzett Náday Kálmán, hogy a falu zenei fejlődését ilyen magas fokra emelte. Kár, hogy a sok rendezés miatt, ami vasárnap Komáromban volt, nem hallhatták elegen. S még egyet: közönségünk meglehetősen fegyelmezetlen volt. Énekhangversenyre nem kell hozni kis gyermekeket s csecsemőket, akik a legszebb pianóba belesivítanak, belekellemetlcnkednek. Szörnyen vidéki volt a csacsogó és sivalkodó gyermeksereg: ebből többet nem kérünk. A szinielőadás. Az izsai műkedvelők színjátszóképességüket is bemutatták. Színre került »A negyven ezres vő«, háromfelvonásos falusi életkép. Az életkép valóban a falu mai életéből vette a témáját s nagyon alkalmas is falusi színpadokra, némi gondolkoztatás céljából. Világnézeti darab volt s mint ilyen nagy sikereket kiváltó. Majthényi János ügyes rendezésében játszották a darabot, a főszereplők: Kurucz Imre, Pálinkás Margit, Kurucz András, Horváth János, Horváth Ferenc, Bugyi Ilona, Szabó Filoména, Fenekes Lujza. Sok tapsot arattak. Milliós költséggel Szlovenszkó legnagyobb gyermektelepe létesül a Tátrában! A Kerületi Szünidei Gyermekgondozó intézmény Pozsonyban nagyszabású akciót indított, hogy a Magas Tátra alján, Liptóujvárt (Hrádokon) saját hajlékot létesíthessen. Ez a gyermekgondozó egyesület évente sok száz gyermeket visz szakszerű orvosi és pedagógiai felügyelet alatt nyaralni. Az egyesület nen^ ismer nemzeti, felekezeti, társadalmi különbséget. Ingyen viszi azt, aki nem tud fizetni, félingyen, aki csak keveset fizethet. És akik mindent fizetnek, az egész 4 hetes nyaralás díja orvosi és pedagógiai felügyelettel, teljes ellátással, napi ötszöri étkezéssel és lakással együtt 360 Ke, amelybe már az utazás is bele van számítva. Az 1934 és 1935 években az egyesület összesen 1859 gyermeket vitt nyaralni. Ezek között 548 magyar gyermek volt. Ebből 324 fizetett, míg 224 magyar gyermeket ingyen nyaraltatott az egyesület. Szlovák fizető 292, ingyenes 139. Német fizető 152, ingyenes 80. Cseh fizető 266, ingyenes 125. Egyéb nemzetiségű fizető 174, ingyenes 83 volt. A Gyermekgondozót áldásos működésében pártfogolnunk, támogatnunk kell! Hisz jövőnk fordul meg azon, hogyan fejlődik ifjúságunk! A 6—18 éves gyermekek és ifjak egészsége, fejlődése mindnyájunk érdeke. Az egyesület eddig sok ezer nyaralásra szoruló gyermeket volt kénytelen elutasítani, mert nem volt saját otthona. Ezen akarnak most segíteni. A Tátra egyik legszebb helyén, Liptőujvárt, fenyveserdő közepében, milliós költséggel épül a kétemeletes, modern, tágas, szép otthon, aMasaryk ifjúsági nyaraló- és gondozóídep. Pompás hygienikus villa, játszótér, fürdő, sétányok. A jövő szünidőre — 1937-re — készen lesz az épület, a nyaralótelep. Az után már az egész év folyamán rendelkezésére áll majd az ifjúságnak. A telepen iskola is lesz, akik évközben kerülnek oda, rendes oktatásban részesülnek. Az államnyelvet itt könnyen, játszva tanulhatják majd meg. — Beteg gyermekek felvételt nem nyerhetnek (előzetes orvosi vizsgálat!). Ezekről más intézmény gondoskodik. A fenti cél érdekében az egyesület ízléses kis jelvényeket bocsátott ki, amelyek háromféle kivitelben — 2, 1 Ke, vagy 50 fill, árban — minden iskolaigazgatóságnál kaphatók. A jelvényeket az egyesület vezetősége azzal a céllal küldte meg minden iskola igazgatóságának, hogy lehetőleg minden gyermek és minden szülő, valamint minden nemesszívű ember vegyen belőle. Vegye meg hát minden gyermek s minden felnőtt — a magyar gyermekek, a magyar jövő érdekében!
