Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-07 / 20. szám
2. oldal. »KOMAROIKI LABOR« 1936. március 7. inánybalépés lehetőségét és ezt annak tulajdonítják, hogy a szlovák néppártban az utóbbi időben a radikális csoport került fölénybe. Módosítják a lakóvédelmi törvényt A lakóvédelmi törvény novellája tárgyában folyó tanácskozások végük felé közelednek. A tervezet szerint a kétszolxís lakások a jövő év július 1-é.ig és az egyszobás lakások ezen tál még egy énig. tékái 19‘A8. július 1-ig állanak védelem alatt. Az egyszobás lakások védelmének határidejét azonlian még nem állapították meg véglegesen. Gyakorlati értelemben ezeket az alapvető rendelkezéseket a bérlő jövedelméhez fogják kötni. Ebben a tekintetben az egyszobás lakásoknál a nőtlenek és gyermektelen házasok legkisebb jövedelmét 15.000 és több gyermekes családnál 18.000 koronában állapítják meg. Kétszobás lakásoknál az első esetben a minimum 21.000 és százalékkal harmadik helyen állanak. A kommunisták a szavazatok 13 százalékát. a cseh szociáldemokraták a szavazatok 11.4 százalékai szerezték meg. A nemzeti szocialistákra 3.2%, a Micsura frakcióra 2.3%, a fasisztákra 2%, a Karpathendeutsche Partéira t,7 s a nemzeti egyesülésre 1.6% jut. Ruszinszkón a kommunisták vezetnek 25.6%-kal. Nyomukban következnek 19.6%-kal az agrárok. 14.9%-kal a szlovák aulonomisták, llvo-kal a magyar pártok. 9.6%-kal a szoc. demokraták. 9.3%-kal a nemzeti egyesülés, 3.6%-kal a cseh nemzeti szocialisták, 2.8%-kal a cseh iparospárl, 2.4%-kal a cseh néppárt, 0.5%-kal a kárpáti német párt s 0.4%-kal a német szociáldemokrata párt. A Duna-kérdés megvizsgálása A kisantant államoknak a középeurópai kérdésekkel foglalkozó szakértőbizottsága csütörtökön kezdte meg munkáját Hodzsa Milán dr. miniszterelnök vezetése mellett. Az értekezleten több jugoszláv, román és csehszlovák tényező vett részt. A szakértők értekezletének az a feladata, hogy állást foglaljanak arra a tervre nézve, amely szerint 1986. január 1-ig viszamrnöen valamennyi dunai állam általános vámbékét hirdet, illetve arra kötelezi magát, hogy az 1936. január 1-én érvényben volt vámokat nem emeli fel, a kontingenseket nem változtatják meg stb. Csak ha az ilyen rendezéshez megtalálták az alapot, fognak áttérni arra, hogy kimélyítsék a gazdasági egy üti m ű ködésl. anMiMMMHMnMaHWBniHBnBMMMnaaBi Súlyos helyzetbe került Komárom városa a fecskefészkek s az erődlakók miaff. Felmondtak nekik s hová helyezzék most őket? Saját tudósitónktól. Komárom, március 6. a másodikban 30.000 korona lesz. Azokra a bérlőkre tehát, akiknek a nevezett napon (1938. július 1.) nincs nagyobb jövedelmük, a lakóvédelem továbbra is érvényben marad. Az elvben már jóváhagyott tervezetről folyó zárótárgyalások befejeztével a novellát a képviselőház elé terjesztik, amely azt a szociálpolitikai bozottsághoz fogja áttenni. Többség a kisebbségből A kormány felhivatalos lapja a Prager Presse, a múlt tavaszi tartományi választások eredményeit százalékos számokra átszámítva kimutatja, hogy az egész állam területén egyetlen párt sem érte el az összes érvényes szavazatnak még csak az egy hatodát sem. A tartományi választásokban sem sikerült egyetlen pártnak elérni abszolút többséget. Ez