Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-03-07 / 20. szám

19H6, március 7. KOMAROMI LAPUK« 9. oldal ASSZONYOKNAK. Divatmorzsák. Színes antilop cipő Barna, zöld. lila félfűzős, nem túlsá­gosan széles orral. Angolosak, de üdék. az időelőtti tavaszra szánták. Láttunk olyat is, amelynek talpán és sarkán vékony gumi rét eg van Szinte felsóhaj­tunk, olyan kényelmesen puhának lát­szanak. Barna cipő eperszínű nyelv­vel és fűzéssel, vagy szürke zöld nyelv­vel és fűzéssel. Jó ötlet; kellemesen színesítik majd a tavaszi divatképet. Retikülök Feketén oxidált ezüst tűről, rövid láncon pénztárca és poudrié lóg le. A mellényzseb tájékára tűzzük. A tárcák fekete bőrből készültek, síelők­nek, sétához, mindenféle sporthoz, ami­kor alkalmatlan a retikül. Lariviére ötlete. Nem kevésbé ügyes az a kis tárca, amely disznóbőrből készült, na­gyobb pénztárca nagyságban és lakat­hoz hasonlóan a rouge botocskával záródik. Beaumonl-nál láttuk. Érdekes Chadourné viaszkos vászonból készült, cippzáras, ulinesszeszer-szertí táskája, amelyet a táska hátán áthúzott, vé­kony bőröv segítségével a derekunkra erősítve viselünk. Rétikul szerepel töl­ti be. Az antillák*divatja Színes kartonkendőre dolgozott, nagy, lapos, széleskarimájú, háncs­szerű szalmakalapokat készítenek Pá­rizsban. Hasonlóképpen új a pálma­­levelekből összeállított kalap. Mind­kettő az Antillák divatja, — ez évben ünnepli Franciaország az Antillák meghó ií ásónak háromszázéves évfor­dulóját. Ennek vágott elébe a di­vat. Abesszin fejdisz Az abesszin törzsfők oroszlánsöré­­jiyes fejdíszét utánozza néhány párizsi szalon, hatalmas tollsörényes kalapok alakjában. Divathóbort. Elégedjünk meg a négus aranyszegélyű kép p jé vei, amelyet szintén lemásoltak — teljesen hűen - és ami nem is fest rosszul. Shiaparelli ötlete Hosszú bőrszíj, vagy aranylánc, egyik végén karikára erősített poudrié, fésűtök fésűvel és rouge, a másik vége a láncnak a retikülbe kapcsolódik. Utóbbiak a láncnak, vagy szíjnak meg­felelően, fémből vagy bőrből. Az apró­ságok egyikét zsebünkbe mélyesztjük, a másik kettő kicsüng a zsebből zseb híján a köre is megteszi —, a láncot pedig a nyakunk köré csavar­juk. A régi óraláncon viselt Zsuzsiikat szintén előkereshetjük a fiók mélyéről. Ugyanis divat a kerek karkötő és raj­ta sok-sok apróság, ugyanazok, amiket még leánykorunkban gyűjtöttünk vagy anyáink viseltek az aranyóra mellett. Apró aranytárgyak, elefántcsont-állat­kák, aranymedaillonok, emlékezetes dátummal, felirattal. Divat a kamea Maggy Ttouff csinosan drapirozott selyemruha nyakába tűz fekete árny­képpel díszített kaméliát. Shiaparelli sporl ruháit ékesíti vele. Szintén Shiaparellinél láttuk: estélyi ruhán aranyláncöv, amely hátul hosszan le­lóg és a slepp Végébe kapcsolódik. A lánc segítségével ügyesen és kecse­sen emeljük a sleppet. Otthonra Fekete crépe nadrág, behúzva boká­ban, kb. arasznyival a szegélyen belül, míg utóbbi rüss-szerüen szétnyílik és a lábfejre borul. Hozzá piros crépe kosz­tüm, csípőig érő kabátkával és a szok­nyában magas slicc, amely alól a fekete crépe nadrág kandikál elő. Keleties, kényelmes, különleges Shiaparelli ezen fantasztikus modellje. És még új gondo­latok hiányával vádolják Párizst!... Galambok Ha hivalkodóan kegyetlen divatnak is nevezhetjük, mi sem ékesíti szebben asszonyainkat, mint a szép madarak utolérhetettenül színes tollazata. Ág­nesnél láttuk: sötét kékesszürke bár­sonytok, elől kék galamb, mintha la­zán szétnyílt szárnyával a homlokon köllene. Másik két hasonló szép ma­dár, fejjel egymás felé szintén útra­­kész, tárt szárnyakkal a pici