Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-14 / 22. szám
1936. március 14. »KOMAROMI LABOE« 5. oldal A közönség köréből. ***-- - . .. ■1 -A szegényiigy rendezését kérik Komáromban 1 Legyen vége a koldulásnak s intézményesítsék a szegények ellátását! Amikor Mussolini az olasz kormány élére állott és átvette az ország vezetését, tisztában volt azzal, hogy a külföldiek által előszeretettel és sűrűn látogatott nagyobb városok, mint Velence, Florenc, Nápoly, Palermo stb. főbb utcáit és tereit ellepő koldusok (lazzaronik) az ősi kultúrával dicsekvő nemzet testén visszataszító szépséghibát képeznek, amely a nagy történeti múlt alkotásait bámuló idegenben kellemetlen benyomást szül és az ország gazdasági helyzetét kedvezőtlen színben tünteti fel. A nagy államférfiú ennek tudatában egy percig sem habozott a munkaprogrammjával ellenkező és a modern szocializmus eszméitől távolálló szégyenteljes állapotot megszüntetni. A munkaképtelen szegényekről és rokkantakról az állam köteles gondoskodni és a rendezett társadalom nem tűrheti azt, hogy a polgárok akár otthonukban, akár pedig az uccán kéregetők zaklatásainak legyenek kitéve. Köztudomású, hogy Komáromban oly mértékben dívik a kuldulás, mint talán sehol másutt. Nemcsak a lakásokat keresik fel a jobbára munkakerülő és iszákos kéregetők, hanem a legforgalmasabb uccák járdáin szívósí következetességgel elhelyezkedve naphosszat molesztálják a járó-kelőket az olykor undorító látványt keltő nyomorék-koldusok. Hogy ez az évek óta tartó állapot nem találkozik a jobbérzésű közönség tetszésével, az nem szenvedhet kétséget. A hatóság és városi elöljáróság tagjai úgy haladnak el e tünet mellett, mintha ez a legtermészetesebb lenne. Hiszen senkinek érdekét nem sérti a koldulás, mert adakozásra nem kötelez. Ezért nem is történt eddig kezdeményező lépés az uccai koldulás megszüntetése iránt. Ámde vannak magasabb szempontok is, melyeket nem szabad figyelmen kivül hagyni egy középeurópai város kultúrális és szociális feladatainak megoldásánál, ha el akarjuk kerülni a balkáni színvonal látszatát. A tömeges nyilvános koldulás a szegényügy rendezetlenségre vall, ami a város vezetőségének hibájául rovandó fel. Bárminő hasznos és üdvös intézkedések történtek légyen a szegényügy rendezése terén, azokat a közönség nem ismerheti el kielégítőnek mindaddig, amíg a koldusok tömegével na ponta találkozik az uccukon. Ennek a szégyenletes állapotnak el kell tűnni mielőbb, mivel ez a szociálpolitika legelemibb elvébe ütközik. Ha a sokféle jótékonysági egyesület adománya és a kereskedők megváltási díja nem elegendő a szegények támogatására, akkor a közönségnek kell gondoskodnia a szegények szükséges ellátásáról, hogy ne legyenek kényszeerítve az uccai koldulásra. Abból, hogy a sok koldus állandóan az uccán kéregét, jogosan következtethető az, hogy a közönség a szegényügyre vonatkozó feladatát nem teljesíti, mert ellenkező esetben a legnagyobb szigorral hajtaná végre a koldulási tilalmat és megóvná a jobb érzésű közönséget a kellemetlen látványtól és zaklatástól. Minthogy a városi elöljáróság és képviselőtestület összes adminisztratív és gazdasági teendői jelenleg a kinevezett kormánybiztos kezében összpontosulnak, tőle reméljük a szegény ügynek rendezését és Mussolini nyomán a koldulási tilalom behozatalát. Kelt Komáromban, 1936. március hó 11-én. Dr. Gerényi József. Az Erzsébetszigeti fák veszedelme. A Főút fáit ki akarják irtani. — Kinek van igaza? — Saját tudósitónktól. Ha nem szigeti kerttulajdonos sétát tesz a komáromi Erzsébetszigeten, séta után rendesen minket keres fel és elmondja a szigeti nagy fák veszedelmét, hogy a kiirtás fenyegeti őket. A szigeti kerttulajdonosok közül igen sokan a fák kiirtása mellett érvelnek. Tessék most igazságot tenni. Kinek van hát igaza? Hogy