irányban a legnagyobb kisebbség a szlovák néppárt, mely a szlovenszkói tartományi választásnál a szavazatok 30.1 százalékát szerezte meg. 25.6 százalékkal második helyen állanak a ruszinszkói kommunisták, 21.5 százalékkal a cseh néppárt Morvaországban. — Szlovénszkon a politikai pártok ereje a következőképpen oszlik meg: A szlovák néppárt a szavazatok 30.1 százalékát szerezte meg. Az agrárok 17.6 százalékkal második, a magyar pártok 14.2 Ötvenöt perc. Irta: Tercscsényi György. A vonat befut a csomóponti állomásra. — ötvenöt perc... — kiáltják a kalauzok, a mozdonyt lekapcsolják és a gép hetykén és könnyedén csakhamar elpöfög szénkocsijával valami bizonytalan irányban. A fejét vesztett kocsisor mozdulatlanul súlyosodik a sínekre, az utasok kétségbeesve bámulnak ki az ablakon. ötvenöt perc. Tulajdonképpen egy teljes órai várakozás. Képtelenség ilyen nagy szünetet beiktatni a menetrendbe. Valami kis szárnyvonali vicinálist kell bevárnunk és a lokomotív alighanem elakadt a homokbuckák között. Mindegy most már, meg kell várni, ha akármi is történik. Sokan visszaroskadnak a kupéülésekre, néhányan kibújnak a vagonokból és sétálni kezdenek a salakozolt sínközökön. Itt-ott csámcsogás hallatszik. Az utasok isznak, esznek, szürcsölnek és majszolnak: leghamarabb a gyomron keresztül jelentkezik az idegesség. — Tulajdonképpen egészen közel fekszik a város, — mondom magamnak félhangon — legokosabb lesz, ha elsétálok és megtekintem. Huszonöt perc befelé, ugyanannyi vissza, ez összesen ötven és azzal kész. Csomagok, pléd, köpönyeg, mind a kupéban maradhatnak. Nos tehát, fürgén és könnyedén vágjunk neki ennek a keskeny, járdaformájú útnak itten. Komárom városa újabb s ezúttal igen nagy és mélyreható dilemma előtt áll. A dilemmát a várerődök nyomortanyáinak lakói szolgáltatták. Ismeretes, hogy néhány elhagyott komáromi várerődben az évek folyamán lakásnélküliek telepedtek le. A beözőnlés az 1920-as évek óta tart. A konjunktúra jó évei után a Komáromba özönlött vidéki munkások nem jutottak keresethez s jobb lakás híján az erődökben húzták meg magukat. Akinek volt egy kis pénze, az úgynevezett „fecskefészket“ ragasztott a várfalhoz, akinek pedig nem volt semmi vagyona, az az erődök mélyén, hihetetlen körülmények között, sötétben, füstben, egészségtelen levegőben szerzett magának búvóhelyet. A katonai hatóságok kezdetben szemet hunytak az engedély nélkül megtelepedettek fölött, most azonban, amikor a „bástyalakók“ száma mintegy négyszázra emelkedett: kényelmetlenné váltak a kincstár számára is. Többször felmondtak az ottlakóknak, de aztán nem sürgették a kiköltözést. Legújabban azonban április elsejére valamennyi lakónak s „fecskefészek-Poros gömbakácok alatt vezet az lit a város felé. Rekkenő meleg van, sűrűre üllepedett csendesség vesz körül. Két asszony és egy munkáskinézésű férfi halad még velem egyiránvban. Csakhamar kikerülnek és egyenként megelőzve, elhagynak. Néhány perc múlva, amint elfordul az út, már nem is látom őket. Eltűntek valami lombösvény mögött; lekanyarodtak, hazaértek. Észre sem veszem és egyszerre csak gyalogjáróvá szélesedik az ösvény. Beértem a legszélső uccába. I^ebetűztem egy tábláról: Bolváry ut. Ki volt ez a Bolváry? Valami nevezetes ember. Mindegy', ballagjunk tovább. Poros kocsiút szalad a két házsor között s a távirópóznákra halálfejes bádoglap van kiszögezve. Ahány pózna, annyi halálfej. Némelyiken lángoló piros betűkkel a figyelmeztetés: »Érinteni életveszélyes!