Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-29 / 18. szám
2. oldal. »KOMAR09H LAHOR« 1936. február 29 Krofta dr. lesz a külügyminiszter. • A politikai miniszterek bizottsága a koalíciós pártelnökökkel szerdán délután megbeszélést tartott, amelyen a külügyminiszteri tárca betöltésének kérdésével foglalkoztak. Bizonyosra veszik, hogy Krofta dr. meghatalmazott miniszter lesz a csehszlovák külügyminiszter, akinek kinevezése két hét múlva, Hodzsa dr. miniszterelnöknek bécsi útjáról való visszatérése után fog megtörténni A szenátus ülését bizonytalan időre elnapolták A szenátus szerdán tartott ülésén vita nélkül fogadták el a szlovenszkói és ruszinszkói legelők használatáról szóló 1930. évi 43. sz. törvény hatályának meghosszabbítására vonatkozó javaslatot. Á koalíciós pártok részéről ugyanazok a szenátorok, akik a március 7-ikének állami ünneppé való kimondását javasolták, napirendi indítványt teltek, hogy a szemítus térjen napirendre a javaslat felett. Ez indítványnak indoka az volt, hogy' a köztársaság első elnöke maga fejezte ki ama kívánságát, hogy ilyen módón ne ünnepeljék. A koalíciós pártok az indítványt elfogadták. Soukup elnök ez alkalommal ünnepélyes szavakban emlékezett meg Masaryk első elnök nagy érdemeiről s a szenátus tagjai állva hallgatták meg a beszédet. Ezen az ülésen kiosztották a kártékony rovarok irtásáról szóló kormányjavaslatot s a szerzői jog novellázásáról szóló bizottsági határozatot. A szenátus ezután elnapolta magát, legközelebbi ülését írásban vagy táviratban fogják összehívni. Szlovák minisztérium feiáiiitása nélkül is hajlandó a Hlinkapárt kormányba lépni. A szlovák néppárt a kormányba való belépés tárgyában folytatott tárgyalásokra Tiso dr. és Sokol képviselőket delegálta, akik a pártelnökségnek jelentést tettek az eddigi tanácskozásokról. A jelentés szerint Hodzsa dr. miniszterelnök elvben egyetért azzal, hogy a szlovenszkói országos elnök hatáskörét kibővítsék és az országos képviselőtestületet bizonyos törvényhozói feladatokkal bízzák meg. Visszautasította azonban a miniszterelnök azt a követelést, hogy Szlovén szkó részére külön minisztériumot létesítsenek és hogy elismerjék a külön szlovák nemzetet és szlovák nyelvet. De a miniszterelnök azzal a tervvel sem tud megbarátkozni, hogy az önálló szlovenszkói minisztérium helyett esetleg »szlovákok ügyeit intézői mimsztériumot állítsanak fel, mert ebben az esetben a németek és a többi kisebbség is követelhetné hasonló minisztérium felállítását. A szlovák néppárt elnöksége a kiküldöttek jelentését tudomásul véve, elhatározta, hogy Tiso dr. és Sokol képviselők csak tárgyaljanak lovtíbb Hodzsa dr.-ral és törekedjenek arra, hogy megtalálják a kivezető utat. A párt akkor is kész belépni a kormányha, ha nem állítják fel a szlovák minisztériumot s ha megígérik neki, hogy ilyeu központi hivatalt alkalmas időben mégis csak fel fognak állítani. őszinte hang a koalícióban uralkodó helyzetről A Moravsky Denik c. lapban Mlcsoch képviselőházi alelnök cikket írt a koalícióban uralkodó vigasztalan helyzetről és világosan megmondja, hogy az ellentétek kiküszöbölésére irányuló tárgyalások sok nehézségbe ütköztek. Az iparospárti lap cikke a koalíció munkaképtelenségéért a szocialista pártokat és a cseh néppártot teszi felelőssé, mert ezek a pártok a többi párt kívánságainak elleneszegülnek s ezzel minden munkát megakadályoznak. A helyzetet megnehezítette a miniszterelnök külföldi utazása, a parlamentet a kormány nem táplálta törvényjavaslatokkal s így a tavaszi időszak az alkotó munkát illetőleg elveszettnek tekinthető. Az állami s általában a középítkezések érdekében máris kellett volna bizonyos határozatokat hozni s ez nem történt meg. Mlcsoch a továbbiakban ezt írja: — Az egyes pártok követelései kölcsönösen kötik és kompenzálják egymást úgy, hogy március végén, mely határidőre egyes követelések teljesítendők, vagy megoldásra, vagy konfliktusra kerül a sor. A felelős tényezők elismerik, hogy a mai viszonyok között más kormányrezsim alig lehetséges s ezért helyre kell állítani végül a kölcsönös bizalmát s az eddigi koalíciós pártok együttműködését. Még mindig tannak olyan törekvések, hogy az agrárpártot, esetleg