bársony­­muflon. „Tarzan divatja" Párduc-bőr kepp, térdigérő, elől két nyakkendőszerűen megkötött, szalag­szeréi résszel. Bársonygalléros, szigo­rúan angolos, barna gyapjúkosztümöfr viselünk alatta és barna filckalapol. Barna antilopcipő egészíti ki az együt­test, elől a fűzés alatt és előtt szintén párducbetéttel. Virág a belépőn Sok szó esett ősszel a földigérő, ki­­rálynői bársony estélyikabát okról. A napokban láttunk egy et, bor vörös bár­sonyból, a helető legsímább szabásban, raglánszerű, egyenes ujjal, egészen keskeny, felállítható gallérral. A ka­báton baloldalt, valamivel a váll alatt, gyönyörű, hatalmas virág díszlett. Fehérnemű-divat Fekete selyemmel szegheti a haskö­tőt, melltartót, az, aki a fehérneműben is szereti az újszerű ötleteket. Előbbin, a jobb csípő Iáján, nagy fekete hímzett monogram. Szépek, nagyon lágyak a csipkemintával kötött trikó-dessous-k, kis ingkombiné. hozzá külön kis tánc­­nadrág). Szép a rózsaszínű ágynemű, fehér balisztból applikált, apró virág­mintával, magasöltéses, szélszórl szir­mokkal tarkítva. Baga-ágyneműkben is hasonló a divat. Nagyon jól áll. a fehér virágos, rózsaszín párnácska* paplanhuzat a rózsás apróságoknak. Tavasz a télben. .Táj de furcsa, jaj dé furcsa Ugye Pisti, ugye Julcsa. Hogy orgona legyen télen S százszorszép a messzi réten? Rózsa nyílik, nem is egy helyt, Virágos most nem is egy kert, Ibolya, meg árvácska nő Télen. Hál ez nem feltűnő? Gyümölcsfák is virágzanak, Nap sugárral e 1 j á tszai iák, Olyan mint egv tündérmese. Nem hinném el ha mondanád. Nem hinnéd cl ugye te se? A naptárban március van Nyíló virág márciusban!... Mégis félek, hogy a vége Rossz lesz a nap melegére. Előjött a sok virág. Pedig jön a tél virág, A virágok mind elfagynak. 1 lavas sírba nyugodhatnak. Jobb lett volna, hogyha várnak, S nem hisznek a napsugárnak. * Hinni kell. de nem bárkinek. Meg kell nézni: kinek-minek? Sok ígéret üres-füles, llazudozó sokszor ügyes. Kis emberek kicsi esze Nem tudja, hogy ád-e, vesz-e, aki szépen szól hozzájuk, Nem hoz-e hűt, hajl reájuk. Aki okos. az megkérdi Szüleitől, mit kell néki Tenni, vagy felelni éppen, S kikerül a bajból épen. Picurka Peti. Élt egyszer rengeteg erdő közepén egy icike-picike kis ember, Picurka Petinek hívták. Akkora volt mint a hüvelykujjam, talán annál is kisebb, annyi bizonyos, hogy nyári lakása te­tején felemelt karral éppen csak el­érte. Ila már most elárulom, hogy Peti koma nyaranta termetes origóm­ba k alatt ütötte fel sátorfáját, elkép­zelheti akárki, milyen pöttömnyi le­gényke volt őkelnie. Történt egyszer rekkenő meleg nyári napon, hogy Peti uram kinn gubbasztott urigomba portája előtt s buzgón fényesbe babszemnyi szattyán - bőrlopánkájál. Olyan fényes leit az izibe keze alatt, akár a tükör. Peti koma apróra megláthatta magát béli­be. Ejha bókolt nyalka lopánká­­ján visszaverődő képmása előtt a piri­­nyó uraság he helyre gyerek vagy Peti. házlűznéző legénynek is beillő­nél, aszón dóm! Abban a percben a larkaíarkú szarka csörrenl mc,g a szomszédos csalilban. Csiricsáré nőne volt. a kerek erdő legszemfülesebb asszonysága. Abbiza — billente meg helyke farkát nénémasszony jól mondja kelméd. Helyre legénynek lányosház­nál a helye. Térül-lordul, jobbra ka­csint, balra hunyorít, s máris elcsa­varta a kiszemelt leányzó fejét. Nosza röpíti hazafelé szarvasbogáríogaton, mohapárnás billión újdonsült párját. Picurka Petinek szöget ütött fejébe Csiricsáré néne szapora csörgése.