a Főút nagy fái árnyékot vetnek és emiatt a kertek növényzete nem kap napfényt, ez nem áll egészen, mert a fák annyira föl vannak botolva, hogy árnyékról nem igen lehet beszélni, legalább is a közvetlen fák melletti kerteknek nem vetnek árnyékot ezek a halálra ítélt fák. Súlyosabb kifogás és vád a fák ellen az, hogy gyökérzetük már nem nagyon mélyen hatol le és a kerti veteményeket gátolják a fejlődésükben és az, hogy rengeteg kártékony féregnek nyújtanak, persze önkénytelenül búvóhelyet. Ezek a vádak! Ezekkel szemben aztán kevésnek látszik a védelem szava, de csak az első pillanatban, mert lehetetlen, hogy magukban a kerttulajdonosokbon is ne lépne föl a szépérzék és a Jókai Mórt, Petőfi Sándort látott fák bizonyára megérdemelnek akkora kíméletet, hogy csak azokat vágják ki, amelyeket már okvetlenül ki kell vágni, mondjuk, amelyek már korhadni kezdenek, vagy vég'eg kiszáradtak, de az egész főúti faállományt kihágásra Ítélni, az igazán sok volna. Vannak Komáromban szép számmal gyümölcskertészek, akik gyakorlati és elméleti alapon a dolgok mélyére hatolhatnak. Ezek elé kell vinni az ügyet, hogy vizsgálják meg és azután mondjanak Ítéletet. — március 13 Ilyen csodálatosan szép fasor kevés helyen van, Komárom a természetadta szépségekben úgyis szegény, hát ne fosszuk meg városunkat ettől a szépségtől, hiszen öröm azok alatt a nagyfák alatt sétálni. Különösen fontos ezt a kérdést most eldönteni, amikor az Erzsébetszigeti strandfürdő terve már erősen bontogatja szárnyait, nagyon is helyén való, ha alaposan utánanézünk a dolgoknak. Lehetetlenségnek tartjuk, hogy olyan nagy kárt tennének ezek a fák, hogy kivágásukat el kell rendelni. Nem nőttek ezek máról holnapra a mostani nagyságukra, hát különös, hogy most egyszerre olyan sok ellensége van ezeknek a szegény fáknak. Amelyiket ki kell vágni, hát vágják ki, de ne felejtsék el, hogy újat nevelni helyettük nagyon nehéz. Tehát a kivágásokkal, amelyek nem lehetnek tömegesek, elővigyázattal kell elbánni. Úgy tudjuk, hogy az építendő szigeti strand kedvéért a főutat az első középutig rendbe fogják hozni. Itt tehát a fák kérdését el kell dönteni és erősen hisszük, hogy a szép iránti érzék fog győzedelmeskedni. — Házhelyeket kapnak Gután a Nagymegyeren rászorulók. A csallóközi földnélküliekre való tekintettel a járási hivatal házhely-osztást kezdeményezett azok számára, akiknek ninczen házhelyük és sokadmagukkal laknak egy udvarban. Guta községben 250 család kapott házhelyet, hogy építkezni tudjon, majd újra 250 család fog telekhez jutni. Ugyanilyen akció indult Nagymegyeren: ott 18 holdat fognak kisajátítani kincstári földekből. A kincstár hozzájárulása már megvan s a kiosztásra is sor kerül. Minden tréfának van valami komoly magja. Csodálatos, hogy ma, amikor a pszichoanalitikusok az álomelmélet alapján nagy, előttünk is rejtett titkainkat leplezik le az álom segítségével, a viccekkel kapcsolatban még nem állítottak fel lelki horoszkópot. Amióta álmomat még a legtájékozatlanabb laikusnak sem mondom el, éppen úgy vigyázok minden humorcsillámra, amely esetleg családi életünk árnyoldalának árulója lehet. A múltkor például azt kérdezte a feleségem: — Fiacskám, ha e,gy jóságos tündér ideröppenne hozzád s azt mondaná, hogy teljesíti bármely kívánságodat, mit felelnél neki? — Arra kérném — feleltem szellemesen —, hogy mellényem gombját varr ja fel. Ezt roppant szellemesnek találtam, mert már két napja emlegettem a gombot — hiába. De ezzel a szellemességemmel nem dicsekszem, mint X-né, akinél társaság volt, társasjátékot indítványozott valaki. — Nem bánom, játsszanak akár-Egy szó a férfiakhoz! Mondja meg feleségének: ,,A PEROLA rozskávéból készült kávé egészséges, ízletes s mindamellett nagyon olcsó ital.