«- Nem, nem, — mosolyodok el. — Nem fogok itt megérinteni semmit, s még a port is leverem majd lábaimról. Alacsony, uccára véggelálló házak előtt haladok el. Zárt kapuk és nyitott porták váltakoznak. Kora délután van, vakító, kápráztató verőfény ömlik alá az égből, alig látszik élő alak, a rucák tikkadt sápogása szinte az egyetlen neszelés. Édesbús, végtelenbe nyújtózkodó közöny és unalom reszket a levegőben. Elernyedve haladok előre és régen elmúlt fájdalmak emléke suhan át eszméletemen. Forró és enyhe hullámverésnek érzem a szellőt. Láthatulajdonosnak“ felmondtak s ez a felmondás ezúttal véglegesnek tekinthető. A lakók körében érthetően nagy az izgalom. Az ügy a komáromi bíróságot is foglalkoztatni fogja s valószínűleg sokáig fog húzódni, mivel minden egyes esetben külön jegyzőkönyvet vesznek föl s megállapítják a lakók odaköltözésének körülményeit. A gond nemcsak a lakókat sújtja (a négyszáz lélek mintegy kilencven családból áll), hanem a várost is súlyos dilemma elé állítja. Ebben az esetben tudniillik Komárom városának kellene gondoskodni megfelelő szükséglakásról. A városnak azonban tudvalevőleg erre pénze nincs, mivel pénzügyi szanálása most folyik. A város vezetősége tehát kérést intézett az országos katonai parancsnoksághoz azirányban, hogy ezeket a lakókat ne telepítsék ki koratavasz idején, hanem csak a nyáron. Majd egyenes előterjesztést nyújtott be a komáromi helyi parancsnoksághoz is. A helyi parancsnokság nagy megértéssel kezeli az ügyet, s lehetséges, hogy junius végéig még nem kerül kilakoltatásra a sor A kilakoltatási végzést a lakók valószínűleg megfellebbezik s igy a súlyos tatlan, roppant szárnya itt verdes és vergődik az ucca fölött. A házfalak tövében, kétarasznyira a föld fölött fecskék suhannak végig... Mondják, hogy vihart érez a madár ilyenkor s azért bocsájtkozik mélyre. Remegnek a pillanatok, lépnek, lépegetnek a másodpercek... kipp, kopp, előre az úton. Előhúzom az órámat, rápillantok. Hihetetlen! Eddig még hat peresem múlott el s még az ölvenből is hiányzik negyvennégy. Ne tétovázzunk tehát és előre! Azzal a szándékkal jöttem, hogy megtekintem ezt a várost. Még sohasem voltam itt, szembe akarok nézni vele. Szemtől-szembe. hogy megismerjem. — Ostobaság, — mosolyodok el. — Hogyan nézhetnék szembe egy várossal? Hol találom meg a szemét? Lám. mennyire összezavarja az ember gondolatait a nagy' meleg és az idegesség. Mindegy, most már. Előre, ha benne vagyok! Egy tér következett, hatalmas négyszög. Túlsó oldalán a házsor egészen alacsonyra roskadt össze, de előttem a libatop, meg a tyúkhúr óriási foltjai fantasztikus rajzú térképeket csipkéztek ki az üres és lapos parlagon. Mi is a neve ennek a városnak és ennek az állomásnak? Megállók és megdöbbenek, mert nem tudom. Láttam a menetrendben, de elfelejtettem. Milyen szép volna így: »Mélypor«, »Álomvár«, Csendsziget«, »Béketelek«. kérdés hosszúra fog nyúlni. A város kormánybiztosa, Nagy Jenő, e héten megtekintette azokat a