- Az ám — vetefle oda — csak­hál nehéz annak a sorja. Mert emelte fel ici-pici mutatóujját pi­curka legény mellé icurka leány du­kál. akkora csak, hogy lábujjhegyen ágaskodva se érje el urigombatanyám tetejét. — Bízza rám öcsécském — csacso­gott szarka néne — igencsak jól jár. Ihol a Kakukék Miskáját is én kom­mendállam el, pejg portája se vót az idegen fészekre járó mihaszna éhen­kórásznak ... Jól van — vágta el Peti a végte­lennek induló szóáradatot — ókumlál­­jon nénémasszony, aztán ha kedvemre való mátkát talál, kelmédé lesz, amire régen áhítozik: lulipiros kucsmám gyém áni os forgója. No, több se kellett a tarkafarkú asszonyságnak, csirrent-csörrent, té­­rüll-fordult, nyomban nyakába vette a kerek erdő valamennyi lányosházát. Hej, de akkor ötlött csak eszébe, hogy ugyancsak eljárt a csőre, amikor könnyűnek mondotta a nehezet. Mert mi tagadás — Kakuk-koma kihú­zásit ása kismiska volt Picurka Petié­hez képest. Hol a csudában kerítsen hozzáillő icurka leánykái, olyat, ame­lyik ágaskodva sem éri fel az uri­­gom ha nyaraló tele j é t. Alidig törte fejét Csiricsáré néne, míg hasznos ötletet térmétt elméje. Óriás lapulevelel szegezett ki az erdő leg­forgalmasabb helyére, amire az volt rápiligáivá cifra betűkkel, hogy: icur­ka eladólányok jelentkezzenek a Fut­rinka köz 3-as számú gombanyaraló előtt, naponta déli harangvirág-bon­­gáslól estikenyílásig. Szó sincs róla, erős foganatja lett az útilapuból szerkesztett hirdetmény­nek. Picurka uram alig győzte elhes­segetni portája elől az alkalmatlan je­lentkezők tömkelegét. Akadt köztük az Úristennek mindenféle teremtménye, teszem azt hoppon maradt Katica­­bogár-kisasszonv. meg édésderekú szi­takötő-csemete. még ökörszem ma­dárka is, csak épp magafajta hozzá­illő leányka nem. No lelkem, komámasszony — va­karta fülelöyét Peti, amikor Csiricsáré nénémmel végig mustrálták a felvo­nuló menyecskejelölteket, inkább világéletemben árván sütöm a mak­kot, minthogy ezek közül válasszak mátkát. Szarka nénimnek ez egyszer be­gyében maradi a mondóka, kukkot sem szólott. - Máshol kell megfogni a dolog végét — okoskodott magában, s máris új ötlelvirágol termett csa­varos elméje. Aznap este nyolcórai harangvirág­­bongáskor, illő módon bekopogtatott Lapátfülü Lőrincik portáján. Tudni való, hogy Lőrinc uram élete párja messzi földön keresett javasasszony hírében állott, lidércnyomást gyógyí­tott. vajó kos italt kotyvasztott, titkos jelekből' jövendőt mondott, ördögfiak­­kal avagy tündérekkel cimborái be. ki tudná megmondani, annyi bizonyos, hogy tapsifüles létére többet tudott akármelyik mesebeli boszorkánymes­ternél. Csiricsáré komámasszony kerek egy óra hosszal pusmogott a híres javas­­asszonyyal. Amikor szapora trécselés után elröppent, ici-pici magocskát tartott a csőrében, amit pontosan éj­féli bagoly huhogáskor. Picurka Péter nyaralója előtt poltyantott a földre. Hej be nagyot nézett Peti. amikor hajnal tájt felkászolódotl mohapárnás vackából. Hiszilek-e, nem-e, reggelre a mákszemnvi magocska kicsírázott, szárba szökkent, illatos virágot is ter­meti és — most jön csak a java — icurka kis leányka hajbókolt, lengede­zett a hirtelen kitárult szirom kehely kellős közepén. Szebb volt a lelkem napsugáron 1, csillagpöttynél. tündér­­királylánynál. s ami a legfontosabb, amikor Picurka Peti repeső szívvel tes­sékelte beljebb, lábujjhegyre ágaskod­va sem érte cl a futrinka-közbeli gom­banyaraló tetejét. Harmadnapra hét országra szóló lag­­zit ült Picurka Peti icurka párjával. Töméntelen cifragúnyás népség sürgö­­lődölt ottan, ám valamennviök között legrangosabban lesieti Csiricsáré nő­ném. Gyémánlos forgót tűzött füle mellé a lelkem, úgy ropta kivilágos virradatig a táncol.

Next

/
Thumbnails
Contents