“ Felesége örülni fog s ezt feleli : „Kedvesem, ezt én már régen tudom. Naponta ezt iszod, nem is vetted észre? Egyet azonban ne felejts el, én valódi FRANCK-kal készítem a kávét!“ PERÜL A-hoz i.s valódi FRANCK kell / WBf stssi.^w ima ««KÄJCBSÄ. mit — mondotta szellemesen —, csak kanáljátékot ne. — Miért, a kanáljáték milyen? — érdeklődött valaki. — Nem tudom — felelte X-né szellemesen —, csak azt tudom, hogy akkor négy kanalam eltűnt. Most mindenki azon nevet, hogy ugyan miféle társaság gyűlhetett öszsze X-nél. Fiatal, marcelházi legények mulatni akartak, — tehát betörtek a gabonaraktárakba. Mire jó a „monopol-könyv ?“ Komárom, március 13. nak. Maroelháza községben széleskörű nyomozást rendeztek az Agrasol-gabonaszövetkezet tolvajai után. Ismeretlen tettesek állandóan dézsmálták az Agrasol-szövetkezet két raktárát. Olykor a tetőn át mentek be, máskor álkulcscsal hatoltak be a raktárba s nagymennyiségű gabonát vittek el. A nyomozás aztán nagy meglepetésre kiderítette, hogy a tettesek csupa fiatalkorúnkból állanak. Jómódú gazdák gyermekei könnyű úton akartak pénzt szerezni s ezt az utat találták legalkalmasabb-A gabonát nem adták el közvetlenül, hanem ismerős gazdákat kértek fél a közvetítésre. így szép pénzhez jutottak s a pénzt elmulatták, elcigányozták. A nyomozás során akadtak szülők., akik azt vallották, hogy gyermekük hazulról vitte el a gabonát, de ezt az állításukat a gabonamonopólium könyve azonnal megdöntötte s így kétségkívül bebizonyosodott, hogy a fiatalkorú banda látogatta a jgabonaraktárakat. Átadják őket a bíróságnak. IR O D A bolya Lajos: Örömriadő. (Versek. Szerző saját kiadása. 32 oldal. Komárom, 1935.) Valahogy sokkal nagyobb szeretettel veszem kezembe az olyan Írásokat, melyeknek teremtője Komáromból indult ki. És sokkal szigorúbb szemmel olvasom ezeket az Írásokat, mert még igazságosabb akarok lenni: jobban megbecsülöm őket. * Bólya második verskötete ez a kis füzet. Úgy érzem, hogy ennek a kötetnek lehetne a címe az első Írásáé: Erő. Ezzel talán mindentel is mondtam: „Az erőt éneklem és az egészséget, a karom táncos izmát mindenki karjában. Magamat dalolom és magamban a mindent. Erősekkel és egészségesekkel tartok, mert rokonom minden erő és egészség.“ (Mezítelenül) Egyéni, befelénéző költészeté» nem determinálja a körötte vergődő élet. Nincsenek költészetében kisebbségi frázisok, sem iróasztal-szocializmus: „Ha kiáltok: magamból, magam miatt, a magam hangján már benne van a közösség. Egy egészen uj réteg, az áliamfordulat után felnőtt generáció tolmácsa, hangja ő. Azé, amely már elfáradt a pesszimizmusban, amely soha nem lehet optimista, de minden kincse: az erő: „Hát jajdulok néha! De soha nem csüggedek! hiszek, bízom és harcolok! Növök mindennap és sokasodom. Erősödöm s dalomban a megelégedett munka jövendő ritmusát próbálgatom.“ (Öröm) Látja, érzi a tragédiát, de nem tud tragikus lenni. Nem azért, mert egy jobb sorsot lát maga előtt, hanem mert ép a keze, ép a karja, ép a teste, ép a lelke. Mert őszinte tud lenni. őszinte az akarásban, őszinte a szerelemben. Komoly kritika nélkül maradt Bólya első verskötete. így önmagából, önerejéből kellett továbbalkotnia magit, önmagából: spontán feltörő szavaiból, egyszerű életritmusaiból. És volt elég önfegyelme ahhoz, hogy fölül tudjon emelkedni a hétköznapi műkedvelők fölé. Friss, egyéni költészete uj tavaszi hajtása a szlovenszkói magyar lírának. — bor — * kiáltok s a rongyosok dalát a magam vére ütemén dalolom. Nem kötnek engem tanok, konok papok, se hangos akarnokok, senki családjába én nem tartozom.“ (Halihó!) És mégsem egocentrikus a költészete. Mert önmagában, az egyénben Vozári Dezső: Szebb a sziréna. (Versek. Szerző kiadása. 60 old. Pozsony, 1935.) Ötven kis verset tartalmaz Vozári legújabb kötete. Régi ismerőse ő a versszerető olvasóközönségnek. Régi Huszonöt év óta járja nincsen párja.