területeket, amelyek szóba jöhetnének a kilakoltatottak letelepedésénél. Kiderült, hogy a Singellő nevű külvárosban 18 család számára elégséges telek van még a partosujtelepi földeken is. Amelyik családnak tehát meg van az anyagi lehetősége arra, hogy egy kis házikót építhessen magának, azt idetelepitik. Valószínűleg meg fog történni az, hogy az úgynevezett fecskefészkeket lebontják s az épületanyagot az uj területen használják föl. Két-két család helyezkedne el egy-egy telken. Ez azonban még csak félmegoldás, mert sokkal többen vannak olyanok, akiknek semmi anyagi lehetőségük nincs, hogy építkezni tudjanak. A probléma ezeket érinti legjobban s ezek miatt jutott ismét nehéz helyzetbe a város Az a remény, hogy júniusig majd csak jön valami megoldás s legalább ideiglenes barakkban helyezik el a sokszáz teljesen vagyontalan s nagyrészt munkanélkül tengődő családot. A bírósági tárgyalások most fognak megindulni s ezek kimenetelétől függ négyszáz ember sorsa. Prof. Dr. Ranschburg Pál legújabb könyve! A fejfájások okai és gyógvitásuk! A tartalomjegyzékből: Mi is a fejfájás? — Ideges eredetű fejfájások — Rheumás és csuzos fejfájások — A fejzsábák és zsábaszerü fejfájások — Az agyvelőburok és, agyvelő betegségeiből eredő fejfájások — A cukorbeteg fejfájásos panaszai — A változás korában lévők (férfiak és nők) fejfájásai — A külső behatások, sérülések okozta fejfájások — Az egyén általános testi tulajdonságai kölcsönhatásából eredő (habituális) fejfájások — Kétoldali és féloldali fájdalmak — Az elhízás okozta panaszok — A mérgezéses fejfájások — Lelki eredetű panaszok — Az asztmás beteg fejfájásai — A migrain-rohamok különböző okai — A gyomor és hasűr zavart működéséből eredő fejfájások — Gyógyszeres diéták — Hormon kezelések — Psychotherápiás gyógymód — Sebészi kezelés — Fizikális gyógymódok — A fájdalmak teljes gyógyítása — stb. stb. Ára csak 19 50 K6. Beszerezhető a SPITZER-féle könyvesboltban Komárno—Komárom Masaryk utca 29. Ez lehet a főtér, itt kell szembenéznem vele, figyeljünk tehát. Hirtelen hátrafordulok és megpillantom a hagymakupolás, öreg templomot. Öt perccel múlott el rajta féltizenkettő. De az angyal harsonájának megzendültekor is ennyit fog mutatni, mert csak úgy van ráfestve az idő. Miért festenek vakmutatójú órákra következetesen féltizenkcltőt? Amott egy tornácos, úrilakforma épület. Parókia vagy községháza. Szemben vele kicsiny, poros park. A park közepén homokkőobeliszken bronzból öntött mellszobor. Egy név emlékét őrzi. Talán azét a Bolváryét? Oda kellene menni, hogy kibetűzzem. Eh, nem érdemes. Néhány lépéssel odébb, a legközelebbi sarkon üzlet van. Milyen üzlet? Bajos erre megfelelni. Rézgálic zöldje virít faliordóban a bejáratnál s az egyik ablak mögött szappantéglákból, gyertyaoszlopokból várat épített valaki. Kaffogó, nehéz bagariacsizmákban egy vén, görnyedt paraszt közeledik felém. Ingben-gatyában van, hajadonfőtt s lábain szinte zörög a két roppant bőrlábtyű. Valami dobozformát is szorongat a hóna alatt. Ugyan mi lehet? Harmonika, csízes kalitka, dúccsapó, tengerimorzsoló? Elmegy mellettem, nem ismer, köszön: — ... djonazisten. , — ... sten. Elhalad vagy tíz lépésnyire, onnan visszafordul: — A Sátoriék amoda laknak, —