az iparos pártot kiszorítsák a többségből. Ez azonban teljesíthetetlen kívánság, mert a két párt nélkül ma kormánytöbbség nem képzelhető. Más megoldás nincs. Reméljük, hogy Hampl és Klofács pártelnököknek Hodzsa miniszterelnökkel való tárgyalásai azzal végződnek, hogy a koalíció átépítésére vonatkozó nagyhangú Lgéretek után a szappanbuborék szertefoszlik és csaknem minden marad a régiben. A magyar falu jajkiáltása. Mikor látjuk meg és mikor érezzük már át a könnyező férfiak és sirdogáló magyar anyák fájdalmát? Mikor halljuk már meg az éhező ártatlan gyermekek csendes, de annál vészjóslót^ könyörgését ? Komárom, február 28. A cseliszlovákiai magyarlakta terület szivében, a legmagyarabb város közvetlen közelében, Szlovenszkó fővárosától alig száz kilométernyire fekvő Marcelháza községben az utjLsó népszámlálási évtizedben a magyarság száma 2021-ről 1901-re apadt. Ez a nagyfokú hanyatlás a szlovenszkói átlagos tizenegy százalékos gyarapodással szemben öt százalékos csökkenést tüntet fel. Az ilyen statisztikai vészjel azonban csendes és hangtalan, mert ha egy néptest a rajta esett visszafejlődési fájdalmakat sírva vagy jajgatva tudtul adhatná az emberiségnek, akkor az ilyen folytonos jajkiáltások még a Jeggondtalanabbul élő és legönzőbb embereket is e bajok igazságos orvoslására indítanák. De bennünket, akik a felettünk elrohanó történelmi eseményekért felelősek vagyunk, nemhogy a visszafejlőd dést és pusztulást jelentő statisztikai számok, hanem még az éhező, ártatlan gyermekek sírása és az időelőtt megöregedett, legyengült, rokkant harcosaink csendes könnyezése. sőt még a didergő, nélkülöző, szülési fájdalmakban fekvő, hatodik gyermekét világra hozó, falusi nincstelen asszony hangos siránkozása sem bírnak már felébreszteni. így történt ez 1936 február 11-én Marcelházárts Bagin Lajos volt 31-cs honvédharoos és gazdasági cseléd, jelenleg munkanélküli falusi nincstelen házikójában. Az ember szíve összeszorul és együtt könnyezik, e derék, de nyomorult sorsuk következtében a társadalomból kiszorult proletárokkal. Ha ezeket, a mai modern világban mindnagyobb számban világra jött ártatlan, szenvedő kis csöppségeket a nép sorsát irányítói meglátnák és megértenék, akkor ezek lennének a mai szenvedő emberiség megváltói. Ezért félre a bölcselkedések humanizmusával és térjünk át a valódi, vagyis cselekvő humanitás mezejére. Ismerjük fel a nagy veszélyt, mely népünk legértékesebb elemét, a falvak legel h anyagóltabb, de legderekabb rétegét, az egyszerű munkás- és parasztnépét fenyegeti. Ismerjük és lássuk be, hogy egyedül a komoly, céltudatos és önzetlen, önmagunkat teljesen a falvak egyszerű népéért feláldozó, tervszerű munkánkkal leszünk képesek magunkat fenntartani. Ezért félre az átkozott és mindig csak a hatalmaskodási vágyaktól tüzelt pártoskodásokkal, valamint a krisztusi gondolkodással összeegyeztethetetlen felekezeti harcokkal. Félre az osztály és klikkek rendszerével és lépjen előtérbe a valóságos és igazi demokrácia. Kezdjük meg a munkát a mi Tiborcaink felszabadításával. A Baginok, a Szabók és a többi sok, sok többnyire minden végkielégítés, í-okkantsági díj és munkanélkül hagyott mezei munkások. cselédek, aratók és napszámosoknál. Ezeknek sínylődő családtagjainál kell e fontos népmentő munkánkat megkezdeni. Végül még a nem régen megjelent Csallóköz« című könyvemből egynéhány szót: »Végre be kell látnunk és meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy egvesegyedül a szenvedők, szegények, éhezők és nincstelenek felemelésével lehetséges e mindinkább hangosabban zokogó háborús áldozatokat elcsitlítani.« Dr. Machnyik Andor. 9 ESPLANADE • Dr. Lakatos sanatorium Baden bei Wien Diáták, Szívállomás, Kénes fürdők. 348 Mérsékelt egységárak. ÁrkiPéterfogadalma Irta: Sásdi Sándor. Akkor még szép fekete volt a bajusza, tükör előtt kefélte fényes haját, vasárnapi misére meg olyan csizmában ment, akit három mázsa búza áráért szabatott Szegilxm, a púpos suszternál. Akkor még csöndes volt a ház, nem esett benne hangos sző, hajnali virradással keltek, dolgoztak, evés előtt keresztet vetettek, harangszókor széj)en imádkoztak, esti csillag fölragyogáskor magukra húzták a kockáshuzatú dunyhát és szépeket álmodtak alatta. A vasárnap délutánból annyi volt az ünnep, hogy Péter elment ameszszibb-eső földekre, megnézni a vetést, a kalapja pántlikájában szagosborsó virágját hozta, a kezében pirosló epercsokrot a kisgyereknek, aztán odaült a gang-grádicsra a felesége mellé. • — Jövő héten elkezdhetjük az árpaaratást. Úgy számítom, tizenkét mázsára való megteröm a Csuti-aljba. Hatot eladunk, az árábú deszkát rakatok a pajta tetejire, a maradékán ruhát veszöl magadnak, meg a kisgyeröknek... A kapu előtt ment el a komája, a Pandur Gáspár. Rövidszivar a szájában, fújja a füstöt, hetykén dobja a szót. — Na komám, mi a dolog? —■ Csak ülünk, osztán beszélünk az árpaaratásról, masinálásról. — Többet ér komáin, ha elgyüssz félliter rizlingre. Tennap ütötte csapra a Krajczer, aszondják, hogy két poliártú danolós kedve lösz az embörnek... — Nőm megyök komám, nem vagyok járós a kocsmába. Tudva tudta mindenki, hogy így van. Akkorában kezdték föl rá a verset: Árki Péter nem ember Kocsmába menni nem mer... Hallotta, tudta a verset ő maga is, de csak megrángatta széles vállát. — Csak tátsák hangosra a szájukat, az én pénzömet mégse ráki bukszába a Krajczer. Úgy van az, hogy az ember hamar kiszórja a pénzt, de maga se tudja, hogy' az új virradás merre fordítja sorát. Péterrel is úgy kezdődött, hogy a komáját, a Pandúr Gáspárt megválasztották bírónak. Nagyon begyeskedett ettől Gáspár melle, merthogy' szeretett az urakkal parolázni, hétköznap is rövidszivar füstjét eregetni, meg hát az se kutya, amikor rászögelik a fehérre meszelt ház elejére a táblát, hogy: »Községi bíró«. Értetődik hát, hogy' ilyen bíró-áldomást se fizettek még a Krajczer repedezett padlójú kocsmájában. Hoszszú asztal, kerek asztal, telirakva literes üvegekkel. Ahogy egyik kiürült, már kommendérozta Gáspár a kocsin árost. — Buktassa meg még eccör, a lcgjobbikbú. Nem tudakolom árát, nem fölírásra kérőm. Mert az én nevemet még nem látta a kontós-könyv. A hízelgők, a potya-bort lesőkfönnszóval beszélték a Pandúrok gazdagságát. Nagy birtok, cserepes ház, teli istálló, a ládában meg zörrenős bankó. Teszem azt, a Gálicz Ferkó, aki a rokitnói mocsarakért cserében havi huszonnyolc pengő rokkantsági díjat kap, aztán utolsó fillérig elkölti italra, külön ereszti neki a maga szavát, külön símogatásnak küldi az új bíró felé: — Szó, ami szó, a községláda ilyen embör házába illik. Tudja az urak beszédig újságot járat, de meg aztán gálánt is, nem csukja össze markát, mint a Nyálas Peti... — Vagy a komája, aki csak ül a felesége szoknyáján... A kopasz Buzdi mondta ezt, a bénalábú Gálicz Ferkó meg rákezdte: Árki Péter nem ember Kocsmába menni nem mer... — Nem ám, még a köröszt-komája bíróáldomásán se... Pandur Gáspár kirúgta maga alól a széket. — Nem-e? Majd én megmutasztom! Elfutott és nem járt körül kétszer se a literes üveg, már jött vissza. Nem egymagában. Hozta a komáját. Nem igen látta az még a kocsmafalra aggatott képeket. A teli poharat kínáló bodorhajú kisasszonyokat, a lugasban ülő keménygalléros urakat, akiknek a feje fölé piros betűkkel van kirajzolva: »Legjobb a maláta sör«. — Igyál Pétör... kocints velem Pétör... tartsd ide a poharadat Pétör. Feszengett a széken, megzavarodva tartotta poharát a literesüveg felé, ivott, koccintott, egyszerre úgy érezte, szédül a feje, a keménygalléros urak fölé rajzolt piros betűk meg táncolni kezdenek. Maga se tudta miért hirtelen nevetni kezdett: amikor aztán a bénalábú Gálicz Ferkó rákezdett a nótára, vele mondta ő is. Igyál betyár, múlik a nyár, Úgyse soká betyárkodsz már... Mintha nem is ő nótázna, nem is ő nevetne, nem is ő tartaná a vörösborral teli poharat. Kódösödő gondolatába pillanatra világosság hasad és hirtelen mozdulással felugrik: — ötetés-üdő van, hazamék.,. — Mész ám az anyád hitibe — mordul rá a komája, a bénalábú Gálicz meg azt mondja: — Megállj csak Pétör, van ám ennél szöbb nóta is. Az, hogy: Gyün az eső, gyün a szele, Gyün a Bidermann szekere... így kezdődött... A bíró-áldomáson megkóstolta a vörösbort, aztán rajtaragadt keze a poháron. — Eszödet veszejtötted, Pétör — jajongott a felesége. Nevetett, danolászta a bénalábú Gálicz nótáját, még kurjongatott is,
